Csucsu: tényleg az a fontos, hogy te a kis családoddal szeressétek egymást és boldogok legyetek
. Az összes többi ember csak másodlagos. Persze az a legjobb ha jók a rokoni kapcsolatok. De még mindíg jobb a helyzet így mintha mondjuk az anyósodékkal jönnél ki jól, a férjedet meg mondjuk már nem szeretnéd annyira és az idegeidre menne. Szóval ne törődj velük, ők vesztenek nagyobbat azzal, hogy nem látják az unokájukat felnőni.
Nita: a hogy vagy kérdésedre válaszolva, hát kezdem elveszteni a türelmem. Ezzel a szoptatással nem jutok egyszerűen dűlőre. Nagyon idegesít. És egyszerűen nem értem. Minden alkalommal úgy jövök ki a kórházból, hogy a csecsemősök el vannak ájulva, hogy milyen melleim vannak, meg nekem aztán nem lesz gonodom a szoptatással. Aztán tessék, a Bömi nem volt jó evő, és ráadásul befelé fordult az alsó szája mindíg, azért szenvedtünk sokat. Most meg a jobb mellem ugye. Hogy miért nem tud rácuppanni normálisan
Eddig azon a mellemen bimbóvédővel szoptattam mert tiszta seb volt, és gondolom azért sem jött a tej normálisan mert a seb teljesen elzárta a tej útját. De így a bimbóvédővel meg tök nem szív hatékonyan. Most levágtam a bimbóvédő végét, de így meg nem tetszik neki, csak kapálódzik. Aztán nagy nehezen a végén rácuppan. Évezredenkét egyszer azért sikerül valahogy jó csinálnia és azért hallom hogy úgy szívja ahogy kéne. De ez idáig csakkkk kétszer fordult elő
Szóval néha kezdem feladni. Tudom, hogy most azt mondod, hogy örüljek, hogy legalább nekem össze jött a baba, és ne síránkozzak, de ez valahogy mégis olyan nehéz ez így mert szeretném szopiztatni a babát
Na mindegy bocsi hogy így kikeltem magamból, de ma eléggé a mélyponton vagyok, és jó legalább leírni.
A férjem nem szól semmit, ha mondom neki, hogy mi van ő úgy látja hogy nincs semmi baj, csak mindíg találok magamnak valamit amin lehet idegeskedni. Azért nem tudom mit szólna ha neki kéne ezen végigmennie. Na mostmár tényleg abbahagyom
Puszi
Szivi
