Vendég a háznál
2001. április. 18.
Kossuth rádió, 13.05

- Jó napot kívánok! Szeretnék kérdezni, egy nagymama vagyok, a kisunokámról. Azt szeretném kérdezni a doktor úrtól, hogyha válaszolna nekem, hogy nagycsoportos, 6 éves volt a kisunokám, amikor elõször megkapta a skarlátot és most az idén újból megkapta és én valahol hallottam, hogy ez a szemet nagyon károsítja, hogy valóban így van, mert valóban az elsõ skarlát után két és feles szemüveget kapott a kisunokám.

- Hát nem mondta, csak én így olvastam valahol egy újságban, hogy a szemet károsítja. Csak szeretném kérdezni, hogy mert másodszor kapta már meg, kis vékonyka szegénykém, hogy miért kapta meg már másodszor, hogy mit csináljunk vele?

-dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Azóta, amióta antibiotikumokkal tudjuk kezelni a skarlátot, azóta többször vagy sokszor lehet látni, hogy a gyerek nem egyszer esik át a skarláton, hanem több alkalommal. Ennek a magyarázata az az, hogy olyan gyorsan öljük meg vagy pusztítjuk el a kórokozót a szervezetében, hogy a szervezet nem termel megfelelõ ellenanyagokat és így nem alakul ki egy életre szóló védettsége.

dr.Sz.I.: - Sokkal jobban járunk, merthogy amióta az antibiotikumokat használjuk, azóta a skarlátnak a rettegett szövõdményeinek nyoma sincsen. Ugye hát elsõsorban nem a szem szövõdmény, az valahogy nem is nagyon volt tankönyvi adat, hanem nem volt jellemzõ a szemkárosodás, én õszintén szólva nem is nagyon hallottam róla, hogy szemkárosodást okozott volna gyereknél, de a szívizomgyulladások, a szívbelhártya gyulladások, a vesegyulladásoknak a sorozata volt valamikor. A valamikor alatt 60-80 esztendõvel ezelõtti idõket kell érteni, tehát el kell felejteni a skarláttól való rettegést. Ma már egyszerûen nem látunk skarlátos szövõdményt. Nem is kezeljük olyan nagy szigorral a skarlátos betegeket, mint annak idején.

dr.Sz.I.: - Ebben nincs ilyen szabályszerûség, az mindig attól függ, hogy az a törzs, tehát a kórokozónak az a törzse, amit éppen megkapott a gyerek vagy amitõl skarlátos, az milyen mértékû toxintermelõ. Nem szívesen használok idegen szavakat, hát méregtermelõ, de nagyon nehéz ezt értelmezni laikus számára, mert tulajdonképpen ez a méreg a felelõs a kiütéseknek a kialakulásáért és a különbözõ skarlátot okozó baktériumtörzsekben nagyon különbözõ mennyiségben termelõdik ez a bizonyos méreg és attól függ a következõ skarlátnak a kialakulása és a megjelenési formája, hogy milyen törzzsel találkozott a gyerek.

dr.Sz.I.: - Igen, erre vagyok hajlamos, a szív és a vesekomplikációkon kívül nem említettem az elõbb az izületi gyulladást, illetve a középfülgyulladásokat, illetve annak a továbbmenõ formáit, ami esetleg még agyhártyagyulladásig is elvezetett valamikor réges-régen. De mondom ezeket mind el kell felejteni, mert ezek nem fordulnak elõ. A skarlát megállapítása után 24 de 12 órán belül elkezdjük az antibiotikus kezelést és két-három nap múlva a gyerekekrõl letisztulnak a kiütések és nyoma nem marad. Szóval semmiféle szövõdménnyel igazándiból jelen körülmények között nem számolunk.

- Szokott önöknél lenni egy bõrgyógyász doktornõ, a Nagy doktornõ.

- Nem, velem, a hajammal.

- Hullik.

- Hát ez az elõzõ gyerek óta folyamatosan és akkor voltam mindenféle orvosnál, akkor azt mondták, megvizsgálták ilyen mikroszkópikusan, hogy hát duplán nõ a hajam. Tehát, hogy egy hajhagymából kettõ nõ. Vágjuk le. Akkor levágtam, semmivel nem lett jobb és most megint, hogy szültem, most sokkal jobban hullik.

- Hát valamennyivel, de hát az szóval nem olyan látványosan, sokkal kevesebb hajam van, mint volt.

