Vendég a háznál
2001.március. 14.
Kossuth rádió, 13.05

Szabó Éva jegyzete: Zsuzsinak panel gyerekkor jutott, egy lakótelepi bérház. A lépcsõházban a szemét és biciklitárolóban nem bujkálnak titkok. Az ajtókon biztonsági zárak állják útját a kíváncsiságnak. Egy, kettõ nyílik ki legfeljebb olykor-olykor a jössz-e játszani? Vagy a mi van feladva matekból okán. Itt mindenki és minden hallgat, itt minden és mindenki egyedül van. Marad a játszótér a homokozóval, az árok, amely a szomszéd házat emeli kalandos messzeségbe, néhány fa és bokor. Ennyi a világ. A többit ki kell találni. Szerencsére van hajlama rá. Délutánonként körútra indul. Hol egy-két lakótelepi gyerekkel, hol meg egyedül. Nem tudom mi megbeszélni valója van a homokozó melletti paddal, a szomorúfûzzel, meg a parkolóban összegyûlt tócsával, de annyit megtudtam, a csigákkal van találkozója minden délután. Nem kell keresni õket, ott vannak az árokparton. Szivárványos útvonalaik, meg az árokpart melletti aszfalton. Ez a hazájuk, - mondja. És ezt a csigák is alighanem így gondolják, mert csakugyan ott találjuk õket. Hát sokféle kis haza van. Itt az árokparton, meg ott a második emeleten is. Még az is lehet kiderül, hogy titkok egy panelházban is akadnak, ha majd késõbb a felnõtt korban ezek az aszfaltra írt csigaszivárványok feltûnjenek. Talán haza lehet találni rajtuk.

- Én mikor eljöttem Mártélyon voltam, akkor másfél éves voltam, én már nem emlékszem rá, de anyuék mesélték, hogy voltunk a stégen és én már rögtön léptem volna bele a vízbe, meg hogy a csónakból már buktam volna ki. Ez egy holtág, a Tisza szabályozásánál kanyarították le, az élõ Tiszával kapcsolatban áll, át lehet menni csónakkal vagy gyalog az élõ Tiszára. A halászladikban nem két evezõvel, hanem egy darab evezõvel evezünk és csak az egyik oldalon, úgy kell manõverezni, hogy nehogy körbe-körbe forogjunk, mert jártunk már úgy, mint a ringlispil. Elõször mindenki úgy evez azután beleléptünk és egészen átmentünk az élõ Tiszára a fokon keresztül úgy hívják azt az elválasztó sávot és az természetvédelmi terület is. Van ott szürkegém fehérkócsag és bakcsony. Láttuk a múltkor a nádasban ilyenek ezek a madarak. Lehet látni, amikor a vízen az egész család ott úszkál a kacsamama és a kisgyerekek is. A szüleink is mindig errõl beszéltek, a nagymamám és a nagypapám is ide járt ki. Nagypapám kedvenc helye volt, jobban szerette, mint a Balatont. Egyszer kapott egy balatoni beutalót, elcserélte egy mártélyi beutalóval. Azt mesélték, hogy nagyon sokat horgásztak és úsztak. A nagymamám is nagyon szertett úszni, meg a nagypapám is és anyu is, meg apu itt tanult meg úszni. Mindig nagyon szép, de különösen tavasszal, mert akkor rügyeznek a fák és a Tiszának is olyan szép színe van, meg nem járnak ki annyian és nem is annyira szennyezett. De mikor meg szokott áradni a múltkor is, mikor az áradáskor voltunk Mártélyon egy lovaskocsi gázolt bele és a lovak szügye is csupa víz lett és egy kiscsikó is volt ott, nagyon izgultunk Timivel, hogy nehogy a kiscsikónak valami baja legyen. De aztán szerencsésen kijöttek.
- Hát szerintem télen is nagyon szép, kicsit izgalmas is, mert sose lehet tudni, hogy most hova lépünk, hogy jégre, vagy még a talajon vagyunk, de nagyon szép úgy, hogy végignézünk a tájon és minden fehér, meg ilyen állatnyomokat is szoktunk látni. Nagyon szeretnék találkozni egyszer egy õzikével, szeretnék kivinni ilyen élelmet is nekik, de mindig elfelejtem.

