Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Próbáltam feltenni képet a profilba nem sikerült ígérem még próbálkozom.
Shine hogy szalad az idő milyen nagyok vagytok már és ügyesek!
Színház ez egy ingyenes a lurdiházban minden szombaton 11 kor kezdődik az Andi imádja. Már a szinpadra is felmegyKép30 percet tud csak egyfolytában figyelni így nem is érdemes még rendes előadásra elvinni de azt a 30 percet tátott szájjal nézi végig és tapsolKépKép
A motorozást meg imádja ez a lábbal hajthatós kis műanyag gagyi motor de minden lejtőn már felemeli a lábátKépKépKép
Kiváncsi: hát kíváncsian várjuk a történetet...
Muti: Balázzsal mi a helyzet mit mondtak? Minden rendben??!!!
Most megyek aludni és ha sikerül holnap feltenni a profilomba a képet akkor szólok!!!
Puszi Picus
picus
 
 


Sziasztok!
Ami azt illeti, nekem nem volt nagy szerencsém egyik számú klinikával sem. Habár nézőpont kérdése, mert végülis egy egészségesenek mondható babával jöttem haza, ha egy héttel később is, mint eredetileg a tervben szerepelt.
Másrészt ahogy gyorsan visszaolvastam - igaz, csak ezt a nyitott oldalt -, azt is láttam, hogy másoknak, velem pont ellentétesen, nagyon is jó tapasztalataik voltak akár ugyanazokkal az emberekkel, akikkel nekem meg nem. Na igen, az orvos-beteg viszony is személyfüggő, nem lehet általánosítani. Aki nekem beválik, neked talán nem.
Mondjuk az én kálváriámnak számos összetevője van, önmagában bonyolult eset az enyém, talán nem is csoda, hogy annyi buktató előjött mind emberileg, mind technikailag. Valószínűleg már azzal is kihívtam magam ellen a sorsot, hogy közel a negyvenhez vállaltuk ezt a hatodik babát pont akkor, amikor a tehesség első kétharmadában még külföldön éltünk, az utolsó harmadban költöztünk, szóval kétlaki életet kellett élnem, és eközben kiderült, hogy van egy babát komolyan veszélyeztető betegségem is. Illetve azt tudtam, hogy van, de hogy mennyire válik súlyossá a helyzet, azt nem.
Az is bekavart, hogy elég sokat összeolvastam a gyöngéd, lánykori nevén háborítatlan szülések témakörben, és mivel eddig egyszer se tudtam valóban úgy szülni, nagyon szerettem volna legalább ennek a kis utolsónak akképp életet adni. Szóval a fejemben - mint utóbb beigazolódott - túlidealizált kép élt arról, hogy mit lehet elvárni ma egy közkórházban illetve klinkán szülés ügyben.
A lényeg, hogy eleve olyan kórházat kerestem volna, ahol megvalósíthatók a terveim, de a Szt. Imréből elküldtek azzal, hogy túl sok bajom van (eü jellegű), menjek inkább klinkára. Így az egyes klinikán keztem a terhesgondozást. Nem akarlak titeket hosszan a részletekkel untatni, inkább majd apránként, lényeg az, hogy onnan végül eljöttem, annyira méltatlanul keveset foglalkoztak az ambulanter megjelenő páciensekkel, és olyan tűrhetetlenül sokat kellett minden vizsgálatra várni, hogy azt egyszerűen nem engedhettem meg magamnak öt másik gyerek, egy folyamatban lévő költözés és plusz! egy befejezendő lakásfelújítás mellett. (és akkor még nem is említettem a rengeteg adiminisztratív jellegű ügyet, amit ilyenkor, hazabútorozáskor el kell intézni, úgy is, mint iskolai, óvodai, bölcsődei beíratás, eleve intézménykeresés, orvosi rendelők, stb...közben meg a napközben a hivatalban lévő apjukkal egyedül a nagyok, a kicsik meg velem)
Az orvosomnak hiába mondtam el, hogy milyen terheket cipelek, hiába kértem, hogy ha lehet, jelöljön meg olyan időpontot, amikor nincs annyira leterhelve, semmi együttműködési hajlandóságot nem mutatott, így aztán sor se került rá, hogy anyagilag "megtámogassam". Aztán egy szép napon, amikor egy UH vizsgálatra, amire időpontot kaptam, három további órát kellett várni, elmenekültem az egyesről... De persze főleg nem a várakozás miatt, hanem azért az elképesztő nemtörőmségért, ami végigkísérte a terhesgondozásomat. Hogy mást ne mondjak, az ismert magas vérnyomásom ellenére egyetlen súlymérést se végeztek a klinikán, pedig nem vagyok egy ropi nő... Kezdettől hangsúlyoztam, hogy az ötödik baba születése előtt feltárt betegségem, egy autoimmun jellegű vérképzési probléma most is gondot okozhat, úgyhogy heamatológusi utasításra sűrűn kellene vérképet ellenőrizni, hát nem irányított el a doki... A terhesség közepe táján ki is ugrott a rutin vérképben, hogy valami nem stimmel, nem vette észre, nekem kellett felhívnoma figyemét rá... Folytassam?
Így kerültem a kettesre, merthogy sajnos megerősítettek afelől, hogy az esetem klinikai, nem fogadtak olyan kórházban, ahol nincs terhespathológia és koraszülött osztály. Solya javasolt orvost, aki szívélyesen fogadott is, már-már azt hittem, végre révbe értem. Egészen más érzés volt, mint az egyesen, kezdtem szebb színben látni a világot.
Pedig már gyanakodhattam volna, ha arra gondolok, hogy ahányszor beszéltem a javasolt orvossal, folyton azzal nyaggatott, hogy beszéljem meg a haematológussal (ahová végül nagy nehezen csak eljutottam), hogyan follyék a szülés. Furcsának tartottam a kérést, valahogy úgy gondoltam, ez mégiscsak két orvos dolga volna, hogy egymással szaknyelven tisztázzák, nem? Azért rákérdeztem a haematológusnál, ő azt felelte, ez a kérdés szülészeti kérdés, nem az ő dolga megmondani...
Hazacuccoltunk, következett a kipakolás. Nagy család vagyunk, hát nagyon sok a cuccunk. Bizony emelgetni is kellett, nem lehetett megúszni. Elkezdett szivárogni a magzatvíz két héttel a kiírás előtt. De csak épp alig, nem ömlött, épp csak annyira, hogy észrevettem. Aztán elállt. Másnap megint szivárgott kicsit, megint elállt. Hétvége volt, és tudtam, hogy a doki ráadásul szabadságon is van. Ezért nem mentem be a klinkára csak hétfőn, a harmadik napon, amikor továbbra is éreztem némi kis szivárgást. A dokit is felhívtam, ő se mondott többet, mint hogy vetessem fel magam az osztályra.
Így történt. Aztán még az történt, hogy azonnali szülésindítást terveztek az ügyeleten. Nekem nem tetszett az ötlet, szerettem volna, ha a baba is meg az én szervezetem is hatékonyabban közreműködhet az ügyben. De leginkább azt szerettem volna, ha kapok tájékoztatást mindenről részletesen, és ha olyasvalakivel beszélhetek, akit nem először látok. A dokim viszont közölte az ügyeletessel, hogy nem kíván bejönni a szülésemre. Eddig se néztek túl szépen rám, ezentúl persze még kevésbé. Végül a rákövetkező nap koradélután indították a szülést, de az addig eltelt közel 24 órában csak piszkáltak mindenfélével meg fenyegetőztek, hogy így-úgy meghalunk mindketten, meg biztatgattak, hogy úgyse fog beindulni a szülés, nem fogok én vajúdni sose, meg kicikizték a férjemet, meg vádaskodtak, hogy nem hagyom magam vizsgálni, egyszóval olyan légkör uralkodott, hogy vagy háromszor öltöztem fel, hogy na most aztán hazamegyek. Aztán hol szülsz, jóember? - kérdeztem magamtól...
Ahogy visszagondolok, mindez azért történt, mert kérdeztem. Mert nem vágtam rá, hogy persze, kössék be azonnal az oxit, essünk túl rajta, ne kelljen már miattam a doktor úrnak plusz öt órát figyelni a monitort, nosza! Jelzem az első két órában nem is jött oda orvos hozzám, egy szülésznő jött ügyködni, valami cukros vizet bekötni infúzióba, amit nulla tájékoztatás mellett nem hagytam. Mindenesetre úgy szétdurrantotta a vénámat, hogy most is lila. És még velem veszekedett, hogy ócskák a vénáim. Korábban egyszer se durrantak szét, azóta se.
Csak ezek után jött orvos, gondolom, már kellően elő volt készítve a talaj...
Hát, nagyjából ennyi, már így is túl hosszú voltam, pedig tudnék még írni..
Aztán a másik feléről meg, hogy hogy került be a PIC-re a gyerek és hogy ott miket éltem át, majd legközelebb. Persze ezek mind inkább emberi dolgok, nem annyira egészséget veszélyeztetők, hacsak az idegrendszert nem - habár ki tudja... Mindenesetre túlvagyunk rajtuk, szerencsére.
Csilla,
sokszor eszembe jutottál ám! Te nyilván sokkal törékenyebb vagy, mint én, hogy még most is erős indulatokkal emlékszel vissza a történtekre, én hamar túl fogom tenni magam az egészen, de az biztos, hogy egyik klinikának se fogok ezentúl még a közelébe se menni!
És az is biztos, hogy senkivel se szabadna úgy bánniuk az orvosoknak, hogy a történteken még hetekig-hónapokig-évekig rágódjon aztán a szerencsétlen flótás, aki a kezeik közé került!
kíváncsi
 
 


SziasztokKép

KíváncsiKép
Ez azért elég durva.....Egy percig sem lettem volna a helyedben, az tuti.
Mivel nem emlékeztem a tavalyi nem éppen sikeres bemutatkozásodra, ezért visszakerestem a dolgot.
Miután végigolvastam amit irtál, nekem pont az jutott eszembe, hogy neked se a pozitiv oldala jutott a klinikának...úgy mint annak idején Csillának.
Az első babám elvesztése után, pont azon rimánkodtam magamban, hogy végre találjak egy normális és felelőségteljes orvost, mert annak idején akivel először összehozott a sorst, az még az ellenségemnek sem ajánlanám, neki nem a baba és a mama egészsége volt a fontos, hanem a pénztárca vastagsága....
Tudod, a legtöbbször pont az emberi, lelki dolgok azok amik befolyásolják a legjobban a gyógyulást, és meghatározzák a további dolgok alakulását.
Mivel sokat voltam bent, sok mindent láttam tapasztaltam is, ugyanaz az orvos elégé másként tud viselkedni, az egyik beteggel mézes mázos a másikkal mint a nem is tom mihez hasonlitani bán. Nagyon nagyon szomoru hogy ilyenek megtörténnek és sajnos ahogy az egészségügy helyzete áll és alakul még meg fognak történi.
Egy valami azért jó, hogy leirtad és remélem a többi részét és megosztod velünk, a klinikán is olvassák ezt a topicot. Remélhetőleg ahhoz is eljut ez a hozzászólás aki érintett a dologban, és esetleg magába néz, végig gondolja a dolgot és a jövőben talán, mert ugye nem életbiztositás, másként kezel hozzád hasonló beteget, másként áll hozzá egy ilyen szituációhoz.

Régen jött ugyan reagálás a klinika felől, hátha most kapunk egy két véleményt.

puszi
Ági

KépKép
KépKép
Ágiboszi
 
 

 
 

Sziasztok!

Kíváncsi, ez nagyon is elborzasztó és én speciel örülök, hogy leírtad - így reális a kép, ha megjelenik nem csak a jó, de a rossz is!

Megkérhetnélek, hogy írd meg nekem privátban a szülész meg PIC-es dokik nevét, akikről szó van? Tudod, ha mód van rá, igyekszik az ember elkerülni a "problémás" szituációkat...Kép
A használatos címem bognaril kukac axelero.hu

(Bocsi, de nem a saját gépemről írok és nem találom a kukac jeletKép
ildib
 
 


Ildib,
a PIC-es dokit úgyse tudod elkerülni, ha baj van, nem lehet válogatni, hogy ki kezelje a babát. Aki éppen aznap be van osztva, az fogja a szárnyai alá venni a lurkót - de erre ne kerüljön sor. Mellesleg nehéz tudni, kit hogy hívnak, mert nincs névtáblájuk, rákérdezni meg elég ciki, én pl. a nővérektől tudtam meg a doki nevét, de állandóan el is felejtettem a szita agyammal Kép
A többiekét megírhatom magánban, ha gondolod, de továbbra is tartom azt, amit írtam: attól hogy nekem bejön valaki, még nem biztos, hogy neked is, és fordítva is igaz lehet, ha én csalódtam is benne, attól még lehet neked tök szimpatikus és sülhet el jól a dolog.
Akiét biztosan megírom, hogy kerüld el, akinél végül szültem, habár... voltaképpen a szülés maga jól sikerült, csak a pasas annyira tahó, hogy irtó nehéz tolerálni. Nekem nem is sikerült. Kép Viszont ha szülés után többé nem látod, akár még jó emléked is maradhat róla! Kép
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Kíváncsi,
Minden együttérzésem a tietek. Majd este írok. Remélem addigra sikerül összeszedni a gondolataimat. De most már jól vagytok, ugye?

