Vendég a háznál
2001. április. 9.
Kossuth rádió, 13.05

- Az egyik világító gyíkommal, hogy az egész teste és szeme tud világítni, ha megnyomjuk a farkát.

- Nem.

- Hát félek a vámpírtól, az ufotól, de a tigristõl hogyha megtámad, akkor nem félek.

- Hát egy olyan vámpír, amelyiknek olyan nagy foga, majdnem kiáll a foga és este éjjel jön, és akkor az egyik embernek kiszívja a vérét.

- Nem létezik, csak egy hülyeség.

- Hát csak egy képben láttam és megijedtem tõle.

- Hát mert benne volt egy mesében, meg a Pilis újságban is volt. Mert nekem van belõle sok Pilis újságból, nekem már sok van, sok ország van meg belõle.

Szabó Lõrinc: Tücsökzene - Rémálmok

- Elõször is gratulálok a mûsorukhoz, olykor sikerül, nagyon jó mûsornak tartom, kár, hogy nem a hírek után van, mert sokkal könnyebben tudná az ember. És a kérdésemet akkor elmondanám rövidesen, vagy röviden.

- Van nekem egy 9 éves fiam és nagyon fél, olyannyira, hogy például egy hetven négyzetméteres átlagos méretû lakásban nappal is nyugtalan, ha nincs odabent senki. Vagy például este, mit tudom én a konyhából nem mer a fürdõszobáig egyedül elmenni. Igazából valószínû, hogy 3 éves korából, kezdõdött ez a dolog, mert kertes ház és udvaron jött egy illetõ hozzánk, teljesen mindegy, már sötét volt, a gyerek egész jól közlekedett maga odakint, most ennek a bácsinak, megindult abba az irányba a gyerkõc, az a bácsi nem látta, hogy jön és megcsillant a szemüvege a fényben és ettõl megijedt és utána volt egy ilyen problémája, hogy félt és ez egyre fokozódott.

- Hát igen, de különbözõ mértékben, például volt, hogy külön költözött saját szobájába, akkor elmúlt és akkor csak hogy menjünk be, míg elalszik. Akkor egy darabig így megvolt és akkor késõbb felébredt, hogy valami hangokat hall, menjünk át míg elalszik. Akkor már odáig jutott, hogy mit tudom én egy éjszaka háromszor is felkelt, hogy átmentem hozzá elaludtam, egy óra múlva megint mennem kellett. Akkor átengedtem az anyja mellé, helyet cseréltünk és akkor ott volt egy darabig, és utána például idén saját elhatározásából az elõbbi, ahogy mondtam az olyan 6 éves, 7 éves kora körül volt, idén saját elhatározásából átköltözött a saját szobájába külön. Két hónapig meg is volt gond nélkül, egy alkalommal felébredt, hogy rosszat álmodott, akkor átment éjszakára másnap megint ott aludt. Na most körülbelül egy hónapja akkor úgy megijedt, hogy arra ébredtem föl, hogy sír odaát és nem mert átjönni. És hogy rosszat álmodott, meg hangokat hallott. Most azóta megint visszaköltözött és hát rettenetesen bántja ez a dolog lelkileg is.

- Nem, õ az elsõ van egy testvére egy kisebbik, 2 éves múlt júniusban.

- Aránylag kevés barátja van neki.

- Hát ezt nem igazán tudom, hogy miért alakult így lehetséges, vagy nem tudom, - most érkezett épp haza, hallja is már a végét.

- Most az utóbbi évben voltak problémák megtartásával.

- Hát igen, de nem annyira óra, inkább ilyen szünetekbeli, ezt elég nehéz azért megítélni, mert itt ez a tanárkérdés az önök mûsorában is sokszor elhangzott, nem mindig ott van, ahol lenni kellene. Még azt el kell mondjam, nagyon sokáig el volt minden, nem mindenféle, hanem nagyon megszelektáltam neki, hogy mit nézhet meg a tévében. Annak idején videotékával foglalkoztam és láttam, hogy mit engedtek meg a gyerekeknek, hogy azt mondta a gyerek, hogy ezt az anya nem engedi meg és ott volt a gyerek az apjával és azt mondta az apa, hogy vigyék el, majd megnézzük. Na most én eléggé megszelektáltam, tehát nemigazán nézett olyan filmeket, egyedül egy dolog volt, nem tudom mikor kezdõdött az a REX-es sorozat a tévében, a kutyákat nagyon szereti és azt az egyet látta. Most ami engem igazán izgat ebben a kérdésben többek között, hogy kezelhetõ ez a dolog, különösebb ilyen gyógyszerezés nélkül. Ezt õ saját maga is elmondja, hogy õt bántja ez a dolog, mert hogyha valaki megtudja, hogy akkor mit fog gondolni?

