Új privát üzeneted érkezett!

Annamari!
Azonnal írd meg, milyen tablettát szedsz!
a.
angi
 
 


Harmonet KépKépKép
muter
 
 


Tegnap éjjel küldtem egy üzenetet és még nem látni. Mennyi idöbe telik mire felkerül?
Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 

 
 

Sziasztok!

Angi! Vigyázz én is azt szedem - harmonet- s nekem 6 napig van meg és elég sz@r, nekem jobb volt gyógyszer nélkül...
Hogy vagytok lányok? Mi már jobban elkaptunk- Andi én - valami fránya bacit és mindketten rókáztunk én rosszabbul bírtam, aztán Andinak volt egy kis hasmenése isKép
Andi már két lépést ment egyedülKépKép Tegnap meg ma is..hát szépen lassan..
Már mondja, hogy te...he ez tessékKépKép
S ilyenkor nyújt is valamit...
Picus
picus
 
 


Picus,
gratula Andikának! Kép
Akkor miért nem váltasz?
Én most kezdtem el a Yadinet, mert elég sz*r volt tabletta nélkül, én megváltást remélek tőle. Kép


Csilla!
Ha nem látszik azonnal, írj új üzenetet, mert akkor elveszett az előző!Kép

Kata,
megkukkantottam a kétévest és hihetetlen nagyot nőtt a múltkori rajzolás óta! Kép

Solya
solya
 
 


Solya: végülis kibirom, amiért szedem arra tökéletesKépKép


Picus
picus
 
 


Sziasztok!

Tegnap este bukkantam erre az oldalra. Nehezen tudtam elmozdulni a számítógép mellöl, mikor az üzeneteket olvastam, egészen 2001-töl. Írtam is egy levelet, de nem jelent meg, most újból próbálkozom.

Sajnos én is azokhoz tartozom, akik nem voltak megelégedve a klinikával. Én Svédországban élek, már 12 éve. Az elsö gyerekemet is itt szültem (Svédo.), sajnos a második jóval idö elött (27. héten) érkezett, a 2-es klinikán Pesten, amikor szabin voltunk, tavaly szeptemberben.

Most leírom a mi történetünket. Szüleimnél töltöttük a szabit. Mikor éreztem, hogy valami nincs rendben, mondtam a férjemnek, hogy irány Pest, mert ott csak modernebb minden, mint egy kisvárosban. Anyukám mondta, hogy itt nem lehet csak úgy beállítani egy klinikára, hogy "azt hiszem, valami nincs rendben". Igaza volt.

Szerencsére az unokatestvérének a barátja a 2-es klinikán van vezetö beosztásban. Szóval telefonon megbeszéltük és rögön aznap fogadott. Még most sem tudom a megfelelö megszólítást (prof, tanár,) azt hiszem. De ez nem is lényeges, én a keresztnevén szólítottam. Én az ö apukájánál születtem az egyes klinikán.

Amikor megérkeztünk, megdöbbentem, hogy milyen koszos minden, ezt a doki észre is vette, szabadkozott, hogy igen, ez nem Svédország. Hát nem.

Mondta, hogy nyugodjak meg, ha a gyerek megszületne, nincs veszélyben, mert a klinika nagyon fejlett, a legjobban felszerelt az országban. Jézusom, akkor milyenek a többi kórházak!!??? Megnéztek uh, Kaptam görcsoldót és hazamehettem.

Éjjel jöttünk vissza, mert nem segített. Befektettek, kaptam infúziót. Egész éjjel folyt, de nem segített. Írtózatosan szenvedtem, de nem foglalkoztak velem. Az orvosomat sem hívták fel.

A szobatársaim figyelték, hogy mikor folyik le az inf., szegények ök virrasztottak éjjel mellettem. Aztán reggel jött az orvosom és mondta, hogy császármetszés. A gyógyszerektöl nagyon kába voltam, de már tolófájásokat éreztem. A szülésznö mondta, hogy feküdjek nyugodtan, mert borotválni szeretne. Nem tudtam nyugodtan feküdni. Közben azzal nyaggattak, hogy mondjak két nevet. Az ember ott szenved és az a nö ott hisztizik azért a két névért. Nem tudtam mondani, mert másra koncentráltam. Micsoda különbség a két ország szülészete között!!

Aztán hirtelen senki nem volt mellettem, mert mosakodtak be, mikor éreztem, hogy jön a gyerek. Kiabáltam, hogy jöjjenek, az orvosom ugrott, kiálltott, hogy "gyerekorvos!!!!" aztán, hogy nyomjak és máris kint volt a gyerek. Ebben a pillanatban elaltattak. Azt sem tudtam, hogy mi lett. Ez volt de 9.30-kor.

Délután 3-kor ébredtem fel, az ágyam mellett állt egy férfi és kérte, hogy mondjak egy lánynevet. Kicsit gondolkoztam, és mondtam. Utána jött az orvosom és elmondta, hogy egy kislány lett, 950 g, 38 cm. De neki most már el kell menni, de a PIC-re bármikor bemehetek megnézni, majd a növérek megmutatják, hogy hol van. Közben hoztak egy polaroid képet a kislányról. Istenem, milyen apró volt!

Aztán próbáltam elmenni a PIC-re, a növérszobáig jutottam, ott egy növér kiszólt, hogy a PIC kicsit messzebb van és nekem onnan vissza is kell jönnöm. Látta, hogy szédelgek, de nem segített. Inkább visszatámolyogtam a szobámba. Egyedül voltam.

Késöbb csak eltántorogtam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között vannak a gyerekek. Nem számítottam svéd szupermodern dolgokra, csak egy kicsit jobb müszerekre és egy kicsit emberibb bánásmódra. A PIC-en neonvilágítás, ki-be rohangálás. A növérek hangosan nevetgélnek, szól a magnó, megy a tv, telefonbeszélgetések(magán). És a pici apróságok ilyen környezetben küzdenek az életbenmaradásért.

Egy doktornö elmondta, hogy jól van a gyerek, stabil az állapota, bármikor be lehet hozzá jönni.

Másnap hajnalban mentem ismét hozzá. Két éjszakás növér volt a 15 gyerekre. Az én lányom müszerei nem mutattak semmit. Kérdeztem , mi a baj, mondta a növér, hogy az inkubátor müködik, csak a kijelzökkel történt valami. Nem is riaszt, ha gond lenne.

Csak álltam, szóhoz sem tudtam jutni. Aztán eszébe jutott, hogy van egy másik müszer, csak ahhoz át kell költöztetni az inkubátort a másik sarokba. Hát igen, de hogyan.

Mindent lekapcsolt, kérte, hogy segítsek neki, lélegeztessem a gyereket egy maszkkal. Elkezdtem pumpálni, mondta, hogy ne ilyen erösen, mert kilyukadhat a tüdeje. Közösen csináltuk, hogy átvegyem a ritmust, de aztán csak én, mert a növérnek is csak két keze van. Szerencsésen sikerült az átköltözés. Visszamentem a szobámba sírni.

Mikor jött a férjem, mondtam, hogy innen el kell vinnünk a gyereket sürgösen. Eszünkben jutott, hogy a lakásbiztosításunkon keresztül kérhetünk segítséget.A szervezetet SOS iNTERNATIONAL-nak hívják, Koppenhágai központtal.

Jött az orvosom is, bemutatott a PIC föorvosának, ö is mondta, hogy stabil a kislány állapota. Néha volt az osztályon 3-4 orvos is egyszerre, de mint egy kicsit késöbb megtudtam, minden gyereknek is volt egy külön orvosa. És más orvos nem is adott nagyon felvilágosítást rajta kívül.

Nekünk olyan doktornö jutott, akivel nem nagyon tudtam beszélni, mert nagyon szótlan volt. Ha ö nem volt bent, akkor egy cserfesebb doktornövel beszélgettünk. Ö sokkal többet mesélt a lányunk állapotáról. Ezt meg is mondtuk neki, de utána már ö sem adott információt. Mintha a fejére koppintottak volna. Biztos a növérek fecsegtek.

A szülészorvosommal is folyamatosan tartottam a kapcsolatot, elmeséltem, hogy nem jutok információhoz. Mintha egy ördögi körben lettünk volna. Mondta, hogy valószínüleg nov-dec-ig itt kell a gyereknek maradnia, amig elér egy bizonyos súlyt. Neki nem mondtam a szándékunkat, mert már senkiben sem bíztam ott. Én a szülés utáni második napon már kijöttem, mert van még egy lányunk és nem akartam távol lenni töle. Ö akkor volt 18 hónapos.

Volt egy növér, fiatal lány, aki nem mondta konkrétan, csak sugalta, hogy vigyük el innen a kislányt. Persze ez nem volt kérdés. A dán biztosítótól kaptunk egy dán orvost, aki kétnaponta telefonon érdeklödött a förorvosnál a pic-en a gyerek állapota felöl. Utána hívott minket. De mondta, hogy a magyar kolléga nem valami sokat tud angolul, így ö sem tud sokat mondani nekünk.

Nekem az egyik doktornö azt mondta, hogy felelötlen vagyok, ha elszállíttatom a gyereket. Ha a helyembe lenne, ö nem tenné. Nagyon bizonytalanná tettek, de mivel láttam, hogy mi folyik a pic-en, és tudtam, hogy mi a helyzet Svédo-ban, nem tudtak lebeszélni.

Iszonyatosan rossz volt, hogy tétlenül, szótlanul néztük az eseményeket körülöttünk, Véletlenül sem akartunk senkit sem megbántani.

A pic-re csak az apa és anya mehetett be, más hozzátartozó nem. De az egyik növérnek a nagymama behozta a gyerekét, mert lázas, náthás volt és anyahiánya volt. Nagyon csodálkozom, hogy a mi lányunk nem kapott el fertözést, mert több kisbaba többször is visszaesett. A szülök tehetetlenek voltak.

Ott minden anyuka úgy ugrált ahogy a növérek fütyültek. A délelöttös adott egy tanácsot, azt a délutános elvetette és így tovább. Totális bizonytalanságban voltunk mindnyájan.

A fejöszobában panaszkodtuk, sírtuk ki magunkat egymásnak, mert a kórteremben nem szólhattunk egymáshoz. Ha véletlenül bejött egy növér mosolyogtunk. Nevetséges.

Nem gondoltam volna, hogy a magyar eü. ilyen szinten áll.

Naponta jártunk a kislányhoz, egy hónapon keresztül. A normális újszülöttek sem kaptak valami rózsás ellátást. Többször bementem oda is növért keresvén. Csak úgy váratlanul. Többször voltak felügyelet nélkül. Keservesen ordítottak. A fürdetésröl nem is beszélve. Csak úgy csap alatt, ha más nem látta.

Egyik este ott álltunk a mi inkubátorunk mellet, amikor kettövel arrébb az egyik kisgyerek fekete-lila volt. Teljesen. A növér nyugodtan odament, megpaskolta, de nem történt semmi. Még soha nem láttam ilyet.Szólt a doktornönek, ha tud akkor jöjjön. Az is szép lassan odasétált, felemelte a babát ütögette, mire szépen visszajött a pirosas színe. Teljesen olyan volt mintha nem tudnák, hogy az oxigénhiány milyen károsodásokat okozhat.

Már elég kis koraszülötteket meg lehet menteni, de nem mindegy, hogy hogyan. Úgy kellene kezelni, ápolni öket, hogy ne károsodjanak. Ez ott nem volt mérvadó.

Fogalmam sincs, hogy a mi lányunkkal mi történt amikor nem voltunk mellette. Szegény nagy hátránnyal indult, föleg, hogy mindez Budapesten történt.

Aztán ott vannak az anyagiak. A klinika felé nekünk nem kellett semmit fizetnünk, mert a két ország között megállapodás van. A mi biztosítónk állt mindent. 100 százalékosan fizetett. Ami nem lehetett kis összeg.