- Nem, semmi ilyesmit, mert a hormon szintjeim énnekem mindig összevissza vannak, tehát azt be kell állítani, mert vannak ilyen problémák velem.

dr.Nagy Éva bõrgyógyász: - Mindent elmondott. Úgyhogy olyan tökéletesen elmondta, hogy ehhez alig tudok hozzátenni valamit. Tudniillik valóban így van, hogy terhesség után rendkívül gyakori a hajhullás, különösen fejtetõre lokalizálódva vagy esetleg ritkulva, ahogy õ elmondta, abból az derül ki, hogy a hormonrendszere nincs rendben, tehát valóban a hormonháztartását kellene egy endokrinológiai kivizsgálás keretében megnézni, hogy melyik hormonból van több, melyikbõl kevesebb. Feltehetõleg, de ez, csak mondom feltehetõleg eltolódott úgy az arány, hogy egy picikét a hímhormonok javára. Ilyenkor áll elõ az a helyzet, hogy a fejtetõre lokalizálódva hullik ki a haj, tehát kopik ki a haj. Mint a férfiaknak vagy mint a klimaxban, pontosan ugyanaz a szituáció. Na most õ egy szerencsés helyzetben van, mert fiatal, mert egy 50-60 éves embernél ugye már nehezen tudunk a hormonokkal ennyit játszani, de egy fiatal nõnél minden további nélkül. Ha ismerem az endokrinológiai kivizsgálásnak az eredményét és tudom, hogy melyik hormonból mennyi van, akkor nagyon jól be lehet állítani ezt a hormont szintet és elsõsorban belsõ kezeléssel és csak másodsorban külsõ kezeléssel, tünetmentessé lehet tenni, hiszen ez reverzibilis. Tehát visszafordítható.

dr.N.É.: - Természetesen, megfelelõ fogamzásgátlóval ezt, biztos vagyok benne, hogy korrigálni lehetne.

dr.N.É.: - Igen, a nõgyógyásznál, illetve endokrinológus belgyógyásznál. Tehát vannak olyan belgyógyászati szakrendelések, ahol kizárólag az endokrinológiai, tehát a hormonális rendszerrel foglalkoznak. Na most ezt egy beutalóval akár családorvos, vagy nõgyógyásztól oda el tud menni, ott megcsinálják, tehát vérvétel és akkor gyönyörûen kiderül, hogy melyikbõl van több, melyikbõl van kevesebb. És ennek alapján már az endokrinológus orvos is javaslatot tesz, hogy milyen gyógyszert volna jó adni. Abban az esetben, hogyha ez egy fogamzásgátló erejéig hat, akkor természetesen nõgyógyászhoz visszaküldve, korrigálható. Nem kell végig szedni, csak amíg rendezõdnek a dolgok.

dr.N.É.: - Igen, hát ez egy bizarr ötlet, de azt kell tudni, hogy amennyivel születünk, tehát amennyi hajhagymával, annyival halunk meg. Tehát az nem lesz több, az csak annyi lesz. Azon kívül a minõségét is már genetikusan örököljük a hajunknak, tehát akinek vékonyszálú, gyengébb minõségû haja van, az akármit csinálhat, az biztos, hogy nem lesz erõsebb szálú és nem lesz több mennyiségû, ez természetes. Na most egészen más az, tehát nem lehet segíteni ebbõl kifolyólag ugye nõi hormonokkal. Na most egészen más az, amikor valami betegségbõl kifolyólag változik meg a hajnak a minõsége, de akkor is veszíteni lehet, de gyarapítani nem lehet az adottságunkat.

dr.N.É.: - Az meg egy kicsit költséges, talán nem is éri meg.

- Jó napot kívánok! Sz. A. vagyok. Hát egy rövid kérdésem lenne. Én most négyhónapos terhes vagyok, 17 hetes és hát egy ilyen kis brossurában olvastam, hogy a magzat nagysága három hónapos korra eléri a 9 centimétert. És én megnéztem ugye persze az én ultrahangos vizsgálatomat és hát arra hét centi volt írva, hogy ön szerint l ez baj vagy nem baj?

- dr.Ács Nándor szülész-nõgyógyász: Az is kicsit összevisszaságot okoz, hogy ki, mit nevez három hónapos kornak. Inkább a hetek azok a pontosak. Tehát a terhességi hetekben jó megadni, mert a hónap ugye azért nagyon eltérõ lehet. Másrészt pedig a kismamák ugye hajlamosak a terhességi hónapokat a fogamzástól számítani és a szülészek vagy az ezzel foglalkozó könyvek vagy szakirodalom pedig az utolsó vérzés elsõ napjától, mert az biztos, a fogamzás bizonytalan. Tehát ezért én azt gondolom, hogy ne nagyon ijedjen meg egy ilyen eltéréstõl, én azt javasolnám, hogy a terhesgondozást végzõ kollégával számolják át pontosan ezeket az adatokat, nézzék meg az ultrahangot, de hogyha az ultrahang vizsgálaton nem hívták föl a figyelmét, hogy itt valami gond lenne, tehát nem stimmelne az adat a terhességi korral összehasonlítva.

- Hát az alapján számolták ki, amit az ultrahang legelõször mondott, tehát...

dr.Á.N.: - És azt úgy találták, hogy elmarad a baba növekedése?

- Nem találták úgy, senki nem mondott semmit.

dr.Á.N.: - Azért mondom, mert ha az ultrahangon úgy észlelnék, akkor már rég figyelmeztették volna önt is és a kezelést, pontosabban a terhesgondozást végzõ szülész kollégát is.

Mv.: - Ahogy hallom maga elég aggodalmas, ugye?

- Én az a fajta vagyok, igen.