Puszi
Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Akkor írom tovább, most egy kis jó tapasztalat, egy kicsit innen, egy kicsit onnan, vegyesen...Kép
Szóval volt egy fickó, illetve inkább kettő, még a vajúdóban, akik a lehetőségekhez mérten kedvesek voltak. Az egyik csak kedves, a másik segítőkész is. Sajnos az előbbinek nem tudom a nevét, meg azt se tudom, egyáltalán lett volna-e lehetősége segítőkésznek IS lenni. De legalább válaszolgatott kérdésekre, ha bejött a kórterembe, márpedig be-bejött. Nemcsak hozzám persze, voltunk hárman a vajúdónak csúfolt kórteremben, amit én inkább őrzőnek neveznék. Mindenhol csak ágyak és műszerek, sehol egy labda, egy bordásfal, hanyattfekvés, műszert fel, de persze a monitor úgy van elhelyezve, hogy sehogyse láthasd... Oké, hogy az orvosi szobából minden műszer megfigylhető, de azért az anyukát is megnyugtatja, ha látja, hogy a gyerek szívhangja normális, fájásoknál nem esik le, mégpedig anélkül figyelemmel kísérheti a szívhangot, hogy előtte kígyónőbe menne át...Kép Sétálni vajúdás közben egy levegőtlen, rövid folyosószakaszon lehet, illetve talán tovább is lehetne menni, de mivel onnan már a szülőszobák nyílnak, az ember lánya nem mer arra bóklászni, hátha lehurrogják, hogy mit keres ott...
Na de a jóról akartam írni. Volt egy fiatal doki kedden reggel, Gidai volt a neve talán, na vele lehetett beszélni. Hajlandó volt leülni velünk tíz percre és ismertetni a problémát, válaszolni a kérdéseinkre, és felvázolni a lehetséges megoldásokat. Az alapprobléma az volt, hogy nemindult be a szülés, noha a magzatvíz nagy része már elfolydogált. A burok valahol fölül repedhetett, így a fejvíz megvolt még, és ezért is szivárgott csak lassan és hébe-hóba, mert ahogy mozgott a baba, időnként elzárta a nyílást, vagy hogy is van ez... szóval abban reménykedhettünk, hogy ha burkot repeszt és elfolyik a fejvíz is, az előre viszi a vajúdási folyamatot. Ennek nagyon megörültünk, és azonnal bele is egyeztünk a burokrepsztésbe. Hogy pontosan értsétek, miért is ódzkotunk az oxitocynos indítástól: az előző két babánk egy másik, vidéki kórházban indítással született. Pokoli volt, persze megfűszerezve azzal az előnnyel, hogy szűk két óra alatt megszülettek a babák. Viszont egy ilyen idnítás mellett az ember szakad, reped, ellenőrizhetetlenül. Nagyon gyors a dolog. Na most az egyik az, hogy ott, vidéken meg tudták oldani, hogy mozgó infúziós állványra helyezték az oxit, így az ember nagy kínjában legalább csoszoghat egy kicsit, legalább rádőlhet az ágy rácsára, vagy az állvány tálcájára, szóval egy kis mozgással enyhítheti fájdalmait. Itt, a kettesen erre dr. Ács szerint nem nyílik lehetőség. Feküdni kell a bekötött oxival. Hát ezt így elképzeltem magam előtt és úgy döntöttem, hogy nem élem túl. Na jó, túloztam nyilván, de nagyon ijesztően hangzott. Különösen amiatt, ami miatt végülis a klinikára kellett mennem: ama bizonyos említett vérképzési probléma egy speciális vérzékenység, amelynek elég súlyos stádiumában voltam, és ha újra úgy repedek és szakadok, mint az előző két alkalommal, annak ki tudja, milyen következményei lehettek volna. És valóban ki tudja, mert komoly felvilágosítást nem kaptam erről sem, mint másról sem. Legalábbis a hétfőn ügyelő brigád nem vette a fáradságot, hogy megnyugtasson, inkább stresszeltek azzal, hogy veszélyeztetem a gyerek épségét, akár az életét is, meg felváltva azzal is, hogy bele lehet halni esetemben a szülésbe.
Jó. Szóval ilyen előzmények után nekem valóságos felüdülés volt, hogy Gidai (remélem, jól emlékszem a nevére) doktor valami sokkal barátságosabbat ajánlott fel az oxi kiváltására.
Sajnos azonban a fej túl magasan volt még, nem érte el a segítőkész doki keze sem...akkor kaptunk tőle még 1-2 óra gondolkodási és cselekvési időt, hogy fájásokat produkáljunk. Hála neki, hogy hagyott időt, produkáltunk is fájásokat, egy egész ujjnyit haladt előre a vajúdás, így amikor végül bekötötték az oxit, már kétujjnyira voltam nyitva.
De ez már egy másik fejezet, másik orvossal.
Majd jövök! Kép
kíváncsi
 
 


Hát nem semmi amiken túl kellett esned. Hány orvos keze alá kerültél szülés alatt?? Remélem egyszer a nevekre is fény derül legalább is akiket jobb ha elkerülünk priviben is jöhet..
Ilyenkor kicsit örülök annak, hogy én túl vagyok a szülésen és többet ugye nem tervezünk, tehát nem sok esélyem lesz mégegyszer a Pic és egyéb nyalánságos oldalát a szülészetnek megtapasztalni..
Picus
picus
 
 


Sikerült a profilomba betenni a nagy biciklistátKép
Picus
picus
 
 


SziasztokKép

KiváncsiKép
Azt hiszem örökre emlékezetes szülést sikerült összehozniuk neked a klinikán egyeseknek....
Végigolvasva, belegondolva csak egy mondat jutott az eszembe: nagy az isten állatkerje és baromi alacsony a kerités....
De legalább találkoztál olyan dokival is aki emberként kezelt, ez azért valahol biztató is. Jól emlékszel a doki nevére, vagyis inkább azt mondom dolgozik ott ilyen nevű isKép
Várom a folytatást, és érdekelne priviben a dokik listája akiket jobb messze elkerülni.

PicusKép
Nagyon édi a leányzó, milyen komolyan hajtja azt a járgányKép

puszi
Ági

KépKép
KépKép
Ágiboszi
 
 


Sziasztok!

Kíváncsi,

Újra elolvastam a hsz-od. Szomorú, hogy két év óta semmi nem változott a klinikán. Nagyon sajnálom, hogy megtapasztaltad.

Én úgy vettem észre itt a topikban, hogy akik a szülés után egy héten belül, viszonylag problémamentesen elhagyták a klinikát, azok jó véleménnyel vannak róla.

Fogason lógva is ki lehet bírni azt az idöt, ha a mamával és babával rendben vannak a dolgok. Én sem kívánkoztam egyágyas szobába. Csak emberségre.

De ha felmerül valami probléma, akkor már negatívak a vélemények. Ha az ember bajban van, sajnos a klinika dolgozói nem tudják profi módon kezelni a dolgot. Pedig ezen a területen kellene hírnevet szerezni. Örülj neki, hogy csak ennyi idöt töltöttetek ott.

Igazad van, bennem nagyon mély sebet hagyott az ott töltött egy hónap. Két éve történt. Megy az idö. Tavaly nem mentem Mo-ra. Nem mertem. Féltem, hogy a gyerekek vmi miatt kórházba kerülhetnek. Idén nyáron, hosszas huzavona után hazamentünk. Megúsztuk.

Azt írod "azt is láttam, hogy másoknak, velem pont ellentétesen, nagyon is jó tapasztalataik voltak akár ugyanazokkal az emberekkel, akikkel nekem meg nem. Na igen, az orvos-beteg viszony is személyfüggő, nem lehet általánosítani. Aki nekem beválik, neked talán nem."

Nem benned volt a hiba. Amelyik orvos rosszul bánt Veled, már nem jó orvos, hiába bánt mással jól. Nekik mindenkivel profi módon kell bánni. A személyzetnek azt meg kellett volna tanulni annakidején, hogy minden embert tudni kell kezelni, ök vannak a betegért. Nem vagyunk egyformák, de ezt nekik kell megoldani. Akármilyen durva vagy hisztériás is az ember, akkor is normális emberi módon kell nekik ezt kezelni. Nyugodtnak, összeszedettnek, segítökésznek maradni. És "egyszerü" emberekkel nem azért kell "egyszerüen" beszélni, mert nagylelküen leereszkednek közénk, hanem azért, mert nem különbbek nálunk. Emberek vagyunk mindannyian.

Tudod, azért merem ezeket leírni, mert tudom, hogy másképp is müködik. Itt Svédo-ban megoldják. Persze éppen ezért a plusszért nagy nyomás nehezedik az itteni orvosokra, ápolókra, ami az egészségüknek nem használ.

Emlékszem, amikor Daniellával voltam terhes, hétfönként du. egykor indult egy csoport kismamákkal, kispapákkal és végigmutattak mindent a koraszülöttosztálytól a szülészetig. (én háromszor voltam, férjem kétszer).

Elmondták, hogy ha majd jövünk szülni, kapunk egy szülésznöt és egy csecsemöst, akik végig velünk lesznek. És persze készenlétben a szülészorvos, és a gyerekorvos.

De ha valami miatt nem passzolnánk össze, vagy nem szimpatikus, akkor lehet másikat kérni (szülésznöt, csecsemöst), és ha van szabad, akkor kapunk, csak szóljunk bátran, hisz ez egy csapatmunka lesz és fontos a baba és a mama érdekében, hogy minden jól müködjön.

Attól ne féljünk, hogy megsértödnének, nem minden ember passzol össze, ez természetes, megértik. Ne az ö lelkivilágukkal foglalkozzunk, van fontosabb. Ilyen hozzáállásról persze csak álmodni lehet Mo-on. Lehet el sem hiszitek, pedig így van. Legalábbis a helsingborgi kórházban.

Többször összefutottunk a terhesgondozáson egy alkoholista növel, örökké büzlött az italtól és a cigitöl. Próbálta a dokim és a szülésznö is jobb belátásra bírni, ezt onnan tudom mert kihallatszott a beszélgetés. Volt, hogy dührohamot kapott a nö, szidta az orvost, növért, mindenkit. Ajtócsapkodás, kirohanások, de aztán visszament. Kész cirkusz volt néha. Türelmesen kezelték.

Férjem egyszer megjegyezte, hogy miért nem vitetik el, zárják be? Nem mondtak véleményt, még ha volt is, mert nem lehet más betegröl beszélni egy harmadik személynek.

Bezzeg a klinikán a PIC-en, ha jöttek az aggódó telefonok a szülöktöl, a növér unottan hívta az orvost, majd megjegyzéseket tettek a telefonálóra, hogy már megint okoskodik, vagy nehéz lerázni, vagy nyávogó hangja van stb. És nevettek. Ezeknek akarva akaratlanul is fültanujuk voltunk. Annyira fájó pontok ezek.

Az orvosok normálisan beszéltek velem a hétköznapi dolgokról, amikor még bent feküdtem (mi újság Svédo-ban, milyen itt élni stb), csak a teljes tájékoztatást mellözték Kriszti állapotáról. Volt olyan orvos, aki megmondta, hogy igen, sokat számít, hogy az ember hol születik meg.

Engem az is zavart, hogy láttam, hogy mással meg félvállról beszélnek, ha beszélnek egyáltalán. Hány összetört lelkü anyuka panaszát hallgattam a fejöszobában. Gondolom, ezért is tartott engem a személyzet szívtelennek, hisz értünk mindent megtettek (állításuk szerint), mit foglalkozok én másokkal, és utólag miért teregettem ki a szennyest itt a neten. Szerintem majd Te is megkapod.

Milelött vki megjegyezné, hogy aki "kényeztetésre" vágyik annak ott vannak a magánkórházak csak tessék fizetni. Ez olyan butaság. Minden embernek joga, hogy úgy bánjanak vele, mint ezeken a magánklinikákon. Fizetés nélkül. Közkórházban.

Összeszorul a szívem, hisz egy átlagos szülök kisbabája éppen annyit ér mint a milliomos szülöké, vagy egy átlagos ember élete, mint a gazdagé. És ebben pont az orvosok tesznek különbséget, hogy ilyen magánklinikákat nyitnak.

Hová tart az ország? De ez már nem tartozik ide.

Sajnálom azokat, akik szülés elött állnak és ezeket olvassák. De ez a valóság.

Nagyon aranyos a kisbabád, megnéztem a profilod és az albumot. Nem is tudtam, hogy ennyi gyereked van. Gratulálok!

Puszi
Csilla

És Nektek is lányok!

