Hello lányok,
szóval vissza a természethez?
)
Láttam egyszer egy filmet, egy primitív törzsben hogyan is zajlik le a szülés. A vajúdó novel ketten voltak, egyfolytában simogatták, dédelgették, maszírozták, nyugtatták, segítették a szülésben. A baba guggoló helyzetben született meg, egy elore kialakított, puha levelekkel kibélelt kis gödörbe. (Mármint a mama gugolt.
) Amint megszületett, a mama mellére tették, simogatták ot is, dédelgették oket, már szó nem sok volt, csak az hangtalan öröm, a béke és a nyugalom. A baba nem sírt, a mama fáradtan ölelte az újszülöttét, és az volt az érzésem, hogy abban a nagy csendben ott olyan egyek voltak, amit nem is lehet szavakkal érzékeltetni. Gondolom nem járt analízisre elotte.
Ez csak úgy eszembejutott. Ha kórházban szüli valaki a babáját, "eloképzettség" nélkül, de olyan emberek veszik körül, mint azt a not a törzsbol, ugyanilyen meghitt lehet.
Én minden egyes porcikámmal éreztem a fiamat, 14 hetesen a mozdulatait, tudtam mikor fáradt, mikor élénk, mikor figyel, mikor jókedvu. Ahogy biztos vagyok benne, hogy o is érezte, én milyen vagyok éppen.
Ha valakinek szüksége van az analízisre, járjon. De ha igazán vissza szeretnénk térni az osi ösztönök élesztgetéséhez, nem biztos, hogy a modern lélekgyógyászat a legcélravezetobb.
A mi korosztályunkból nem ölhették ki, mert nekünk már baba-mama szoba van a kórházban, ismét mellreteszik a babát, rögtön születése után, egyre kevésbé tekintik betegnek a várandós not. Megjegyzem, lehet, hogy betegnek tekintettek az orvosok, de én magamat nem, és nem befolyásoltak más emberek az érzéseimben, a babához és a várandóssághoz való viszonyomban.
Üdv. Yoo