Sziasztok
Rimar
Hogy telt a este? Jót vacsiztatok?
Zsuzsa
Jaj de ismerős ez a félelem a tömegközlekedéstől gyerekkel. Szerencsére Marci nagyon aranyos a buszon, villamoson, de az utcán cipelteti magát...Õ 14 és meg 43 kiló vagyok...Gondolhatod, hogy bírom el..sehogy!
Titi
lehet, hogy rosszul mérted vagy mozogtál előtte. Esetleg pici megfázás? Szerintem felesleges már méricskélned! Hiszen ott a baba, ezt tudjuk!
Lányok!
Most hosszú leszek! A betegségemről írok, aki nem ér rá, lépjen tovább
Bocs előre is a terjedelemért
A pánikbetegséget a tartós szorongásos állapot idézi elő. Igazság szerint én mindig egy nagyon ingerlékeny, ideges, feszült, szorongó ember voltam. Tudtam, hogy ez nem vezet jóra, de nem tudtam ellene tenni semmit. Ilyen voltam-vagyok, ezzel a természettel áldott meg az ég. Egy ideig bírta a szervezem ezt, de jött egy nagyon rossz párkapcsolat, ahol aztán duplán szenvedtem. Ez volt az a bizonyos utolsó csepp. A szervezem, pontosabbana az idegrendszerem feladta. Nem tudott helyesen működni, minden eseményre rossz, túlzott reakciót küldött, túlzottan reagáltam mindenre. Ezek a túlzások bozasztó testi tünetekben jöttek elő. Olyanokban, hogy sokan mentőt hívnak a roham alatt..(szédülés, zsibbadás, ájulásérzés, 150-es polzus, szívritmuszavar, hidegrázás, remegés és még sok minden más....és a beszűkült élettér.) Én már az utcára sem nagyon mertem kimenni, mert féltem, hogy rosszul leszek. Busz, villamos, bolt...ááááá szóba sem jöhetett.)
A vegetatív idegrendszerem hibásodott meg. A mostani eszemmel tudom, hogy hamarabb kellett volna abbahagyni azt a párkapcsolatot. De féltem, hogy egyedül maradok, hogy nem találok mást. Persze ez egy nagy baromság volt, mert általában tetszettem a fiúknak, de akkor ilyen hülye voltam. Csak görcsösen kapaszkodtam egy megalázó, rossz kapcsolathoz. Mire otthagytam a fiút, már jöttek az első testi tünetek. Szívdobogás, 120-as pulzus. Aztán jött a többi is hozzá. Zsibbadás, folyamatos szédüléd, ájulás, remegés, rettegés az újabb rosszulléttől. A szívem össze vissza vert. Kivert a víz. Már az utcára sem tudtam kimenni. Ezeket úgy gondoljátok el, hogy ez napi szinten volt jelen. gyakorlatilag minden órában ilyen rosszul voltam, volt, hogy folyamatosan, szünet nélkül. Éjszaka is. Az egyik decemberi napon olyan rosszul lettem, hogy a földön fetrengtem egy buszmegállóben, azt hittem meghalok. A pulzusomat már nem is lehett számolni, olyan gyors volt. Estem össze, ájultam, szédültem, nem láttam. Irány a kivizsgálások. Minden tökéletes, az EKG-m is rendben. Azt mondta a doki, hogy olyan jók a leleteim, hogy nem tudnak segíteni, nem tudnak mire gyógyszert adni. Persze a rosszullétek tovább folytatódtak, minden nap rosszul voltam. A munkahelyenem a wc-re nem tudtam kimenni, mert úgy szédültem. Volt olyan, hogy olyan szívritmus zara lépett fel, hogy lefordultam a székről a számítógép előtt. Akkor tényleg azt hittem, hogy meghalok. Megint jöttek a kivizsgálások. Szerencsére megint rendben volt minden. De ekkor sem küldtek tovább sehova nem tudtak segíteni.
Aztán terhes lettem. Én rettegtem, hogy a szívem nem fogja bírni (mert én azt hittem, azzal van baj.) De láss csodát a terhesség alatt teljesen jól voltam, a szülés alatt is nagyon jól éreztem magam. A vérnyomásom tökéletes volt, a vérképemre azt mondták, hogy kevés ilyen jót látnak szülés után.
De az örömöm nem tartott sokáig. Pár héttel a szülés után újra előjöttek a tünetek. Sehová sem tudtam menni. Buszra, villamosra, bolba, postára el sem indultam. Ha sorba kellett(volna) állnom, rögtön rosszul lettem volna. Marcit sem tudtam levinni sétálni. Ahogy kiléptem a házból, jöttek a tünetek. Gábor járt mindenhova, ő csinált mindent lakáson kívül. Aztán sajnos otthon is rosszul lettem, volt hogy éjszaka. Arra keltem, hogy remegek, kiver a víz, a szívem össze-vissza vert, a pulzusom 120 felett, nem éreztem a testemet, zsibbadtam, rettegtem, azt hittem meghalok. Csak kiabáltam Gabinak, hogy hívjon mentőt, mert meghalok. Szörnyű volt ez a állapot. Elmentem az új háziorvosomhoz, akinél még soha nem voltam. Elmondtam a tünetek és láss csodát, egyből sejtette, hogy ideggyógyászatra kell mennem Pánikszindróma gyanújával. Az ideggyógyásznő alapos kikérdezés és kivizsgálás után egyetértett a dokival. Õ is ezt állapította meg. Megkaptam a megfelelő gyógyszereket amik szerencsére hatottak 2 hét alatt!!!!! Már egyedül el tudtam menni tejért a házunk melletti boltba! Ez így viccesnek hangzik, hiszen másnak ez egy rutin cselekvés, de nekem nagyon nagy dolog volt. El tudtam úgy menni, hogy nem akartam elájulni 10 méterenként, nem forgott a világ velem, a szívem nem akart kiesni, nem volt 150-es a pulzusom.
És a gyógyszerről a dokinő állított le. Elvilleg gyógyultnak nevezett, bár ő is mondtam, hogy a tünetek vissza-visszajöhetnek. Pont azért szeretnénk most babát, mert épp kiment a szervezetemből a gyógyszer és jól is voltam. Remélem a rosszullét csak átmeneti volt... És elég kemény gyógyszereket szedtem. Nyugtató (xanax), szívgyógyszer és antideprenszáns. Ezek mellett ugye nem lehet babát vállalni.
Hú elnézést, ha sok voltam, de erről a betegségről neház 2 mondatban írnom.
Koda
Remélem, jól sikerült az estétek, gondoltam rátok. Szóval, Te is jövő héten mész?! Én szerdán! Te is nagyon izgulhatsz már akkor! 