A pic faliújságján olvastam, hogy a magyar tb csak egy bizonyos százalékot tud fizetni, mert nincs pénz. A többit az eü-nek kell állnia, de hát ott sincs pénz. Adakozás, alapítványok vannak. Szóval a klinika is pénzhiányban van. Egy koraszülött napi! ellátása néhány millió! forintba kerül. Mindenesetre utánunk jól kaptak, mert a svédek mindent térítettek.

Egy hónap után azt mondta a föorvos, hogy döntsük el mi, hogy visszük a gyereket vagy nem, ö nem szól bele. Ezt mondhatta volna elöbb is, mert a dánok készenlétben álltak régóta. Egy dán koraszülött specialista és egy növér jött el érte, hozták az inkubátort is.

Nekünk (férjem, másik gyerek, nekem) is hozták a repjegyet, mert a biztosító úgy látta jónak, hogy az egész családot kimentik ebböl a helyzetböl. A kocsinkat is ök hozták vissza Magyaro-ról, nekünk semmit nem kellett csinálni, csak a szüleim bepakoltak.

Szóval teljesen más bánásmódban részesültünk. Boldog voltam, hogy végre a gyerek jó kezekbe kerül.

A pic-töl el sem köszöntünk, mert elötte való nap mikor megjöttek a dánok és bementek megnézni a gyereket, a magyarok ismét bunkók voltak. A dánok nagyon kedvesek voltak, ök ilyenek, próbáltak összedolgozni a pestiekkel, de ezek nagyon morcosak és sértödöttek voltak.

A repülön klassz volt minden, a pilótától kezdve a személyzetig midenki nyugtatott, hogy rendben lesz minden. Svéd gép volt. A svéd kórházban is minden készen állt, tárt karokkal vártak.

Megállapították, hogy a gyerek nagyon alultáplált és a kiszáradás fenyegeti, pedig a dánok már egy csomó kaját és folyadékot adtak neki az út során, mert a pesti papírjaiból kiböngészték, hogy alig kapott valamit. Nekünk azt mondták, hogy nem bírja. Roppant érdekes, amikor átvették a dánok attól kezdve mindent bírt.

Aztán ott van a hálapénz. Ezt a férjem nem értette, hogy miért kellett adni, mert úgy se lett jobb semmi. Hálapénz itt északon nincs. Összeszámoltam, orvosok, növérek, portások 240 ezer forintot kaptak tölünk az egy hónap alatt.

Ez volt a mi történetünk.
Minden jót nektek.
Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


hmmm
De megmaradt az a pici baba. ha szegényes körülmények között is, de megmaradt. Én sem úgy emlékszem, mintha a világ legjobb dolga lett volna ebben a kórházban eltölteni pár napot, de én megtaláltam az embereket. Persze lehet, hogy más, ha az ember gyermeke ilyen korán születik és érte aggódik. És más, ha az ember máshoz van szokva. De meg kell látni a rosszban is a jót. Nekem nem kenyerem a klinika mentegetése. Sőt. Tudnék róla én is rosszat mesélni. De jót is, mert megláttam azt is. És nem gondolom, hogy ezalatt az egy hónap alatt csupa-csupa rossz történt veletek.
A csecsemősök akkor is a csap alatt fürdetik a gyerekeket, ha látja vki. (De gondolj bele, 30-40 gyerekre vizet melegíteni, kádat fertőtleníteni, hány ember kéne? Ők ketten voltak. Fördettek, öltöztettek. És figyeltek rá, hogy kisfióra kisfiús. kislányra kislányos ruha kerüljön.) De télvíz idején rájuk nyitották az ablakot. És a fiamat úgy beöltöztették, hogy pár órásan izzadt. És tudom, hogy kevesen vannak, és sok a gyerek, és nincs elég pénz és... Vannak közöttük angyalok, de van olyan is, aki pokróc. Mint ahogy mindenhol. De én is szívbajt kaptam, amikor kékfényezték a gyerekem és azt írták ki nagybetűkkel az inkubátorra, hogy "Vigyázz, túlmelegszik!" De mit tudtam tenni? Reméltem, hogy egyszer majd ki tudják cserélni és addig is bíztam az éjszakásokban, hogy figyelik a gyerekem. De ha kértem segítettek. Ha éjfél után vittem vissza a fejőgépet, morogtak, de elvették. Sőt néha még mosolyogtak is.
A PICről szerencsére nem tudok semmit. Csak azt, hogy azt mondják jó.

A portást ki lehet kerülni a büfé felé. Kép

Sajnálom, ami veletek történt, és remélem, hogy azóta rendben van minden a babáddal.
Sőt, azt is tudom, milyen érzés hozzászokni a jóhoz. És azt is, milyen, amikor belecsöppensz hirtelen egy általad nehezen feldolgozható történetbe.

Tudod, nem csak a férjed nem érti, a hálapénz adást. Én sem. Illetve igen, de mégsem. De erről egy másik topic szól. Láttad a különbséget a svéd és a magyar kórház és egészségügy között. Na kb. ennyi a különbség egy svéd és egy magyar egészségügyi dolgozó fizetése között is. Béka segge alatt, már elnézést a kifejezésért. De hogy várjuk el, hogy beleadnak apait-anyait, amikor azon gondolkodnak, mi kerüljön holnap az asztalra?
És itt ez a gond.
solya
 
 


Na igen....

Hát ha az ember lánya a svéd viszonyokhoz van szokva, elhiszem, hogy megretten.
De svédországban olyan minden kórház, mint nálunk a magánkórházak. Talán az én lányom már ilyenben fog szülni.

DE. Én nem láttam, hogy kosz lenne. Legalábbis, ahol steril körülményekre van szükség. A portát pl biztosan nem sterilizálják naponta.

Teljesen helyesen jártak el. Megnéztek UH-val, a baba oké volt, nem folyt a magzatvíz, nem véreztél, nem hiszem, hogy különösebb intézkedésre lett volna szükség a kórházi megfigyelésen, és az infúzión kívül. Igen, pontosan azért vannak a szobatársak, hogy szóljanak a nővérnek ha gond van. Nem várhatod el, hogy egy nővér egész éjjel az ágyad szélén üljön.
Magyarországon természetes, hogy megkérdezik, mi legyen a gyereked neve. Ha nem vagy beszámítható állapotban, a férjed is biztosan tud segíteni a kérdezőnek. A borotváláskor bizony nyugton kell maradni, mert könnyen megsérülhetsz. Átlagember kibírja bármennyire is magán kívül van.

A sima újszülött osztályhoz volt csak aszerencsém szerencsére, teljesen átlagos, nincsenek ugyan rózsaszín-világoskék nyuszikák a falon, meg süppedős padlószőnyeg, de kell a neon, hogy lássanak a nővérek. Ha nincs gond, szólhat a TV szerintem, meg miért ne beszélgethetnének. Bizony, bizony, a babákat csap alatt mossák. A fiam imádta utánna itthon is.
A " lányom műszerei nem mutattak semmit" mondatod elég fura, meg az is, neked kellett lélegeztetni. Ezt ha nem haragszol, azért megkérdőjelezném, mert ha így lenne, az a nővér már nem dolgozna ott...
Úgyszintén a beteg kisgyerek behozatalát is erősen kétlem, na mindegy.
Egyébként ha BP-en valahol koraszülött születik, ide hozzák. Én többek között a PIC miatt választottam a kórházat, mert ha gond van, nem kell szállítani a gyereket.
Ugyan miért nem beszélhettetek a kórteremben? miért kellett mosolyogni? Ha velem ilyenek valóban megtörténtek volna, én bizony nem alakoskodtam volna.
Mindenesetre, jó ha tudod, iszonyatos szerencséd volt, hogy az általad alábeszült kórházba csöppentél. Én úgy tudom, 28 hét alatt, sőt, még fölötte is nagy mázli, ha a baba károsodás nélkül megmarad, pláne, ha már másnap azt mondják a szülőnek, hogy stabil az állapota. Az ekkora babákért nagyon sokat közdenek az orvosok. Mennyi volt a babád súlya amikor elvittétek a klinikáról? Szerintem, ha semmi komplikáció nem történt az egy hónap alatt, jó munkát végetek. Az más kérdés milyen körülmények között.
Nem mondom, én is szülnék Telkiben, ha megengedhetném magamnak. De nekem semmi gondom nem volt a Klinika körülményeivel. Oké, oké, volt egy két nővér akik nem voltak e helyzet magaslatán, de a gyermekágyas nővér (egy volt kevésbé szimpi) nem nagyon foglalkoztam, a csecsemősökkel meg max annyira, hogy húztam az orrom, hogy na, már megint ezek vannak...és ha tehettem, a gyerekemmel voltam inkább. Na, Ők teletömték cukros vízzel, aludtak az üvöltő kicsik mellett, huzatot csináltak szintén, és begyuladt csúnyán a szeme.......de ezeket ki lehet védeni. A következő babámat rögtön magam mellé kéretem, csak fürdetésre adom oda, és akkor nem lesz cukros víz, és nem lesz huzat, meg üvöltő tv és neon sem.
Szóval, ne haragudj, hogy letámadtalak, de megmondom őszintén, ahogy olvasni kezdtem a történetedet, valami tragikus végkifejletre számítottam a stílusodból, de a babával kapcsolatban nem igazán tudtál rosszat írni, hogy bármi esemény negatívan befolyásolta volna az ő gyógyulását, leszámítva a nem működő gépes esetet.
Szóval, jól tetted, hogy ha nem bírtad itt a körülményeket, svédországba vitted, de hidd el, itt is ugyanúgy meggyógyult volna (bár ahogy írod, szerencsére semmi baja nem lett). A babák meg tudod, nem tudják még ekkora korban, hogy mi veszi Őket körül. Viszont a te állandó feszültségedet leveszik, ezért mindanyiótoknak jobb volt, hogy hazamentetek.
Nálunk sajnos ez van. de szerintem is Solyát idézve meg kell találni a megfelelő embereket. Én az orvosomat, szülésznőmet megtaláltam, a gyerekágyon remélem még ott dolgozik a tündéri vörös hosszú göndör hajú nővérke, Ica nővér is ott van a babaáknál, a Tejkonyhás néni is. Az intenzíves nővérkék is nagyon drágák.....ha a bunkó osztályos nővérke van, majd felmegyek, ha kell valami az intenzívesekhez. Ha egyébb gondom van (de nem lesz) ott a dokim, a szülésznőm. Én alig várom, hogy újból ott legyek. Természetesen elsősorban, hogy találkozhassam a lányommal, de jó volt ott. És szívesen, örömmel megyek......
LadányiKata
 


Sziasztok!

Picus!
Jajszegények Kép Olyan rossz, mikor a Pici beteg! Hátmég ha Te is az vagy mellé!
A lépegetéshez és a cserfességhez viszont gratulálok, jó korán kezdi Andika!

Csilla!
Sajnálom, ami Veletek történt, sajnos Mo-n ez a helyzet. Vannak korszerűbb kórházak a II Nőinél, de ott sokkal rosszabb a felszereltség. A jó felszereltség nem mindig a legújabb műszereket jelenti.
Az orvosok fizetése sajnos tényleg kritikán aluli, Solya jól írta (itt jelezném, hogy mikor Kata véleményével nem értettem egyet, az nem az orvosi fizetésekre vonatkozott, hanem a romantikus vacsorák közbeni szülésekre! Kép), mégis mindent megtesznek a betegekért és ez fokozottan igaz a PIC-es orvosokra! A főorvos, Nobilis doktor jelen volt a szülésemnél, és bár nem ő volt Balázs kijelölt orvosa, bármikor odamehettem hozzá, tudta, kiről van szó és válaszolt minden kérdésre. A 3 hónap alatt, amíg követte Balázs fejlődését, egyetlen fillért nem adtam neki, mégis végig nagyon kedves volt. Ő nem a pénzért csinálja, ez biztos!
Szerintem abban, hogy ennyire negatívan élted meg ezt a pár hetet, nagy szerepe van annak is, hogy a babád előbb született meg és tele voltál aggodalommal. Meg persze más az összehasonlítási alapod. De hidd el, a magyar orvosokban van elhivatottság és ezzel ellensúlyozzák a pénzhiányt. Nem véletlen, hogy ha egy magyar orvos külföldre kerül, akkor az esetek jó részében nemzetközileg elismert lesz.
Hogy van most a kislányod? Mi lett a neve végül? A leveledre este válaszolok!

