2010.01.24 10:45
2010.01.25 12:12
2010.01.25 14:13
2010.01.25 20:27
Ő volt a legügyesebb. Olyan büszke voltam rá!!! 
2010.01.26 09:46
2010.01.26 11:23
2010.01.26 11:47
2010.01.26 11:49
2010.01.26 11:52
2010.01.26 15:37
2010.01.26 19:33
Majd ha tudok, akkor jövök.
2010.01.26 22:51
2010.01.26 22:58
2010.01.27 08:51
Mondtam neki, egy kicsit több türelemmel legyen most irántam, mert lehet gyogykább leszek a szokásosnál is, de eddig jól visel engem, kopp, kopp, kopp
2010.01.27 10:12
2010.01.27 10:39
2010.01.27 12:24
2010.01.27 13:04
2010.01.27 21:50
Nálunk sem kapott még senki semmit, ugyanúgy jártam mint te.
2010.01.28 10:16
2010.01.28 10:21
2010.01.28 12:15
2010.01.28 12:43
2010.01.28 12:46
2010.01.28 13:10
2010.01.28 14:37
2010.01.28 16:48
Mit lehet tenni hogy a tejcsit ihassa?2010.01.29 10:18
2010.01.29 11:09
2010.01.29 11:32
). A burokrepesztésnél is kiderült hogy tényleg elég kevés a vizem, mert alig jött valami. Ezután 10:20-kor kaptam a kanült és innentől az oxitocint. Mivel elég alacsony volt a cukrom, ezért ekkor még ehettem csokit és vizet ittam. Ctg-re lettem kötve, de a baba mindig kiment a szívhangos rész alól, úgyhogy folyton keresni kellett. a fájásmérő semmit nem mutatott. A hosszú, elnyújtott légzés egyébként nagyon jó technika, sokat segít. Meg egy vizes törölköző. Emelték az oxit 5 egységgel folyamatosan. Ekkor már lettek fájásaim, de a gép nem mutatott semmit. Én meg azt hittem, hogy ez még ennyivel rosszabb lesz. Mikor megindultak a 8 perces fájások már elég carul voltam. Páromnak szétszorítottam a kezét. 2 órára már 4 ujjnyi lett a méhszáj, de ekkor kértem hogy kössük be az edát. Mivel már ennyire ki voltam tágulva (és ilyenkor a tapasztalt kollégák már nem szoktak edát adni) egy fiatal srác adta be az edát, én voltam neki az első úgyhogy csak másodszorra sikerült eltalálni a helyét (ezt még éreztem utólag is, de mondta is a másik anesztes hogy fogom). Ekkor egy órácskára lelassultak az események és tudtam pihenni, ami nagyon jó volt. Viszont emelni kellett az oxitocinon, hogy érezzem a tolófájásokat majd. Ekkor már 30/perc volt. Jöttek is a fájások, de persze a ctg-n semmi. Le is vettük, mert hogy én nem ott keményedek fent, mint mások. A kitoláskor igénybe is kellett ezért vennem a dokit, aki nyomta a hasam fentről. Alig ért oda a doki az első tolófájásokat el kellett lihegnem. Na ez szörnyű! Nagyon nehéz, de a pici fújtatások segítettek. Kaptam oxigén maszkot, ami inkább csak pszichológia, de hideg levegő jött belőle és ez nagyon jól esett. Ekkor elkezdtem nyomni, de a méhszáj elég nehezen akart elsimulni, úgyhogy szerintem az is fáj odalent, mert nem tudtam ellihegni a fájást teljesen mire eltűnt. Repedni mondjuk nem repedt, de egy pici metszésre szükség volt. Mondjuk próbálkozott a szülésznőm a gátvédelemmel, úgyhogy nem olyan nagy a párom szerint (ő mindent végig nézett, még az edát és a vágást is). A kitolásnál az első nyomás mindig nagyon jól ment, de a másik kettő a fejembe, aminek következményeként úgy néztem ki, mint aki szeplős. A vállam még mindig olyan. Meg jó volt hogy nem kellett kengyelbe tenni a lábam, de nagyon csúszott a kezem. A fájásoknál meg az volt a gond, hogy én úgy éreztem hogy jön, a doki meg a hasam alapján azt mondta hogy ő nem érzi kívülről. Szóval a vége az lett, hogy sokat nyomtam kicsi időn belül és eléggé kimerültem. De a végén csak meg lett a baba 16:17-kor a papírok szerint (én 18-at láttam az órán). Nagyon jó érzés volt, mikor a hasamra tették. Apa megpróbálta elvágni a köldökzsinórt, de állítólag elég nehéz. (ha-ha-ha) Utána elment a babóval, mi meg maradtunk lepényt szülni és varrogatni. A lepényt én is megnéztem, Bea megmutogatta rajta a dolgokat. Utána kaptam még egy adag edát és a doki összeöltött. Jókat röhögtünk, mert ő nagyon büszke volt a művére én meg mondtam neki hogy tulipán mintát is kérek. Azt mondta hogy az egyedi igényeket a mintákra előbb kellett volna megbeszélnünk. Szóval egész jó hangulatom lett. Persze a baba is ott volt addigra velem, de nem túl sokáig, mert el kellett vinni a cukrom miatt, de neki jó lett. Mondjuk sajnáltam hogy már itt nem kaptuk vissza. Két órát voltunk még a szülőszobán megfigyelésen, ahol azt hittem megfagyok. Nagyon fáztam, de állítólag ez normális. Mire nekünk kibújt Barbus már mindegyik szülőszobában megszültek és mindenki nekem drukkolt, voltak körülöttem vagy 10-en. Utána átvittek a szülészetre, ahol 22:30-ra sikerült annyira összekapnom magam, hogy már ne essek össze a felkeléstől. ekkor kimentem megnézni a gyönyörűségemet és mentem aludni. Mondjuk nem aludtam, mert hiányzott a babám. Ezután reggel 5:30-kor kaptam meg, megpróbáltunk szopizni több-kevesebb sikerrel. Együtt voltunk egész nap, de sajnos utána magas lett a bilirubin szintje és ment a kék fényes inkubátorba két napra. De már jobban vagyunk, már nem annyira sárga. Tejcsim is belövellt a harmadik nap körül, de a mennyisége most áll be. Jó sok van. Bocsi, hogy ilyen hosszú lettem, velem lesz tele az oldal. De életem eddigi legszebb időszaka/élménye maradt a terhesség/szülés és most már úgy gondolom, hogy talán lesz még egy babám egyszer (ha magától sikerül).2010.01.29 14:06
2010.01.29 14:15
2010.01.29 14:27
Hát még amikor mosolyog!
2010.01.29 15:01
, mellette meg a porszívó zörgött.Aludt egy csomót, mindent elvégeztem.
2010.01.29 15:28
2010.01.29 16:12
2010.01.29 20:55
2010.01.30 08:37
| X EZT MÁR OLVASTAD? |
|
 |
|
PARTNEREINK
Laptető. Ilyen gyorsan nem akarok még szülni. Csak vicceltem. 