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Kedves Csilla,
nagy örömmel olvastam a soraidat! Egyrészt, hogy sugárzik belőlük a megértés, másrészt, hogy egyetértek minden gondolatoddal.
Én megbántottalak téged annak idején, és te nem is utaltál rá. Ez különösen szép. Nagyon köszönöm. Kép
Örülök annak is, hogy végül jól sikerült a magyarországi nyaratok. Sok mindent láttatok, remélem, volt sok szép élményetek is.
Hát a magyar egészségügy helyzete nem valami fényes, tudjuk mind, de tényleg nem is annyira a feltételekkel van baj, sokkal inkább az emberi tényezővel. Alig látni mosolyt a dolgozók arcán. Már ez is beteggé tesz. Volt pl. egy doki még az egyesen, akihez hónapokig jártam terhesgondozásra. Egyszer összefutottam vele az utcán. Keresztülnézett rajtam. Tudom, sok a betege, de azért talán ötgyerekes nem minden nap akad, meg egyáltalán: ennyire azért kellene emlékeznie a pacientúrára, hogy legalább a klinika közelében, és legalább a kezelési idő alatt felismerje őket. Ezek is olyan rosszul esnek. És ezt tényleg nem lehet az eü. számlájára írni, csak az emberek hozzáállásáról van szó. Gondolom, az orvosin kevés szó esik a betegekkel való bánásmódról. Nem tudom, csak gondolom azok után, amiket tapasztaltam.
De azért az igazsághoz szorosan tartozik az is, hogy más kórházakban azért ennyire nem rossz a helyzet. Csak a klinikákon. Talán azt gondolják, hogy ők annyira klasszak, csak mert a SOTÉ-n dolgoznak? Nem tudom. Az is lehet, hogy túlhajszoltak, amiatt felejtenek el emberségesnek lenni.
Remélem, sokan megírják/megírjátok erről is a véleményeteket!
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Észre kell vennünk, hogy újra és újra jön egy ilyen történet, és bár itt a topikban arányaiban nem sok, de azért... Mentegetjük a kórházat állandóan, pedig szinte mindnyájunkat ért valami rossz - kit kisebb, kit nagyobb... Pedig Csillának teljesen igaza van. Annak idején, amikor a babaotthonban dolgoztam én voltam az, aki mindig újat akart, egy kolléganőmmel egy csomó jó ötletünk volt, infrastruktúrával, szakmai hozzáállással kapcsolatosak, de nem olyasmik, amik pénzbe kerülnek, inkább egy kicsit több munkába, odafigyelésbe, amivel a gyerkők életét kicsit szebbé, érdekesebbé tehetjük, a heti-két heti fejtágítókon mindig be is dobtuk őket. Sosem valósultak meg, vagy nem úgy, ahogy terveztük. Amikor egyszer kifakadtam emiatt, azt válaszolták azok, akik már régebben ott dolgoztak, hogy mit akarok én itt folyton változtatni, ha tudnánk, honnan indult az otthon, és ahhoz képest most milyen szuper minden! De nem volt szuper. Egyáltalán nem. Elsősorban azért, mert a gondozóknak sokkal fontosabb volt, hogy mindennap pontban ugyanakkor kimehessenek dohányozni (én nem dohányoztam egyedül...), mint az, hogy leüljenek gyöngyöt fűzni egy szeparált kreatív sarokban a gyerekkkel és ne a kanapén szétterülve lessék a kölköket egész nap. Persze ez egy másik történet, de azt akarom kihozni belőle, hogy bármennyi pozitív változás volt is már a klinikán, egyszerűen struccpolitika rájuk hivatkozni... Számít az új szülőszoba, amíg ilyesmi történhet? És tényleg nem szakmai kérdésekre gondolok, bár valószínűleg az is megérne egy misét, de én nem értek hozzá, hanem az EMBERSÉGRE. Most elmesélem, ami az egyik kedvencem volt: amikor a vajúdóban voltam, éppen egy valamelyik skandináv országból érkezett szülésznő, vagy valami hasonló szakmát tanuló diákcsoport volt szülőszoba-látogatáson. Én egész nap egydül voltam a vajúdóban a könyvemmel, elég uncsi volt, mert feküdnöm kellett a CTG és az oxitocin miatt. Mielőtt a csoport bejött, bejött egy szülésznő, bemutatkozott, széket húzott az ágyam mellé, és beszélgetni kezdett velem mézesmázosan, ott volt, amíg Ács doktor bemutatta a vajúdó gépcsodáit a csoportnak, majd távoztuk után valamivel egy szó nélkül kiment. Amíg bent volt, eszembe sem jutott, hogy miért is van ott, csak, amikor kiment...

No, hát ilyenek vannak.

Azért mi nagyon jól vagyunk, muszáj feltennem pár új képet nektek is... A Palatinuson jártunk.
Kép

Kép

Kép

Kép
Fulescsacsi
 


Sziasztok!

Meglepődve olvasom soraitokat. Nekem semmi negatív élményem nem volt a Klinikán. Választott szülésznőm nem volt, de az éppen ügyeletes szülésznők is (műszakváltás volt) nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. Dr. Gidai-hoz nekem is volt szerencsém, kedves fiatal orvos, ő tényleg beszédesebb, nekem ő adta az epidurált, és a műtőbe is bejött segíteni.
A csecsemősökre akkor is volt panasz, de ez már nem mai keletű, így nem ért meglepetés, hogy a babák cukros vizet kapnak. Egy szobatársam meglepődve tapasztalta, hogy éjszaka tápszert kapott a babája, holott elég teje volt. Én ezt kivédve, ezért adtam be csak fürdetésre a fiam, egyébként végig velem volt.

Kíváncsi, Csilla,
visszaolvastam a történeteiteket (Csilláét is visszakerestem), és tényleg őszintén sajnálom, milyen kálvárián mentetek keresztül. Szomorúan hallom, hogy ilyesmi még megtörténhet.
Azért magánban engem is érdekelne az orvosok neve, csak a miheztartás végett.

FCS,
míg a csoport nézelődött, addig elterelte a figyelmedet???

De, hogy nehogy azt higyjétek (?), (jól írtam?), hogy csak a Klinikán fordul elő ilyen, leírom, hogy jártunk a múlt heti nyaralásunk alkalmával.

Mint korábban is írtam már, Beni elég hasfájós, és a kakikért is úgy kell szinte mindig megküzdenünk. Lementünk Balatonra, és a mésodik, vagy harmadik napon reggel már sírva ébredt, mert fájt a pocija. Simogattam a pociját, tornáztattam a lábacskáit, gondoltam elmúlik, úgy mint már sokszor. De nem így történt, szinte átsírta az egész napot, evés szinte nulla, alvás és kaki ugyanaz. Este már olyan keservesen sírt, hogy megijedtem, nehogy valami más baja legyen, így este 10-kor autóba be, irány Balatonalmádiba az ügyeletre.
Beértünk, az asszisztens éppen felmosott. Azt mondta szól a dokinak, mert épp nincs bent, majd eltűnt. Jó tíz perc múlva jött vissza a dokival, és jól letolt, hogy miért nem álltunk meg egy helyen, összejárkáltuk a folyosót, amikor még fel sem száradt. Köpni nyelni nem tudtam, de nem is igazán érdekelt, amikor a fiam tekergett a karomban, és nem tudtam mi baja.
A doki megvizsgálta, azt mondta tele van a vastagbele, azaz szorulása van, és biztosan a gázok bántják a hasát. Két recepttel távoztunk, irány a gyógyszertár. Itt ért az első trauma:
1., a doki Tamarin lekvárt (??) írt fel a két és fél hónapos gyereknek, ami állítólag 10 éves kor alatt nem adható. A szerencsén múlt, hogy a gyógyszerész megkérdezte, hogy mennyi idős gyereknek lesz, így nem adta ki. Helyette adott valami szirupot.
2., a másik recept egy mezei lázkupp volt, aminek megint semmi köze ugyebár a kakiláshoz.

A sziruppal a kezemben irány haza, azonnal kapott egy kanállal. Egy jó óra múlva semmi változás, no meg a doki "szakértelme" továbbra is aggasztott, így ismét autóba be, irány Veszprém, ott van kórház, van gyerekosztály, van ügyelet... van szakértelem????
Becsengettünk. Beengedtek, de nagyon csúnyán néztek ránk. Mintha azt sugallták volna: ti mit akartok itt ilyenkor? Két nővér volt, mindegyik morcos. Közölték: a doktornő nincs itt, egy szinttel feljebb van, várjunk. Ismét vártunk.
Húsz perc múlva megjelent a doktornő. Ő sem volt barátságosabb. Ismét panaszkodtam: a gyerek egész nap szinte semmit nem evett, nem kakilt, fáj a hasa, és csak sír, sír...
Levetkőztetés, ismét vizsgálat. Majd újabb megrázkódtatások a "diagnózis" hallatán:
a gyereknél semmit nem talált, a vastagbél üres, (holott kaki közben sem volt);
azon, hogy egész nap nem evett, mit idegesítem magam, hiszen már így is bőven megduplázta a súlyát; (akkor most már ennie sem kell???)

Mivel a fiam öltöködés közben is továbbra is hevesen tekergett a kezemben, így végül mégis úgy döntött a doktornő, hogy adjanak neki valamit. Az egyik nővér teában oldott fel valami port, míg a doktornő elvonult ambulláns lapot írni. Azt hittem itt véget ér a rémálom, de nem. A fiamnak, úgy ahogy hanyatt feküdt sírva, leborította a torkára az egész kanál tartalmát, majd mindketten nézték, hogy vörösödik és lilul a feje, ahogy küzd a levegőért. Én ugrottam oda felkapni, nehogy megfulladjon, mire megalázóan azt kérdezték, hogy mit idegeskedek???
Ezek után persze, hogy sík ideg lettem, és már százig számoltam magamban, nehogy valami kárt tegyek a nővérkében.
A fiammal kimentünk a folyosóra, és még jó húsz percet vártunk, míg a doktornőnek sikerült megírnia az ambulláns lapot. Addigra még jobban feltúráztattam magam, hogy hogy kerülhetnek kanibálok egy gyerekosztályra???
Ismét csengetnek. Nővérke: - nah, már megint ki az?

Majd végül a doktornő is egy pofonnal engedett útra: miszerint a gyereknek az égvilágon semmi baja, ne idegeskedjek, és akkor a gyerek sem lesz ilyen. De ha gondolom ott hagyhatom éjszakára megfigyelésre. Erre már csak annyit tudtam válaszolni: ugye ezt Ön sem gondolja komolyan?

Hazaértünk, simogattam pici Benikém pociját még, majd éjjel egykor végre elaludt. Nem tudom mit adhattak neki, de reggel 9-ig aludt. Amikor felkelt ismét torna, simogatás, majd megérkezett a várva várt csomag, amiért előző nap annyi csalódáson és megaláztatáson kellett keresztülmennünk...

Pusza,
Gabi
k_gabi
 
 


Gabi! Hát szerintem ez olyan kirakat dolog volt: látjátok, mi itt ennyire törődünk a beteggel...

Beni: jaj, hát ez borzalmas, szegény kis Manó! Mondjuk én nem hagytam volna beadni neki valamit, amiről nem tudom, mi az. Sajna hashajtót nem kaphat a baba semmilyet, amikor Szabolcs egyszer bedugult a hozzátápi kezdetén - négy napig semmi széklete nem volt - ötödik nap hívtam a védőnőt, aki azt mondta semmilyen hashajtót nem kaphat, legfeljebb gyümivel próbálkozzam, szilva, paradicsom. Tényleg bejött. De ilyen picinek nem tudom mit lehet, mi masszíroztunk, tornáztattunk, ennyire sosem volt a helyzet súlyos szerencsére, mint nálatok. (Amúgy azt vettem észre, hogy akkor nem kakil, ha nem vagyunk otthon, vagy ha más a napunk rendje, mint szokott.)
Fulescsacsi
 


FCS,
azt tudom, hogy görcsoldó volt, csak a nevére nem emlékszem.
Vasárnap már három hónapos lesz, remélem ezután végre elhagyjuk a hasfájást. Nálunk sem volt eddig ennyire súlyos a helyzet, csak a múlt hét óta.

Pusza,
Gabi
k_gabi
 
 


Sziasztok!

Kíváncsi!
KépKép

Gyorsan terjednek a hírek és megtudtam, ki volt az a "kedves" doki, akivel összehozott a sors...
Pár saját tapasztalat vele: mikor laparoszkópiára feküdtem be, simán kiröhögött, mikor megkérdeztem a műtét napján, hogy: és valami nyugtatót nem kapok? (Pont egy évvel azelőtt, pont egy emelettel feljebb kérés nélkül adták és akkor nagyon jól jött, ezért bátorkodtam kérni ismét.) Viszont bevitetett a műtőbe rögtön a vizit után (negyed9 körül), mikor TUDTA, hogy 9-ig valami eligazítás vagy mi a sz@r van minden orvosnak, így az én dokimnak is és egy órán át feküdtem a műtő előterében, bekötött infúzióval, hallgatva a műszerek csörömpölését, ahogy az asszisztensek pakolták szét őket. Mindezt ugye nyugtató nélkül.
Aztán mikor vesegörcs miatt 12 hetes terhesen bekerültem a klinikára, egyik pénteken kimenőt kértem, mert Páromnak akkor volt a diplomaosztója és már 3. hete feküdtem bent panaszmentesen, érdemi kezelés nélkül. Úgy engedett el, hogy azt mondta: persze, menjen csak, majd úgyis visszajön, ha megint begörcsöl a veséje...

Szóval ez egy rémrendes ember. És ez csak 2 saját tapasztalat, és a kettő között nem egészen 1 év telt el.
Gondolom, mással is hasonlóan kedves.

Az létezik, hogy 4 óra és Balázs még mindig alszik???
Ja, tegnap meg ma nem mentem dolgozni, így most megint főállású anya vagyok kicsit, hát elszoktam a dologtól. Kép Tulajdonképpen ilyenkor döbbenek rá, mennyire aranyos gyerekem van. Imád tömegközlekedni, így ha tehetem, nem dugom az autóba. Ma a villamoson elkezdte a Bóbitát énekelni. Olyan jól esett, hogy mindenki elmosolyodott! Kép

Annamari
muter
 
 


Kedves Gabi!
Nálunk is jól ismert a hasfájás-székrekedés probléma, mindkét gyerekemnél az első hónapokban ez megtörtént néhányszor. A mostani esetben egy helyettes doktornőt találtunk, aki a kamillateát javasolta (kis cukorral és kis mennyiségben). Azt mondta, hogy öt-hat nap után már érdemes vele megpróbálkozni, mert fájhat a gyereknek, ha ennyi nap dugulás után kell saját erőből kinyomnia a több napja pangó székletet, bármennyire is anyatejes széklet. Azért az is be tud úgy dugulni, hogy a babának fájjon. És kipróbáltam, amit mondott, és be is jött. A gyerek meg hirtelen sokkal jobban lett. Szóval ha gondolod, próbáld ki, bármilyen eretnekül hangzik is a kamillatea. Nekünk nagyon megkönnyítette a probléma megoldását.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Szomorúan olvasom a történeteiteket. Szerencsére nekem nem volt ilyen rémes tapasztalatom. Kivéve a csecsemősökkel, akik valóban mindenkit kibeszélnek a háta mögött, és mások előtt. Én is hallottam egy jó párszor. Meg volt egy -két "kedves" beszólásuk is.

