2006.04.30 22:04
Szerző: orsi0509
Sziasztok!
Mi ugyan már elköltöztünk mésfél éve Kaposvárról, de annyi negatív dolgot olvastam a kaposvári szülészetről itt, hogy gondoltam, az én pozitív hozzászólásom is jelenjen meg itt, ne csak elriasszuk a kismamákat.
Orvosom Dr. Bárdos László volt, szülésznőm Hagyánek Adrienn, védőnőm Bödő Eszter.
Azért írom le mindhármójuk nevét, mert csak ajánlani tudom őket, bár a doktor úr már nyugdíjba ment azóta.
2004. szeptember 15- én szültem meg kisfiamat 3100 grammal.
Tény, hogy ahhoz képest, miket olvastam előre a gyengéd szülésről, elrettentett az, hogy itt semmi se létezik belőle, nagyjából olyan a felszerelés és a hozzáállás, mint 20 évvel ezelőtt.
Mégis az a négy nap volt életem talán legszebb négy napja.
A védőnőm a terhességem alatt és a szülés után is nagyon segítőkész volt, miután elkölzötünk, utána is csak őt hívtam, bármi kérdésem volt, annyira megszerettem és megbízom benne.
A szülésznőmről is csak jót mondhatok.
Éjjel fél kettő körül, édesanyámék otthonában, arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz. Felhívtuk Adriennt, beültünk a kocsiba, felvettük őt, bementünk a kórházba. A párom (Pestről jött, mert ő már akkor ott dolgozott, csak azért voltam én Kapováron, mert akkor még nem volt saját lakásunk, az albérletből meg már kiköltöztünk) fél négy körül ért talán le, addigra felvettek, megvizsgáltak.
Igen, minden "borzalmon" átestem, beöntés, borotválás, stb. Végül is 11 óra vajúdűs után, természetes úton, fájdalomcsillapítók nélkül, egy kis infúziós segítségggel 12:47- re megszületett a kis manóm, Aziz. Egyből a mellemre rakták, ahol azon nyomban abbahagyta a sírást. Kivitték megfürdetni, majd miután betoltak a kórterembe, hozták is be hozzám. (Egy ágyas szobába kerültem, mert szerencsémre épp volt hely, semmi plussz pénzembe nem került, bár lehet, hogy tudtomon kívül Adriennek volt köze hozzá). Tulajdonképpen úgy éreztem, megfeledkeztek rólunk. De én ennek örültem is. Nyugalomban voltam a kicsimmel. Rossz tapasztalat: a csecsemősök. Senki nem mutatta meg, hogyan kell pelenkázni, semmit. A szoptatást se, természetesen. Adrienn segített, vagy három órán át masszírozta a melleim, mikor bedurrantak, neki köszönhetem, hogy nem lázasodtam be és lett rendesen tejem. Előtte egyszer átmentem az egyik csecsemőstől megkérdezni, hogyan kell lefejnem, erre ő jó alaposan megszorította a mellbimbóm, ott helyben állva, azt hittem, bepisilok a fájdalomtól. Ennyi volt részéről a tanítás. Én szinte állandóan magam mellett tartottam a picimet, csak késő este, vagy hajnalban adtam be pár órára, hogy tudjak aludni. Senki nem próbálta meg tőlem soha elvenni. Mindenkinek, aki bejött hozzám, volt egy- két ledves szava hozzám, még a takarító néniknek is. Úgy jöttünk ki, hogy se én nem lázasodtma be, se a picim nem sárgult be. A doki már szülés utáni napon haza akart engedni, annyira jól voltam. A gátam nagyon gyorsan gyógyúlt, köszönhetően talán édesanyámtól kapott Bioptron- lámpának (fényterápia). Mikor kijöttünk, hirtelen nagyon zajosnak tűnt a világ, és visszakívánkoztam.
Összességében csupa kellemes emlékem van a kórházban töltött időről, és ezt kívánom mindenkinek.
Bocsánat, ha nem volt túl összeszedett a hozzászólásom, még nem írtam le magamnak soha ezt így egybe, és sok emlék öntött el hirtelen össze- vissza...
Minden várandósnak komplikáció- mentes hónapokat, és könnyű szülést kívánok.
Minden kismamának és gyakorlott anyukának sok örömöt a kicsijével.