2010.01.31 10:38
Szerző: stephie
Az első kórházi nap viszonylag jól telt, bár nagyon hosszúnak találtam azt az időt amire kihozták a kicsit, mert csak másnap reggel fél 6-kor került hozzám. Próbált volna ő szopni, de nem is nagyon volt még mit, illetve nagyon hamar el is fáradt. de az életem eddigi talán legkeményebb pillanata még hátra volt. Másnap épp szülésznői vizit volt, ellenőrizték a méh helyzetét, folyás milyenségét, nem tartott az egész 2 percnél tovább. Amikor ment ki a szülésznő, ahogy felültem az ágyban oldalra pillantottam és Láttam, hogy Levente olyan sárga-zöld színű, mint akiből kiszállt az élet……Totál ledöbbentem és reflexből jó erősen rákiáltottam és megpiszkáltam az arcát, erre vett egy hatalmas lélegzetet, mint aki épp a víz alól jönne fel. Teljesen kiborultam, hisz 3-an is voltunk a szobában, mégis ha nem veszem észre, akkor lehet, hogy már késő. Csak 2 percre nem figyeltem… egy zuhanyzás, egy wc több idő, mégis megtörténhetett volna a baj. Utána rögtön szóltam is a csecsemősöknek, legalább 3szor el kellett mondanom mi történt, azonnal szóltak a gyerekorvosnak is, aki azonnal úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy azokat a babákat akik légzésfigyelőn vannak nem szokták anyukának odaadni, mégis engedélyezte, hogy nálam legyen Levente, mert mindenképpen szoptatni akartam nem pedig azt hogy tápszerezzék. A mobil légzésfigyelő tikkelése megnyugtatott, de könnyen lehet, hogy mégis a stressz okozta, hogy nem nagyon akart beindulni a tejcsi. Levente rágta szegény a mellem, de nem jött semmi. Én ideges voltam, hogy miért nem jön, a mellem már véres volt, tejcsi hiányában Levente pedig egyre jobban besárgult. Hiába ébresztgettük, volt hogy 3 csecsemős egyszerre, nem akart fel se kelni, Elég ijesztő volt az egész, nagyon féltem, hogy el fogom veszíteni. Aztán másnap mondták is, hogy nagyon magas a bilirubin szintje és a fehérvérsejt pedig alacsony ez fertőzésre utal. Vagy egy terhesség alatti,méhszájon át felszálló fertőzés, vagy a szennyezett magzatvíz lehet az oka. A másnapi véreredmények még rosszabbak lettek és az éjszakai kékfényezés sem segített semmit, így a gyerekorvos közölte hogy az ő érdekében át kell szállítani a koraszülött intenzívre mielőtt nagyobb baj történne.Közölték, hogy amíg nincsen kórházi záróm, addig nem tudnak felvenni a kismamaszállóra, hanem naponta 6x át kell mennem (frissen szülten) a kórházi terület túlsó végén lévő koraszülött intenzívre, hogy le tudjam fejni a tejcsit a kicsinek, mert szoptatni ott nem lehet, de már előtte fél órával ott kell lenni. Szépen összeraktam, hogy gyakorlatilag mire egy etetés végén visszaérnék a szülészetre, már indulhatnék is vissza az intenzívre, ráadásul a beteghordó csak délután 5ig tudna átvinni, illetve hajnali fél 5 kor is glosszálhattam volna egyedül….. Amikor először megláttam Leventét az inkubátorban, szörnyen kiborultam. Érzékelők voltak a lábán, látszott, hogy a fejéből vettek vért, branül volt neki bekötve, és úgy nézett ki a kis csupasz teste a pelenkában mint egy kinai-etióp, szörnyen sárga volt, és lógott a lábikáján a bőr. Sírtam, hogy hozzá se érhetek, hogy cumisüvegből kell neki odaadni az anyatejet, mert annyira gyenge volt, hogy én csak asszisztálhattam ahhoz, hogy a nővérke beletömi üvegből. Ráadásul az egyik lány épp akkor vitte haza a gyerekét és totál úgy nézett ki mint Levi, én meg nem voltam róla meggyőződve, hogy nem-e az én fiam van-e a mózesben, és ez a nő most mindjárt kilép vele az ajtón……
Szerencsére a dokim hamar értesült az átköltözés okozta problémáról, és mire visszaértem az etetésről, addigra már kész volt a záróm, rám várt és kiszedte szépen a varratokat. A következő etetésnél már csak a második emeletről kellett lesétálnom a földszintig.