Gabi: nem lehet, hogy papaverines oldatot kapott Benike. ne aggódj, azt kaphatja. Ádám is kapott egy párszor, amikor nagy görcsei voltak. Viszont, mivel 9-ig aludt, lehet, hogy a nyugtatós változatot kapta. A mi dokinénink nem rak bele, de tudok róla, hogy sok más doki igen. Szerintem ettől sem lesz semmi baja a picinek, legalább végre kipihente magát. Persze azért ne kapja folyton, de itt nem erről volt szó. Mellesleg a doki közölhette volna, hogy mit ad Beninek.

Némelyik doki annyira jellemtelen, emberileg nulla. Én sokszor csodálkozom, amikor valaki, meghallván a doktor szócskát, földig hajol. Miért is?!!! Én ugyanolyan embernek nézem őket, mint magamat. Igen, elismerem, hogy sokáig sokat tanultak, de én is. Sokan rengeteget dolgoznak lelkiismeretesen értünk, de ezt teszem én is. Én azt a dokit ismerem el és tisztelem, aki erre méltó. Nagyon sok ilyen van. De vannak kivételek is. Ők általában azt hiszik, hogy azért mert ők orvosok, mindenki más hülye, csökött , nem ért semmihez, és vagy semmit nem mond, és megsértődik, ha kérdezel, vagy úgy beszél veled, mint egy hülyéhez. Kép Utálom az ilyeneket.
Szegény Gabi! Remélem, soha nem kerülsz többé ilyen helyzetbe. és persze Kíváncsi és Csillah sem.
shine
 
 


Sziasztok!

Fülescsacsi,
Jó látod, hogy a nagy többség nagyot sóhajtva, (hogy, szerencsére ez velem nem történt meg) szemet húny a negatív dolgok fölött, majd mentegetik a klinikát. Pedig, az a klinika/kórház már eleve nem sokat ér, ahol a dolgozók hozzáállása olyan mint a jelen klinikáé.

A többségnek valóban csak szerencséje volt, hogy nem kerültek hasonló helyzetben mint Kíváncsi és én.

Sokaknak, akikkel rosszul bántak nincs is lehetöségük, hogy ezt itt megírják. Gondolok itt a hátrányos helyzetüekre, akik talán létminimumon élnek, vagy az alatt. Ök is emberek, ök is kismamák, anyukák.

SOTE I-es gyerekklinikáról is hallottam neg. dolgokat. Egy volt oszt.társnöm jár oda már több mint egy éve a gyerekével. Nekem felsorakoztathatnak 10 elégedett szülöt, ha egy családdal bunkón, megaalázóan bántak az ottani orvosok, az már elég, hogy kerüljem.

Biztos vannak olyan kórházi dolgozók is, akiknek ötleteik lennének, mint amilyenek Neked is voltak a babaotthonban, és hasonlóan végzödnek az ö próbálkozásaik is.

Szabolcs nagyon tündéri a fotókon, de ezt már megírtam privát is.

Kíváncsi,
Ja, elég jól kiforgattál, megforgattál jómúltkor. Nehéz meccs volt. Most az élet újra összehozott minket és ennek én is örülök.

Az orvosin tanulják a bánásmódot. És sajna az elöadók többsége rossz szignált továbbít. Van egy SOTE-n Pesten (1991), kettö Szegeden (1993), egy Pécsen végzett (1996) ismerös, és van egy idösebb 55 év körüli is. Volt férjem családjában, 4 orvos van. Vannak tapasztalataim.

Voltam orvosok újévi buliján az ismerösök révén. Egyik barátom, volt mentöorvosok országos konferenciáján, barátját kísérte el, ö is kapott egy orvosi névtáblát, bár nem orvos. De egy jót buliztak az elöadások után.

Eszméletlen, hogy milyen az általános hozzáállásuk a betegekhez. Szorítják egymás kezét ha baj van.

Bár egy alkalommal tetszett az örömük, hogy egy embert a negyedik szívinfarktus után is visszahoztak az életbe. Aztán lement az öröm az arcomról, mert ez az ember egy menö üzletember volt, aki sok elönyhöz tudta juttatni a bandát. Mondták, hogy most is csak ö általa tudtunk egy ilyen jó helyen összejönni. Azóta sem voltam bulikon. Azt mondják, túl érzékeny vagyok. Szerintem nem, csak humánus.

Ha összejövünk hatalmas vita keveredik, azt mondják, hogy fellegekben járok, nem megvalósíthatóak a gondolataim Mo-on. Nem vagyok büszke egyiköjükre sem, és nem élek az általuk biztosított protekciómmal sem.

Amit leírtál, jól tükrözi a mai eü-i helyzetet Mo-on.

Gabi,

Nem volt negatív élményed, mert nem volt semmi komplikáció körülöttetek, ami hetekig elhúzódott volna. Szerencsére. Vigyázz Benire, és jól tetted, hogy nem hagytad ott megfigyelésen.

Shine,
Szerintem egy embernél nem az a döntö, hogy mennyit tanult, hány diplomája van, az arra jó, hogy megkeresse a kenyérre valót. Hogy valaki milyen ember, az nem a diplomák számától függ.

Rohanok értekezletre.

Puszi
Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Sziasztok!
Akkor folytatom. Lassan már olyan leszek, mint Laci a keresztény topikban, folyt. köv. Kép Bocsánat, de nincs egyszerre annyi időm, hogy mindent megírjak, meg egy kicsit túl sok is történt velem/velünk.
Szóval a szülés maga. Bejött Gidai dr. munkaidejének lejártával a kórterembe a kezében néhány A4-es lapot lobogtatva egy baltával faragott arc, és szigorúan rámdörgött: a kollégáim tól azt hallottam, hogy maga nem hajlandó együttműködni. Igaz ez??? Én nem így látom, feleltem. Márpedig ÉN így látom, és a véleményemet nem változtatom meg! - felelte. Ja, akkor miért kérdez a doktor úr, ha már előre eldöntötte? Ezt meg is kérdeztem tőle ám! Egy darabig még papolt, hogy ha nem tudnám, nekem itt nincsenek szabadságjogaim, csak a babának vannak életjogai, azok pedig azt követelik meg, hogy ő azonnal szülést indítson. Mivel már dr. Gidaival megállapodtunk ebben korábban, valójában nem láttam értelmét már hadakozni vele, de a hangnem akkor is elképesztő volt. Hogy nincsenek szabadságjogaim? Ki beszélt itt szabadságról? Itt volt egy eldöntendő kérdés, mely szerint miképp kell ezt a szülést levezetni úgy, hogy lehetőleg mindenki épségben maradjon. Az se lett volna túl szerencsés, ha a baba életjogaira hivatkozva veszélyeztetik az én életjogaimat, nem is annyira miattam, mint inkább az öt másik gyerekem miatt. Ez valahogy senkinek nem jutott eszébe, könnyedén kikiáltottak engem gyerekét veszélyeztető, felelőtlen anyának. (Amúgy a klinikákon a dokiknak ez a mániájuk. Az egyesen is ez volt az egyik visszatérő elem a kioktatásban, amikor megtudták, hogy külföldről járok ingajáratban a terhesgondozásra, hogy mit gondolok én, hogy abba kéne már ezt hagynom, mert hogy nem gondolok a gyerekeimre, meg felelőtlen vagyok... Hát mit csináljak, ha az élet olyan feladat elé állított, amelyet csak nehézségek árán tudok megoldani? Nem hagyhattam hátra a másik ötöt csak azért, hogy ennek az egynek nyugodt terhességet biztosítsak! Ezzel minden sokgyerekes anyuka így van szerintem. Vagy eleve az a bűnöm, hogy megtartottam mindet???)
Amikor baltaarcú végzett mondandójával, diadalmasan elvonulni készült. Utánaszóltam: ugye a doktor úr tisztában van azzal is, hogy a szüléshez nyugodt lelkiállapotra ugyancsak szükség van? Ilyen hangulatban azonban, amilyet a doktor úr keltett, még az élettől is elmegy az ember kedve, nemhogy a szüléstől...Kép Azt felelte, hogy ő nem akart nekem kedveskedni. Hát, vettem észre.
Aztán meindították a szülést. Becsületére legyen mondva, hogy a szülés alatt végig normális hangot ütött meg, kivéve a varrást, ott már kicsit nyers volt megint. Azonkívül profi módon zaljott az indítás, el kell ismerjem, hogy valóban le a kalappal. Annyira finoman adagolta az oxit, hogy szó sem volt meggyötrésről, szó sem volt erőltetett menetről, se túlzott szakadásról, semmi egyéb ilyesmiről. Szépen, nyugisan megszületett a babám úgy, hogy még a tolók előtt is tudtam kicsit pihenni. Sose volt még ilyen "könnyű" szülésem. Profizmusban tehát nem volt hiány. Csak emberi hangban. Már ami az indítást illeti. Mert azért történhetett volna másként is.
Most jön a durva része, ami szerencsére elméleti síkon maradt. A "mi történhetett volna" - de neeeem! Kép
Szóval az említett betegségemnél bizonyos határértékek szerepelnek a vérképben. Ha az adott vérelem nem éri el egy egységben a 20 ezret, műtét esetén pótolni kell, tehát transzfúzióra van szükség. Mivel kilátásba helyeztetett a császár is, mégpedig nagy eséllyel, legalábbis baltaarcú szerint (a többiek inkább ódzkodtak volna tőle...), fontos volt tudni, hogy mennyi is van a véremben belőle. Nos, a szülést megelőző hetekben mindvégig 20-25 ezer között mozgott az érték, de aznap,láss csudát, 58 ezres értéket vett fel.Ésez senkinek nem tűnt fel! Még a kiváló doktor úrnak se! Én azonban ehhez kötöttem az indítást, miszerint legalább nézzék meg már még egyszer, nincs-e valami elbarmolva a vérképben...? Hát el volt. 19 ezres volt a valódi érték, ami azt jelentette, hogy azonnal kellett vérkészítményt rendelni a vérellátóból. Ha nem ragaszkodom ehhez, nem lett volna vérkészítmény és ha oda kerül a sor, ki tudja, hogy alakulnak a dolgok... És tudjátok, miért volt hamis az eredmény? Mert aki vért vett tőlem, annyit sem tudott, hogy nem veszünk a bekötött branülből vért, mert oda már gyógyszerek folytak be meg miegymás, és hamis adatot hoz! Ezt még én is tudtam korábbról, hogy vért mindig a másik karból, tiszta vénából kell venni, de már nem akartam ezért is szólni, annyira utálták a hangomat is. Na csak ennyit a klinikai szakértelemről. Én megúsztam, de ha valaki más nincs résen, és nincs ekkora szerencséje, akkor mint mondanak a férjének műtét után???
Jaj, remélem, minden érthető volt, de most nincs időm átolvasni, követel a gyerkőc! Kép
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Azért tényleg jó lenne reagálás a kórháztól...

Kíváncsi, engem is érdekel ennek az embernek a kiléte priviben, meg a másiké, aki az orvosod lett volna...

(Azért korántsem vagy olyan, mint Laci, ne izgulj!Kép)

És Ágoston-Manó miért került a PIC-re? Még jön a folytatás? Úgy látszik, mégis hiányzik egy tévé nekem, teljesen felpörget a folytatásra várakozás...

Ja, ma Szabolcs kb. 5 másodpercig állt támaszkodás nélkül! Lehet, hogy bejönnek a jóslatok, és tényleg járni fog tíz-tizenegy hónaposan? Neeeeeeeeeee.......
Fulescsacsi
 


SziasztokKép

Hu, látom beindult a topic, mit beindult, izzikKép

KiváncsiKép
Le a kalappal elötted, hogy ennyi herce hurca után, még képes vagy igy kezelni a dolgokat.

CsillaKép
Tökéletesen igazatok van: mindenkivel történik , tisztelet a kivételnek, valami apróság, tul teszi rajta magát, sőt még védjük is egy kicsit a klinikát.... De pontosan az ilyen estek leirására van szükség, ami veletek is megtörtént, hogy végre kinyissák a szemüket a klinikán is.

Sajnos az orvosok, mig saját bőrükön nem tapasztalják meg, hgoy hogy bánnak az páciensekkel, addig nagyon kevés kivétellel lesznek igazán emberségesek.

Sokat kell még tanulniuk, hogy igazán jó orvosok legyenek, nem elég a szakértelem, kell, de az emberi értékek is nagyon fontosak. A nővéreknek is kéne viselkedéskulturát tanulniuk.

GabiKép
Jujj szegénykém, akkor jól megjártátok azt a napotKépKép A kamilla teát már más is javasolta, elég gyenge fözetet kell késziteni, és azt adni neki, elég hamar meghozza a hatástKép Probáljátok még ki a mecsek teát is ha gondolod, én azt adtam az elején Daninak, mikor sokat tekergődzött a pukimanók miatt, az is elég hatásos volt, simán adtam, nem tettem bele cukrot.

