Vendég a háznál
2001. április. 4.
Kossuth rádió, 13.05

Dr. Balla Mária: - Igen.

Dr. Balla Mária: - Na most a nemzeti alaptantervet én végigolvasva én nagyon tisztességes és nagyon jó szándékot láttam benne. És meglepõdve olvastam benne mindazokat az elvárásokat amire mi gondoltunk. Csak én visszakérdeztem a szülõktõl, én ezeket nem találom meg az iskolákban. Lehet, hogy itt csak ugye olyan gyerekek jönnek hozzánk, aki mondjuk vagy konfliktusba kerülnek, vagy problémák vannak a tornatanárral. De nagyon sok szülõ, amelyik pedig mozgáspárti lenne, az az érzésük, hogy a tornatanár, tisztelet a kivételnek, és eleve bocsánatot kérek minden tisztességes és jószándékú tornatanártól, hogy mintha valahogy szembeállnának a gyerekekkel, mintha azért is be akarnák bizonyítani az õ saját fontosságukat. Na most minden olyan szakember, legyen az ortopéd orvos, legyen az tanár bármilyen szinten, amelyik nem veszi figyelembe a gyerek életkori sajátosságait, a körülményeit, a megterheléseit és a gyereknek az egyéni lelkét, vesztes. Ne felejtsük el, nagyon sokunknak volt valószínûleg, akár gimnáziumban vagy kisebb gyermekként a komoly összetûzése a tanárokkal. Miért felejtjük el? Minden gyereket meg lehet nyerni magunknak két-három jó szóval. Felesleges egy társaságot butaságokkal és hatalmi szóval ellenünk hangolni. A gyerek nyerni fog, ha másképp nem, eljön. Panaszkodik az ortopéd orvosnak, hogy itt fáj, ott fáj, amott fáj. A fájdalom egy szubjektív dolog. Nem lehet megítélni. A gyereket meg kell nyerni. Ne végeztessünk olyan, egy kövér, tulajdonképpen nagymellû, túlfejlett gyerekkel olyan gyakorlatokat, amelyek eleve nem neki való. Miért kell õket félórán keresztül az utcán, kint futtatni. Az a gyerek, amelyik lelkes, amelyikben versenyszellem van, az az ortopéd rendelõbe fog kikötni, mert itt fáj, ott fáj neki. A lusta gyerek, az leáll az elsõ sarkon, megvárja amíg a többi lefutja az összest, szépen besétál. Az se nem futott, annak panasza sincs. Szóval ezeket látni kéne. Látni kéne. A másik pedig, hogy nagyon jó lesz egyébként, hogy összejönnek, azok a szakemberek, akik a az iskolás korú gyerekekkel foglalkoznak. És össze fognak hozni egy egységes álláspontot, amelyet igyekszünk végig vinni, azért, hogy ezt a generációt valamilyen módon megvédjük a késõbbi mozgásszervi károsodásoktól.

Mv.: - E hónap, április 23-25-ig kerül sor arra a rehabilitációs szakkiállításra és kongresszusra, amelynek szombati napján, tehát 25-én a gyerekeké lesz a fõszerep. Az egyik elõadó, Molnárné Kis Éva testnevelõ tanár.

Molnárné Kis Éva: - A Miskolci Tizenhármas számú Általános Iskolában tanítok és iskolánk a megyében elõször vállalta, hogy mozgássérült gyermekeket tanít, integrált oktatási formában. A mozgáskorlátozott gyermekeknek külön tartunk fejlesztõ, mozgásfejlesztõ órákat, de úgy látom, hogy nagyon sok mozgásszervi elváltozásban szenvedõ gyermek van, így az iskolánkban hetente három alkalommal az egészséges, de ugyanakkor mozgásszeri elváltozásban szenvedõ gyermekeknek gyógytestnevelésû a foglalkozásuk.

Molnárné Kis Éva: - Tehát és elsõsorban a tartásjavítási problémákra gondolok, amik azért alakulnak ki, mert a gyerekek rengeteget ülnek a tv elõtt, videó elõtt, nagyon sok családban már számítógép található és a napjuknak a nagy részét végigülik, nem csak gerincdeformitások, de mellkasdeformitások is kialakulnak.

Molnárné Kis Éva: - Én húsz éve tanítok.

Molnárné Kis Éva: - Igen, az ANTSZ felmérései alapján, az általános iskolásoknak a nagy részénél mozgásszervi elváltozást tapasztalhatunk.