- A Társa erdõ vagy más néven Parkerdõnek is hívják, bunkereket is lehet építeni, ami a kis saját fészkünk és oda csak az jön be, akit mi akarunk, õröket állítunk és úgy rendezzük be, levelekkel meg gallyakkal, ahogy mi akarjuk. Sokkal jobb a levegõ is, meg nem olyan zajos, én nagyon szeretek kijárni az erdõbe játszani. Van egy kedvenc fám, ahol a barátnõimmel bunkert építettünk és oda szoktunk kijárni, meg még van egy kedvenc kis tisztásom, ahol több kis szék és asztal található és ott mindig sokat játszottunk kisebb koromban is királynõset, meg különféle játékokat.
- Én szoktam mindig nézni az õzikéket, néha látom csak, mert azért elriadnak. Meg itt tanultam meg biciklizni is, kétkerekû biciklin, pedig kicsit ott lejtett az út és nagyon féltem. De aztán egy negyed óra múlva már tekergettem.
- Hát én a csigákat is szoktam nézni, ahogy ott húzzák a csíkokat maguk után és hogy milyen lassan haladhatnak és mire gondolhatnak közben. Nagyon aranyosak. Múltkor is, mikor kint voltunk az erdõben, odafele is láttuk egy csiga nyomát és visszafele is csak párt métert tett még meg a szegény kis csiga.

- Ide a barátnõkkel szoktunk lejárni egy kicsit beszélgetni, hogyha eszünkbe jut, akkor futunk esetleg vagy kimegyünk a töltéshez szánkózni vagy elmegyünk a Boszorkány-szigetre a Tisza parton.
- Hát a Boszorkány-sziget az onnan kapta a nevét, hogy itt égették el azokat a boszorkányokat, akikrõl azt hitték, hogy boszorkányok.
- Ha kinézünk, akkor a múzeumot látjuk, a Tiszát és a Roosevelt teret, ami a múzeum elõtt van. A múzeumnak a neve a Móra Ferenc Múzeum, mivel Móra Ferenc Szeged környékén régészkedett és a múzeumnak is volt igazgatója.
- Hasonlít a pesti Nemzeti Múzeumhoz, csak ennek még oldalt is van két kocsifeljárója. Oszlopok vannak elõl és fölöttük egy timpanon fogja össze az egészet.
- A múzeumot azért szeretjük, mert hogyha leesik a hó, akkor itt lehet szánkózni olyan a kocsifeljárókon.
- Többféle kiállítás van biológiai, néprajzi, festõk mûvei vannak, Munkácsy Honfoglalás címû képe is itt található. Ha innen átmegyünk a néprajzi kiállításra, akkor ott látunk egy parasztházat és a viseleteket és látunk még ott tulipános ládákat is, amelyek arra voltak használatosak, hogy a menyasszonyok abba tették a ruháikat. Hátha én azt most fölvenném és kimennék az utcára, akkor engem biztos, hogy kiröhögnének, de nekem tetszik. Tehát hogyha lenne egy olyan ruhám, akkor azt itthon mondjuk fölvenném, de kimenni valahova úgy, hogyha valami népi együttes valahol énekel, vagy valamit bemutat és akkor ott esetleg. De manapság már nem szoktak ilyen ruhákban járni és az sokkal feltûnõbb, mintha valaki modern ruhákban jár.
- Az ágyak, azok nagyon érdekesek, magasak, azokban biztos jókat lehetett aludni. A konyha az egy kicsit szegényesebb, én úgy érzem, hogy ott nem lehetett jókat fõzögetni.
- Innen egy olyan kiállításra érkezünk, ahol a honfoglalási emlékek vannak, itt van egy olyan régi jurta, ami be van rendezve, meg lehet nézni, itt vannak leletek.
- Találtunk avar kori cserepeket, ezek után kutatott Móra is a Békés megyében is járt és egész Csongrád megyében szinte hogyha lerajzoljuk a térképen, hogy hol ásott, majdnem beterítené egész Csongrád megyét.
- Ásatásokat fõleg a Fehér tó környékén végzett.
- A madaraknak egy pihenõ helye, õk délre vándorolnak és a Tisza vonalát követik, mert ez látható, ez az iránytûjük. A Fehér tón azért van víz, mert az ország legmélyebb pontja, ez régen egy szikes tó volt, de most a halgazdaság a Tiszával összekötötte és így kezd elédesedni a vize ez nagy változást hozott a madárfaunában is, már egész más madarak is költenek itt, mint régen.
- Van olyan kiállítás, ahol Móra dolgozószobáját mutatják be és van egy kényelmes fotel, van egy ülõgarnitúra és van egy szép nagy dolgozóasztal, amin egy telefon és egy lámpa van. És Móra kutyája is azt hiszem ott van kitömve.
- Ott áll, vagy ír egy új könyvet, vagy éppen délután pihen. Olyan kerek arca volt neki, ahogy én képeken látom, ott már mindig õsz a haja, de olyan jellegzetes formája van az arcának. Szerintem egy okos, jószívû aranyos bácsi volt.

- A mûsort Balogh Erzsébet, Szabó Éva és Horváth Ida készítette.