Na, szóval pénteken jöttünk Keszthelyre, és szombaton megjött az orkán erejű szél is. Tegnap tudtam először kivinni Bendegúzt sétálni, eddig bent kuksoltunk.
Mondjuk annyira nem bántam, mert a férjem rámragasztotta az influenzát, fáj a torkom, köhögök mint a rosseb, nincs hangom szinte egyáltalán, és lázam is volt. De ma már azért jobb a helyzet.
De még nem ez volt a legrosszabb ami történt, gyengébb idegzetűek ne olvassák tovább.
Vasárnap este azt hittem Bendegúz is elkapta a kórságot, mert nagyon nyügi volt, nem akart szopizni, tápit se, aludni se, sírva altattam el, és ő aki mindig reggelig alszik, vagy ötször felébredt sírva hajnali háromig.
Nekem iszonyat migrénem volt, hánytam is, baromi rosszul voltam, de azt hittem sima migrén. Nem aludtam semmit. Aztán amikor éjszaka felkeltem hányni, majdnem összecsúsztam, és Bendegúz is felébredt és ő is hányt. Na, akkor már tök beszartam, hogy mi ez. Ezek után felkelt Anyu a zajokra és elájult a szobaajtóban, én kaptam el. Utána jött Apu, ő se volt túl jól, azt mondta mindjárt összecsúszik, inkább visszafekszik. És akkor lett gyanús a dolog, nincs e valami gáz (szó szerint) a házban. Lement a pincébe és kiderült, hogy totál büdös van lent, ahol a kazán van, a bazi nagy szél visszafújta az égésterméket a kéménybe, gyakorlatilag semmi nem ment el rajta. Gyors ablaknyitás, szellőztetés, fűtés elzárva. Valószínű az egész család kapott egy jó kis szénmonoxid mérgezést, mert minden felszivárgott a lakásba. Még jó, hogy nem haltunk meg. Másnap gázszerelő, a kéményeket meg kell csináltatni, most hogy nincs szél szellőznek, de életveszélyesek. Még jó, hogy van egyéb fűtési lehetőség is: fatüzelésű kályha, hősugárzó.
Ezek után Bendegúz aludt reggelig.
Hétfőn nem történt semmi, pihentük a fáradalmakat, én meg kúráltam az influenzámat.
Viszont kedden délben miközben békésen ebéltünk a konyhában, Bendegúz a kiságyban játszik, egyszercsak bazi nagy robajt hallunk a bébicsőszben, azt hittem kirúgta az érzékelőt az ágyból, mert azt szokta csinálni.
Felrohanok az emeletre, akkor már sírt is szegény, és mit látok, a kiságy összedőlt, a gyerek a romok alatt fekszik, lába beszorulva a rács alá és sír. Majdnem frászt kaptam, ne tudjátok meg milyen érzés volt ezt látni. A kiságy egy elvileg hordozható összecsukható kiságy volt fából, és az eresztékei ellazultak és valószínűleg Bendegúz kirúgta az oldalát a nagy játszás közben és az egész eldőlt. Kiságyat kibaszarintottuk, és kölcsönkértünk egy másikat barátoktól. Az fix, stabil, nem szétrúgható.
Szerencsére Bendegúznak nem lett semmi baja az ijedtségen kívül.
Nem tudom mi lesz még, de ennyi már elég volt nekem.
Tiszta túlélőtúra ez a hét!
Ma viszont jó nap volt, végre elmentem szauna, uszi, gőzfürdőzni, és ez iszonyú jól esett.
És ma végre Bendegúzt is napsütésben sétáltattuk! Igaz a napnak már se híre se hamva azóta
.
Meg persze jókat eszem itthon, volt már dödölle is, az egyik kedvencem!!
És egyébként jól telnek napjaink
. A nagyik nagyon élvezik, hogy itt vagyunk, csak az ő idegrendszerüket is megviselték a történések.
Ez a szénmonoxid nagyon durva volt, teljesen tipikus mérdgezési tüneteink voltak.
Még jó, hogy nem lett nagyob baj.
Ezek után tuti veszünk CO jelzőt.
Majd még benézek valamikor, most megyek iszom egy forró teát. Ma kb az ötödiket
.
Képet nem tudok most felrakni, Apa elvitte a masinát a síelésre. Pedig Bendegúz is annyit nőtt! Majd meglátjátok!
Puszi Nektek!
Márti és Bendegúz
jól megcsócsálom:
húúú, ez fincsi volt!!!
, amit ilyenkor zöld ételfestékkel zöldre szineznek. 
