|
Vendég a háznál
2001.március. 7.
Kossuth rádió, 13.05
- A legszebb bõr, mindig azt szoktuk mondani az ideális bõr a
csecsemõ bõre. Szóval soha olyan szép nem lesz a bõrünk, mint amilyen
csecsemõ korban, kivétel természetesen, akik veleszületett ekcémával
születnek.
- Dr. Nagy Éva bõrgyógyász. : Hát azoknak fantasztikusan
száraz a bõrük és mondjuk van egy olyan átmeneti bõrtípus, amikor
azt érzékeli az anyuka, hogy a fürdõvíz után kivéve a gyereket kicsit
kipirosodik a bõre és õ érzékeli, hogy szárazzá válik a bõre. Ugye
általában csak a popsit szokták krémezni az anyukák, ugye minden
tisztába tevésnél, ez nagyon is helyes, és minél gyakrabban kell
tisztába tenni a gyereket, mert ezzel védem a popsiját. De ha azt
érzékeli, ahogy hozzányúl, azt lehet érezni, hogy nem selyemszerû
az a bõr, mert mondom ezt hangsúlyozom, hogy a legszebb bõr a csecsemõ
bõre, vagy ha kiviszi az utcára, utána visszamegy a lakásba
Mv.: - egy délelõtti, délutáni napozás, vagy levegõzés
után még inkább érzi, hogy vörös is száraz is.
dr.N.É.: - Szárazzá válik és az a pirosság nem
múlik el. Tehát nem egy egészséges pirosságról van szó, hogy kitágul
a kis erei utána összehúzódnak, hanem marad a pirosság. Sõt, ahhoz
társul még egy kis szárazság is, akkor mindenféleképpen valóban
a napi ápoláson kívül ápolni kell megfelelõ szerrel. Na most ehhez
már valóban bõrgyógyász vagy gyermek bõrgyógyász szakorvos kell
és akkor pár nap alatt, tehát hangsúlyozom, hogy egy-két nap alatt
gyönyörûen rendbe lehet hozni ezt a bõrt. Sõt, azt szoktuk tanácsolni
itt az anyukáknak, hogy amikor ilyen szeles idõben vagy tavasszal,
vagy akár nyáron ott meg a melegtõl óvjuk, télen a hidegtõl óvjuk
a gyerekeket, kiviszi a sétára a babát, akkor kenje be. Tehát megelõzési
célzattal kenje be egy testápolóval, ha ennek ellenére visszavíve
úgy látja, hogy ez kevés, akkor jön az a gyógykrém, amivel utána
otthon bekeni a pofikáját.
Mv.: - Mert egyébként ez a száraz bõr, ez sokkal
hamarabb kidörzsölõdik, ha valamihez hozzáüt és sokkal hamarabb
megsérül és utána nagyon sok baj kezdõdhet el, miközben
dr.N.É.: - pontosan így van, tehát sérülékeny,
egy száraz bõr, az mindig sérülékenyebb, mint egy zsíros bõr, tehát
például egy egész enyhe szél is, ezt a bõrt már bizony irritálja.
Mv.: - Természetesen a másik véglet is igaz lehet,
hogy egy tökéletes gyönyörû csecsemõbõrt is, ha a mama túl sok mindennel
szeretetbõl gondoskodásból pancsolja, keni állandóan, gondolom az
is árthat.
dr.N.É.: - Feltétlenül. Errõl le szoktuk beszélni,
általában az elsõ gyerekes anyukák azok, akik a világon mindent
megvesznek, tényleg jót akarnak a csecsemõjüknek és amit csak látnak,
vagy hirdetnek a reklámok vagy az áruházakban a polcokon van, valóban
mindent megvesznek, mert jót szeretnének tenni a gyereknek, csak
arra nem gondolnak, hogy ez valóban, ha nagy mennyiségben rendszeresen
naponta ötször is, van olyan mama, aki elképesztõ módon mindenegyes
tisztába tevésnél bekente a gyereknek a testét is, hát nem kell,
felesleges.
Mv.: - És ne váltogassuk a márkákat, fajtákat,
tehát ha a gyereknek az bevált
dr.N.É.: - ha egy bevált, akkor annál kell maradni, annál.
És nem biztos, hogy az a legdrágább lesz a legjobb.
Telefonáló: - Én csak azt szeretném elmondani, hogy van
forgalomban ilyen babahordó kendõ is meg babazsák is, amit újszülött
kortól lehet hordani. A kisfiammal egyszerûen csodálatos volt azt
megtapasztalni, hogy újszülött korától kezdve ebbe a babahordó kendõbe
tettem és 15 hónapos koráig tudtam vele járni kirándulni és pont
az újszülött korban, tehát elsõ négy-öt hónapban rengeteget volt
rajtam. Azzal mostam, fõztem, vasaltam, teregettem és soha-soha
nem sírt a kisfiam és annyira boldog nyugodt volt és ezt azt gondolom,
hogy a szoptatás mellett ezt a babahordó kendõnek volt köszönhetõ,
tehát van itt egy másik dolog, hogy errõl a kenguru módszerrõl is
olyan divatos, meg szoktak beszélni. De nagyon gyakran ez csak az
utcára való, az utcai sétákkal kapcsolatban jön elõ és azzal kapcsolatban
nem, hogy otthon mit csináljunk a gyerekkel, holott otthon is úgy
meg lehet nyugtatni, hogy az semmi máshoz nem hasonlítható.
