Zsizsa,
ez a máshol-alvás szerintem eléggé egyéni. Most kérdeztem meg a páromat, nem emlékszünk, hogy az első gyerekünket mikor vitte el először a nagyi éjszakára, de sztem olyan 2 1/2 körül volt. A második már jóval fiatalabban "kezdte", de ott volt neki a tesó adta biztonság. Viszont Abigél 2 éves kora előtt sehol nem volt hajlandó ottmaradni nélkülünk, most is csak a nagyi jöhet számításba. És úgy, hogy ott van a két bátyja. Szóval ezt meglátod. Szerintem másfél éves koráig nyugodtan ragaszkodhatsz ahhoz, hogy nem adod,- már ha te is ezt szeretnéd. Lehet hivatkozni az esti/reggeli szopira, például.
Viszont láttam olyan kicsiket, akik már egyévesen is hallatlanul szívesen töltötték a napot a nagyszülőknél, és ezért semmi "károsodást" nem szenvedtek. Tehát a nagyszülők lelkesedését és igyekezetét is megértem, sőt, később nagyon fogod értékelni, sőt szükséged is lesz rájuk, így talán olyan megoldáson kéne gondolkodnod, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon...
Persze én nem vagyok se óvónő, se tanár, nekem mást jelent a "w.-szülő tök. ellentéte". Az olyan, aki gátolja, hogy a gyermek a waldorf-pedagógia szerint fejlődjön. (Ilyen szempontból nem gond a saját materializmusa, ha nem "nyomatja" a gyereknek dogmatikusan, hogy csak ez a fontos.) Pontosan mit értek ezalatt? A túlzott intellektualizálást (amit sajnos az első gyerekeünknél mi is elkövettünk, sőt legjobb szándékkal): a "fejlesztő" játékokat, az oktató mesekönyveket a markolóautó részeiről, a Mi Micsodákat, és társait, a televízió és számítógép bevonását a gyermek okításába (oké, ez nálunk nem volt), a gyermek összes kérdésének tudományos megválaszolását (miért van szivárvány, mi az a környezetszennyezés, hogy működik az x dolog, stb.). És gátlólag hatnak az olyan belső meggyőződések, mint "korán kell fejleszteni a gyereket, hogy bejusson az egyetemre", meg nem jót az sem, ha a szülő csak azért tanít meg dolgokat a gyereknek, mert azt érdekli a dolog. (A tanító bácsink mondta, hogy "egy iskolaérett gyereket 3 hónap alatt meg lehet tanítani írni, olvasni. De minek?" A nagyfiam most másodikos, szépen olvas, de mivel az írásjeleket még nem tanulták, ismeretlen szövegnél nem tud hangsúlyozni. Megkérdeztem a tanítót, hogy az mikor jön. Mondta, hogy jövőre. Lehetne most is, de akkor elvenné tőlük a rátalálás örömének a lehetőségét.)
Úgyhogy szerintem a w.-szülő nem feltétlenül a társasági ember szinonímája. Bazárra varrogatni nálunk sem az apukák varrogatnak.
De, hogy mi kizáró ok, azt konkrétan nem tudom, és szerintem ez ovinként is változik: egy épp induló ovinál olyan sok a munka, hogy senki nem vonhatja ki magát, de egy meglévő, jól működőnél, ahol csak a nyári munkák, meg az apróbb javítások vannak, ott más...