Vekerdy Tamás: - Aztán talán jó tudni, hogy mindnyájan félünk vagy szorongunk és hogy egy három év körüli gyereknél akkor, amikor ez kezdõdött, az teljesen természetes. A váratlanság azért, amit nem ért, szorongást kelt, minden gyerek szorong egy bizonyos szintig, kérdés, hogy ez túllépi-e a normális szorongás szintjét és még késõbb is sokáig. Tehát nem is, biztos sokan vannak, akik szinte felnõtt korba úgy nõnek be, hogyha teljesen egyedül vannak otthon egy házban vagy egy lakásban, amint mondani szokták unheimclich vagyis egy kicsit kelletlen érzés

V.T.: - Úgy van. Vagy például ha át kell menni egy teljesen sötét elõszobán és hallon az egyik szobából a másikba és nincsenek alternatív kapcsolók, hogy egy bizonyos szorongást sokan átélnek még felnõtt korukban is, csak ezt leküzdik. Tehát hogy ez nem egy egészen rendkívüli dolog. Én nem hiszem, hogy a bácsitól való megijedés, az csak egy ilyen jel, különbözõ dolgokra szoktak hivatkozni, hogy ettõl az idõponttól, azt lehet így kötni, de valójában a jeles költõk és írók, Ady Endre Holdfény alatt járom az erdõt és fütyürészek, tehát ezek a fantáziák, sötétben egyedül ezek felnõtt korig elkísérnek bennünket.

V.T.: - Én természetesnek tartom. Itt több dologról zárójelben még csak azt jegyzem meg, hogy Csokonai Vitéz Mihálynak a kollégium megengedte, hogy gyertyát használjon éjjel, mert õ éjjel sokáig volt fönn és írogatott és azt is megengedték, hogy tovább aludjon reggel, sõt a strázsát utasították, hogy amennyiben Prücskei melyeket nem bír fejébõl kiverni mérhetetlen félelembe sodorják, akkor a strázsa menjen be hozzá és vigasztalja meg, vagy tekintse természetesnek, hogy õ kiszalad ezért a szobából. Tehát gondoskodtak a már ifjú Csokonai esetében arról, hogy éjszakai félelmeit a strázsa segítsen enyhíteni. A kollégium õrzõje, a portás vagy nevezzük bárhogy. A dolog lényege az, hogy ez nem olyan rendkívüli, szerintem egyelõre gyógyszerre semmiképpen nem szorul a gyerek. Én még azzal is várnék, hogy egy szakembert, vagy pszichológust felkeressek. Persze, ha õt nagyon zavarja és a szülõket nagyon zavarja ez a hangsúlyozom természetes vagy részben természetes magatartás, akkor keressenek fel egy pszichológust. Még egy probléma van itt, az a kérdésem, hogy vajon hol lakik a 2 éves kistestvére? A szülõkkel lakik? Ami ilyenkor gyakori és netán ezért jött rá a gyerek újra, aki magától költözött ki a saját szobájába, hogy õ most megint bent akar aludni, az egész családdal?

V.T.: - Ha a kicsi a szülõkkel alszik, akkor én természetesnek tartom, hogy egy idõ után rájön, hogy talán õneki is ott a helye. Szóval itt nagyon sok dolog tevõdik össze. Apákat általában ez jobban zavar, különösen fiúk esetében, mint anyákat, akik ezt magukon is sokszor tapasztalják és természetesebbnek tartják.

V.T.: - Hát lehet, ezt ilyen messzirõl nagyon nehéz lenne megítélni, ez is elképzelhetõ. Mindenesetre mondom én gyógyszerre abszolut nem gondolnék, sõt még egyelõre nyugodtan várnék, a gyerek fél, mint minden gyerek, esetleg egy kicsit jobban fél, mint minden gyerek és ennek mindaz az oka lehet, amit most itt felsoroltunk, amit maga is említett.

V.T.: - Ez fontos, hogy ezt mondja, mert ugye itt volt egyetlenegy jelenség, ami elgondolkoztató volt, amikor a gyerek fölsír éjszaka és átjönni se mert, annyira fél. Nem, vannak valódi rossz álmok, amiket a gyerekek rossznak és szorongatónak élnek át és azt talán szabad mondanunk, hogy ezek nappali elfojtott szorongásoknak a feltörését jelzik, olyan belsõ állapotokét, amelyek nappal nem nyilvánulnak. Ez az egyetlen tünet vagy nem is tudom, ez elgondolkoztat, hogy esetleg mégis egy szakember segítségét kérném, a kétségtelenül meglevõ szorongás oldásában, játékos oldásában.