Nozavi! Akkor én is gratulálhatok neked, mondhatni még ti is friss házasok vagytok
Anyukám is röntgenasszisztens volt, de már nyugdíjas. Te hogyan kerültél ki Svédországba? Talán pont a munkád miatt? Emlékszem pár éve mesélte anya, hogy lehetőség van Svédországba, Dániába menni dolgozni. Ő is szeretett volna menni, de nem beszél nyelveket, és már az ő korában félt belevágni. Te mióta élsz ott? Sűrűn hazalátogatsz?
Én másfél éve élek itt. Friss diplomásként nem találtam otthon állást. Gondoltam kijövök, gyakorolom kicsit a nyelvet, keresek egy kis pénzt aztán hazamegyek. Úgy terveztem, hogy nagyjából fél évet maradok. Aztán kijöttem és másnap megismerkedtem a párommal. Ettől kezdve egyértelmű volt, hogy itt maradok. Ráadásul nem beszél magyarul (most tanulgatja), nem volt kérdés, hogy nem tudna Magyarországon élni. De nem is bánom. Én megtaláltam itt a helyem, itt képzelem el a jövőmet. Most azért tanulok itt, hogy francia diplomám legyen és normális állást találjak. Hónapokig babysitteltem. Átmenetinek jó volt, kerestem vele egy kis pénzt, de nem életcélom ezt csinálni.
Most pár hónapja nem dolgozom, a suli mellett nincs időm. Gyakorlataim vannak, tanulnom kell, nem tudom megosztani az energiáimat.
, röntgenes család vagyunk, átlátunk mindenkin 
De remélem, hogy Alext már otthon fogom megszülni.
7 órától próbálkoztunk, de nagy ásítások, meg "hagyjatokmárbékén" grimaszok kíséretében mindig visszaszunnyadt. 
szóval este folyt.köv 
Tuti jól leégek majd. Pedig vettem 50-es napkrémet, de fehér-bőrű vagyok, tuti nem úszom meg 
Kész időpocsékolás 