ShineKép
Csuda aranyos ez a kislegény. Azért még nincs bankár tokájaKépKép légy büszke rá hogy végre valaki azt mondja hogy rád is hasonlit, nálunk folyton azt mondják hogy kiköpött apja, erre apamaci mindig megjegyzi, hogy persze, csak ő meg ne tudjaKép

AnnamariKép
Nem mondta, hogy mi lett a felülvizsgálat végeKép Vagy én nem olvastam el jól a hozzászólásodat?
Ugye milyen jó egy kicsit nosztalgiázni, és ujra csak maminak lenni?Kép

FcsacsiKép
Szabolcs még mindig tuti pasiKép Nagyon ügyin mozog a vizben, és egy klasz kölyökKép
Vizsgád mikor lesz?

puszi
Ági

KépKép
KépKép
Ágiboszi
 
 


Még írok egy vicceset a szülés napjának délelőttjéről. (Aztán majd holnap a PIC-ről is.)
Említettem, hogy kicikizték a férjemet. Az volt, hogy véletlenül benyitott vizit alatt, és mivel pár perccel előtte a lelkére kötöttem, hogy jöjjön be hozzám - már nem tudom, miért volt fontos, de a vizit időpontja se volt ismert -, valamint mert nem tudta, hogy olyankor nem lehet jelen, nem hallgathatja meg, mit mond az orvos (hiába, nem gyakorlott kórházi páciens...), néhány másodpercig értetlenkedett az ajtóban. Talán 15-20 sec. telt el így, akkor a férjem behúzta az ajtót és elment, mire rám néz a nővér méltatlankodva, hogy jaaaa, nem tud magyarul...! Mondtam, de tud. Erre, hogy micsoda dolog ez, hogy benyitni vizitkor, és hogy nem érti meg, és hogy hiába mondják neki, és hogy nahát, meg hogy így hogy lehet viselkedni, no de aztán ilyet, neki - mármint a nővérkének - eszébe se jutna ilyen viselkedés... és még hosszan ragozta volna tovább, ha ki nem rohanok e pillanatban vizit alatt!!! a kórteremből. Épp csak hogy az a szó nem hangzott el a szájából, hogy micsoda egy bunkó a férjem. Aztán vizit végeztével felkértem a jóasszonyt, hogy ha ezentúl bármi rosszízű megjegyzése lenne akár a férjemre, akár rám, azt lesz szíves a nővérszobában a kollégáival megosztani, és nem itt, engem szórakoztatni vele. Tudjátok, mit felelt erre? Hogy ő annál sokkal intelligensebb! Kép
Gabi,
amiket írtál a veszprémi kórházról, sajnos nagyon jellemzőek ugyancsak. Fásultak ezek az emberek, nem érzik át a másik fájdalmát, annyira hozzá vannak szokva a betegségekhez, a mindennapok fájdalmához, közben meg anyagilag nincsenek megbecsülve és ez sérti őket - csak az a baj, hogy miközben én megpróbálom őket megérteni, ők engem nem...Kép
kíváncsi
 
 


Most olvastam Doris történetét a Margit kórházból. Ikrei születtek 30. hétre és valamelyik klinikán voltak az intenzíven. Lám, milyen tájékozatlan vagyok, nem is tudom, hogy az egyesen van-e koraszülött-intenzív... Nem részletezi, de ott a fájdalom a soraiban azok miatt az emberi dolgok miatt, amik ott történtek velük Kép
Szóval megszületett Ágoston, minden rendben találtatott nála, és hál'istennek nálam is. Végre kikerülhettem a szülőszobáról, ahol nem sok jó élményt sikerült begyűjtenem, de amolyan "minden jó, ha vége jó" diadalmenettel, a talajtól két centire járva felkerültem a gyermekágyra. Annyiból is szerencsésnek éreztem magam, hogy végül a szülés délutánján szolgáló szülésznő, Kowalik Mónika, ha jól emlékszem (kicsit zokni vagyok egyszer látott nevekeben...) kivételesen kedves és normális volt velem, noha a többiek mindaddig nem. (Egyikük pl. még egy olyan abszolút ártatalna megjegyzésemre is ugrott, miszerint nem azért vagyok a vajúdóban, hogy aludjak. Ez akkor hangzott el, amikor kaptam először egy éjszakányi haladékot az oxi bekötésére, hogy reggelre talán megindul a szülés és ezért éjjel járkáltam meg guggolgattam, próbáltam a fájásokra koncentrálni. Ő meg rámszólt, hogy feküdjek le, maradjak nyugton és aludjak. Ekkor mondtam, hogy de hiszen nem azért vagyok most itt...! Nnna, több se kellett, már hallgathattam, milyen is vagyok én, meg hogy itt úgyse lesz vajúdás, hova teszem-veszem magam...olyan jó, hogy így biztatják az embert!)
Kérdeztétek többen is a dokit, aki nem jött be a szülésre végül. Nem mentegetni akarom, de a korrekt beszámolóhoz tartozik, hogy vele maximum kétszer találkoztam mindössze. Említettem, hogy az egyes klinikán kezdtem a terhesgondozást és amiatt (is) jöttem el, hogy nem foglalkoztak alaposan (majdhogynem sehogy) a kicsit rázós terhességemmel. Úgyhogy hozzá csak a 8. hónapban kerültem el. Azt hiszem, egyszer találkoztunk az UH rendelőben, ahol ránézett a baba fekvésére, aztán 2 óra múlva az előtérben, ahol megbeszéltük, hogy legközelebb mikor találkozunk. De arra a találkozóra már nem került sor. Nekem még vissza kellett mennem Bécsbe a költözés utolsó fázisát elkészíteni, aztán ő szabadságra ment, már csak telefonon értekeztünk, a baba meg hamarabb jött. Az is lehet hogy nem tetszett neki,hogy én sms-ben tájékoztattam az állapotomról. Pedig én csak azért tettem így, mert többször is nem vette fel a telefont akkor, amikor megállapodtunk, hogy ily módon keresem, és nem akartam zavarni, nem tudtam, mit csinál éppen. Solyától úgy tudtam, hogy ha nem veszi fel, akkor lehet, hogy megbeszélésen van, vagy műt éppen, nem akartam, hogy zavarja a telefoncsörgés, de azt sem, hogy ne tájékoztassam, ha már egyszer abban maradtunk. Ezzel együtt lehet, hogy túlbizalmaskodásnak tartotta az sms-t. Hiába, akit nem ismer az ember, arról nem tudhatja, mire kényes. Na szóval csak arra akartam rávilágítani, hogy a mi kapcsolatunk nem volt olyan megalapozott, régi keletű, hogy olyan igazán haragudni tudjak rá. Nem örülök persze, hogy ilyen helyzetbe hozott, hiszen pont azért mentem VALAKIHEZ a klinikán és nemcsak a klinikára egyszerűen, hogy ne legyek már "gazdátlan", hogy legyenek felkészülve erre az esetre, bő hat héttel a szülés várható időpontja előtt még lett volna idő felkészülni "belőlem" Kép. De talán elvárta volna, hogy ha már ilyen későn kerülök hozzá, azonnal kiborítékozzam a biztonság kedvéért. Való igaz, én csak utólag szoktam borítékot adni. Ha már tudom, hogy volt miért.
A nevét meg tudjátok, hiszen ő Solya dokija. És tényleg őszintén örülök, hogy másnak jó tapasztalatai voltak vele, ennél jobban már csak annak örülnék, ha én magam is ilyenekről számolhatnék be...
A gyermekágy is egy külön történet.
Előre bocsátom, hogy én ott jól éreztem magam. Minden buktató ellenére. Pedig ott aztán volt fejetlenség, ha valahol, ott aztán igen...! Viszont ellentételezésül az ott dolgozó nővérek olyan jó hangulatot tudtak csinálni, bár biztos, hogy van, akinek meg pont az nem jön be, de én bírtam őket. Nevettek, viccelődtek, és én nagyon szeretem a kellemes, oldott hangulatot. Szakmailag azonban...! Hááát, ott minden esetleges volt. Hogy mértek-e vérnyomást, hogy mikor adagolták ki a gyógyszereket, hogy milyen gyógyszerek kerültek bele a spirálfüzetbe (mármint hogy miket kell kiadagolni), hogy volt-e gátkezelés (szinte sose volt, egy lány esetében meglepő módon igen), hogy mikor hozták, vagy hozták-e egyáltalán a méhösszehúzót. Arról nem beszélve, hogy a szobánkban nem lehetett lehúznia WC-t, nem működtek az ovasólámpák, rossz volt az ágyam és az éjeliszekrényem fiókja is beragadt, de a bent töltött tíz nap alatt nem sikerült egy karbantartónak feljönnie az osztályra ezeket rendbehozni. Így magad uram, ha szolgád nincs alapon rendeztük el a WC-t és én meg behozattam egy éjjeli lámpát, hogy lássam éjjel a babát szoptatni. (sajnos a fele időben már amúgy is a PIC-en volt Kép) A többibe meg beletörődtam....KépKép
Az én csapnivaló vérképemet például nem és nem akarták ellenőrizni, bár, ahogy így utólag kinéz, ennek valószínűleg a szülészorvos az oka, aki nem adta ki az ukázt erre. Én többször is próbáltam vele beszélni a vérképről, de egyre gorombább és lekezelőbb volt, különösen, amikor már túlvoltunk a varratszedésen és átadtam ama bizonyos borítékot. Tán azt gondolta, már úgysincs veszteni valója...? (pedig volt...) Mindig azt hajtogatta, hogy majd utánajárok, ha hazamegyek innen. Csakhogy ez nem egészen így van, mert a betegségemre szteroidot kell szedjek, aminek az adogolása szoptatás esetén egyáltalán nem mellékes. Állapotjavulás esetén mielőbb csökkenteni kell az adagot a baba érdekében. De végig se hallgatott, folyton közbevágott a dörgő hangján, amit az első alkalommal megismerhettem és diadalmasan eltávozott...Kép Természetesen ő se vette fel a kapcsolatot a haematológusommal, pedig ő is a SOTE orvosa, kolléga... Nem tudom, miért irtóznak egymástól ezak az orvosok, egyikük se volt hajlandó kapcsolatba lépni a másikkal.
A dolog különösen akkor vált akuttá, amikor a baba bekerült a PIC-re és nyilvánvalóvá vált, hogy jóval tovább kell maradjak az osztályon. Tehát már elkerülhetetlen lett volna az én ellenőrzésem is. Ezzel együtt nem történt meg, illetve más csatornákon igen, de ez már az én cselem volt. (a magas vérnyomás meg némi lábfájdalom miatt belgyógyászati kivizsgálást kértem, és arra hivatkozva, hogy a belgyógyász kéri, kicsikartam a nővérektől egy vérképet. így tudtam meg, hogy lehet csökkenteni a szteroid adagolásán...)
A baba. Lelkileg talán a legnehezebb része még csak most következett.
A szülőszobáról, mint már említettem, kiadtak egy tökéletesen egészségesnek nyilvánított babát. Azért is esett le nagy kő a szívünkről, mert előzetesen fenyegettek méhen belüli fertőzések nagy veszélyével a szivárgó magzatvíz miatt. Másrészt tudtuk azt is, hogy az én betegségem is bekavarhat a baba állapotába - bár hogy pontosan hogyan, arról nem volt konkrétan körvonalazható sejtésünk. Pedig több embert (orvost) is megkérdeztem erről, de ez a fránya betegség, illetve a kutatása olyannyira gyerekcipőben jár még, legalábbis érzésem szerint, hogy elég ködös információkat kaptunk csak. Azok is inkább olyanok voltak, hogy igeeen, lehet, hogy lesz valami a babával is, de ez olyan ritka, meg ne gondoljunk erre, meg koncentráljunk most a kielégítő magzati állapotra, meg ilyenek.
Utólag azt modnom, hogy az lett volna korrekt és jó eljárás, ha a baba születése után szán ránk a gyerekorvos nem többet, mint tíz percet, és ismerteti, milyen változás és mikor várható a baba állapotában. Biztos, hogy vannak ilyen határnapok, ami után már nagy valószínűséggel kizárható a bonyodalom. Nos, ez persze nem történt meg. Ehelyett a ránézésre tökéletesen egészséges, jól szopó babámat először kékfényezni vitték (na jó, tudom, hogy ez semmi, csak érzékeltetni akarom a grádicsokat), végül egy hétig az intenzíven feküdt, és mindez úgy történt, hogy ahogy teltek a napok, azokon belül az órák, mindig rosszabb és rosszabb híreket kaptam a baba felől. Hogy kék fény, aztán hogy mégis valami fertőzést kapott, ezért antibiotikum branülből, hogy három napig kapja, de marad mellettem, hogy már aztán tíz napig kapja, de az intenzíven, hogy határértéken van a vérlemezkeszáma (ez az a bizonyos, ami nálam is határértéken volt szüléskor), hogy transzfúzió azonnal, de ha jól reagál, másnap már mellettem lehet, hogy szó sincs erről, legalább három nap, de a transzfúzióra nem reagált, fenyegető spontán agyvérzés veszélye bármelyik pillanatban... Ezek mind csak olyan folyosón odavetett félmondatok voltak, felhalmozott műszerek és újszülötteket tologató anyukák között, komoly tájékoztatásról szó sem volt sose. Ehelyett kaptam néhány fénymásolt papírt, amelyeken ismertették, hogy milyen szakmai munka folyik a PIC-en és hogy mik a szabályok ott, mikor lehet látogani és hogy mik a veszélyek. Ott szerepelt pl. hogy a fertőzésveszély a PIC-en 50 százalékos!!!, ezért kéretik mindenkinek alaposan kezet mosni, ahogy a nővérek megmutatják. Addig már kétszer jártam a PIC-en, egyszer se mutattak semmit a nővérek! Később egy ikres anyuka mutatta meg, hogy kell... Persze ezt is nővére válogatja, később találkoztam olynnal is, aki nagyon figyelt a kézmosásra.
Az is szerepelt a papíron, hogy elismerem, hogy mindenről részletesen tájékoztattak, mármint a gyerek betegségével kapcsolatban, és hogy ezek után hozzájárulok a kezeléséhez. Ezt a papírt végül nem írtam alá, mert nem éreztem a tájékoztatást kielégítőnek sosem - igaz, nem is kérték a papírt tőlem azután.
Valójában a PIC-ről ennyit mondhatok: szakmailag nem értek hozzá, biztos jó, hiszen az ország különféle pontjairól hozzák ide a babákat, elég jólfelszereltnek is látszik, meg olvastam a neten más gyerekintenzív osztályról, ahol ehhez képest elépesztő állapotok uralkodnak. Viszont utálnak a szülőkkel beszélni a gyerekről. Ami szerintem tökéletesen elvárható lenne pedig. Egyáltalán nem hatja meg őket, hogy a szülő adott esetben a poklok poklát járja meg, nincs egy együttérző szó, egy nyugodjon meg anyuka. Illetve a főorvos mondta egy ízben azt, hogy higgyem el, ők se akarnak rosszat a gyereknek. Na, még jó.
Viszont ami nagyon rosszul esett még ezen kívül ott, az a hintáztatás, hogy szavak szintjén beviszik a gyereket egy napra, aztán ha az ember érdeklődik, hogy mikor telik már le az az egy nap, még jól le is torkollják, hogy hogy képzeli az anyuka, hogy csak úgy, meg előre megmondták, hogy... Hát, volt aki mondott ezt, más meg mást...
Úgyhogy amit tudok, jobbára segítőkész ismerősöktől szerzett információ, meg amiket a tudós könyvekből összeolvastam.
A lényeg persze, hogy mostmár itthon vagyunk és vélhetőleg nem lesz semmi csúnya következménye ennek a szülésnek a babára nézve. Ma megyünk kontrollra egyébként. Kép
Szép napot!
kíváncsi
 