Molnárné Kis Éva: - Nekem minden évfolyamban képviseltetve vannak a gyerekek. Körülbelül negyven-ötven a gyógytestnevelésre járó gyerekek száma, de én úgy gondolom, hogyha egy felmérést végeznénk, akkor lényegesen több gyermekeknek kellene járnia a foglalkozásainkra.

Molnárné Kis Éva: - Igen. És itt jó lenne, hogyha az orvosi, tehát a gyermekorvosi hálózat segítséget nyújtana ebben, hogy minél korábban kiszûrjék a gyermekeket és minél korábban szakemberekhez kerüljenek a gyerekek .

Molnárné Kis Éva: - Igen úgy látom. Úgy látom, hogy nagyon sok helyen a testnevelés órákat nem igazán tartják meg, fõleg az alsós évfolyamokban tanító nevelõk. Én ezt tapasztaltam. És most is ugye az új kerettanterv, ahogy figyeltem. Nemhogy növelték volna, de csökkentették is a testnevelés óráknak a számát.

Molnárné Kis Éva: - A mi iskolánkban jelenleg tizenkilenc a számuk. És diagnózisonként elég változó számot mutatnak. Nagyon sok gyermekünk négyvégtag sérült, izomsorvadásban szenvedõ gyermekünk is van. Vannak olyan gyerekek is akik járóképesek, de vannak tolókocsisok is és járókerettel mozgó gyerekek is. Integráltan oktatjuk õket, ami azt jelenti, hogy kivéve a testnevelés órákat és a számítástechnikai órákat, minden órában az ép, egészséges gyerekekkel vannak együtt.

Molnárné Kis Éva: - A mozgássérült gyermekek személyisége, fejlesztése szempontjából óriási jelentõsége van, hogy ép, egészséges gyermekközösségben élnek. Kapcsolatokat alakítanak ki. Ugyanakkor viszont az ép gyerekeknél én azt tapasztaltam, hogy nem állnak le csodálkozni, hogy jé tolókocsis, hanem segítenek kikészíteni az eszközöket. A táskájukat viszik a gyerekeknek és minden olyan dologban, amiben a mozgáskorlátozott gyerekek segítségre szorulnak, nagyon pozitívan állnak az egészséges gyermekek a sérült gyermekekhez. És én tényleg csak azt tapasztaltam, hogy ez így nagyon-nagyon jól mûködik a mi iskolánkban.

Monárné Kis Éva: - Hát elõször is szeretném bemutatni az iskolánkat. Milyen tárgyi és személyi feltételekre volt szükség, amiket meg kellett teremtenünk itt az iskolában. Oktató nevelõi feladatokról illetve kiemelten foglalkoznék a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkájával. Mert õk óriási segítséget nyújtanak a gyerekek szállításában.

Molnárné Kis Éva: - Én úgy gondolom, hogy elsõsorban azoknak a szülõknek ajánlanám a kongresszust, akiknek mozgáskárosodott gyermeke van. A kongresszus ideje alatt szakkiállítást tartanak, ahol a legújabb rehabilitációs eszközöket és mozgásfejlesztõ játékokat lehet megtekinteni. A szülõk betekintést kapnak az óvodákban, iskolákban folyó integrált, részintegrált oktatással. Segítséget szeretnénk nyújtatni a sérült gyermekek beiskolázásával kapcsolatos problémákról. Fontos, hogy a sérült gyermekek, képességeiknek megfelelõ általános iskolába járjanak és majd innen a jó pályaválasztással egy lehetõséget kapjanak arra, hogy a társadalomba megfelelõ módon beilleszkedjenek. És én úgy gondolom, hogy a szombati programban, az elõadók mind arra fognak törekedni, hogy az idelátogató szülõk megfelelõ információt kapjanak ezekre a problémákra és ezekrõl a gondokról.

Mv.: - A REHA Hungary 2001, szakkiállítást és kongresszust, Budapesten a nyolcadik kerület, Nagyvárad tér 4-es száma alatt látogathatják az érdeklõdõk.

Dr. Balogh Zsolt (osztályvezetõ fõorvos): - Úgy él a köztudatban, hogy a reumás betegségek az idõs korú felnõtt lakosságot érintik. Azonban ez nem így van hiszen gyermekkorúan is mindenfajta reumás betegség elõfordulhat, csak jóval ritkábban. A felnõtteknél sokkal inkább a kopásos, degeneratív jellegû ízületi és gerincbetegségek állnak az elsõ helyek egyikén. Míg a gyermekeknél a gyulladásos kórképek állnak az elsõ helyen.