Solya!
Portáshoz annyit, hogy mikor Balázs megszületett és páromék mentek volna haza, majdnem egy órán keresztül dörömböltek, kiabáltak, fütyültek, hogy engedje ki őket a portás, de olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta meg őket. Még szerencse, hogy éppen akkor senkinek nem volt sürgős szülnivalója!

Annamari
muter
 
 


Szia Solya!

Sajnos, csak rossz tapasztalataink voltak.

A portást nem tudtuk kikerülni, mert a kocsinknak az udvarban kellett állni, mert a klinika körül sorozatos kocsifeltörések voltak. De ezt végül is úgy számoltuk, mintha örzött parkolóba állítottuk volna az autót. A portás volt a legkisebb gondunk.

Igen, megmaradt a baba. És most sorolom: az egyik szemére vak, a másik erösen károsodott, agyvérzést kapott az elsö napokban, úgyhogy nem tudjuk, hogy mi maradt hátra.

Mint írtam, nem mindegy, hogy milyen áron. Ezeket, megfelelö odafigyeléssel megúszhatta volna. Ez nem a gépeken múlik, hanem az odafigyelésen. Jóval kisebb babák mindenféle károsodás nélkül megmaradnak itt. Benne vagyunk a koraszülött klubba, több gyerek a 23. héten született, most 4-5-6 évesek és semmi bajuk. Nem tudom magamnak megbocsájtani, hogy Magyaro-ra mentem.

Azt modják, hogy lakva ismeri meg egymást az ember. Én egy hónapot töltöttem ott a klinikán. Mondhatni, hogy ha felületesen is, de megismertem öket. Ideig-óráig színészkedhet az ember, de sokáig nem megy.

Az itteni orvosok azt mondták, hogy csak az vígasztaljon, hogy erös baba, mert amin ö keresztülment Magyaro-on és túlélte, az csak pozitív.

Nehogy azt gondold, hogy a svéd orvosok lenézték a magyarokat. Nem. Ez meg sem fordult a fejükben, mert természetüknél fogva nem olyanok. Csak próbálták megfejteni a gyerek kezelési papírjai alapján, hogy mit, miért csináltak Pesten. Volt olyan orvosi kifejezés pl amit a svédek egyáltalán nem értettek, holott van egy magyar orvos az itteni kórházban és ö próbálta megmagyarázni nekik. Bár ö sem értette egészen.

Én is elolvastam a jegyzeteket. És meg kell kérdöjeleznem, hogy amit abban leírtak mind igaz. Ezt sajnos a magyar orvos is alátámasztotta. Egy példa: Pesten kérdeztem többször, hogy öt miért nem napoztatják ( kék fény). Azt mondták, hogy nem szükséges. A papírjain viszont az állt, hogy egy hetes fénykezelést kapott. De most ezekbe nem megyek jobban bele. Az a lényeg, hogy túl vagyunk ezen.

Mivel agyvérzéses volt, a kis fejét is figyelték a klinikán. Alá akartak íratni velem egy papírt, hogy beleszúrhatnak a fejébe. Kérdeztem, hogy ki csinálná? Én - volt a doktornö válasza. Nem egyeztem bele. Viszonylag egyszerü orvosi beavatkozás, de itt Svédo-ban ezt csak idegsebész végzi. Pedig a férjem, már majdnem aláírta.

De aztán lehet, hogy mégis megcsinálták, mert lett a kis fején egy véraláfutás, amit nem tudtak, hogy honnan jött. Volt a válasz.

Nem veszekedtünk, nem okoskodtunk velük sosem. Totálisan meghúztuk magunkat. De szerintem nagy hátrányunknak számított, hogy Svédo-ban élünk. Pedig ezt sem hangoztattuk.

Az egyik növér mesélte, nem tudom honnan vette, mert nem járt még Svédo-ban, hogy a svéd koraszülöttes növéreknek könnyü a dolguk. Ott vannak a legmodernebb gépek, amik figyelik a babákat és nekik semmi dolguk nincs. Ök bezzeg itt Magyaro-on halálra dolgozzák magukat.

Ez egy nagyon téves felfogás. Sokat dolgoznak. úgy vettem észre, hogy te is félreértetted a dolgot, amikor a keresetekröl írtál, hogy a svédeket megfizetik. Igen, magyar pénzbe átszámítva egy itteni koraszülöttes növér kb 360 ezer forintot keres netto havonta. Ez a magyar keresethez viszonyítva sok. De neki ebböl itt, Svédo-ban kell megélnie. És ez nem számít jó keresetnek itt. Jóval többet érdemelnének.

Szóval nem pénz kérdése. Emberi hozzáállásé, rátermettségé és még sorolhatnám. Maximálisan lehet rájuk számítani. Mikor visszakerültünk ide, itt még három hónapot töltöttünk a kórházban. Kiismertük öket. Öszintén állítom, hogy semmi negatív dolgot nem tudok velük kapcsolatban állítani. Az orvosokat is beleértve.

A svéd emberek jóval emberibbek, mint mi magyarok. Ez bennük van évszázadok óta, ebbe születtek, ebben nevelkedtek.

Miért beszél mindenki fogadott orvosról Magyaro-on. Minek az? Miért? Minden pénzbe kerül? Nem tudsz mindent megfizetni.

Svédo. egyik legelismertebb agykutatójával és idegsebészével tartom a kapcsolatot, hozzá járunk. Ha valami kérdésem van, csak egy e-mailbe kerül és ö rögtön válaszol, bárhol is van a világon. Nincs doktor urazás, bókolás, stb. Nagyon közvetlen a kapcsolat.

Egyszer egy vizsgálatra apukámat is elvittük magunkkal, mert éppen nálunk volt. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, hogy ilyen közvetlenül folyik minden, és hogy vele is kezet fogott, kávéval kínálta és "elbeszélgetett" mi fordítottuk, egy ilyen neves orvos.

Pl. elment WC-re, nem jól látott és megnyomta a növérhívót. Rögtön szaladt két növér és amikor apukámat találták ott szabadkozva, nem volt semmi megjegyzésük, csak viccelödtek.Mondta is, hogy ö többet nem jön el velünk, mert ö magyar bánásmódhoz van szokva.

De most már nagyon elkanyarodtam a témától. A fürdetésröl. Az anyukákat nem lehetne belevonni, biztos segítenének? Szegény babáknak milyen élmény az ilyen fürdetés. Nagyon sokat számítanak a születés körüli élmények. Nem lenne kész a fürdés 15 perc alatt, de a gyerekek hasznára válna.

Több magyar koraszülöttes anyukával tartom a kapcsolatot, akikkel ott ismerkedtem meg. Nagyon sokat romlott a gyerekeik állapota. Egy baba meg is halt, pedig egészségesen született, a 35. hétre. Valamelyik gyereknek kétszer "véletlenül" eltörték a karját az ottartózkodás alatt.

Ezt a bánásmódot nem lehet a rossz fizetéssel megmagyarázni. Az ilyen ne menjen ápolónönek.

Na, most is jó sok lett.
Szia
Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Sziasztok!

Kata!

Azt gondolod, hogy csak jókedvemböl meséltem el nektek a tapasztalataimat, hogy kitaláltam a dolgokat? A lélegeztetés bármennyire is hihetetlen igaz volt. Én nem furcsállom, hogy segítettem, mert megmutatta, és nem volt nehéz. A lényeg, hogy találtunk megoldást. Miért kellett volna ezért elzavarni? Az orvosok is tudtak róla, mert elmondtuk, hogy rossz a gép és végül is ez robbantotta ki az egészet, hogy menni akarok. Aztán jöttek sorozatban a többi dolgok.

A pic-en nincs steril körülmény. Ha ezt állítod, akkor nem voltál benn. A talpunk alatt ragadt a kosz. Legyek szálldostak.

A kórházba kerülésem elötti ellátásomról nem panaszkodtam, szerintem is jól csinálta a dokim. De benn a kórteremben, nem a szobatársak feladata, hogy figyeljék az infúziót. Ez nevetséges!!! Ha komplikáció adódik a felelösség is az övék? Mert lehetnek komplikációk. A szobatársaknak is aludni kell éjszaka szerintem, nem pedig felügyelni a betegekre.

A kórteremben nem lehetett más szülövel beszélgetni. A koraszülötteknek pedig nem olyan hangoskodásra van szülségük, mint ott volt. Igenis számít, hogy milyen környezetben vannak, a gyerekek minden érzékszervükkel "szívják" magukba a külvilági hatásokat.

Ha hiszed ha nem a beteg gyerek ott volt, de nem bizonygatom.

Én nem nevezném alakoskodásnak, hogy mosolyogtam. Bár mit is csináltam volna nem tudtam segíteni.

Nem tudom, hogy a magán kórházak milyenek Magyaro-on. Írtad, hogy Magyaro-on "nincsenek ugyan rózsaszín-világoskék nyuszikák a falon, meg süppedős padlószőnyeg". Azt gondolod, hogy itt ez van? Tévedés. Egyágyas, vajúdók és szülöszobák vannak. Ízlésesen berendezve. A vajúdóban tv, ágy, heverö, újságok, asztal, székek, mosdo, wc. A szülöszobán. Ágy, aminek a vége levehetö, szülöszékké alakítható. A falon függöny mögé rejtve a müszerek, ha kellenének. Gyerekfürdetö, pelenkázóasztal, "újraélesztö" asztal, mert ha a gyerekkel gond van nem rohannak el vele, hanem elötted segítenek rajta, amitöl a szülök sem lesznek idegesebbek. És mindenütt félhomály. Ideális hely a gyerek fogadására.

Ígen, éppen azért mentünk a klinikára, mert ott dolgozik az ismerös és ez a legjobban felszerelt. 100 km-es körzetböl hordják a klinikára a koraszülötteket.

Az elözö üzenetemben írtam, hogy milyen kicsi babákat megmentenek, mindenféle károsodás nélkül, itt Svédo-ban. A világon egyedülálló a módszerük. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a koraszülöttekre. Ezek tények.

Azt is írtam, hogy komplikációk is voltak, agyvérzés, oxigéntúladagolás, és amik nem derültek ki. A gyerek súlyA 1000g volt mikor eljöttünk. 950 g-al született. Mikor Svédo-ba került megállapították, hogy nagyon alultáplált és a kiszáradás szélén van. A vele egykorú/egysúlyban született babák itt svédo-ban 700 g-al voltak súlyosabbak. És az nagyon meglátszott.

Írod:"de hidd el, itt is ugyanúgy meggyógyult volna". Nem hiszem. És ez is tény. Koraszülött anyukákkal tartom a kapcsolatot, akikkel ott megismerkedtem. Egyiknek sajnos meg is halt a lánya. Másik súlyosan agykárosodott. A harmadiknak kétszer véletlenül eltörték a karját. A súlyukban is nagyon el vannak maradva. Az egyiknek egyévesen 3,5 kg os volt a fia. A többiek is hasonló súlycsoportban vannak.

Az én lányom 7,5 kg-os volt egy évesen. De az itteniekhez képest mint mondtam el van maradva. És itt nincs teáztatás, cukros vizezés amikröl írtál. Nagyon alaposan kidolgozott "tejszínre emlékeztetö" ital van. Messze a tápszertöl. Nem az a lényeg, hogy felpumpálják a gyereket, hanem hogy megfelelöen biztosítsák a szükséges anyagokat a szervezetének.

