Sziasztok!
Aug.4.-én a Kardos berendelt a kórházba vizsgálatra reggel 07.30.-ra,be is mentünk,de arra nem számítottunk, hogy engem már nem enged haza.
A szülőszobával szemben van egy vizsgáló tusolóval,ott vizsgállt meg.
Felfekszem a székre,és gyanus volt, hogy nem történt olyan gyorsan a vizsgálat mint azelött.
Kérdezi a Kardos,hogy nem voltak fájásaim?
Mondom neki,este voltak,de nem erősek.
És akkor mondja, hogy Andrea maga már nem megy sehova,itt du.-ra meg lesz a baba, 2újnyira ki van már tágúlva.
Erre én,nem mondja komolyan,teljesen beparáztam.
Felöltöztem,a dokival kimentünk a Zolihoz,amint meglátott röktön leolvasta az arcomról, hogy valami történt.Mondjuk neki, hogy menjen haza a cuccaimért,mert ez van,mondanom sem kell, hogy ő is lefehéredett.
Õ elindúlt haza,engem pedig röktön rátettek a szívhangvizsgálóra,abba a szobába,ahol kád is van.Mondták, hogy nem itt fogok szülni,mert ez a szoba azoknak jó,akik már szültek,itt fogok vajúdni,és utánna átmegyünk a másik szobába.
Közbe bekötötték az infúziót.Szerencsére a Zoli nagyon hamar visszaért,és nem maradt le semmiről.Megkaptam a beöntést,azt inkább nem részletezem....
Egy idő után,kaptam fájásgyorsítót,na onnantól kezdődött a fekete leves.Egyre erősebbek lettek a fájások,és elkezdett felgyorsúlni minden.Azt vettem észre, hogy annyira kezd fájni, hogy feszítem szét a szék karfáját a kezemmel,és a következő pillanatban már a kádban vajúdtam.
Az nagyon kellemes volt,jó meleg vízbe feküdni,amikor jöttek a fájások, akkor a Zoli a tusolóval locsolta jó melegvízzel a hasamat.
Amikor még erősebbek lettek a fájások,ki kellett szállnom, mert locsoltam ki a vizet a kádból,és már semmi nem volt jó.
Nagy nehezen két fájás között kiszálltam a kádból a Zoli segítségével,jött a Kardos,hogy ha jön a fájás,akkor megvizsgál.Na,akkor azt hittem, hogy leütöm úgy fájt.És ezt megcsinállta kétszer,azt hittem beszarok úgy fájt.Nem elég, hogy túléljek egy fájást, még ő is közben vizsgálgat.Megcsinállta a burokrepesztést is,az sem volt kellemes.
Utánna már menni kellett át a szülőszobába,a bal hátsó szobába mentünk, a citromsárga szobába,de akkor engem már semmi nem érdekellt,csak az, hogy kinnt legyen már a gyerek,és elmúljanak a fájások.Kaptam a fenekembe szurit,állítólag valami fájás csökkentő bódító hatásu cucc volt, de nekem semmit sem segített.
Jöttek a kétperces fájások,akkorra már teljsen kimerültem,de bírni kellett,és ameddig csak bírtam tartottam magam,de az egyperces fájásokat már nem bírtam hang nélkül,és ordítottam,kb.5fájást ordítottam vágig,utánna már feldobtam magam az ágyra,és elkezdtem nyomni.Ott volt a Kardos is,és a szülésznő is,és mondtam nekik, hogy nyomnom kell,és mire ők odakészültek én már nyomtam és ordítottam.Azt a fájdalmat nem lehetett már csöndben eltűrni.
Zoli alátámasztotta a fejemet amikor nyomtam, a Kardos az alkarjával nyomta a hasamat,présellte ki a gyereket,a szülésznő pedig az újjával tágította a hüvelyemet,és vezényellt, hogy mit csinálljak.5*2 nyomtam,és kinnt is volt a gyerek.
Akkor minden fájdalmam megszünt,elsírtuk magunkat amikor a Vivien felsírt.Röktön rám is tették,de annyira remegtem a kimerültségtől, hogy nehéz volt tartani,de nem engedtem,szorítottam magamhoz.
Közben meg egyet nyomtam,azzal meg lett a placenta is.A Zoli pedig elvágta a köldökzsinort.
Nem győztünk gyönyörködni a picibe.
Elvitték lemosni,és felöltöztetni,a Zoli pedig ment utánnuk a kamerával.
Kamerázott is,és fényképezett is.
Amikor visszahozták a babát,a Kardos már elkezdett varrni.A Zoli akkor nem jött be,hanem kiment a szüleimhez,mert ők kinnt izgúlták végig az egészet.
Végzett a Kardos,és a baba is ott volt mellettem,bejött a Zoli és a szüleim is.
Akkor már minden rendben volt,engem is tisztába tettek.Fájdalmat nem éreztem,csak örömet,és boldogságot.
Eljött az idő,hogy el kell hagyni a szülőszobát,vagyis el kellett volna hagyni,csak nem tudtam,mert elájúltam amint fölálltam,ezt megcsinálltam 2*,és mondtam, hogy nem, tudok a lábamon átsétállni a kórterembe.Így 3-4 órát még maradnom kellett,és utánna áttóltak az 1-es szobába.Hozták is a babát,de nagyon gyenge voltam már akkorra.
Késöbb leírom,hogy milyenek voltak a csecsemősök,és az ápolók,van mit meséllnem.Most megyek, mert ébredezik a Vivi.
Teszek föl képet.