Ágiboldi,
Kórházakban elég eltérő a szabályzat, nekem szabad volt inni szülés közben, sőt, külön felhívták rá a figyelmemet, hogy legyen nálam pl csoki, hogy egy-két kockát bekapjak, ha kell. Egyik alkalommal sem kellett, de feleslegesen szomjazni se jó. Ha valakinek három napig tart a vajúdás, akkor ne egyen/igyon addig?! Az azért mégiscsak rosszabb, mintha műtétnél van némi lötyi a gyomromban, nem?
Részemről a gátvarrás fájdalmasabb volt, mint Nati megszületése és sokkal tovább tartott maga a fájdalom a hülye varratok miatt, mint maga a szülés.
Eleinte, ősszel, (és amikor még nem tudtam, hogy terhes vagyok) én vittem Natit oviba, nem csak tippelgetek, hogy milyen lehet reggel bölcsibe vinni egy gyereket. Reggelre nem jött anyós, nem Robi vitte őt. Szabit és Natit egyszerre kellett reggel összekapni, mert mégsem hagyhattam itthon Szöszit, csak mert neki nem kell menni. Ez két óra feszített tempóban, a táv egyébként egy metrómegálló plusz 10 perc séta gyerekmentesen. Amikor benne voltam az álomkóros korai terhességben, dupla gyerekkel kellett végigcsinálni, nem mondom, hogy nem volt küzdelmes.
Tény, hogy minden relatív, én ehhez képest mondtam, hogy nem nagy kaland felkelni és egyetlen gyereket elvinni időben a bölcsibe.
A terhességnek az azonnali áldása az volt, hogy ettől a reggeli tortúrától megkímélhettem magam. Még csak bbkocsiban sem tudtam vinni Szabit, mert a metrón ahhoz két kéz kell, Natinak meg a harmadik, így inkább kézben vittem.
Amikor végül kiderült, hogy terhes vagyok, ennyi emelgetést és cipelést nem akartam, ezért vette át Robi.
Pann,
Nincs gyerekorvos éjszaka a kórházban?
Olyan helyre sem mennék szülni.
Én, mint tanár, nem zártam be az ajtót a késő gyerekek előtt. Galád módon röpdogát irattam, aki késett, annak annyi idővel kevesebb jutott.
Néhány alkalom után hihetetlen mértékben növekedett a gyerekek pontossága.
Azt megértem, hogy Bp-en kiszámíthatatlan a közlekedés és előfordul, hogy beragad a busz vagy megáll időnként a metro (volt, hogy én is késtem), de nem rendszeresen. Azt sem tudom elfogadni, hogy mondjuk az 1. és 2. óra közötti szünetben nem ér vissza valaki időben a folyosóról.
Pankaa,
Nekem anyósom szokta mondani orrfújáskor, hogy Mérgesen! Nekem sem tetszik, nem tudom, mi benne a jó.
A hányingerhez/hányáshoz eléggé hozzá vagyok szokva.
Nekem inkább az volt az új, hogy most úgy a 4/5. hónaptól nem volt.
Május,
Bölcsiben nem hinném, hogy számítana negyed óra ide vagy oda. Nati oviban hétfőn 8-ra, egyébként legkésőbb f9-re kérik, hogy vigyük be a gyerekeket. Az időpont mindegy, mindig ugyan azok a gyerekek késnek. Én az épp időben beesek kategória vagyok, de ugyan azokat az anyukákat szoktam látni az oviból kifelé jövet és ugyan azok köszönnek nekem, amikor bemegyek, időponttól függetlenül.
Meli,
A kamaszkori dackorszakban remélem majd vígaszt tud nyújtani, hogy ha zökkenőmentes lenne, az nem jó, mert akkor nem válik le a gyerek azaz megragad egy gyermeki állapotban.
Nem tudom, hogy fog-e használni, de én már időben elkezdtem magamba szugerálni.
Remélem, hamarosan élvezheted a hányinger pozitív oldalait.
Lin,
Az szomorú, hogy anyagi indokok befolyásolják ketteske érkezését. De az még szomorúbb, ha valaki ezt nem veszi figyelembe, mert valahogy az úgyis a gyereken csattan. Nekünk is pont jókor jön, hogy apa munkanélküli.
Most nem esnék teherbe, de mivel már itt van, így azért jó.
Ha wc-re megyek, Szabi engem simán követ. Ha csak ketten vagyunk, akkor odahozza az autókat, esetleg labdákat, az ajtó nyitva. Natival hasonló volt, most azért már jobb szeretem kirakni.
Szerintem emiatt nem voltak soha elvonulósok, mert nem találkoztak vele részünkről.
Vetkőzés:
Natinak volt egy szakasza, hogy a szandiját következetesen levette a babakocsiban és hátraadta. Ennél messzebb nem mentünk. Csak fürdés előtt van nagy ruhatépés, akkor meg ki tud borulni Szabi, mert ő még nem jött rá, hogy is kéne megszabadulni a ruháitól.
Timocska,
A dackorszak elvben 36/40 hós korig tart.
Az irígység is életkori.
Sztem ez a két éves kor a legvadabb. Amikor harc van nálunk, egyáltalán nem egyértelmű, hogy ki győz, mert Natin már van némi kultúrmáz. Szabival ellentétben.
Az én toleranciámat azért iszonyat megdobja, hogy bőven van segítség. Nem hinném, hogy akár egy csöppet is türelmesebb tudnék lenni a helyedben, pláne, hogy szinte még ki sem lábaltatok a betegségből. Az üvöltő sárkány anyuka nekem is első kézből ismerős.
Dana,
Én nem vagyok olyan bátor, hogy Szabit bbkocsi nélkül vásárolni vigyem.
Sőt, teljesen elkerülöm, hogy vásárolni együtt menjünk.
Nem tudom, hogy szóltak-e a szülőnek az oviban a gyerek fekete fogai miatt. Én biztos nem tudnám megállni szó nélkül.
De ha belegondolok, talán felesleges is. Normális szülő tudja magától is, mit kell csinálni, annak nem kell szólni. Ha meg nem az, akkor meg amúgy is falra hányt borsó.
szegény Sebi,én tutira meghaltam volna látva az udvaron síró fiamat.Olyan szívszaggató 
sírjak,v nevessek????Nálunk is ez van és megőrülök tőle.Én ma is rávágtam a kezére egyszer,mert miközben átöleltem,ő belekarmolt direkt a szemembe,jó erősen és közben röhögött,h ajának fáj....olyan szarnak érzem magam,de nem használ semmi.
)
Haragszom is magamra. Igy a télen volt már vagy 5 kör ab-nk. 