Van egy anyuka akinek már a klinikán megmodták, hogy a gyereke szemét csak akkor tudják megmenteni, ha Hamburgban operálják, mert az a legközelebbi klinika, ahol ilyen mütétet végeznek. Pénzük, összeköttetésük pedig nincs.

Az én lányom szemével is gondok voltak, Itt, mikor visszajöttünk, rögtön operálták is, de egy szeme vak maradt. Nem kapott gyors segítséget. Ha Magyaro-on maradunk, nem is tudom, hogy mi lett volna vele. Szerintem nem élte volna túl ö sem.

"egyébb gondom van (de nem lesz) ott a dokim, a szülésznőm." miért kell akkor neked is választott doki, szülésznö? Miért nem passzol, aki éppen bent van? Ha olyan jó hely, nem kell csúszópénzt sem adni! Nem veszed észre az ellentmondást?! Ellentétben veled én nem vágyom oda vissza.

Annamari!

Nobilis doktor szerintem is rendes volt. Olyan kedves, mackós. Kár, hogy nem ö ápolta, kezelte éjjel-nappal a gyerekeket. Jó ápolónö vált volna belöle. De miért nem tart nagyobb rendet, miért nem követel többet a dolgozóitól?

Tényleg volt egy kellemes emlék is, bár nem velünk történt, csak az egyik anyuka mesélte, hogy az ö doktornöjük elöre kikötötte, hogy neki semmit ne adjanak, mert ezt még az egyetemi évei alatt megfogatta, hogy nem fogad el hálapénzt. És ezt tartsák tiszteletben.

Mi is vele beszélgettünk egyszer egy jót, csak amikor ezt megemlítettem egy másik doktornönek, akkor ez a kedves doktornö késöbb messziröl került minket és mindig ahhoz a másikhoz irányított. Mintha rászóltak volna. Ö nem való közéjük.

Igen, a magyar orvos nagyon jól megállja a helyét, itt is van néhány. És svéd módra viselkednek. Elismertek. Ápolónök ugyanigy.

A lányom neve Krisztina lett. Hogy anyakönyvezzék Magyaro-on két hétbe telt.Az egy másik cirkusz volt. Nem hitték el, hogy magyar állampolgár vagyok, holott magyar az útlevelem, a férjemnek nem hitték el, hogy svéd, ö is mutatta az útlevelét. Attól még lehetünk más állampolgárok is, annyi útlevelünk lehet amennyit akarunk. És ez igaz. De hogy bizonyítsuk? Azt modták, hogy adjunk be egy állampolgársági meghatározási kérelmet a belügyminisztériumhoz, és majd kivizsgálják. 1-2 hónapon belül. A végén már nevettünk a férjemmel, és hazudtam a végén, mert egyébként még mindig ott ülnénk. A svéd követségen mondta a fiú, hogy csodálkozik, hogy ilyen hidegvérrel viselem ezt a cirkuszt ami Magyaro-ra jellemzö.

Szóval Kriszti jól van. Bár a fejébe beültettek egy shuntot, ami a hasüregbe levezeti az agyvizet, mert az agyüregek egy része elzáródott a vérzés alatt. Ez nem látszik, mert a bör alatt van.

Nemrég voltunk megmutatni az elsö itteni koraszülött orvosának, és mondta, hogy nem számított erre, hogy ilyen jól fejlödik Kriszti, ha arra gondolunk amin ö a kezdet kezdetén keresztülment. Azt hiszem mindenre válaszoltam.

Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Kata,
sajnos ezek a dolgok nem mindig ilyen egyszerűek. Én is így gondoltam, hogy a köv. baba majd rögtön mellém kerül, ha már az elsőt nem sikerült, és rögtön mellre teszem születése után, mint az elsőt. Aztán nem így történt. Mert megmutatták, nagyon picit velem volt és még a minihisztim sem segített, mert elvitték. Ciciztetés nélkül, azt mondták pici adaptációs zavara van (nagyon fázott és csúnya sötét színe volt.) Aztán mikor pár órával a születése után elmentem a csecsemőre, ott találtam beöltöztetve, pólyában (3980grammal született!), izzadt és nem engedték megszoptatni! De miután felhívtam a figyelmet rá, hogy a gyerek izzad, levettek róla egy rugit.
Megpróbáltam kikönyörögni, nem adták.
Visszamentem zuhanyozni, ha már egyedül kell lennem, töltsem hasznosan az időt. Amíg zuhanyoztam, kihozták szopizni. Tili-toli nélkül. Visszavitték, anélkül, hogy szóltak volna, esetleg bekopognak a zuhanyba. Abban a pillanatban, úgy szappanosan rohantam volna szoptatni!!! Ezek után bementem a csecsemőre és NEM ADTÁK ODA SZOPTATNI a babát! Sem ott, sem a szobában, mondván, hogy lemaradtam róla. Kép Nehezen, de visszamentem a szobába sírdogáltam kicsit, de erőm nem volt még veszekedni. És már késő este volt, nem hívhattam sem az orvosom, sem a szülésznőt segítségül. A többieknek pedig hiába szóltam volna. Másnap reggel hozták szopizni a gyermeket. Megkérdeztem, hogy az a büfi szerű váladék mi a mellette levő peluson. A nővér legyintett és azt mondta, csak anyatejes bukás. DE AZ ÉN FIAM ADDIG NEM KERÜLT KÖZELEBBI KAPCSOLATBA A MELLEMMEL!!! Majd zavartan elvette a pelust és kifordult az ajtón.
Én nem így terveztem. Az esetről nem tettem említést később senkinek. Reméltem, hogy ha vmi miatt tápozták, vagy anyatejezték, azt steril, az eü szabályoknak megfelelő körülmények között tették.

Csilla,
a kocsifeltörésekről sajnos csak annyit, hogy nem tudom, hivatalosan lehet-e a klinika parkolójában parkolni. Ha igen, akkor gondolom a svéd rendszám rendesen kinyitotta a portás markát. (Ha meg nem, akkor mindennek ára van ezen a gyönyörű, ám teljesen korrupt országban.) Szégyellje magát érte! És hogy tudd, tudom milyen ez, én mostanában német rendszámú autóval közlekedem otthon, mert ideiglenesen itt élünk.
A bánásmód és a fizetés összefüggéséről szerintem lehetne vitatkoznunk. Ha vkinek nagyon kevés pénzből kell megélnie, adja Isten, hogy ezt sose tudd meg, ha eddig még nem tapasztaltad, akkor bizony először csak lebiggyed a szája. Utána morcossá válik, végül pedig pokróccá, majd nem érdekli senki más. Végzi a dolgát, mint mindenki, csak elveszett vmi. A csillogás a szeméből, és az odaadás, mert állandóan máson jár az esze. A nővéreknek a magyarországi viszonyokhoz képest is NAGYON KEVÉS, piszokul kevés a fizetése. És miután kevés pénz van a szakmában, nagyon sok a pályaelhagyó, ennek logikus következménye, hogy nővérhiány van, ezáltal túlhajszoltak a nővérek, ergo egyre fáradtabbak. és aki nem tudja kipihenni magát, előbb utóbb fásulttá válik. Pedig lehet, hogy pár éve még ő volt a legjobb ápoló.
Én is találkoztam egy nővérrel itt a klinikán, aki ha nem lett volna, nem tudom, mi lett volna velem. És találkoztam olyannal is, aki pl. Katának szimpi volt, és tényleg jó fej volt, de szinte könyörögnöm kellett, hogy ne papírvattát adjon, mert az ráragad a gátamra, és nem tudom lemosni. (Nálunk velem volt egy kis bibi.) Volt olyan, akitől kérni kellett és volt olyan, aki kérés nélkül segített. De aki ma Magyarországon még az egészségügyben dolgozik, az vagy bolond, vagy tényleg a munkájáért él.

Azt pl. lehet tudni, hogy miért született meg korábban a kislányod? És hogy lehetett volna tovább benntartani? Azért a 27. hét nagyon korai! Lehet, hogy Svédországban is kijöttek volna ugyanezek a problémák! Emiatt ne emészd magad! Nem szabad. Ami történt megtörtént. (A csecsemősöknek egyébként én sem mondtam köszönetet, mert nem éreztem én sem, hogy mindent megtettek volna. Sőt. Persze ott is vannak olyanok, akik tündérek! Tisztelet a kivételnek. De pl. mindenki imádott Ica nénije vagy hülyített, vagy nem tudom, amikor azt mondta, hogy a gyereknek jó, ha benne marad a kakiban, mert az melegíti. Na én meg amilyen hülye vagyok elhittem...Kép Azért persze tisztába tettem, ha észrevettem. Az egész családom ezen röhög azóta. Kép

Az is baj lehetett, hogy mint említetted, meghúztátok magatokat. Szerény emlékeims zerint itt mindent lehet, csak meghúzni magad nem. Mindig mindenki rohan, nem ér rá semmire. A lányom születése után az első gyerekorvosi vizit, amivel találkoztam,a hatodik napon volt! (itt jegyzem meg, hogy biztosan volt korábbanis, csak még esetleg nem voltam eléggé magamnál, vagy esetleg nem voltam szobában, mikor jöttek.) De ezek fölött a dolgok fölött elsiklik az ember. A kapocs az orvos és a páciense között itt a csecsemősök voltak. Ők mindig mondták, ha kérdeztem, hogy nics baj a gyerekkel, akkor miért is aggódtam volna? Addig meg inkább nem beszélek orvossal, míg baj nincs, mert aztán kiderül, hogy mégis van. Kép De a lényeg, hogy végül én vettem észre, hogy a gyerek picit hypotón, és az orvos egy kézlegyintéssel elintézte a vizitet, ez már öreg baba felkiáltással. Ha akkor nem kérdezek, nem tornázunk Sárával és lehet, hogy problémái lettek volna. Akkor ezt, hogy - szerintem - nem foglalkoznak eléggé az egészségesen, időre született gyerekekkel, annak tudtam e, hogy a PIC elviszi minden erejüket és idejüket.

Magyarországnak még nagyon sok gyermekbetegsége van, amit vagy ki kell nőnie, vagy meg kell szerezni a védőoltást nyugatról. Mert megyünk az Euba, de ott is kell tudni maradni.

Pl. a tekintélyelvűség Mo.-on nagyon fontos. Az orvosok felsőbbrendű lények. Ez így van. Így alakult. Máshol lehet, hogy természetes, ugyanolyan munka, mint más. Otthon nem. Ha vki neve előtt ott a dr., akkor az a minimum, hogy földig hajolsz a nagysága előtt, mert őt felvették az orvosira és még el is végezte! Hú! Hát máshol lehet, hogy ez nincs így, máshol más az oktatási rendszer is. Mi temperamentumos nép vagyunk. A svédek lehet csöndesebbek. A németek is egyébként. Engem ez sokszor idegesít is. Kép De pl. ez is magyarázhatja a kül. viselkedéseket.


A fogadott orvos fogalma is azért alakulhatott ki, amit már írtam. Többek között az "átkosban" (amit gyerekként imádtamKép), belekalkulálták az eü. dolgozók fizujába a hálapénzt. (Most is, csak nagyon optimistán. Kép)
Jó nagy zsebes köpenyeket varrtak a Május 1. ruhagyárban és boldog boldogtalan pénzzel traktált boldog boldogtalant. Aminek az lett a vége, ami. Sokan csak ezért választották ezt a szakmát, nem hivatástudatból. (Mint ahogy sokat hallom azt is, hogy vki azért ment el tanárnak, mert van nyári szünet.)