- Ezzel én teljesen egyetértek, ezek szerint nem hallotta azt
a mûsort, amiben a kendõt próbáltuk meg népszerûsíteni.
- Jó, akkor igen, nagyon sokszor hallgatom a mûsort, de akkor
ezt nem. -
Nem, nyilván ezt nem hallotta. Magának milyen kendõje volt?
Telefonáló: - Hát én nem boltban vettem meg, hanem varrtam
egy hosszú textilbõl, egy négy méter hosszú textilbõl, mert magas
vagyok, varrtam egy hosszú ilyen indiánkendõt, vagy hát ki, minek
nevezi van, aki indiánkendõnek van, aki afrikai kendõnek nevezi
és van, aki babahordó kendõnek ez egy több ezer éves hát akkor elmondom,
hogy több ezer éves használatra visszatekintõ dolog és nagyon sokféleképpen
lehet a kisbabát beletenni. Vízszintes helyzetbe, függõleges helyzetbe,
a mellünkre lehet tenni, amikor már nagy és tájékozódik a világban
és nincs annyira erõs szüksége arra, hogy a szemkontaktust állandóan
tartsuk, akkor már a hátunkra is lehet nyolc-tízhónapos kortól tenni
és nagyon-nagyon stabil. Én tudtam vele úgy veteményezni, palántázni,
hogy a hátamra volt kötve és nagyon élvezte. Soha nem akart õ leszállni
vagy kijönni belõle és ezt a kendõt nagyon sokan azt gondolják,
amikor elsõ alkalommal ránéznek, hogy nehéz használni, de rettenetesen
egyszerû. Van a boltban kapható kendõk mellé egy kis tájékoztató
füzet és hogyha az ember ezt a kendõt megveszi, vagy egy ilyen füzetet
sikerül szerezni, akkor tényleg otthon saját készítésû kendõt is
használhat és a csomózás technikáját egy óra alatt megtanulja.
- No azért mondjuk el, mert amikor elõször beszéltünk a kendõrõl,
akkor is felhívtuk a mamák figyelmét, hogy mondjuk a szekrényben
található akármilyen kendõ nem jó erre a célra.
Telefonáló: - Nem jó erre a célra, legjobb egy nagyon jó
minõségû lenvászon, mert a lenvászon kendõ az, ami nagyon jól szellõzik,
ami a bõr kipárolgását a legjobban engedi és rugalmas szálú is.
Tehát az se mindegy az igaz, hogy milyen szövésû a babahordó kendõ,
speciális rugalmas szövéssel készült, amikor a felvetõ szálak nem
párhuzamosak, hanem ferdén vannak felválta, átlósak és ennek köszönhetõ,
hogy nagyon rugalmasan tartják a babát és nagyon sok kilós terhelésnél
sem csúszik ki belõle, nem szakadhat, nem repedhet meg az anyag.
És a másik pedig az, hogy nekem nagyon sokan azt mondták, amikor
látták, hogy így hordom a kisbabámat, hogy majd a nyakamra fog nõni,
meg nem fogom tudni levakarni magamról, most szó szerint idézek,
nem szándékosan ilyen alpárian, nem fogom tudni a gyereket levakarni
magamról. És azt tapasztaltam, hogy öt hónapos koráig tényleg ezt
a testközelséget, amikor csak õ kívánta mindig megadtam neki a fõzés,
vasalás, teregetés közben, bármikor és természetesen séta, gereblyézés,
kapálás közben ugyanúgy és öthónapos korától annyiszor tudtam letenni,
hogy vagy akár egyedül hagyni és rövidebb idõkre 15-20-30 percre
a szobában, hogy soha nem sírt. Tehát, hogy úgy éreztem, hogy õ
teljesen jóllakott velem és elég volt az, hogy benézek hozzá vagy
rámosolyogjak és nem igényelte úgy, mint nagyon sok kisgyerek, aki
nem kapja meg ezt a testközelséget a születésétõl fogva, azok pont
hat, nyolc, tízhónapos koruktól kezdve állandóan az anyuk karjába
kéredzkednek. És nálunk meg ez pont fordítva volt, hogy az elsõ
öt hónapban teljesen jóllakott a testemmel és most pedig egy annyira
önálló csodálatos mosolygós kiegyensúlyozott kisgyerek és biztos
vagyok benne, hogy pont azért, mert nem tagadtam meg tõle a mellemet
és nem tagadtam meg tõle a testemet, a kendõ segítségével. Pontosan
attól lett ilyen, én ezt egyszerûen nem tudom kihagyni az õ fejlõdéstörténetébõl,
hogy ennek a két dolognak milyen hihetetlenül nagy szerepe van.
