Melcsi! Mi az Isztrián Rovinjba szoktunk járni (de Pula és Opatija is tetszik nagyon). Ezek városi nyaralásra alkalmas helyek. Mi a Krk-szigeten szoktunk falusi-nyaralni (űűűű, magyar tanárok, bocsi), de ott nagyon jó a tenger (bár nem pici gyerekkel!). Szal nekünk eddig nagyon más volt a szempont, most Janka miatt nagyon át kell gondolni mindent (plusz a férjemnek dolgozni kell, vagyis kell net, 2 szoba... bonyolult). De ami a legfontosabb: írták már a lányok! Júniusban még hideg van és a tenger sem melegszik fel rendesen. (Az egyik ismerősünk 2-3 éve június második felében hóesésben
utazott le a Krk-szigetre, és 3 nappal a nyaralás vége előtt hazajöttek, mert majd' megfagytak. Kicsi gyerekkel voltak... 
) És sajna mi voltunk már úgy augusztus közepén is, h hát volt olyan este, h nem kellett a kardigán! Mi júliusban szeretnénk menni!
Mandulácska, nekem az ágy(?) alatti képen nagyon tetszik Emese!
Jövök még, de bevallom a másik topikomhoz is hűtlen vagyok! Itt a jóidő, én kint kapirgálok a kertben és benn is van mit csinálni! Kevesebbet lógok a neten!
Jó éjt!
[/url
, szinte mindenféle tünetem van, ami egy várandós kismamánál előfordulhat (émelygés, hányás, mellfeszülés, szédülés, kajaundor, elképesztő fáradékonyság). De ezt nem panasznak szántam, mert pontosan tudtam, hogy mit vállalok és mire számíthatok, de ettől még nehéz. És rém nevetséges, de akár hiszitek, akár nem, még a monitor vibrálásától is émelygek, ezért kerülöm a számítógépet.
), hogy nagyobbnak érzi magát mint amekkora, és úgy is próbál viselkedni..... Rendszeresen elkésik, nem ér haza időben, pedig tudja, hogy erre nagyon háklis vagyok. Követelőző, megsértődik mindenért, lenézi Alexet (és szerintem mindenkit aki szerinte nem "menő", talán minket is 
Kapott egy kis locsolókannát, azzal öntözte a virágokat. Papával végre most jól összebarátkozott, ő mindig mutatott neki valami érdekeset, hogy kell bekapcsolni a szivattyút, milyen a rotáló gép, hol legelnek a szomszéd lovak, kecskék... 
, ébredés után újabb próba, változatlan eredménnyel, uzsonnára maximum gyümölcsöt kapott, de abból kizárólag a banánt és a barackot eszi meg.Még vizet inni se akart, ez aggasztott leginkább, na jó adtam teát, folyadék mégiscsak kell. 1 hétig a legfőbb tápláléka a napi fél liter tej volt amit reggel és este 2 részletben megivott. Többször meginogtam hogy „legalább valamit egyen” jelszóval adok valami nasit, de nem tettem, mert féltem hogy akkor meg arra szokik rá hogy normális kaját nem akar majd enni. Nem tudom véletlen-e hogy épp a legdacosabb napokra esett az evési krízis, vagy ez is része dackorszaknak, hogy enni SE akar... Végül a kolbásszal és a gombával megtört a jég, ezeket hajlandó megenni az ételből, illetve mindenre ketchupot kér, „anya, piros!” felkiáltással. Hát ezzel se értel egyet de erre már beadtam a derekam 
:(
) és pillanatok alatt fel lehet verni, és nem is esik össze. Igaz, azért nem olyan fini mint az igazi tejszínhab, viszont garantált a siker.
Nem tudatos dolog ez náluk. Hanna jópárszor produkált olyan eszméletlen rohamot, hogy csak pislogtam. Egy darabig beszéltem neki, aztán mikor semmi nem jött be, de láttam már, hogy neki sem jó ez, ki akar jönni valahogy a helyzetből, akkor valami olyat csináltam, ami kizökkentette. Pl. megfogtam és jó szorosan megöleltem, ringattam. Amikor oviba szokáskor rádöbbent, hogy én otthon vagyok Levivel, 2 reggel olyan hisztit produkált, hogy majdnem elájultunk. Remegett, üvöltött, rúgkapált, nem bírtuk felöltöztetni, lefogni nem is tudtuk volna, de nem is akartam. Tanácstalanul álltam, és egyszercsak megkérdeztem: kérsz egy cukrot? erre mintha elvágták volna, abbahagyta a hisztit és kezes bárányként felöltözött és még integetett is, úgy ment az oviba. Meggyőződésem, hogy nekik sem jó az, hogy hisztiznek, de úgy, ahogy mi nem szívesen engedünk ugyebár mondjuk veszekedéskor, ő sem tudja csak úgy abbahagyni. Kell valami, ami kizökkenti, és valahogy győztesnek hiheti magát. Szóval itt a felnőtt leleményesség sokat jelent. Ha győzni akarsz, akkor sokkal nehezebb. Hidd el, ettől nem fog csorbulni a szülői tekintélyed, picit át kell verni őket. Nem tudom, érthető-e, amit írtam.