De mi is máshogy vagyunk kódolva. Én pl. azért nem nyomogattam a nővérhívót minden esetben, mikor szükségem lett volna segítségre, hogy nehogy akkor ne jöjjenek, mikor tényleg szükség lenne rájuk. KépKép

Solya
ui.: Bocsi, asszem kicsit hosszú lettem. Nézzétek el! Kép
solya
 
 


Csilla,
még annyit hagy tegyek hozzá, hogy klassz csaj lehetsz, ha ezekről a dolgokról így tudsz írni! És azért is, mert amin keresztül mentetek, az nem semmi. És tudod, az a baj Magyarországgal, ahogy reagáltunk. Még mindig nem okés a dolog, ha mi is csak legyintünk, nem próbálunk meg tenni ellene.

Magyarországon a magánkórházak csilli-villik. Csak éppen sok rosszat hallani róluk. Kép Meg nagyon drágák is.

És még vmi: remélem csatlakozol a traccspartinkhoz is! Kép

Solya
solya
 
 


Sziasztok!

Csilla!
Nagyon sajnálom, hogy a kislányodnak maradandó károsodásai lettek! Amiket leírsz, szörnyű dolgok Kép Azon totál kiakadtam, hogy ennyi idő alatt összesen 50 grammot hízott a kislányod! Ez nagyon kevés! Ilyen pici babákat hízlalni kéne ezerrel!

Solya!
Ezen a tápszerezésen is csodálkozom, bár a felkészítőn mondták, hogy a nagy súllyal született babákat tápszerezik az első napokban, HA nem elég a tej. De az, hogy erről nemhogy előre, de utólag sem szólnak, kissé fura Kép
Nővérhívót én kétszer nyomtam meg összesen a klinikán, először, mikor a mellettem levő lány elkezdett hányni és valakinek el kellett vinni a tálat, mi meg mind friss műtétesek voltunk, másodszor pedig amikor a patológián begörcsölt a hasam és azt mondták, feküdjek. Egyik alkalommal sem működött a hívó.

Annamari
muter
 
 


Sziasztok!

Annamari!
Krisztinek 14 naposan 820g-os volt a súlya, mert lefogyott. Arról "hízott" fel 1000g-ra, 17 nap alatt 180 g-ot szedett fel. Svédo-ban négy nap alatt hízott 150 g-ot.

Bármi is marad vissza neki, itt könnyebben elviselem, mert látom, hogy milyen odaadással és szeretettel veszik körül. És mindent megtesznek az érdekében.

Láttam a profilodban, hogy van egy fiad. Mennyi idös?

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Sziasztok!

Csilla! En nagyon sajnalom ami a kislanyoddal tortent, de ne haragudj erte, nem ertek veled egyet! Sejtem hogy Svedorszaghoz kepest itt minden mas, de hat ezt tudtuk is. Sajna a penz szamit es semmi mas. Nem tudom pl, hogy kikkel allsz kapcsolatban, de pl az indexen is van korababas topik, ugyanilyen idore szuletett babakkal, es ok eleg koran utolertek idore szuletett tarsaikat (termeszetesen ott is van par baba, akik angyalkakka valtak, de minden bizonnyal ez Svedorszagban is elofordul sajnosKép)

Nekem is van nehany furcsasag abban, amit irtal, de vegulis nem fontosKép (pl ha van magyar utleveled, nincsen szemelyid? Ez mindent tisztazott volna...)

Furdetes: Svedorszagban ez hogy zajlik? Hany babara jut 1 nover, hogy szepen, kadban (vagy ahol szerinted megfelelo), meg tudjak furdetni a babakat? Mondjuk en nemregen szultem (majd 10 honapja), de tudtommal csak en adhattam a gyereknek cukros vizet, plusz tapszert is a megkerdezesemmel irtak fel (mert sokat vezstett a sulyabol, de vegul nem fogadta el).

A szuloszobak kozti kulonbsegek megint csak a penzre vezethetok vissza (bar allitolag az uj szuloszoba szep es modernKép).

Az, hogy a svedek joval nyiltabbak es kozvetlenebbek, pedig egyszeru kulturabeli kulonbseg, a magyarok joval zarkozottabbak, miert viselkednenek mashogy a korhazban?

Korantsem azt akarom termeszetesen mondani, hogy a Klinika csucsszuper hely, de ugy erzem, hogy mindenert a korhazat hibaztatod, pedig ugyebar nem tudhato, mi lett volna, ha mindez Svedorszagban tortenik....

orsoly
orsoly
 
 


Sziasztok!
Csilla: hát nem semmi amin végigmentél. Mi is jártunk a PIC-ken szerintem is borzasztó!
Ha nincs dr. V. akkor szinte nem is tájékoztattak volna. Mindig Nobilist kerestükKép Aztán egyszer betelt a pohár akkor a drnővel is beszélgettem egy kicsit és onnantól kezdve mindenről tájékoztattak. KépKépKép
Én 75 ben 6,5 hónapra születtem 1,70 nel én se látok az egyik szememre de azért élek itt Mo-on. De sok szőrnyűségen kellett végigmenned. Én már a 11.nap hazamentem de másnap már mehettem vissza mert másik korházba mentünk...
De mindenki mondta aki látott bemenni Andihoz, hogy kivirultamKépKép
picus
 
 


Annamari: Hát az Andi nagyon gyorsan fejlődik ezt én is látom, de fogalmam sincs mértKépKép
De tényleg pedig Ő is kis súlyú volt, tüdőgyuszis stb.
Azért azt az egyet senki ne felejtse el lányok, hogy amikor megszül az ember Lánya sokkal érzékenyebb s én a tüdőgyuszis Andikámról is mindig azt képzeltem nem jön velünk haza soha..
Borzalmas azt látni ami a PIC-en van főleg, ha valaki erre érzékeny...mint a Csilla is.
Az ember úgy a padlóra tud kerülni, hogy azt így utólag nem is értem én mért voltam annyira magam alatt a "többi babához képest". De az embernek a sajátja a legfontosabb ott akkor s nem a ++dolgokra érzékeny hanem a ---ra!!!
Valahogy azt veszi az adóvevőnkKépKép
De tényleg én borzalmas idegállapotban voltam ott akkor!!!
Ma már néha mosolygok dolgokon de akkor én a férjembe is belekötöttem ahol tudtam..Így utólag látom tudom de ott akkor!!!
De jól viselte!!KépKép
Picus
picus
 
 


Sziasztok!

Solya!

Nagyon rossz lehetett, hogy nem adták oda a gyerekedet. Nekem nagyon furcsa, hogy nem lehetett melletted. Én itt Svédo-ban szültem az elsöt, elsö perctöl velem volt, csak másnap reggelinél fogta meg az egyik növér, mert csengett a telefon a szobámban és sietnem kellett. 2-3 percig voltam nélküle, de már nagyon hiányzott.

Azt én sem tudom, hogy hivatalosan be lehet-e állni a klinika udvarába. Más is állt bent rajtunk kívül, mert az egyik koraszülöttes apuka szólt nekünk is, hogy ne hagyjuk az utcán a kocsinkat, inkább fizessünk a portásnak. Ök is bent álltak. Szóval jól keresnek a portások, az biztos.

Nekem a méhszájammal voltak gondok, nem zárt rendesen, ezért a 15. héten összekötötték itt Svédo-ban. Az elsö lányom is így született már, mert elötte volt egy vetélésem, és a dokim így látta jónak. Nem volt semmi gond az elsövel, egy héttel túl is hordtam. Úgy mozoghattam, élhettem mint más, normális terhes.A 37. héten szedték ki a madzagot.

Krisztivel is így lett eltervezve, de valószínüleg a madzag lazulhatott ki. Azért akartak Pesten császározni, mert tudtak erröl a mütétröl és hogy szét ne repedjen a méhszáj. De Kriszti szétnyomott mindent, de nekem nem lett semmi bajom.

Pesten azt mondták, hogy fertözés volt. És hogy a gyerek is elkapta. Aztán kb 10 napig rágtam a fülüket, hogy ugyan mondják már meg milyen fertözést kaptam el, mert szerettem volna tudni, akkor kiderült, hogy nem volt fertözés. A gyereknek sem.

A svéd orvosom is azzal vígasztalt, hogy nem volt felelötlenség elmenni Magyaro-ra. Ez csak véletlen alakult így, hogy a madzag elengedett. Itt Svédo-ban is megtörtént volna. Igen, igen, de Kriszti jobb startot kapott volna.

A leveleddel teljes mértékben egyetértek, nem akarlak ismételni. Az is igaz, hogy furcsálottam amiért elöször úgy válaszoltál. De most már értelek.

Hol vannak magánkórházak Magyaro-on? Csak hallottam, hogy vannak, de hol?

A tracsspartyt hol találom. Szívesen csatlakozom, de én csak este érek rá.

Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


SZiasztok!

Orsoly!
Svédo-ban, egy egészséges, 27. hétre született gyereknek semmiféle károsodása nincs. Nem lesznek angyalkák! Hihetetlennek tartod? Három hónapig laktunk a kórházban, kisebb babák is születtek, mint Kriszti. Semmi bajuk. Van böven hasonlítási alapom. Ha itt születik, nem lett volna semmi baja. Ez tuti.

Itt is vannak szívbeteg, tüdöbeteg, vesebeteg stb babák, az ö kilátasaik mások. De mint mondtam, egy egészséges, szervi bajok nélküli gyerek nem károsodik itt. Nehéz elhinni?

Az útlevélröl. Úgy látom Te is megkérdöjelezed, amit írok. "Nekem is van nehany furcsasag abban, amit irtal, de vegulis nem fontos (pl ha van magyar utleveled, nincsen szemelyid? Ez mindent tisztazott volna...)"

Ezt nem jól tudtad. Ha valaki elköltözik Magyaro-ról, annak le kell adnia a személyiét a hatóságnak, ez 91-ben még így volt. Szóval nekem nincs személyim. Nekem az állandó lakhelyem Svédo-ban van. Magyar állampolgár vagyok. Csak úgy tudtam volna bebizonyítani, hogy magyar vagyok, mint a fentiekben leírtam, hogy a belügymin. kivizsgálja.

A fürdetésröl. Kár összehasonlítani a két országot a továbbiakban, mert ég és föld, de mivel kérted leírom.

Itt nincs olyan szoba, ahol a babákat összehordják és növérek gondozzák, hordják-viszik a szoptatásra stb. Sehol nincs ilyen az országban. Régen voltak de 20-30 éve megszüntették.

A babákat a szülök gondozzák. 1-2 ágyas szobák vannak, gyerekkel alszanak. De inkább olyan szobákban vannak, ahol a kis család együtt lakik, ameddig akar. Általában egy hétíg maradnak legtovább.

Bár van egy ismerös (csecsemösnövér), aki amikor szült 20 éve, annyira bizonytalan volt, hogy ök két hétig laktak ott. A növérek csak arra vannak, ha gond van, vagy tanács kell. A szobákból tusoló nyílik, a mamák ott zuhanyoznak, babákat kis kádban fürdetik. Nem nehéz.

Gondolom azt is furcsáljátok, hogy a gyerekek együtt alszanak az anyukákkal. Van egy tologatós kis ágyuk, de a felmérések szerint ezt nem sokan használják, inkább magukhoz veszik a gyereket.

Én is úgy aludtam a nagyobbikkal, kezdettöl fogva. Szorosan összebújva. OLyan jó volt!!! Csak sajnos kétévesen vettünk neki egy rendes ágyat, ami annyira megtetszett neki, hogy azóta ott alszik, külön szobában.

Kriszti viszont, kezdettöl fogva a kiságyában alszik, neki nem volt alkalma eleinte hozzám bújni. Erröl ö lemaradt.

Ha bármi "furcsaságot" érzel a leírtakkal kapcsolatban, kérdezz nyugodtan.

Majd megnézem az említett korababás topikot. Én néhány olyannal tartom a kapcsolatot ( nem az interneten keresztül), akikkel személyesen találkoztam amikor a klinikán voltam.