Szabó Éva: - Fél évvel ezelõtt találkoztunk, akkor még
egy kis babád volt, most meg van egy kisgyereked. Mi minden történt
azóta?
- Ez most egy különösen olyan idõszak, amikor naponta történik
velünk valami új, ugyanis egy hete egyedül föláll a Lili és megpróbál
menni is, illetve mindenben kapaszkodik, amit talál, el lehet képzelni,
hogy milyen állapotok uralkodnak most a lakásban. És figyel mindenre,
tehát nemcsak a mozgása fejlõdik, hanem az értelme is, idáig is
nagyon jó humorérzéke volt szerintem, de most már õ provokálja a
viccelõdést, a nevetést, elkezd utánozni engem lassan-lassan fölismeri
a testrészeket, érti amit mondok, lehet vele már sajátos módon beszélgetni.
Sz.É.: - Láttam õt, amikor odament a CD-lemeztartóhoz
és hallatlanul ügyes technikával a mutatóujjával szépen egyenként
lepiszkálja a lemezeket. Tudja már vagy próbáltad vele elfogadtatni,
hogy van, amit szabad van, amit nem?
- Ez egy nehéz kézügyességi feladat, másfelõl pedig kéne óvni
a lakás állagát tõle. Persze megpróbálom, de vannak tabuk, amiket
következetesen tiltunk. Ugyanannyira kevéssé sikeres ez, mint az
átmeneti állapot. Tudja már, hogy mit nem lehet, de huncut és ha
rászólok odafigyel és mondjuk egy öt másodpercig respektálja is
a kérést, de hát ugyanúgy odamegy és lepiszkálja és szétszedi. De
azért én igyekszem, bizonyos dolgok tényleg tabuk a lakásban számára.
Sz.É.: - Különösebb gond eddig nem volt vele, most az utóbbi
idõben mondtad, hogy kiderült, hogy hallatlanul félénk, valamitõl
fél. Könnyen megriad.
- Most õ egy nagyon-nagy változáson ment keresztül, õ csecsemõ korától
kezdve nagyon sokat volt fönn és nagyon jól elvolt egyedül, nagyon
jól eljátszott és mindig barátságos volt, sokat jártunk társaságba,
viszonylag sokat bíztuk nagymamákra és mindenkivel nagyon jól elvolt
és tényleg nagyon jól eljátszott. És ez itt karácsony, körülbelül
két hónapja, hát most kilenc hónapos, hét hónapos kora körül változott
és elkezdett borzasztóan anyás lenni. Tehát ugyanúgy barátságos
õ idegenekkel, ugyanúgy, ha én nem vagyok ott, akkor elvan bárkivel,
de ha ott vagyok, vagy meghallja a hangom, akkor már senki nem kell
neki, csak én. És az elmúlt idõszakban durvult ez annyira, hogy
most észreveszem rajta, hogy nemcsak, hogy anyás, hanem borzasztóan
félénk lett és úgy érzem, hogy szorong. Õ nagyon jól aludt, nem
félt sem a sötétben, sem az alvás, soha semmilyen problémát nem
okozott, ahogy letettem, akkor mosolyogva jöttem ki este a szobából,
integettünk. Õ ha még nem volt nagyon álmos, kicsit eljátszott és
elaludt. Mostanában rendszeresen sír, úgy alszik el, hogy fognom
kell a kezét és nem foghatja az apukája és a nagymamája, csak én
kellek neki. Éjszaka ha fölsír nem tudja megnyugtatni az apukája,
csak én tudom megnyugtatni és mindazoktól a megszokott zajoktól
fél és fölsír, amihez születése óta hozzá van szokva. Például a
porszívó, a függönyelhúzás, ami nálunk játék volt, hiszen esténként
együtt húztuk el a függönyt, tehát abszolút megszokott zajokról
van szó. És sír. Nagyon fél tõlük. Csak az én kezemben van az, hogy
szinte azonnal megnyugszik, más kezében nem. Ez nekem most gond.
Egyfelõl persze jó érzés, hogy én vagyok a mindene, másfelõl ez
nagyon komoly gondot okoz. És nagyon nehéz, mert egy ördögi kör,
hiszen én nem hagyom õt sírni, nem hagyom szorongani, nem hagyom
félni, de összekapcsolja, hogy mindenben én jelentek számára megoldást
és a megnyugtatást. És egyre inkább kötõdünk egymáshoz. Ez most
egy nehéz idõszak ebbõl a szempontból.
- Elhangzott mûsorunkat Horváth Ida, Pásztor Magdolna és Szabó
Éva készítette.
|
