R.: - A gyerekek a forró vízhez hozzányúlnak, zsírozzák
szalonnával a tojást, nem gond ez? Nem nehézség, nem jobb lenne
egyedül megcsinálni ezeket a feladatokat?
- Néhány évvel ezelõtt találkoztam az írókázás szokásával
és megtanultam, meg beszereztem kis írókát, meg méhviaszt és
elsõsorban ezzel szoktam megbízni a gyerekeket, amit
nagyon-nagyon élveznek. Ez egy picit meleg, tehát valóban van egy
kis veszélye, meg folyamatosan melegíteni kell, de kellõ
odafigyeléssel azért nagyon ügyesen tudják csinálni. És hát
mindenféle rácsöpögtetéseket, meg rajzolásokat,
krikszkrakszokat, amit szintén aztán már a kihûlt hagymalébe
szoktam beletenni, hogy ne olvadjon le róla a méhviasz és ez az
õ alkotásuk.
R.: - Amikor készítik ezeket a gyönyörû hímestojásokat, a
gyerekek mit tudnak, hogy mire készülnek, milyen ünnep lesz?
- Persze tudják, hogy húsvétra készülnek, de bevallom õszintén,
hogy nekem a húsvét elsõsorban a természet újjászületését
és a jó idõ érkezését jelenti. Valahogy a vallásos tartalmát
nagyon nehezen bírom közvetíteni a gyerekek felé. Tehát olyan könnyû
a karácsonyról szépen beszélni és elmondani, hogy Jézuska így,
meg úgy megszületett és hogy mi minden történt akkor és sokkal
nehezebb a húsvéti vallásos hagyományokat átadni a gyerekek számára
úgy, hogy abból egy pozitív tartalom jöjjön ki. Úgyhogy nem is
nagyon szoktam ezt forszírozni.
- Festünk tojásokat, itt az oviban meg csináltunk egy vödröt,
amibe majd teszünk festett tojást.
R.: - Mi ez az ünnep, mirõl szól, mit jelent?
- Azt jelenti, hogy feltámadt Jézus.
R.: - Mit jelent az, hogy feltámadt?
- Fölébredt a halálból.
R.: - A húsvét annak az ünnepe, hogy feltámadt Jézus?
- Igen.
R.: - És ehhez az ünnephez mi köze van a nyuszinak?
- Õ hozza az ajándékot.
R.: - A tojást is õ hozza?
- Azt mi festjük.
R.: - És milyen ajándékokat hoz a nyuszi?
- Csokitojást, meg sportszelet, meg ilyeneket, saját maga csinálja.
R.: - A nyuszi olyan, mint a Mikulás, van egy hely, ahol a
nyuszi egész évben készül a húsvétra és ott készíti ezeket
az ajándékokat?
- Lehet.
R.: - Te láttad már a húsvéti nyuszit?
- Én nem, mert az hajnalban jön, amikor mi még alszunk.
R.: - Nálatok a nyuszi hogyan érkezik és hova teszi az ajándékokat
a családban?
- Az ágyunk mellé, a szitákat mindig elõkészítjük és oda
reggelre beteszi az ajándékokat.
R.: - Mit mondtál, mibe teszi be, szitákba?
- Igen.
R.: - Nálatok nem fészekbe hozza az ajándékokat, hanem kis
szitákba?
- Igen, mert mi nem tudunk csinálni, de néha kosárba is
szoktuk, hozott egyszer nekem egy újságot.
R.: - Miért szereted ezt az ünnepet, mi ebben a jó?
- Az, hogy kapok ajándékokat.
R.: - Miért fontos ez az ünnep, miért szép, csak az ajándék?
- Nem. Hanem még az is, hogy feltámadt a Jézuska.
R.: - Azt, hogy föltámadott a Jézuska, azt te honnan tudod?
- Onnan, hogy a nénik elmondták nekem.
R.: - És te mit gondolsz arról, hogy Jézuska hogy van most itt
a világban?
- Õ a mennyben lakik és onnan néz minket.
- Általában a húsvétjainkra jellemzõ, hogy el szoktunk menekülni
zöld helyre erdõ mellé, vidéki helyre, lehetõleg olyan helyre,
ahol vannak esetleg állatok, vagy szóval, hogy ilyen falusi környezetbe.
És ez nagyon-nagyon jól szokott sikerülni, tehát azt hiszem,
hogy pont a természet újjászületéséhez nagyon jó ez a látvány,
hogy megérkezünk egy olyan helyre, ahol egy lépésre van tõlünk
csak a környezet, a természet. Valójában ez az, ami számomra
jelentõségteljes, a gyerekekkel megnézni az újjászületõ
erdõt, az újjászületõ kis palántákat, amik bújnak ki esetleg
a házi néni kertjében.
R.: - Ilyenkor errõl is beszélnek, azt mondja, hogy nézzétek
most bújnak ki itt a palánták, nézzétek, hogy újraszületik a
természet, ezt a gyerekek értik?
