- Amikor a gyerekek kicsinyek voltak talán még akkor én is darabig jó erõben voltam igyekeztünk megünnepelni, még az elején kis zsúrokat rendeztünk, kis osztálytársait Marikának meghívtuk, de késõbbiekben sajnos ezek elmaradtak, mert a szülõk megbetegedtek. Tehát a gyerekekrõl bizony egy picikét, hát ezek elmaradtak, de hát amik elmaradtak most az unokáinknál próbáljuk pótolni. A nászasszonyommal együtt úgy osztjuk be, hogy hol nála van az ünnepség, hol nálunk. De most legutóbb leginkább a Marikánál a keresztmamánál van a gratulálás, mert a két nagyobbik kis unokám nagyon közel születtek egymáshoz idõben dátumot illetõleg, úgyhogy együtt szoktuk ünnepelni és akkor egyik nagymama visz az egyiknek tortát, én sütöm a másiknak és akkor hát az ajándékokat kivisszük és az egész család így összejön. Egy nagyon kedves, kellemes, aranyos dolog. Most egy kis változtatás volt, mert ma a kis menyem hívott meg minket és ott ünnepeltük a születésnapokat. Azért történt most ez így, mert hát Kõbánya nagyon messze van és probléma oda kimenni. Nekem most ez könnyebbség volt ez az igazság, mert hát kicsit elfáradtam az utóbbi idõbe és most ez valahogy tényleg jólesett és kellemes volt nagyon.
Rip.: - És van valami visszatérõ rituálé a tortákon kívül ? Mondjuk esetleg a gyerekek verset mondanak, vagy valami más családi jellegû ?
- Be szokták kapcsolni a magnójukat. Van ez a Halász Judit kis nem tudom versike, vagy ének, és azt el szokták. Meggyújtjuk a gyertyákat amit nagy élvezettel fújnak el, azt újra meg kell gyújtani és újra elfújják.

Rip.: - Te magad jobban megismerted a fiad barátait a zsúrok alkalmával ?
- Igen bár én ezeket a gyerekeket ismertem egyébként is, mert voltak nálunk úgy is, hogy csak egyet, kettõt hívtunk meg vagy tanulni, vagy játszani, de hát a gyerekek azért másképp viselkednek amikor együtt vannak, mint ahogy másként viselkednek az iskolában is, mint otthon. Tehát más arcukat, az én gyerekem is más arcát mutatja a gyerek társaságban, mint mikor egyedül van itthon.
Rip.: - Ezért is jó ez nem ?
- Természetesen ezért is nagyon jó.

Rip.: - Nemrég volt a születésnapod. Hogyan ültétek meg otthon ?
- Elhívtam a barátaimat. Elõször rendeztünk egy csocso bajnokságot, van egy nagy pálya, egy asztalméretû pálya, van egy labda és miután ilyen nyársra ilyen emberkék fel lennének húzva és ezt pörgetni kell úgy kell gólt rúgni.
Rip.: - Miket játszottatok még ?
- Például írtunk össze kérdéseket úgy mint a Legyen Ön is milliomosba és itt úgy volt, hogy mindenki válaszolhatott mindenre, mert leírták a jó betût. Például azt, hogy ki írta a Pál utcai fiúkat és úgy volt utána az A: Molnár Ferenc, B: Petõfi Sándor, C: Csoóri Sándor és D.
Rip.: - Valaki. És ki vezette a játékot ?
- Az anyukám. Én nem játszhattam, mert én tudtam a kérdéseket. Ezután megettük a szülinapi tortát.
Rip.: - Milyen torta volt, ki készítette ?
- Hát vettük a boltba és csokitorta volt. Utána megmutattam a játékaimat és azokkal játszottunk. Stratégiai játék, számítógépes, meg ilyesmik.
Rip.: - Ez egy összeszokott társaság volt aki nálad volt ?
- Hát nem.
Rip.: - Kicsik, nagyok vegyesen ?
- Volt két hat éves kisfiú, a többiek pedig olyan velem egyidõs korosztály volt. Az egyik kisfiú eléggé hogy is mondjam eléggé furcsa volt, mert mindent szétpakolt a lakásban és miatta valahogy nem sikerült annyira a buli.
Rip.: - Miatta a társasjátékokat se tudtátok rendesen lejátszani, vagy akkor még rendben volt a kisfiú ?
- Hát akkor még rendben volt.
Rip.: - És mit csinált ez a gyerek ?
- Hát például mi a gyerekszobában voltunk, átment a nappaliba és kutatott mindenhol a szekrényben, meg ilyesmi.
Rip.: - Anyukád mit szólt ehhez ?
- Hát mérges volt és mondta, hogy hagyjad abba.
Rip.: - Anya bent volt veletek, vagy pedig õ elvonult és kint volt a konyhában mondjuk, vagy tévét nézett ?
- Hát akkor õ kint volt a konyhában. Készítette még a szendvicseket, mert voltak ilyen szendvicsek és fel voltak tûzve fogpiszkálókra, mint a filmekben.
Rip.: - Mikor kezdõdött a buli és meddig maradtak a barátaid ?
- Kettõkor kezdõdött a buli és négyig tartott.
Rip.: - Két órás volt csak ez a születésnapi zsúr ?
- Igen.
Rip.: - Ez nem nagyon kevés ?
- Szerintem nem, mert sajnos a lakásban már a vége felé unatkoztunk. Úgy lenne a jó, ha nyáron ünnepelnénk a szülinapunkat, mert akkor le lehetne menni.
Rip.: - Hogyhogy unatkoztatok, nem értem ?
- Hát mindenbõl csak egy kicsit játszottunk. Annyira jól nem sikerült, mint tavaly, de azért tûrhetõ volt.
Rip.: - Miért nem sikerült olyan jól, mint tavaly ?
- Hát mert valahogy a gyerekeket nem úgy válogattam össze, mert más természetûek voltak a gyerekek, mindenkit más érdekelt és ez így mindenki mást nézett meg és akkor ez így összezavart engem.
Rip.: - Volt akit kicseréltél volna másvalakire ?
- Volt. De az még két fiú még maradt, mert azokkal már megbeszéltük, hogy az anyukájuk az odajön hozzánk és még velük játszottunk tovább. Akkor nagyon jól éreztük magunkat kommandóztunk. égy a lakásban úgy elbújtunk a szülõk elõl és háborúsat játszottunk és ez így nagyon jó volt, mert kúszunk a földön, fel vagyunk szerelve mindenféle játékfegyverrel és a földön így kúszunk.