Mv.: - Igen, hallom a hangján és nagyon igyekszik odafigyelni is ugye?

- Igen.

Mv.: - Meséljen valamit arról, hogy hogyan él akkor ezekben a hetekben?

- Hát most kezdek normális életet élni, mert eddig három hónapig abszolút hányingerem volt, úgyhogy csak arra törekedtem, hogy nehogy hányjak véletlenül.

Mv.: - Enni nem is nagyon tudott?

- De ettem, ugyanis így tudtam fönntartani azt az állapotot, hogy ne hányjak, mert ha ettem, akkor nem volt hányingerem egy fél óráig. De ez azt eredményezte, hogy minden vackot megettem. Tehát a chipstõl kezdve ami éppen eszembe jutott. Úgyhogy most kezdek egy kicsit normálisabban enni, tehát tényleg, hát vitamint szedtem, de most azt mondta a nõgyógyászom, hogy nem kell már, ne szedjek vitamint, mert fölösleges.

dr.Á.N.: - De hogy gondolja ezt a kolléga, hogy felesleges?

- Hát azt mondta, hogy a terhesség végén szokták adni A-vitamint.

dr.Á.N.: - Hát ha nem haragszik, én ezzel olyan teljes mértékben nem értenék egyet azért.

- Ön mit gondol?

dr.Á.N.: - Hát általában azt szoktuk ajánlani, hogy a terhesség teljes tartalma alatt, mert minden terhességi korban megvan az a komponens ezekben a tablettákban, vagy ezekben a készítményekben, amire fokozott igény merül fel vagy fokozottan szükség van. És mellesleg nemcsak a terhesség során egyébként, hanem a szoptatás során is feltétlen javasolt, szóval én ezt nem nagyon tartom jó ötletnek, hogy csak az utolsó hetekben szedje.

- Mondjuk arra törekszem, hogy tehát mindenképpen sokrétûen étkezem, tehát fõleg arra nagyon vigyázok, hogy azt föltétlen egyem meg, amit kívánok. Ugyanis abban bízom, hogy a szervezetem nagyon szépen megmutatja, hogy mire van szüksége.

dr.Á.N.: - Ebben teljesen igaza van egyébként. Azért ahogy így beszélgetünk, hallani, hogy tényleg odafigyel erre a terhességre, mondjuk szóval amit a szervezet kíván ez a tényleg, a chips evés az nem feltétlenül

- Az egy ilyen pótcselekvés, amit mondom

dr.Á.N.: - Azért, mert ugye a terhes kismamáknál az leírt dolog, hogy van aki egészen furcsa dolgokat, tehát van, aki szappant eszik, van aki papírt eszik, van aki vakolatot evett, ezek ilyen, mert ugye õk is úgy érezték, hogy azt kívánja a szervezetük. Az, hogy a szervezete mit kíván, azt egy kicsit úgy jó átgondolni, az biztos, hogy jó is.

- De mondom ez a chipses idõszak, ez az a hányingeres volt, csak azt tudtam, hogy az veszélyes, ha az ember túl sokat hány, úgyhogy arra törekedtem, hogy csak ne hányjak.

Mv.: - Igen, mert tudja, itt azon mosolygok magamban, hogy nyilván nem lesz olyan pillanat az életében, amikor azt mondja, hogy hú de ennék egy kis folsavat, pedig hallottuk, hogy az milyen fontos ugye?

- Igen, igen.

- De mondjuk az viszont tényleg elõfordult, hogy iszonyú szokatlan dolgokat kívántam és azonnal. Például mondjuk céklát kellett ennem és azonnal.

dr.Á.N.: - Hátha azt tetszik kívánni, akkor tessék enni egy jó adag céklát.

- Igen, hát meg is tettem.

dr.Á.N.: - Én azért ezt a vitamin szedést...

- Különben nekem is eszembe jutott ez úgy magánszorgalomból, hogy azért legalább minden másnap egy kis vitamin.

dr.Á.N.: - Vannak ugye, hát az orvostudomány az nem minden kérdésben olyan egzakt, hogy csak egy megoldás létezik, eltérõ vélemények elõfordulnak, ezt úgy hívják, hogy a gyógyítás szabadsága, úgy azért nagy vonalakban nem árt egy a szakmától elfogadott csapásirányt követni.

- Értem. Arra alapozta az én orvosom ezt az egészet, hogy a vérképem nagyon jó volt, tehát én elõtte is elég jól étkeztem és tényleg nagyon jó volt a vörösvérsejt meg minden.

dr.Á.N.: - Ez nagyon jó, csak és remélhetõleg végig így marad, de azért nem egy terhességben szokott már a vérkép elromlani, egyrészt, másrészt ez egy ilyen régi szemlélet, a régi szülészek csinálták azt, hogy akkor most adunk vasat, kálciumot, D-vitamint, folsavat, B-vitamint külön-külön, szóval én azt nem látom be, hogy ennek mi értelme van, amikor elérhetõk olyan készítmények, amit nem kell így cifrázni.

- Igen, igen. Hát nagyon szépen köszönöm.

- Mi is köszönjük. Viszonthallásra!