Egyébként az ott lévő babák 90% szennyezett magzatvíz, illetve méhen felszálló fertőzés miatt volt ott, csak kis százalékuk volt a valóban koraszülött 34 hét előtt született, illetve volt egy kislány aki 400grammos volt !!! (kisebb mint egy tégla ráma) Akkor ért a felismerés, hogy én azért imádkoztam, hogy Levente minél tovább húzza odabent, mégis minden egyes bent töltött nappal rosszabbul járt volna…. És az a döbbenet az egészben, hogy van ez a rengeteg vizsgálat és a magzatvíz színét nem nézik csak már a túlhordott babáknál
Nem elég, hogy lelkileg teljesen ki voltunk borulva,volt, hogy a nővérkék is olyan pokrócok voltak, hogy mondta nekem, hogy Levente már egy fél órája vergődik, meg kirúgja z inkubátor oldalát, de amikor mondtam neki, hogy lemegyek hamarabb és akkor adja neki oda a tejcsit korábban, akkor meg azon volt felháborodva, hogy tartani kell a etetés időt.
Pár nap után már megengedték, hogy én etessem inkubátoron keresztül, hát ne tudjátok meg mi meló van abban, az inkubátor széle szinte széjjel vágja az alkarod bőrét annyira fáj ahogy tartod a gyereked legalább 10 percig, mivel picike és csak lassan tud enni. A cumik is elég érdekesek voltak. Volt olyan ami már annyira agyon volt sterilizálva, hogy a lyuk összeforrt, szegény gyerek meg kűzdött vele, vagy épp akkora volt a lyuk mint a fejem és csak úgy ömlött a szájába, aminek félrenyelés meg hányás lett a vége. És még összetehetem a két kezem, mert az én gyerekemet nem kellett megszondáztatni, mert sajnos némelyik nővérnek annyi türelme se volt, hogy megetesse őket hanem egyszerűen lenyomta a szondát a torkukon és már túl is volt rajta 2 perc alatt….. Idegtépő volt az egész helyzet, folyamatosan azon stresszeltünk, hogy lesz-e tej, fog-e tudni enni, nem-e fosik, görcsöl a hasa attól amit előtte megettünk és még valamikor pihenni is kellett volna. Hála Istennek viszont voltak nagyon lelkiismeretes nővérek, akik elmondták, hogy ritka az, hogy egy szobában az összes baba mellett ott az anyukája, mert vannak olyan babák akikhez nem jön senki, és tudják, hogy miylen nehéz egy ilyen helyzet és csodálnak minket hogy egyáltalán van tejcsink. Én különösen szerencsésnek éreztem magam, mert nekem mindig több volt mint ami kellett, de volt olyan szobatársam aki nagy kínszenvedések árán tudott csak 10 ml-t kifejni pedig korábban szült, nekem meg gond nélkül ment a 90-100ml.
A gondoskodásnak köszönhetően Levente állapota napról-napra javult, és földöntúli boldogságot éltem át, amikor újból először a kezembe adták etetésre, hát még amikor már szopizhatott is ! Szegénykém nagyon elszokott a cicitől, így most is igazából csak bimbóvédővel tudja rendesen bekapni a cicit, de mit számít, ha már legalább önállóan eszik..
Még a cumiproblémával kell megkűzdenünk, mert odabent rögtön kérték, hogy nyugtatásra vigyünk be cumit, és gyakran felkel ha kiesik a szájából éjszaka, de már egyre ritkábban igényli.
Ennyi a lényeg.