Dr. Balogh Zsolt: - Ha valami furcsaságot vesz észre a gyermek mozgásában, akkor kell leginkább erre gondolni. Hiszen addig amíg felnõtteknél a reumás betegségek javarésze, ugye fájdalomban nyilvánul meg, addig gyermekeknél más a helyzet. Hiszen még egy kifejezett aktív ízületi gyulladás is fájdalom mentesen zajolhat. Vagy legalább is a gyermek nem panaszkodik a fájdalomról, nem mutatja. Azonban ha a gondos szülõ, aki nap mint nap látja a gyermekét, észreveszi, hogy nehezebben kel föl reggel vagy kíméli az egyik lábát, sántít vagy adott esetben meg van dagadva valamelyik ízülete, akkor feltétlenül kell erre gondolni. Leggyakoribb ez az úgynevezett Idült Gyermekkori Ízületi Gyulladás. Rövidítve csak JCA-ként szoktuk használni. Azonban számos más eredetû gyulladás is ismeretes és éppen ezért a tünetek rendkívül változatosak lesznek. Mindegyikben közös az, hogy ízületi gyulladással járnak, tehát amint említettem megduzzad egy ízület, nem mozog olyan jól az ízület, és akár mondja gyermek, hogy fáj, akár nem mondja, a mozgásából azért észre lehet venni, hogy valami baj van. Természetesen magában a Krónikus Reumás Gyulladásban is lehetnek egyéb tünetek: magas láz, kiütés, nyirokcsomó duzzanat. De a belsõ szerveket is érintheti. Tehát szív, tüdõ, érgyulladás stb. Idegrendszeri tünetek, szemgyulladás alakulhat ki. Esetleg fáj esetleg...

Dr. Balogh Zsolt: - Igen, hát olyan általános tünetei is vannak, hogy a gyermek fáradékony, csak leül, nem vesz részt a többi gyerekkel az egyéb foglalkozásokban.

Dr. Balogh Zsolt: - Esetek javarészében a betegség elkísérheti a gyermeket egész élete során. Ettõl függetlenül azonban, ha a betegség kezdeti tünetei alapján nézzük, akkor a betegségnek három fõ változatát ismerjük. Az egyik az magas lázzal, bõrkiütéssel, nyirokcsomó duzzanattal, szervi érintettséggel is ízületi gyulladással jár. Általában ez a legsúlyosabb. A betegség másik csoportja az, amelyik sok ízületet érint, de nincsenek ilyen általános tünetek, mint láz, bõrtünete, belszervi érintettség. Ez egy klasszikus sokizületi gyulladás, ez többé kevésbé állandóan zajlik. Hol erõsebben, hol enyhébben. A betegek szerencsére kis százalékánál. Körülbelül tíz százalékánál fordul elõ, hogy annyira károsítja az ízületeket, hogy mozgásokban a gyermekek erõsen korlátozottá vállnak. Adott esetben tolószékben vagy akár ágyba is kényszerülhetnek.

Dr. Balogh Zsolt: - Igen. A nagyobb részüknél azonban a betegség egy bizonyos idõ után veszít az aktivitásából illetve jól reagálván a kezelésre, meg lehet fékezni. Végül a harmadik csoport, ami csak néhány ízületet érint, az a legjobb indulatú. Ide tartozik a gyermekeknek a legnagyobb rész. Közel a fele. Ennek a veszélye esetleg az, hogy egy olyan húsz százalékos gyakorisággal, krónikus szemgyulladás, szivárványhártya gyulladás kísérheti a betegséget, aminek semmilyen tünete nincsen. Tehát nagyon nehéz észrevenni. Adott esetben mind a két szemét érintheti a gyermeknél és szerencsére ritkán, de akár komoly látáskárosodáshoz, majdnem vaksághoz is vezethet.

Dr. Balogh Zsolt: - Pontosan így van, ahogy Ön mondja. Szerencsére részben a fölvilágosító munkánknak köszönhetõen egyre inkább tudnak errõl és egyre frissebb esetek kerülnek hozzánk, hiszen a mi osztályunk egy országos központként mûködik gyermek reumatológia terén. Tehát a betegek java részét elõbb-utóbb ide elküldik.