 


Annamari,
amit a drága jó doktor úrról írtál, arról csak az utolsó, hozzám intézett szavai jutottak eszembe: hozza a formáját! (ezt ő nekem mondta amúgy, de megnyugtattam, hogy kölcsönösek az érzelmeink...Kép)
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Kíváncsi,
nem semmi amin keresztülmentetek. Kép Kép
Végül ki vezette le a szülést?

Lányok,
köszi az együttérzést, és a jó tanácsokat.
Sikerült vennünk édeskömény-kamilla teát, tegnap már kapta is. Úgy láttam sokat javított a helyzeten.

Na mék, mert Beni a reggelit követeli...

Pussz,
Gabi
k_gabi
 
 


Most jövök a kontrollról, eredmény pénteken lesz.
Ágoston doktornénije, aki amíg bent voltunk zord volt és szótalan, most mosolygott és megkérdezte, van-e kérdésem. Elgondolkodtam a forradalmi változáson. Tulajdonképpen annál kedvesebb lett, minél jobban lett a baba. És minél kevésbé volt rajta a felelősség. És arra jutottam, hogy talán nyomasztja az orvosokat a betegség, az átmeneti kritikus állapot, ami akár megfordíthatatlanná is válhat, és talán azért olyan ridegek és szűkszavúak azokban a napokban. Csakhogy a szülőnek meg pont akkor lenne biztatásra és támaszra szüksége, amikor a gyerek rosszul van.
Csilla,
engem meglepett, amit írtál, hogy tanulnak az orvosi egyetemeken emberekkel bánni, mert általánosságban nem látszik meg az orvosokon. Nagyjából úgy viselkednek, mint bármelyikünk, aki nem tanult ilyesmit. Egyik ügyesebben, figyelmesebben, talpraesettebben, a másik pökhendibben, kioktatóbban, sértőbben. Persze lehet, hogy pont azért, mert az előadók nincsenek a helyzet magaslatán. De akkor meg olyan, mintha nem is lenne felkészítés, nem?
kíváncsi
 
 


csak én maradok ki??? Kik voltak az említett dokik? Bár nekem van egy tippem....

Tudom, becsületsértés ide írni, - nomeg egyébb problémák okozója is lehet - bár szerintem rátartozna a többi kismamára. Igaz az megkérdezi priviben is. Mint én.

Kiváncsi ! Kérlek, írj mailt!

Maszat
maszat
 
 


SziasztokKép
KiváncsiKép
A SOTE I-re szállitottak át császárra de ezt megelőzően a 27.héttől 10 napot töltöttem itt... Őszinte leszek, nagyon rossz tapasztalataim voltak de mivel majd 4 hét múlva itt mentették meg a babáim életét, igy ez az oka annak, hogy nem részletezem az ott történteket. Beleolvastam a SOTE topikba és furcsán, meglepődve tapasztaltam, hogy többnyire pozitiv vélemények hangzottak el, igy arra a következtetésre jutottam talán az én látásmódomban, lelkiállapotomban volt a hiba...Nem sikerült visszaolvasnom még minden hozzászólást de sajnos én is azt tudom mondani, hogy a tapasztalataim megegyeznek a Tiéddel...szerencsére terhesgondozásra nem ide jártam és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekem itt nem volt fogadott orvosom, mivel első alkalommal"utcáról" (genetikai UH-ra) beesett ember voltam. Másodjára a Margit kh-ból vittek át rohammentővel a koraszülés miatt, mivel a babáknak szerencsésebb volt méhen belül utazniuk...

Puszi és majd visszaolvasok mindent apránkéntKép

Doris
doris
 
 


Sziasztok!

Tudom, megint en leszek az ellen, de en azt vallom, hogy az eremnek mindig 2 oldala van. Es nem itelek el alt senkit ugy, hogy nem ismerem mindket allaspontot. Ezzel nem azt akarom irni, hogy nem hiszek kivancsinak, de o nyilvan a sajat szemszogebol latja a dolgokat, a szemelyzet meg megintcsak a sajatjaebol. Es valljuk be, igy az elbeszelesbol azt szurtem le, hogy kivancsinak sem epp simulekony a modora.....Es ilyen esetekben mindig eszembe jut az anyukam, aki pedagoguskent elsosoket tanitott, es sokszor kiakadt a szulokre, mert ugye majd mindegyik azt gondolja, hogy az o gyereke egy bubaj es emellett persze kituno tanulo. Aztan ha megsem, akkor ott csakis a tanito lehet a hibas....es nyilvan anyumat is elmondta ott jo par szulo mindnefele baromnak, holott nem benne volt a hiba valoszinuleg.

Nem veszekedni akaro, telleg, csak alakulgatott ez bennem, es gondoltam, csak leiromKép

orsoly

ps: az viszont tovabbra is serti a lelkemet, amikor Csilla azt irja, nem meri idehozni a gyerekeit, mert mi van ha betegek lesznek....komolyan, mintha Afrika eldugott szegleteben elnenk, orvosi ellatas nelkul. Holott a magyar egeszsegugyi oktatas tudtommal jo hirnevnek orvend, az mas kerdes milyen allapotok uralkodnak. De ha ilyeneket olvasok, azert kicsit kiakadok, el itt 10 millio ember, nem erzem ugy, hogy folyamatos eletveszelyben lennenk. Na mindegy, megint nem vitainditonak szanom.
orsoly
 
 


Sziasztok!

Csillah: én is ezt mondom. Kép

Ági:kösziKép

Annamari: én is nagyon várom, hogy beszámolj, mi volt a Sváb-hegyi konrtollon. Kép De biztos minden oké. Kép

Orsoly: tök igazad van ebben. Az éremnek két oldala van. Amikor az örzőben voltam, és éjjel végig kellett hallgatnunk mindannyiunknak az üvöltő8!) tévéből, hogy "Leo vagy Miló", akkor baromira haragudtam a nővérekre. Másnap viszont ők csutakoltak le mindenkit. És nem volt egy leányálom gondolom a csupa vérző nőcit mosni. Akkor meg arra gondoltam, de jó, hogy itt vannak, és segítenek.

Viszont amire nincs bocsánat, és ezt még nem is írtam. Volt egy cigány lány a szobánkban, és nekem panaszkodott, hogy mindenki oylan lekezelően bánik vele. Én először azt gondoltam magamban, biztos kisebbségi komplexusa van, mert senkivel nem olyan mézes-mázosak a nővérek. De aztán a saját szememmel-fülemmel hallottam, ahogy bántak vele. Iszonyú érzés volt még nekem is. Tény, hogy egy egyszerű lány volt, mindössze 8 osztályt végzett, anyagilag sem állt túl jól, így nem volt orvosa sem. De olyan szépen bánt a kisbabájával, hogy öröm volt nézni. És jó volt hallgatnia cigány történeteit, és bevallom egy-két babás fortélyt is tőle tanultam meg. Igazán nem érdemelte meg, hogy így bánjanak vele. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a dokikkal volt a baj, hanem a nővérekkel. Tisztelet a kivételnek!!!!

Kíváncsi, én sem tudom a doki nevét. Megírod nekem is? Remélem, nem az én dokim!!!! Kép Bár az anyém egy tündér. Kép

pusz, shine

Ui: Orsoly: megyek Tarcsára vasárnap. Tali?
shine
 
 


Orsoly!

Totálisan egyetértek Veled! Pontosan ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem is.

Kicsit erősnek tartom Csilla részéről azt, hogy "Jó látod, hogy a nagy többség nagyot sóhajtva, (hogy, szerencsére ez velem nem történt meg) szemet húny a negatív dolgok fölött, majd mentegetik a klinikát." Nincs okom a klinikát sem szapulni, sem mentegetni. DE!
Én még szeretnék itt szülni, és ez csak úgy megy, ha bízom az orvosomban és bízom a klinikában. Mivel semmi olyan negatívat nem tapasztaltam a szülésem során (leszámítva az undok csecsemősöket, de ezen már régen túlléptem), ami a bizalmamat megingatná, ebben a dologban én nem kívánok állást foglalni.

Ebben a hónapban sajnos nem sikerült a kistesóprojektKép Majd talán a következőben.

Sziasztok!
Pirus

KépKép
KépKép
piroska
6044 kecskemét szarkás 429
 
 
 
 


Sziasztok!

Én tökéletesen megértem Csillát! Emlékezzetek csak, mi mindent "tettek meg" az orvosok a kislánya gyógyulásáért! Szerintem nem csoda, hogy így vélekedik a magyar egészségügyről!

Pirus!
Persze, bízni kell a klinikában, de csak akkor, ha érdemes rá! Ne felejtsd el, hogy Te veszed meg az egészségügyi szolgáltatást az orvosoktól! Tehát nem ők diktálnak! Tudod, mindig az diktál, aki fizet! Nehogymár mi akarjunk az orvosok elvárásainak megfelelni! Egyáltalán milyen alapon támaszt egy orvos elvárásokat egy beteggel szemben? Oké, van a kórháznak egy házirendje, amit illik betartani. De basszus, mi az, hogy kérdéseket teszek fel és ezért kvázi kiutálnak??? Az eszem megáll, komolyan mondom!

Lányok, köszi az érdeklődést Balázs felől, sajnos még folytatni kell az inhalálást szeptember végéig mindenképp és idén szó sem lehet bölcsiről. Kép

Annamari
muter
 
 


Kíváncsi,
örülök, hogy "kipakoltál". Már csak azért is, mert én nem tettem volna meg. Kép

Pirus,
én most hatalmasat csalódtam. Pedig a velem történek ellenére is (vagy éppen azért?!) a klinikán szültem másodszor is, és jól éreztem magam. Nem tudom, máshol, más körülmények között milyen lett volna. De elgondolkodtam a dolgon. Kép
Mit hallok? Kistesóprojekt? HAJRÁ!!!Kép
solya
 
 


Sziasztok,

Pirus, Orsoly,

Itt van egy friss példa, amiröl Shine írt, hogy hogy kezelnek egyes embereket. Mit írnátok a klinikáról, ha Ti lettetek volna az a cigánylány? Belebújnátok mondjuk néhány hónapra az ö börébe és végigcsinálnátok a terhesgondozást, szülést és a következö egy hetet a klinikán? Ö is egy anya. Nem pofára kell gyógyítani.

Elhiszem, Pirus, hogy bíznod kell, hisz nincs más választásod. Doris sem ír a rosszról, leírta, hogy miért nem.

Én nem érzem erösnek a kijelentésemet. Velem lehet bármilyen normális egy orvos, vagy ápolónö, ha így bánik egy másik emberrel mint azzal a cigánylánnyal, és ö csak egy a sok közül, akkor már leírta magát.

Orsoly,
Nem Afrika eldugott szeglete, de balkáni. Azt is mondtam már, hogy nem a szakmai tudással van gond, bár mivel kevés a pénz az eü-nek, így nincs annyi lehetöségük sajnos az orvosoknak, hogy a külföldi orvoskongresszusokon jelen legyenek, vagy külföldön dolgozhassanak, eszmét cserélhessenek, feljeszthessék magukat. E miatt hátránnyal indulnak egy nyugati orvos mellett.

Kíváncsinak akármilyen is lehet a modora, de ha figyelmesen elolvastad a hsz-sait volt néhány szakmai hiba. Ezek elkövetése meg nehogy már valaki modorától függjön. És kérdezni sem szabad? Na ne!!

