sziasztok lányok
nem felejtettelek el ám benneteket, csak a változatosság kedvéért L megjártuk a kórházat, mert néhány lüke orvos hagyta, hogy a köhögő gyereknél kialakuljon kétoldali tüdőgyulladás bármennyire erősködtem, hogy nem javul, jobban köhög, fulladozik...
Tartok egy kis élménybeszámolót a kórházi napjainkról (közben meg már szinte szégyellem, hogy állandóan csak a gond van velünk, de remélem egyszer ez is véget ér)
Ne haragudjatok ha most hosszú leszek, de elég sok élményben volt részünk amit gondoltam, hogy megosztok veletek. Én már odabent a kiborulás szélén álltam.
Kezdve azzal, hogy hétfő reggel kiderült, hogy ha már szombaton bent tartottak volna, akkor két nappal előrébb járunk a kezelésben. Hiába tudtunk itthonra babyhaler-t szerezni, az mégsem olyan volt, mint ami a kórházban kell, ráadásul a köhögő rohamok egyre durvultak,mindegyik után már szinte fulladásig, öklendezésig, hisz az előző kedden felírt antibiotikum semmit sem segített.
A kórházi terem láttán elsírtam magam. Egy szinte plafonig felcsempézett, külső-szélső, folyosó végi szoba, amelyiknek gyakorlatilag az összes falán ablak volt, ettől baromi hideg és persze huzatos is, mert se a nyílászárók nem működtek jól, illetve a folyosó végéről lehetett kimenni a külső dohányzó helységhez. Ebből adódott, hogy a nővérkék szinte percenként kivágták a folyosó ajtaját, ami vagy hatalmas robajjal becsapódott, vagy ha ez elfelejtették megtenni, a szél nyitotta ki és csak úgy süvített befelé a hideg. Hétfőn baromi viharos volt, egész nap és egész éjjel. A teremben csak 3 rácsos vaságy, 3 szék, egy pelenkázó asztal és egy lefolyóba beépített kiskád volt. Zuhanyzási lehetőség semmi, wc az épület másik szárnyában a nappali klinikán többszáz emberrel osztozkodva 2 db! Szemben lévő szobában 3 roma anyuka (legidősebb 25 éves) 3 gyerek és a folyamatosan cserélődő rokonok, akik bárgyú tekintettel néztek, hogy én miért vagyok egyedül, amikor épp nem a mellemet stírölték, hogy né má ez szoptat…..Hiába volt mindhárom gyerek hasonló, vagy még kisebb korú, már mind tápszeres volt, vagy tömték bele a bébiételt, úgyhogy én fehér hollónak számítottam az osztályon.
Azok a csajok legalább félóránként kimentek cigizni, vitték magukkal a tüdőgyuszis gyerekeket a metsző szélbe a nővérek kiabálása ellenére. Amikor már sokadjára szóltak rájuk, akkor is egyszerre mentek ki a 3 gyereket hátrahagyva, rácsot leengedett állapotban, hátha az a szegény gyerek közben lebucskázik az ágyról…
L első nap baromi nagy dózisban kapta a gyógyszereket, 4x ventolint,3x flixotide.ot, közben adták neki a sinecodot,augmentint valami metilt és persze még a szokásos májgyógyszer és vigantol. Kapott a kis buksijába branült, vettek vért, vizeletet néztek, szóval tele volt „élményekkel” I pedig érettségiztetett, így csak 5 percekre tudott nagy ritkán kijönni, hogy egyáltalán legyen valami kajám és tudjak pisilni, mert hát a csecsemőosztályon bentlévő szülőnek nem jár ellátás. Amikor I meglátta Lt, rögtön elsírta magát.
Baromira kivolt a gyerek,szerintem fájt a hasa a sok gyógyszertől és persze az új és idegen környezettől, traumától, és az állandóan bevágódó ajtótól semmit nem tudott aludni. Ismételten csak áldani tudom az eget, hogy ragaszkodtam a légzésfigyelőhöz, amit az előzményeink után szívesen rá is kötöttek a pocakjára. Az én kis csemetém- aki már normális körülmények között 9 kor alszik- most csak nagy nehezen fél 11-re aludt el, éjfélkor felébresztették egy újabb adag inhalálás, gyógyszerek miatt, majd miután nagy nehezen visszaaludt, fél 1 kor már beriasztott a gép. Valószínűleg túl mélyen bealudt a fáradtságtól,és a tetemes gyógyszermennyiségtől. Én annyit hallottam, hogy sóhajt egy nagyot, majd egyszerűen nem vett újból levegőt. Szerencsére a légzésfigyu éles sípolása felriasztotta, utána rögtön nézték, hogy milyen az izomtónus, nem kék-e a szája. Visszaalvás után egy órával újból besípolt a gép. Azzal próbáltak nyugtatni, hogy biztos csak nagyon fáradt és kikészítik a gyógyszerek, ne aggódjak…na persze. Innentől semmit nem tudtam aludni, ami nem kedvez a tejcsinek, meg hát én is attól féltem, hogy a fáradtságtól le fogom ejteni a gyereket. Talán annyi szerencsém volt, hogy volt bent egy tábori ágy, amit szétnyitva legalább hajnali 5 ig vízszintesbe tudtam tenni magam, de úgy járt az ágy magasságában a huzat, hogy még vastag melegítő és pléd alatt is vacogtam.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára stephie 2010.07.09 21:17-kor.