Szia
Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Csilla,
Mi most itt tartunk, ahol Svédo. anno:
"Régen voltak de 20-30 éve megszüntették."
De igyekszenek nagyon. Bár azért még sok helyen vaskalaposak.
Meg gondolj bele, ez az átalakulás nem megy egyik napról a másikra. Ehhez kell pl. pénz. Mert hely kell ahhoz, hogy egy ágyas szobák lehessenek. Itt a klinikán pl. én még csak úgy szültem, hogy teltház volt. Hova tennél 30-40 szobát?
Azt gondolom a folyamat elindult. Szerencsére én már az új gyermekágyon voltam csak, de mit szóltál volna a régihez? biztos voltál az alagsorban Uh-on, ugye? Most egy 5 ágyas szobára jut egy wc, zuhanyzó. Akkor ha jól tudom, az egész osztályon volt 2 db. zuhany.
Ezeket az előzményeket gondolom nem ismerted. És ha sikerült volna, akkor már te is az új szülőszobán szülhettél volna, mint ahogy én is, akinek már 2x be volt igérve, oszt mégis maradt a második emeleti, háromágyas. De megyek én még az egyágyasba szülni! Kép
A babák itt is tili-toliban vannak, és Te döntheted el, hogy éjjel -nappal veled legyen-e, vagy beadod egész napra, és csak szopira hozzák ki, vagy csak nappallegyen melletted. Sok kórházban még mindig nem működik rooming-inn, és sok kórházban még mindig nem engedik, hogy az első két órában együtt legyen a család. Itt igen, ha nincs gond mamával, babával. És ez ma Mo-on, egy klinikán szerintem nagy szó.
Én pl. nemmertem volna éjjelre egy ágyban aludni a babával. Kép Mint ahogy itthon sem aludtam vele, csak amikor már nagyobb lett.
Már vannak olyan kórházak, ahol alapítványi szobák is léteznek. oda bemehet apuka is egész napra, éjjelre is. De ez nem alapellátás. Ezért jó sok pénzt kell fizetni.
Magánkórházak? vannak kisebb rendelők pesten, de igazából fel sem merült bennem, hogy utánajárjak a magánkórházaknak. Telkiben biztos van.

Csilla,
itt (is) szoktunk trécselniKép. De pl. a chaten is elég élénk élet folyik. Bár arra (is) hamar rá lehet szokni, így azt én hanyagolom. Kép

Solya
solya
 
 


Sziasztok!

A II-es klinikához semmi közöm, de PIC-et nem is olyan régen láttam elég közelről. Nem ezt, egy másikat, és szerencsére nem ilyenek a tapasztalataim, mint Csillának.

Kata: szerintem nem a szobatársak dolga, hogy figyeljenek a szomszéd ágyon fekvő betegre! Nem eü-sök, nem értenek hozzá, és valszeg ők sem véletlenül vannak ott.
Ahol mi jártunk PIC-en, csak a főorvos adhat felvilágosítást a babáról, szerencsére általában ott található az osztályon.
Az a baj (azaz a mázlid!), hogy fogalmad sincs arról, mit él át ilyenkor az ember. Az én kisfiam 33. hét végén, 2,28kg-val született, semmi komplikáció nem volt, "csak" 12 napot töltöttünk bent, de rengeteget sírtam, pedig messze nem ezeket a körülményeet tapasztaltam, mint Csilla!

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Csilla: sajnálom, ami veletek történt Kép

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Sziasztok!

Kedves Csilla!
Nagyon sajnálom, ami veletek történt, megértem, hogy hogy érzel, én még apróbb dolgokban is nagyon tudom vádolni magam, a gyerekem esetében meg hatványozottan így van, de szerencsére nálunk nincs semmilyen probléma, makkegészségesek mindketten, de emlékszem, mennyire megviselt, amikor a fiamat a kék fény alatt láttam, és nem mehettünk haza időben egy hétköznapi sárgaság miatt.
A mellettem lévő ágyra akkor hoztak egy anyukát, amikor nem engedtek minket haza. Látásból ismertem is a ctg-ről, első pillanatban éreztem, hogy vele jó barátnők lehetnénk, nagyon szimpatikus volt. KIhozták a babáját, de végig ott állt a nővérke, és nem engedték, hogy megszoptassa. Furcsálltuk, hogy miért állt ott és vitte el öt perc múlva. Aztán jött egy gyerekorvosnő (Laczkó Judit), és elmagyarázta, hogy ritka szívfejlődési rendellenességgel született a baba, nagyon szürke, bevitték a PIC-be, átkísérte a lányt, császár utáni reggel alig bírt menni szegény, hogy még egyszer megölelje, aztán azonnal jött a mentő. Elvitték a babát vizsgálni máshová, majd visszahozták, menthetetlen volt, de azért visszahozták, hogy vele lehessen végig. Nem tudom a mai napig, mi történt velük, de én csak emberséget én maximális törődést láttam a nővérektől és a doktornőtől is ebben az esetben.
Másik: szemben feküdt egy ikres mama, két gyönyörű, időre született kisfiúval. Az egyik a pic-ben volt, annak ellenére, hogy makkegészségesnek és érettnek, fejlettnek látszott. ÖSszevissza vizsgálták, többszöri vérvétel, gerincvelő vizsgálat (ha jól emlékszem), amit ismételni kellett, összevissza diagnózisok, szegény lány semmit nem tudott. Keservesen próbálta szoptatni a vele lévő babát, majd sírva fejt egy-egy cseppet a pic-en lévőnek. Annyira összevissza informálták, hogy már mi hívtuk az szülészorvosát, csináljon valamit, hogy tudja végre, mi van a kisfiával. A doktor úr felemelte a hangját, így rögtön előkerült a gyerekorvosa a babának, és csak így tudta meg, hogy agyhártya gyulladása van a picinek. Velük sem tudom, mi történt a mi hazajövetelünk után, remélem, jól van az a két gyönyörű kisfiú.
Ez utóbbi lány nagyon nehéz helyzetben volt, hiszen kinn volt vele az egyik fia, akit pelenkázott, szoptatott, dajkált, aztán be kellett tolnia a csecsemőbe, hogy indulhasson a pic-be, ahol fertőtlenítés, nővérek lefizetése, stb. után is alig lehetett a picivel. PLusz éjszakánként is két óránként csörgött az ébresztője, fejni próbált és szoptatni. Ja, és volt otthon egy három éves kisfia, akinél már rég otthon kellett volna lenniük.
Mindez ugyanazon két nap alatt történt, nagy volt az ellentét.
Plusz: az ikres mama mesélte, hogy egy frissen szült roma szobatársunk fia is a pic-en volt, az anyja csak úgy kézmosás, fertőtlenítés stb nélkül ment be hozzá, kikapta az inkubátorból, és senki nem szólt semmit, pedig a nő - finoman szólva is - messziről bűzlött. Ő pedig minden utasításnak eleget tett, halkan meghúzta magát, csendben ölelgette a babáját, és mégis így bántak vele.

Ez volt 2002. márciusban. 98 augusztusban, amikor a lányom született, még tényleg a folyosóra kellett kijárni, és a papucsunkkal csapkodtuk a csótányokat a fürdőben. Komolyan. Azért látszik a változás, a tisztasághoz szerintem nem fér kétség, a mi papucsunk alatt is nyikorgott a domesztosz, minden reggel jöttek takarítani a szobába. Ezzel együtt a folyosók meg főleg az uh első látásra nagyon koszvadtnak tűnik a régies csempe meg a kilógó csövek miatt. Jó, hogy nem lehet összevetni Svédországgal, és hiába lesz Mo. EU tag májusban, azért zongorázik a különbség.

Ha jól olvasom, egy éves múlt Kriszti. Miket csinál mostanában? Látszanak rajta laikus szemmel a megpróbáltatások?

Más: ha már ilyen rosszkedvűek vagyunk: a lányomék az oviban immár 27-en vannak egyetlen csoportban, ami elég tágas, de 27 gyerek akkor is irgalmatlanul sok egy óvónénire. És mert vki szemet vetett a hátsó oviépületre, az önkorm. eladja, így jövőre várhatóan még többen lesznek. No comment. Nyilván hogy nem fogom elhozni Dorkát a megszokott közegből, és hála IStennek két tündéri óvónénije van, jobbat nem is kívánhatnék, de sajnos Andrisnak sincs sok alternatíva, mert a másik közeli ovi ugyanígy van.

Annamari, Picus!
Köszi a tapasztalatokat. Majd szakértő véleményét kérem ki, mert a mostani bogyóból kezd elegem lenni.

Picus!
Sajnálom a szemedet. Abszolút semmit nem látsz vele?
angi
angi
 
 


Picus!
Ugye jól emlékszem, hogy az Őrsnél laktok?
Nem tudod véletlenül, jár a metró vasárnap a felújítás miatt? Merthogy börze leszKépKép
Jöttök??
Köszi, angi
angi
 
 


Kedves Csilla

Szomorúan olvstam soraidat bízom bene, hogy Krisztike mos már csak javulni fog szépen.

Enged meg hogy leszögezzem mindjárt az elején, engem is elkeserít az ami az eü.-ben van és ami ennél is jobban hogy a kicsi lányod születése kapcsán ennyi szomorúsággal sőt haraggal a szívedben mentél el Magyarországról.

Tudod azért fejlődünk pont ahogyan Solya is írta, évekkel ezelőtt is más volt, mind a gépek mind a szakemberek terén minden a kórházakban, nekem is van összehasonlítási tapasztalatom, nem a PIC-en szerencsémre, csak álltalánosságban.

A pénz szerintem el a legfontossabb tényező, mert ha az orvosok és ápolónők fizetése jóval magasabb lenne, nem lennének mindannapos megélhetési gondjaik, akkor azért megnyugodva végezhetnék a munkájukat, valószínűleg kevésbé gondterheltek nem? A kórházak meg....
Tudod te miből kell gazdálkodniuk?
Hiába adná az orvos a jobb méregdrága gyógyszert ha nincs mert nem rendelhetnek, nincs rá keret, ők is tudják, sőt mi is laikusok,hogy felháborító hogy nincs elég számú személyzet, hogy a géppark sokszor lepukkant és épp hogy működik, ha egyszer nincs rá keret?
Belefásultak, talán mi is.

Hogy neked ehhez semmi közöd a pici lányodnak joga lett volna mindenből a legjobbra?
Igen, igazad van!
Őszintén mondom!
Én is így éreznék a helyedben valószínűleg!

Könnyű filozofálnom három egészséges gyermek anyukájaként.
De...Tudod én azért egy magyar ember is vagyok.
Valahol fáj hogy azt mondod sok károsodás ami a kicsit érte a kórház felelőssége.
Biztos ez?
Sajnos tényleg korán érkezett erre a világra és tény hogy nagyon sok baba, aki túl éli a születését valamiféle károsodást is elszenved gyakoriak a szemproblémák, az agyvérzés, tüdőgyulladás stb.
Ez szomorú de tény. Ha mindez kint történik veletek ami szerinted olyan csodálatos stb. és a pindurkád mégis ugyan itt tartana mint most akkor kit hibáztatnál?

Nem gondolhatod komolyan hogy ott minden gyerek meggyógyul és tökéletes lesz ekkora hátránnyal amivel születnek, hiszen még bőven a mama pocijában kelet volna lenniük!
Gondolod ott dicsekednek vele, és azokat a szülőket és kicsiket mutogatják, különössen nektek akik a külföld felé őket valahogyan minősítik is, akiket nem sikerült maradandó sérülések nélkül haza engedniük?

Érzésem szerint magadat okoltad amiért itt voltál és nem ott amikor a szülés bekövetkezett, aztán hogy ez a leki teher elmúljon mindezt áthárítottad a kórházra és Mo.-ra, mondván ami itt van.....
Ez is érthető ha találunk egy bűnbakot akkor hogy ne következzen be semmi baj legközelebb elég csak ezt az egy tényezőt kiiktani és minden rendben lesz.