A gyerekeimet pedig igenis nem akarom kitenni annak, hogy megtapasztalják a magyar kórházakat. Persze tudnak gyereket gyógyítani, de... nem is folytatom, a lényeg, hogy mindketten az itteni bánásmódhoz vannak szokva.

Fülescsacsi,
Itt a neten én még nem találkoztam reagálással a klinikáról. Vagy elsuhantam felette?

Szerintem nem is várható, hisz ez a topik csak anyukák közötti beszélgetés, nincs hivatalosan jelen a klinika.

Ki kellene nyomtatni az eddigi összes hsz-t, szépen összefüzni és a klinika illetékesének eljuttatni, olvasgasson bele. Ha érdekli a klinika sorsa és valóban törödik a betegeivel, akkor talán van remény, de lehet, hogy a szemétbe köt ki. De akkor már tettünk lépéseket.

Ágiboszi,
Igen, a növérekre föleg ráférne a viselkedéskultúra, tisztelet a kivételnek. Izzik a topik, de valahogy megoldást kellene találni. Haragszom a klinikára, most már leginkább azért, hogy miért nem akarnak változni a jó irányba? Emberileg. Miért kell még ilyen történeteket olvasni róluk? Miért csak akkor csutakolják a kórtermeket, folyosót, wc-ket amikor vmi felettes is jelen van a viziten?

Kíváncsi,
A PIC-en mi újság? Várjuk a beszámolót, folytasd. Küldtem mailt is a mai nap folyamán. Kettöt is.


Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Csilla,
volt egyszer egy Vojörünk. Aztán egyszercsak holvolt, holnemvolt.

Asszem egyébként megint oda lett kilyukadva, hogy akinek a mindennapi kenyere megadatik, többet tud mosolyogni felebarátaira.

Solya
solya
 
 


SziasztokKép

ShineKép

Sajnos nem egyedi eset amit leirtál a lányról, nekik nagyon meg kell küzdeniük az előitéletekkel, mivel a kórház a 8. kerületben van, ezért számukra ez a területileg illetékes egészségügyi intézmény, igy jóval többen járnak ide, mint ugy általában. Sok sok rossz tapasztalat áll szemben kevés jóval sajna. A nem egyszer előforduló lopások zöme nekik tudható be, ezért már csipőből nem ugy állnak hozzájuk, mint ahogy megérdemelnék, pedig azért sok jó ember akadt közöttük.

PirusKép
Csatlakozom a jövőbeni terveidhez én isKép szeretnénk majd egy kistesót, és ha minden rendben menne, akkor a klinikát választanám újra, elég sok tapasztalattal a háttam mögött, már jobban tudnám mire kell figyelni, hogyan álljak ki a dolgaimért.

SolyaKép
NEm vitainditó hozzászólásod, legalább tovább élénkiti a topic életét. Az igazi az lenne, hogy a klinika részéről is irhatna valaki, mert olvasni tuti sokan olvassák....

GabiKép
Jajj de jó hogy használ a tea, olyan rémes amikor tehetettlennek érzi magát az ember, és bármit megtenne csak tudjon segiteni a babájának.
Bizzunk benne, hogy lassan már kinövi és csak egy emlék marad a dolog.

CsillaKép
Köszönöm az emailtKép

KiváncsiKép
Sok igazság van benne, amit irtál a felelőségről, hatalmas súly, baromi nagy emberismeretet is megkiván, főleg amikor ilyen csöpp életekről van szó. A legfontosabb, hogy a kontrollon rendben találtak mindent.

MaszatKép
Hogy vagytok, keveset irsz mostanságKép Képek arról a csodás kis etióprólKép

puszi
Ági

KépKép
KépKép
Ágiboszi
 
 


Maszat,
nem tudok privit írni mélcím nélkül...
Doris,
persze, ezt a kérdést én is felteszem/feltettem magamnak, mármint hogy bennem volt-e a hiba. Az első hosszabb hsz-emben is taglalgattam ezt. Nyilván nem vagyok tökéletes, de mindent egybevetve mégis azt mondom, hogy a helyzet emberileg méltatlan volt egy új élet világra segítéséhez és egy országos hírű intézményhez egyaránt. Különösen ami a szülés előtt zajott. A PIC-es ügy csak egyszerűen fájó: miért nem kaphat megfelelő tájékoztatást egy anya, miért kell hagyni, hogy rettegésben töltsön napokat, miért nem lehet egy kis tekintettel lenni rá is, még ha el is ismerem, hogy adott pillanatban a baba ellátása a legfontosabb?
Orsoly,
igaz, az éremnek két oldala van, magam is azzal kezdtem a beszámolómat, hogy lám, aki nekem be se jött a szülésemre, az más nő életében milyen szép emléket hagyott. Nem vagyunk egyformák és nem egyforma történetek esnek meg velünk. Az eseteink is különbözőek - nekem ez is nehezítette a helyzetemet, hogy olyan betegséggel kellett szülnöm, amitől azért beijedtek a dokik is.
Hogy nekem simulékony-e a modorom, az abszolút helyzetfüggő, de nem hiszem, hogy ez nálam különleges tulajdonság lenne, szerintem te is olykor simulékony vagy, máskor meg, ha bántanak, egy idő után morcosabb leszel. Általában nem szokott konfliktusom lenni a modoromból, persze vannak kivételes helyzetek. Viszont ha emlékszel még, hiszen már akkor is itt voltál, amikor Csilla megírta a saját történetét, én is azzal vádoltam, hogy talán az ő stílusa se volt kifogástalan... Na ezt csak azért írom, mert amíg nem tapasztaltál magad is támadó légkört magad körül, addig nem tudhatod, amint én se tudtam, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Nem kell ahhoz rossz modor, hogy rossz tapasztalataid legyenek, elég, ha valamiben eltérsz az átlagostól. Ma már tudom, hogy nem annyira a modor, mint inkább a stressztűrő képesség lehet a dolgok hátterében: Csilla pl. nagyon korán adott életet Krisztinek, és emiatt a stressz túlontúl nagy volt rajta. Váratlan időpont, egész más körülmények, más ország, idegen arcok...közben a fokozott veszélyérzet... Nálam meg a betegségem kritikussá fordulása okozott túl nagy stresszt, meg hát az előző szülések rossz élmenye. Ilyen körülmények között az ember nyilván érzékenyebben reagál, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy nem látja jól a dolgokat, csak másképp látja, és aki épp akkor jobb bőrben van, annak kellene ilyenkor segítő kezet nyújtania ahelyett, hogy még egy kicsit idegesíti a másikat.
Ezzel együtt azt mondom, hogy végülis nem lényeges, hogy nekem simulékony volt-e a modorom (habár nem tudom pontosan, mire alapozod, hogy nem volt az, talán a nővérkével folytatott párbeszédre? te talán simulékonyan mosolyogtál volna, ha szapulják a férjed? vagy más váltott ki benned ellenérzést?), hiszen nem azért mentem a klinikára, hogy tánc- és illemtant tanítsak, hanem azért, mert bajban voltam és ilyekor az ember esetleg nem tud mindig diplomatikus maradni.
Ami a hasonlatodat illeti, még akár az is lehet, hogy anyukád nem tudja jól kezelni a szülőkkel való konfliktusokat. De ez szintén csak egy kósza gondolatmenet, kérlek, ne gondold te se azt, hogy veszekedni akarok! Kép Csak nekem is elindulgatnak a gondolataim, és nekem is pedagógus az anyukám, sőt, magam is voltam az egy ideig.
Shine,
igen, ha az ember jót is kap, hajlamos inkább arra emlékezni és ez így van jól. Magam viszont azt tapasztaltam, hogy a szomszéd ágyon fekvő kismamát, aki már három napja nem kelhetett föl, mert nyílogatott a méhszája, egyetlenegyszer sem mosdatták meg!!! És már leginkább ettől kapott sírógörcsöt, hogy se fogat mosni, se tisztálkodni nem tudott, és teljesen magára hagyták ezzel a gonddal! Végül kínjában (no meg hát kényszerből) inkább megszült 10 héttel korábban... És ez sajnos szintén megtörtént, ott, mellettem, még ha nem is velem. És mondok mást, a másik ágyon a kismama császárral szült. És úgy hozták vissza szülés után az őrzőbe, hogy nem is látta a kisfiát! Pedig húsz perc múlva felkeltették az altatásból, annyit várhattak volna a babával. Még csak egy polaroid képet se kapott, mint anno Csilla! Miért??? Miért nem kapja meg ugyanazt a neki járó ellátást minden anyuka? És itt megint nem rólam van szó, tehát szóba se jöhet az én esetleges rossz modorom! És amit a cigány lányról írtál, megint csak nagyon szomorú...
Piroska,
szerencsére rengeteg kórház és szülészet van a városban, az országban, így mindenki választhat olyat, ahol jól érzi magát. Ha te ragaszkodsz a ketteshez, én bizony nem foglak lebeszélni róla. Biztos megvan a jó okod, hogy oda menj, biztos jó dokit választottál és biztonságban érzed magad. De mindenkinek más jó és más kell, és aki még nem kötelezte el magát, csak keresgél, esetleg örül mindenféle információnak. A rossznak is, mert talán pont attól fog tudni a maga számára jól dönteni. Ezért gondolom, hogy nekem be kell számolnom a rosszról is. De láthatod, hogy leírom a jó tapasztalataimat is, ugye láttad? Kép Úgyhogy ne foglalj állást, a szíved joga, de én azért megtehetem, nem...?
Lányok,
láthattátok, hogy itt sok dokiról volt szó, így nehezen értelmezem azt a kérést, hogy írjam meg a doki nevét. Melyikét? Akinél szültem? Szerintem ennyi infóból tuti rájönnétek, ha a ti orvosotok lenne...Kép Szóval konkretizáljatok, jó?
Kíváncsi
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Teljesen megdöbbenve olvasom itt Kíváncsi sztoriját. Tényleg jó lenne a másik oldalt is meghallgatni, bár valószínűleg sajnos ez nem fog megtörténni.

Kíváncsi, és utána beszéltél a dokival, hogy mégis miért nem ment be a szülésedre?

Egyébként a bentlétem alatt én teljesen pozitívan csalódtam a klinikában. Mivel előtte még sosem voltam kórházban és elég sok rémtörténetet hallottam a kórházakról általában, illetve a klinika gyerekágyas osztályáról specifikusan, mindenre fel voltam készülve. Ehhez képest számomra meglepő volt, de kedvesek voltak a nővérek (első nap az ágyamhoz hozták az ebédet, amikor nem bírtam felkelni, és még evőeszközt is szereztek nekem, mert nekem nem volt; az utolsó nap nem hagyták, hogy kicipeljem a táskámat, hanem ők vitték, és szintén segítettek, amikor több liter ásványvizet kellett becipelnem a szobába), a csecsemősök is normálisak voltak (Ica nővér egy tündér volt, de a többiek is rendesek voltak, pl. amikor második éjjel annyira üvöltött Flóra, hogy kénytelen voltam bevinni az osztályra, mert a szobában senki nem tudott tőlünk aludni), a tejkonyhán (amikor elkezdett begyulladni a mellem, és kértem, hogy nézzék meg). Szóval csak apróságok, de szerintem azért van ott emberi hozzáállás. Persze lehet, hogy csak óriási szerencsém volt, és az is igaz, hogy egyébként semmi gond nem volt velünk, teljesen problémamentesek voltunk én is és a baba is.

Mindezzel nem mentegetni akarom a klinikát, mert az én jó tapasztalataim nem kárpótolják mások rossz tapasztalatait. De ugyanúgy mint Pirus, én is szeretnék továbbra is bízni a klinikában, meg a dokikban, mivel én is itt tervezem szülni a következő gyerekemet is. Persze jó lenne, ha addigra már nem csak a szerencsén múlna, hogy ki milyen tapasztalatokkal távozik a klinikáról...

PP
pöttöm_panna
 
 


SziasztokKép

Mire megirtam az előzőt, már vagy négyen irtatok ujraKép győzze az emberlánya a billentyűket veregetni és utolérni titeketKép)))

KiváncsiKép
Tőkéletesen egyetértek veled, ezeket csak az érti meg aki átélt hasonlót, és én magam részéről nagyon örülök neki, hogy megosztottad a tapasztalataidat velünk/velem.
Doki kérdésben szerintem a legtöbben mr érceshangra gondoltak, de a leirásod alapján nekem tippem vanKép bár megerősités képpen szivesen fogadnám ha elküldenéd priviben, nekem ott a mailcimem a profilban.
A PIC sajna sok emberben hagy nagyon rossz élményt amit még egyesek tovább tudnak fokozni.