- Nagyon értik, ez annyira látványos szerintem, hogy még városban
is lehet ezt látni. Tehát régen, amikor Zugló vagy hát városiasabb
részén laktunk, volt egy kõvarjú valamelyik háznak a kerítésén
és az csak akkor látszott, amikor tél volt és mindig örültünk,
hogy nézd már, a kõvarjút már alig lehet látni a kõvarjút, jön
a tavasz. Tehát szerintem a gyerekek ezt nagyon-nagyon átérzik.
Érzik az illatokat, érzik a színeket, amelyek pompáznak esetleg
a kertekben. Húsvét hétfõ számomra borzasztó nagy evésekrõl
szól. És megszoktuk azért locsolni a gyerekeket,
jobban mondva engem is meg szoktak általában, sokakkal szoktunk
elutazni barátainkkal, szoktunk elutazni és ilyenkor természetesen
van locsolás, meg tojás ide-oda adogatás. A nyuszi utánunk jön
érdekes módon, mindig tudja, hogy merrefelé járunk, kis fészkeket
szokott rakni a kertben vagy ha éppen erdõ mellett vagyunk, akkor
egy erdei kis tisztáson játszunk, vagy éppen kirándulunk és megérkezünk
egy tisztásra, ott vannak a kis nyuszi fészkek, éppen annyi, ahány
gyerek van velünk és abban a nyuszifészekben, szalmából
kialakított, fûbõl, szalmából kialakított kis nyuszifészekben
vannak a kis apróság ajándékok. Nagyon sokszor hoz nekünk a
nyuszi papírtojást, vagy kis papírdobozt, amiben diákabrak van,
mazsola, mindenféle rágcsálnivaló, mogyoró, ami gyerekkoromból
átörökített kellemes emlék. És hát persze vannak csokitojások
is mérsékelt számban, mert nem szeretem, hogyha húsvétkor még
a csoki mikulásokat esszük és mikuláskor még a húsvéti tojásokat
esszük. Úgyhogy mérsékelt számban és valami kis apróság.
R.: - Gyermekei sosem kérdezték még meg, hogy hogy lehet, hogy
a nyuszi fészket rak és tojásokat hoz?
- Ez nagyon érdekes dolog, hogy soha szerintem egyetlen
gyerekben nem merült fel, hogy hogy lehetséges ez az
ellentmondásos dolog? Nem tudom, valahogy természetes dolog, hogy
a húsvéti nyuszi fészket rak. Miért ne rakhatna fészket? És miért
ne tojhatna tojásokat, hímestojásokat vagy akár csokitojásokat?
Nem, nem, soha nem merült fel ebben való kétkedés. Tehát jó
dolog a készülõdés, meg a feldíszítés, de ennél izgalmasabb
dolgot, mint az erdõben egyszer csak felfedezni egy ilyen érdekes
nyuszifészket és keresni esetleg, hogy hova vannak még dugva tojások
vagy hátha elszórta az a nyuszi a tojásait valamelyik fa mellé
vagy elpotyogtatott dolgokat, ez a keresés szerintem a lehetõ
legizgalmasabb dolog. És aztán, hogy pontosan mi van abban a fészekben,
az már nem is annyira fontos.
- Szoktál-e járni locsolni?
- Igen. Úgy szokott lenni, hogy elmegyünk a rokonokhoz és
akkor apuka vagy kicsit lekölniz ilyesmi locsolóssá.
R.: - Kiket kell meglocsolni?
- Hát a lányokat.
R.: - És miért kell õket meglocsolni?
- Hogy adjanak valamit.
R.: - Csak ezért kell meglocsolni õket?
- Nem. Csak azért, hogy valamit ünnepeljünk is.
R.: - Mi ünnepelünk ilyenkor húsvétkor?
- Azt ünnepeljük, - hogy nem is tudom.
R.: - Amikor meglocsolod a kislányokat, akkor mit szoktak neked
adni cserébe?
- Hát én már kaptam két Kindertojást, három golyót.
R.: - Mindenki örül annak, hogy te meglocsolod õket?
- Igen, mindenki örül.
R.: - Nincs olyan, aki félne attól, hogy jaj istenem, most a szép
frissen mosott hajam tele lesz pacsuli kölnivel?
- Nem. Még ilyen nem történt.
R.: - Te csak azért jársz locsolni, mert kapsz valami ajándékot?
Vagy másért is jó a locsolás?
- Azért, mert akkor legalább csinálok valami érdekeset, és
akkor valami érdekeset is foghatok a kezembe.
R.: - Különben te évközben, amikor nincs ünnep, akkor te
unatkozol, nem csinálsz érdekes dolgokat?
- Hát csinálok érdekes dolgokat, emeletes házakat építek
Legoból. Kocsikat, rajzolok, ilyeneket.
R.: - De azért ez az ünnep, meg az ünnepek ennél sokkal érdekesebbek?
- Akkor lehet ajándékot kapni. Azért, hogy akkor örüljek
valaminek.
R.: - De az ember nemcsak az ünnepekkor akar örülni.
- Hát nekem még nem volt olyan, mondjuk a születésnapom elõtt
a mama megvette a robotot és azzal nem szabadott játszani, amíg
nem lett a születésnapom.