A külföldi orvosok persze hogy okoskodtak és mindent jobban tudnak és mindent az előző intézmény számlájára írnak, ez logikus, ha onnan hoztad volna ide akkor is így lett volna, senki sem szereti mutogatni és bevallani a nyomorát egy gazdagabb ország előtt!

Te magad írtad a kicsi méhszájelégtelenség miatt jött hamarabb a világra, erről senki nem tehet, a problámék viszont ebből adódtak, ha időben születik nagy valószínűséggel egészséges baba lenne. Vajon tényleg van értelme vádaskodni?

Szomorú tapasztalatot megosztani másokkal az kell, mindenképp, mindannyian tanulhatunk belőle valamit, csak arra kérlek bocsáss meg magadnak és másoknak vannak dolgok körülöttünk amiket bár szertnénk sajnos nem tudunk iránítani,ki tehet hát mindenről?
Isten? Vagy nincs válasz?

A barátnőm is van egy kisfia éppen úgy született, még pont ebből az okból kifolyólag is, és szinte centire és dekára annyival mint Krisztike.
Számomra hihetetlen hogy ép semmi komolyabb károsodás nem érte, sosem hittem volna, most már lasan három éves, lassabban fejlődött az igaz, fél évig alig volt otthon mert minden betegség nagyon megviselte, ajnos volt neki is tüdőgyulladása és agyvérzése, ami nála szerencsésen felszívódott és még sorolhatnám.
Lehetnek majd az iskolában tanulási nehézségei stb.de voltaképp nem sokan mondanák meg hogy miken ment keresztül a szüleivel együt.

Ki dönti el, melyik kicsivel mi lesz?
Pedig itt élnek az én kedves és szép Magyarországomban.

Végezetül csak annyit mondanék hogy csodállak, amiért egy ilyen komoly családi tragédia után, is lábra álltatok a férjeddel és szeretben nevelitek a két gyermeketeket.
Az előbbi család tapasztalatai alapján tudom, hogy embertpróbáló idők ezek, és sajnos nálatok még csak nem is olyan szerencsés a befejezés mint náluk.

Nagyon drukkolok értetek hogy Krisztike maradandó szemsérülésén kívül, más már ne érje, a söntöt /ha jól írtam/ kiveszik majd ha minden jól megy ugye?

Dzsili
dzsili
 
 


Sziasztok!
Angi: én a kék metró vonalán lakom,KépKép de szerintem ha felhívod a BKv információs vonalát biztos segítenek Neked.
Most jöttem nem rég haza a tanfolyamról hát nem tudom mibe is vágtam a fejszémetKépKépKép
Picus
picus
 
 


Sziasztok!
Idetévedtem én is (néha mellékattintok Kép), s lám, pont egy vitába? beszélgetésbe? panaszáradatba? botlottam. Kép
Csilla!
Mindenekelőtt hadd gratuláljak a kislányodhoz, és ahhoz, hogy ilyen szépen fejlődik. Meglásd, hamar behozza majd a kortársait! Bár sajnos a szeme világát nem biztos, hogy valaha is visszanyerheti. Kép
Mennyire valós minden, amit leírtál! Mindannyian átéltünk hasonló élményeket. Valóban udvariatlan, nyegle, nyers és kioktató a kórházi személyzet, valóban elromlanak a gépek, a kórházi szobákban nem mindenhol van rooming-in. A kórházakban a tekintélyelv uralkodik, az orvosok pedig nem mindig adnak kielégítő felvilágosítást. Aztán ott a hálapénz szisztéma a maga összes gondjával, a kevés és türlmetlen vagy éppen lusta ápolószemélyzet, sorolhatnám. Igen, valós problémákat feszegetsz.
És mégsem mondasz igazat. (Az igazat mondd, ne csak a valódit! - emlékszel?) Amit leírtál ugyanis, annak alapján valami sötét középkori intézmény jelenik meg a szemem előtt, az is valahol a Balkán legeldugottabb pontján, ahol legyek lepik el az iszonyatos váladékukban fetrengő, saját nyálukban fuldokló újszülötteket, ahol mindennapos esemény a halál, s ahol mindezeken kacarászva, slágereket hallgatva és szappanoperákat bámulva lép át a kórházi személyzet. Szemben a tiszta, világos, barátságos, már-már a mennyországra hajazó svéd viszonyokkal, ahol hírből sem ismerik a halált. Szerintem még az öregséget se.
Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kórházi személyzet valóban iszonyatosan keveset keres, és tudod, ameddig mindezt a saját szakállára teszi valaki, addig lehet hűséges a szakmájához, de amikor már gyerekeket kellene eltartania a nyomorúságos fizetéséből, napi vitákat folytatni a férjével, hogy minek megy még be dolgozni ezért az apróért egyáltalán, akkor nem olyan rózsás az élet. Biztosan nem veti fel a pénz a svéd ápolónőket sem, de azért tapasztalatból tudom (én sem lakom most sajnos odahaza), hogy az említett összegből már ki lehet jönni, sőt, még félre is lehet tenni, ha valaki okosan költ. Oldd már ezt meg légyszives, akár Magyarországon, ahol mások ugye a kiadások, az egészségügyben nővérként megszerezhető cirka 70 ezer forint nettóból! De ehhez már külön beteget is kell vállalni, munkaidőn kívül. Kép
A gyakan elromló gépeket pedig nem ritkán a procc nyugati kórházak sózzák rá a gyanútlan keletre 10-15 évi használat után, vagy a gyártó cégek adják oda "ajándékba", adókönnyítési célból azokat a műszereket, amelyeknek a fejlesztése kissé félrecsúszott.
Rooming-int mostmár szinte mindenhol igénybe lehet venni, egész biztos vagyok abban, hogy a II. számúban is volt. Csak bizonyos kismamák egyáltalán nem szeretnék, hogy velük legyen a bébi egész nap és egész éjjel, mert félnek, hogy nem tudnak velük mit kezdeni, ha sírnak, vagy mert sok látogató jön hozzájuk, és tudod, nem szokás beengedni a kórtermekbe őket, a babákat meg nem lehet kivinni: értelemszerűen ilyenkor is az őrzőben vannak.
A tekintélyelv tapasztalataim szerint oldódóban van már, hála a talán svéd mintára elterjedt "letegezünk mindenkit" stílusnak, Kép, az orvosok pedig sokszor vagy azért nem tudnak elegendő infot adni, mert túlhajszoltak, vagy mert a sok buta jogszabály miatt megzavarodnak, hogy mikor kinek a személyiségi jogait sértik meg. Vagy egyszerűen nem beszélgetős típusok, mint a te doktornőd is volt.
Annyi bizonyos, hogy teleírhatnánk mi is oldalakat, hogy milyen sérelmek értek minket, s hogy mennyivel jobbnak képzeltük el a szülésünk körülményeit, pedig mi nem is kényszerültünk egy egész hónapig kórházi körülmények közé, mint te, csak néhány napig. De mégse tesszük. Legalábbis általában nem. Ennek sok oka van, a legfontosabb talán az, hogy bár valóban sok rossz élményünk is volt, mindenesetre történt ott velünk valami jó is: nevezetesen született egy (két) gyerekünk! Meg aztán, egy kis szerencsével jófej anyatársakkal is összejöhet az ember, akivel jól ki lehet tárgyalni a kórházi "szörnyűségeket". Te is írtad, hogy a szobatársaid mennyit segítettek, ezt is felírhatnád a pozitívumok közé! Kép Általában még a legcudarabb nővért-orvost is meg lehet lágyítani kitartó mosolygással, vagy egy kis elesettség érzetével, de mindenkinek felfut az agyába a gőz, ha a kismama követelődzik és kioktat - sajnos, mert azért szerintem egy kismamának mindent el kellene nézni, tekintettel az állapotára.
És igaz, könnyebben beszél az, akinek egészséges a babája, de gondolj arra is, hogy a te kislányodnál sokkal-sokkal betegebb gyerekek is vannak, és ha hiszed, ha nem, még Svédországban is! Nem tudom, ismered-e a vonatkozó statisztikákat, elismerem, hogy én nem, de annyit tudok azért, hogy Magyarországon az elmúlt 30 évben nagyon sokat javultak az ezirányú mutatók, és azt pedig kizártnak tartom, hogy bárhol a világon meg tudjanak menteni minden egyes újszülöttet!
Dzsilivel egyetértésben nagyon is megértelek, hogy fájó tüske a kislányod állapota és a körülmények, amelyek között megszületett. Mindenkinek a saját fájdalma a legfájdalmasabb, így van. És természetesen jogod van hozzá, hogy a legjobb ellátását kapd, mint ahogyan bárkinek itt e földön, akit anya szült! De a jogok és a lehetőségek nem esnek mindig egybe. Kerülhettél volna sokkal rosszabb körülmények közé is, ott is helyt kellett volna állnod - neked is! Ez nem csak kórházak és személyzet kérdése, hanem a te ügyed is! Hogy ne várd a luxus ellátást a luxusbiztosításodért, hanem küzdj meg a gyerekedért akkor és ott, ahol vagy! Tényleg nem kellett volna meghúzódnod, hanem követelni kellett volna a jogaidat és a gyerek jogait!
Annyi minden kavarog még bennem, de már így is túl sok voltam. De azt mindenképpen meg akarom még írni, hogy nekem nem volna képem ilyen becsmérlő levelet írni még egy olyan országba sem, amelyikbe csak úgy véletlenül csöppentem be, mert tartanék attól, hogy megbántom az ott lakókat. Hiszen nekik nincs más, és páciensként, de orvosként is ezekhez a viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk, és ebből a legjobbat kihozniuk. És igyekszik mindenki.
Különösen nem tenném viszont meg a hazámmal, még akkor sem, ha csak valamikor volt a hazám, mára már másikat választottam. Felnőttkorodig itt nevelkedtél. Talán nem volt azért olyan rossz!?
Kislányodnak nagyon jó egészséget, mindkettőnek (kislány a másik is, ugye jól emlékszem?), és neked is, hozzátéve, hogy meg kellene már próbálnod túljutni életednek ezen a fájdalmas pontján, megnyugodván visszatekinteni, és észrevenni a jó pillanatokat is.
Kíváncsi

Ja, azt is feltétlenül meg akartam még írni, hogy itt Ausztriában nem ritkaság, hogy a folyosón is vannak ágyak, olyan zsúfoltak a szülészetek, és hogy a harmadik napon már hazaküldik a kismamákat, mert kell a hely az újonnan szülőknek! Szóval nem minden ország Svédország, még ha nincs is a Balkánon. És még annyit is elmondanék, hogy bár lenne mit javítani a magyar egészségügy háza táján, de azért nálunk ha bárki bemegy az utcáról, biztosított vagy nem, és akár ha nincs is irata, kap ellátást, nem úgy, mint egynémely országokban, ahol biztosítási kártya nélkül a portán sem jutsz túl. (Legfeljebb, ha alszik a portás Kép)
kíváncsi
 
 


én kíváncsi lennék a másik oldal véleményére is...
solya
 
 


Solya, mit értesz másik oldal alatt, a kórházat?
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Én nem látom értelmét, hogy hasonlítgassuk tovább a két országot. Ahogy olvastam az üzeneteket rádöbbentem, hogy értelmetlen.

Amiket írok megkérdöjelezitek... Szó szó ellen. Akkor ennek nincs értelme.

A svéd orvosok nem kritizálták a magyar kollégáikat, mint ahogy írtátok. Nekem egy szóval sem mondták, hogy Kriszti megúszta volna agyvérzés nélkül, ha mindez itt történik. Felelötlen kijelentéseket sose tettek. Ezért is nagyon tisztelem öket.

Azt én állítottam, hogy Krisztinek, ha itt születik nem lett volna baja. A távolból nem tudjátok megítélni, hogy mi van itt.

Luxusbiztosításom sincs itt, csak egy síma lakásbiztosítás, amit a szakszervezetemen keresztül fizetek. Úgy látszik ezt is kár volt írni, mert szemet szúrt.