Mikor bent voltam a pathon, akkor a szobánkban volt olyan kismama aki szintén meg se mozdulhatot, még wcre sem mehetett ki mert nyitva volt a méhszája, nagyon sokat mi segitettünk neki szobatársak, fürdetni, tisztálkodni, a nővéreknek erre valahogy nem jutott idejük sohaKép

PPKép
Tudod Ica nővérből vagy még husz kéne oda és mindenki elégedett lenneKép az a baj hogy kevés olyan lelkiismeretes nővér van mint ő, rajta látszik, hogy igazán szivesen csinálja a munkájátKép


Ez volt az ezredik hozzászólásomKép hogy én milenszószaporitó lettemKépKép Bár ez most igazán nem fontos, de ide irtam az elsőt is, ezért gondoltam, hogy itt jubilálokKép



puszi
ÁGi

KépKép
KépKép
Ágiboszi
 
 


Ági,
ez a jubileum egyenesen millenium! Kép
Csilla,
egyre többször bólogatok, amikor olvaslak. Most épp a cigány anya dologgal kapcsolatban. Amikor az első fiamat szültem, szintén a "nyóckerben", de egy másik intézményben, külön kórteremben szállásolták el a romákat. És gyakorta hallottam, hogyan beszéltek velük az orvosok, akár az enyém is, mennyire más hangot ütöttek meg a roma nőkkel. Elismerem azt is, hogy nem jól állnak a terhességhez, fújják a füstöt egész nap, nem vigyáznak a babájukra. De az ő értékrendjük egyelőre még más. Nem mentegetem őket, de másként élnek, más a világuk. Ellenben ha támadó és leugató hangon beszélnek velük az orvosok, akkor vajon kitől-mitől tanulnának jó modort, egészséges életmódot, példát? Inkább újra rágyújtanak megalázottságukban. Erre is figyelni kellene.
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

En az egeszbol azt szurom le, hogyha az ember bajban van, fel valamitol stb, sokkal erzekenyebben reagal mindenre. Nem szeretnem tovabb folytatni ezt a vitat, mert olyna mintha tok mas korhazrol beszelnenk. Nekem is volt mar rossz tapasztalatom a klinikan, de soha nem vetitenem ki ezt az egesz korhazra. Sooot, azt is elismerem, hogy az orvos is ember, es mondjuk 48 oras ugyelet utan nincs epp a legjobb kedveben. Es lehet pont az utjaba kerultem, szarul esett, oke, lezartam es kesz.

Meg azert furcsa am az hogy amikor en benn voltam, rendesen kitakaritottak minden nap a szobat a frudovel egyutt, nemcsak a vizit kedveert. Vgay pl a 4 nap alatt 3 ciganylany fordult meg a szobamban es soha nem tapasztaltam iranyukban masfele banasmodot. Sot, mivel egyikuk meg gyakorlatilag irni sem tudott, a csecsemos kitoltott helyette valami papirt. Szal fura nekem ez a sok ellentmondas, de mindegy, mindneki irja le, ami a szivet bantja, max megprobalom majd atugralniKép

csilla: ne haragudj, erre mar reagalni sem szeretnek, hogy balkani allapotok uralkodnak a magyar korhazakban.....kesz csoda, hogy elve kijovunk a korhazakbol (na oks, kezdem felhuzni magamKép) Es tudod az is fura nekem, hogy a kislanyod vegulis rendbejott, gyakorlatilag minden ok vele, ergo megiscsak tudnak valamit ezen a klinikan....de ezt sosem hallottuk toled, csak hogy ilyen rossz meg olyan rossz. Mindegy, teleg hagyjuk, sosem leszunk egy velemenyenKép

Es felreertes ne essek, nem azt mondom, hogy a klinikan minden csodalatos, stb. Szvsz olyna hely nincs is...Kép

Shine: tali ok, vasarnap elvileg itthon vagyunk egesz napKép Mit szolnal a jatszoterhez? es nektek mikor a legjobb?

Pirus: elore a kistesoert!Kép

orsoly
orsoly
 
 


Sziasztok!

Végigolvastam, s nem tudom Ki de valaki valami hasonlót megfogalmazott, hogy milyen is a klinika. Akinek csak néhány napot kell bent tölteni és minden rendben van annak csodás, de bizony akinek baja lesz pl. gyermekével az már a másik oldalát is megtapasztalja az éremnek!!!
Mert ott talán az ember lánya- így én is- idegesebb lelkiállapotba kerül akkor, amikor a gyermekével baj lesz és meghalljuk ezt a bizonyos varázs szót PIC!! Nem hiszem, hogy ennek a névnek hallatán bárkinek is + gondolatok jutnak eszébe!!!!
S aki ide kerül vagy kaptcsolatba kerül a PIC-kel bizony több emberésgre beszédre, lelki megnyugvásra lenne szüksége. Nem kellene több csak ahogy sokan leírtátok emberi szó csak heti 5 perc. Ami nem volt - én pl. olyan papírt, hogy milyne a Pic alá sem írtam, nem is láttam, pedig 2 hetet bent kellett töltenie Andinak..
Hangnem: hát én tényleg egy csendes emberke vagyok, s türők amíg nem telik a pohár, de amikor már hetek óta úgy beszélnek az emberrel, mint a ...., bizony nálam is felmegy a pumpa, én is kikeltem magamból!!!
Akkor mégis lett emberi szó!!! Mégis lett néhány válasz a kérdésre!!

Ica nővér meg egy tündér, ezt itt sokan tudják!! Nem az Ő szobájában voltam, de ügyeletesként megkapott minket 1-2 napra és bizony még mosolyt tudott azok arcára is csalni akik már maguk alatt voltak pl. a PICen fekvő gyermekük miatt!!!!!

Szerintem, mindenkinek más élményei vannak, de ez a topic azért jött létre, hogy ezeket megbeszéljük, és adja isten az éríntettek is olvassák és még hozzá is szólnak...így lenne a jó !!!

Puszi Picus
picus
 
 


Bocsi egyebkent, hogyha erzekenyen regalok dolgokra, tudjatok be annak, hogy 3 heten belul szulni fogok abban a korhazban, amirol epp lerantjatok a vizes lepedotKép meg jo hogy mar volt benne reszem, ha most szulnek eloszor, tele lenne a gatyam es nem tom kinek lenne az jo....Kép
orsoly
 
 


Orsoly,
teljesen érthetQ az érzékeny reakciód.

A balkáni állapotról csak annyit, hogy az utolsó Ravensburgban töltött napon volt szerencsém megismerni a gyerekkórházat. Kb. akkora a különbség a bp-i és a ravensburgi kórházak között, mint a klinikán az alagsor és a földszint között. A svéd és a nyugat európai viszonyokhoz képest úgy érzem igenis találó néha az egészségügyi intézményeinkre a balkáni jelzö. De itt megintcsak a pénztárcára utalnék.

És azt hiszem Picus megtalálta a varázszót a PICben.
solya
 
 


Még egy gondolat aztán alvásKép
Azt az érzést, hogy milyen az, amikor az ember a kismamasága alatt beteg- veszélyesztetett terhes- vagy azt az érzést, hogy a szülés után, ami ugye azért nem leányálombeli állapot, a gyerek beteg lesz és hetekig nem foghatja, nem dédelgeti az ember lánya ezt az érzést csak az ismeri aki átélte!!
Aki pedig átéli/átélte bizony a legfontosabb dolog neki akkor a saját egészségéről a gyermeke egészségéről a legtöbbet megtudni!!! Ami alap dolog lenne!! Ezt az érem másik oldalnak is be kellene látni!! Ha ezzel is foglalkoznának tényleg csak 5 percet, hogy tájékoztatnának, ha kérdése van az embernek...
Ilyen akkor ott nagyon kevés esetben van!!!!!

Ha ezeket az érzéseket egyszer átélte Valaki, bár tompulnak de mégis megmarad!! Az ember megbocsájt,de nem felejt alapon megy ez!!!
Nem felejti el sosem milyen is volt aggódni, milyen is volt kiszolgáltatottnak lenni a tudatlanságtól legfőkép!!
Attól, hogy kiszolgáltatott, hogy nem mer véleményt nyílvánítani, nem mer túl sokat kérdezni, mert akkor esetleg még rosszabb lesz a viszony a "dolgozókkal" s ugye senki nem akar sem magának sem gyermekének rosszat!!!!
Emberek vagyunk mindannyian- orvos, kismama, szülő nő, gyermek egyaránt- azt kellene talán belátni, mindenkinek a saját életében átélt tapasztalat az az igaz!!, az mögött van élmény, érzelem s mindaz ami kell ahhoz, hogy jó vagy rossz véleményt nyílvánítsunk, s akkor ha az emberrel baj van, vagy a hozzátartozójával bizony a tájékoztatás és az emberi jó szó a legfontosabb!!!!

Akár mennyit írunk is erről, ez mindig így lesz amig világ a világ!!!!!!!

Picus
picus
 
 


Sziasztok,

Orsoly,
Rendben ne reagálj a Balkánra. Hogy lennél-e cigányasszony, arra se. Vagy lennél csak egy olyan, akinek nincs módjában orvost választani. Erre sem kell.

Hogy miért vagyok ilyen a klinikával kapcsolatban? Mert másokra is gondolok. Nem azt nézem, hogy csak velem legyenek rendben a dolgok és akkor minden ok.

Három anyukával tartom a kapcsolatot a PIC-es idöböl. Aug-szept-ben szültünk. Három lány, egy fiú. Hogy kinek, hogy és mint alakult a sorsa megosztom Veled, Veletek. Elgondolkodtató. Kommentárt nem füzök.

Elsö számú gyerek, kislány, a terhesség 31. hetén született császárral, mert kinyílt a méhszáj. Születéskor egészséges. Lábát véletlen eltörték. 2x is. Ma ez a kislány, béna, (nem a lábtörés miatt, ez elöfordulhat) fejét tudja csak emelni és az egyik karját kicsit mozgatni, nem kommunikál.

Most járok utána, hogy leküldjenek innen neki egy olyan hintát ami Krisztinek is volt, hason kell rajta feküdni, másképp látja majd a világot és talán vmit használ is.

Második számú gyerek, kislány, a terhesség 33. hetében született, császárral. Születéskor egészséges. Ma, teljesen béna. Csak a belsö szervei müködnek. Ö intézetbe fog kerülni...

Harmadik gyerek, kisfiú, terhesség 40. hetében született. Nyáron láttam. Szörnyü volt. Az a gond, hogy nem szállítható, mert már kijöttek volna hozzánk, hisz május óta EU szabályok érvényesek.

Itt sem tudnák meggyógyítani, de legalább emberként kezelnék a szerencsétlen szülöket és valami használható infót is kapnának.

Mai súlya 3,80 kg. Nem írtam el! Súlyosan fogyatékos, sorozatos oxigénhiányok, oxigénre szorul még mindig.

Terhesség alatt egy csomó uh, genetikai vizsgálatok stb. Nem vettek észre semmit. Ö nem született egészségesen. Az anyuka már két éve nem alszik éjszakánként, semmi segítség. Nem részletezem.

Negyedik gyerek, kislány, a lányom, Krisztina, a terhesség 27. hetében született, hüvelyen keresztül, születéskor egészséges. Megszületése után sehol egy kék folt rajta, óvatosan fogták meg, ezt a doki ki is hangsúlyozta.

Ezután a gyerek után egy hónapon keresztül egy dán orvos folyamatosan érdeklödik Nobilis dr-nál, biztosítótársaság bekapcsolva, helsingborgi koraszülöttosztály bekapcsolva, dán orvos folyamatos infóval ellátja öket is, minket is, Kriszti inkubátora készen áll Helsingborgba a gyerekre várva.

Szakemberek kísérik figyelemmel, mind külföldröl mind a PIC-en. Egy hónap után lejönnek érte és Kriszti elrepül Koppenhágába majd Helsingborgba. Ott beindul a gépezet, menteni a menthetöt.

Ma ez a kislány, már 3-4 lépést egyedül megtesz, beszél, énekel, huncutkodik, oviba jár. A szemeit még mindig vizsgálják.

Szerinted csak merö véletlen, hogy Kriszti jól van? Mi lett volna velünk, ha még maradunk? Vagy ha nem lett volna senki mögöttünk?

Gúnyosnak tünnek a megjegyzéseid, hogy hálás lehetnék. Tudod, ott lebeg a mai napig a szemem elött, hogy annak a másik 3 gyereknek az anyukája is lehettem volna. Vagy Te, vagy a többiek.

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Orsoly, bocs, most olvasom, hogy hamarosan szülsz. Erröl én lemaradtam. Nyugi.

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Csilla:
bocs a beledumáért, de muszáj hozzászólnom, csak hogy a többiek lássanak ellenpéldát is.
Örüljetek, Klinikán szülők, hogy nem fordulhat elő hogy vérníomásmérés híján császár napján 180/100 vérnyomással halálos agyvérzést kaptok.
Svédországban nem is olyan régen megtörtént.
Örüljetek, hogy a szülés legkisebb jelére benntartanak szülni, és nem kell vizsgálat után másfél óra múlva hazafelé menet (a szülészettől 40 kilométerre ) a vasútállomás padján szülni, egy szem járókelő segítségével.
Svédországban a közelmúltban megtörtént.
És örülhet bárki, aki abortuszra kényszerül, hogy nem kell a gyógyszeres abortusz indítás után néhány órával hazamenni, és otthon várni a vetélés lezajlását, így van idő észrevenni ha gáz van: nem fog a nő elvérezni, mint néhány hónapja megtörtént egy tizenéves lánnyal, Svédországban.
Ezek rendszerhibák, nem egyedi problémák, azt gondolom ez belátható. Oka: TAKARÉKOSÁG!!!
(csak a minimum ellátást, minimum bennfekvéssel, minél olcsóbban kapja meg a páciens, minél alacsaonyabban képzett, de még megfelelőnek mondható ismeretekkel rendelkező eü. személyzettel, az esetek 95 %-ban persze nem lesz gond....)
Persze lehet hgoy ezekkel az emberekkel sokkal emberségesebben beszéltek az ellátás során,(meg kellene kérdezni, úgy értem azt, aki életben maradt egyáltalán...)

Sehol sem birtokolják a bölcsek kövét, szvsz.

Mi készülünk Svédországba, még körülnézek, de ha szülni akarok, hazajövök (nálam komplikációk voltak)
Lehet hogy a Klinikára, ezért olvasgatlak benneteket.
csicser
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?