Én nem követelöztem, hogy jobb állapotokat akarok magamnak a klinikán a biztosításom után. Mondok valamit és ti továbbszövitek, kifordítjátok. Szinte mindent megkérdöjeleztek, hogy igaz-e. Van értelme beszélgetni?

Én amikor Mo-on éltem, jól éltem. Egyáltalán nem vágytam külföldre, nem érdekelt. Egyetlen kapocs külfölddel a férjem volt, ugyanis régen egymással szemben laktunk, gyerekkori barátok vagyunk.

Ö hatévesen került ide a szüleivel, de minden nyáron jöttek vissza a nagyszülökhöz, akik szintén a mi utcánkban laktak. Micsoda nyarak!! Micsoda gyerekkor!

Amikor nagyok lettünk kialakult a vonzalom, de én kézzel lábbal küzdöttem ellene, mert akkor tudtam, hogy az lesz a vége, hogy elhagyom Mo-ot. És azt nem akartam.

Többször meghívtak ide az iskolai szünetekben téli-tavaszi-nyári(elején), de nem jöttem. 20 éves koromban megszakítottam a levelezést is. Férjhez mentem máshoz. Hat év után elváltunk, mert a tanár párom Németo-ba akart költözni többek között. Persze nem csak ez volt a gond, de nyomós ok volt.

Aztán 9o-ven nyarán, ismét találkoztam az én svéd gyerekkori barátommal. És onnan már nem volt visszaút, beláttam, hogy nincs mit tenni szeretem.

Kértem, hogy jöjjön ö hozzám. Mondta, hogy OK, de miért élnénk Mo-on, amikor van nyugisabb hely is. Szóval így jöttem én ide. Nem voltam egy nyugatéltetö valaki, de itt kötöttem ki.

De nem bántam meg. Föleg, hogy gyerekeink is vannak. Jól látni, hogy az embereket embernek nézik. A gyerekek paradicsoma. Mivel gyerekekkel dolgoztam Mo-on is, passzolt a svédek felfogása. Végre egy olyan gárdával dolgozhattam (most nem dolgozom még), akikkel egy volt a célunk.

Megdöbbentem az ovodai csoport létszámán Mo-on. Az én lányom csoportjában 15 gyerek van, 4 ovónövel. Majd megint biztos írjátok, hogy itt milyen jól meg vannak fizetve, alig van munkájuk stb.

Sokat dolgoznak. Napi 6 órát a csoportban. Minden gyerek igénye ki van elégítve. Nincs dadus. Ök pelenkázzák a gyerekeket, ök mossák a pelenkákat az oviban, mert környezetvédelmi szempontból textilpelenkát használnak. Nem akarják növelni a pelenkahegyeket. És még sorolhatnám.

Ezek tények lányok, Svédo. messze magasan áll Európában. Ezért nem kell senkit sem cikizni és kérdöre vonni. Tudom, hogy mit beszélek. Magas az adó, de megéri fizetni.

Én elöször örültem ennek a topiknak amikor megtaláltam, hogy megoszthatom valakikkel a 2-es klinika élményeit. Jó volt itt, de most már nem érzem itthom magam köztetek. Úgy érzem az üzeneteitek alapján, hogy "mit rázza itt ez a rongyot? könnyü neki Svédo-ból kritizálni".

Csak a tapasztalatomat írtam le. Minden jót nektek.Vigyázzatok egymásra.

Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Szia Csilla!
Élj boldogul! Majd meséld el a gyerekeidnek, hogy milyen országban nőttél föl, s hogy mennyivel jobb is Svédország. Ne is tanítsd meg őket magyarul, minek, ebbe az országba kár jönni, ahol az embereket nem nézik embereknek!
Ami engem illet, én nem a két országot hasonlítottam össze, nem is tudnám, nem voltam soha Svédországban. Hozzád beszéltem és rólad, mert nem szeretem, ha támadják az országomat, a hazámat, még ha csak egy intézményrendszerét is, ha nincs egy dícsérő, csak sok becsmérlő szó róla. Különösen fájó ez egy volt magyartól.
De tényleg kár a szóért, te elmentél, neked többé már nem fontos Magyarország, ez süt minden szavadból.
Farväll!
Kíváncsi
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Tényleg nem értem, miért (milyen alapon???) kérdőjelezitek meg mindazt, amit Csilla leírt! Gondolom, semmi oka rá, hogy olyat írjon, ami nem igaz és valószínűleg ha csak egy szava is nem lett volna igaz, már jelezték volna a Klinika illetékes dolgozói!

Kíváncsi!
Nacionalizmusod szép, csak épp nem itt a helye. Ráadásul szerintem nincs is igazad. Ha az én gyerekemmel történtek volna ilyen dolgok, simán el tudom képzelni, hogy úgy hagytam volna itt ezt az országot, hogy vissza se nézek.

Csilla!
Igen, van egy kisfiam, Balázs, éppen ma 19 hónapos. Ő időre jött és bár voltak vele gondok, azok nyom nélkül elmúltak. Szerencsére én csak jókat tudok mondani a csecsemőosztály orvosainak szakmai hozzáállásáról, a nővérek nagy része is korrekt volt. Az emberi oldalt hagyjuk.

Angi!
Mi is megyünk a börzére!!! Ti mikor mentek?

Annamari
muter
 
 


Annamari,
én nacionalista? Nem, én csak szeretem Magyarországot. Ne keverjük már össze a fogalmakat! Megjegyzem, ezek a dolgok bármelyik országban megtörténhettek volna, amelyikben a nemzeti jövedelem hasonló, mint a miénkben. Amelyikben nagyobb, ott meg más disznó dolgok történnek meg. Akkor menekülnél egyik országból a másikba?
Szerintem ilyen és ehhez hasonló dolgok megtörténtek már mindannyiunkkal. Csak súlyozás kérdése, hogy ki, mit, mennyire tragikusan fog föl.
Csilla kislányának megvakulása az ilyen korú koraszülötteknél a leggyakoribb szövődmény, és éppen azzal van összefüggésben, hogy ennyire korán született, nem pedig a kórházi ellátással. Utánaolvastam, hogy hathetesen lehet először operálni, tehát amikor már Svédországban voltak, és azért végezték ott, Svédországban a műtétet, és nem itthon. (A könyv szerzője nem magyar!!)
Hungarista Kíváncsi Kép
kíváncsi
 
 


Csilla,
ne menekülj el! Senki nem mondta, hogy nem valósakat állítasz! Ha egyszer így élted meg, akkor valószínűleg így volt. Abból,amit írtál, szerintem sütött a fájdalom és a bűntudat. lehet, hogy ezt értették félre. Lehet, hogy én érzem rosszul, de nem gondolom, hogy támadnád Magyarországot. Azt viszont igen, hogy nem tudsz, vagy nem akarsz az itteni viszonyokhoz képest gondolkodni. És ez nem fog előrébb vinni abban, hogy megértsd és feldolgozd a történteket.

Visszaolvastam. Amikről írtál, ahozz három dolog kell: PÉNZ, PÉNZ ÉS PÉNZ!

Ezt nem cáfolhatod meg! mi kell a jó műszerezettséghez? Pénz.
Mi kell ahhoz, hogy jól meg legyen fizetve a személyzet? (Vagyis mosolyogva, kedvesen, és nem hulla fáradtan, fásultan dolgozzanak.) Pénz.
Mi kell ahhoz, hogy az orvosok továbbképezhessék magukat, hogy a lehető legjobbank tartott műtéti eljárásokat ismerjék és használni tudják? Pénz.
És egy olyan biztosítási rendszer, ami ma nincs Magyarországon.

Sajnálom, hogy nem értettél meg. Hogy nem hallottad meg, amit írtam.
És nem voltunk ám annyira támadóak! Sokszor sokkal érzékenyebben reagáltál, mint ahogy elvárható lett volna. Kép Relax. Mi nem akarunk megenni! Kép

Azért remélem még visszajössz! Kép
És írtam mailt.

Kíváncsi,
nem értem én sem ezt. Még nem láttalak ilyennek és nem is érzem jogosnak. Ennyire legalábbis.
OFF
Vmi baj van?
ON

Vojőr,
tényleg érdekelne a reakció.

Solya
solya
 
 


Kíváncsi!
Amennyire én tudom, a szem károsodását az oxigén adása okozhatja, nem maga a koraszülés. Persze, a koraszülötteknek sajnos az esetek többségében kell oxigént adni, csak kérdés, hogy mennyit. Csilla azt írta, túladagolták az oxigént a kislányának.

Solya!
Szerintem lesz reakció a kórház részéről.

Csilla!
Azt tudnod kell, hogy a ti esetetek valószínűleg egyedi, mégha ez nem is vigasztal Téged. A Kilinikán mentettek már meg 24 hétre született fél kilós pici babákat és a 27 hétre született babák általában teljesen felépülnek. De biztos, hogy néha vannak időre született babák is, akik károsodást szenvednek. Nagyon sokmindentől függ a dolgok kimenetele és nem mindenbe tudnak az orvosok beleszólni.

Annamari
muter
 
 


Sziasztok!

Kíváncsi!

Nincs igazad. Fáj, hogy rátapintottam a gyenge pontokra? A hibákat be lehet látni, de neked nehéz. Nem kell ezért megsértödni, másoknak ugrani. Én nem menekültem el Mo-ról, hogy szerencsét próbáljak egy másik gazdagabb országban. Így alakult.

A nagyobbik lányom beszél magyarul. Ezt sem nézted ki belölem. Amit a szemröl írtál, az sem fedi teljesen a valóságot. Te azt honnan tudod, hogy az én lányomnak milyen szembetegsége volt? Mindegyik fajtát más idöben lehet operálni. A szembetegségeket sem lehet egy kalap alá venni. Nem kellene olyan adatokkal jönni, amiben nem biztos az ember és félrevezetö.

Farväl! ezt így írják egy l-el. Annyit jelent, hogy ég veled, csak, hogy a többiek is értsék.

Annamari!

Milyen gondok voltak Balázzsal? Örülök, hogy minden jól végzödött.

Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Sziasztok!

Nem megyek el. Föleg, hogy írtátok, hogy lehet lesz reagálás a klinika részéröl. Volt már rá példa?

Solya! Megkaptam a mailt, majd írok. Próbáltam képet küldeni, nem tudom megkaptad-e?

Abban igazad van, hogy nem tudok a magyar viszonyokhoz képest gondolkodni. Naponta belenézek a hírekbe a magyar oldalakon az interneten, de már nem élek ott. A szándék megvan.

Annamari!
Igen, láttam én is a fényképeket a pic-en a kicsikröl, a növérek néhány történetet el is meséltek.

Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Solya,
ilyen hosszú együttélés után lassan előjönnek a különbségek is! KépKépKép
Tényleg semmi bajom, (legfeljebb nektek lesz velem), csak ahogy írtam az előbb, súlyozás kérdése, ki mit hogyan fog föl. Kép
Azért összeszedtem egy csokorra valót Csillától, ha érdekel valakit, mitől reagáltam én így (túl?) a dolgot.

- Anyukám mondta, hogy itt nem lehet csak úgy beállítani egy klinikára, hogy "azt hiszem, valami nincs rendben". Igaza volt. (Miért, kirúgták a klinikáról?)
- Amikor megérkeztünk, megdöbbentem, hogy milyen koszos minden, ezt a doki észre is vette, szabadkozott, hogy igen, ez nem Svédország. Hát nem. (Koszos minden??? A kazánházban találkozott a dokival? Voltam már pár kórházban, de én még nem vettem észre, hogy minden koszos lett volna.)
- Mondta, hogy nyugodjak meg, ha a gyerek megszületne, nincs veszélyben, mert a klinika nagyon fejlett, a legjobban felszerelt az országban. Jézusom, akkor milyenek a többi kórházak!!??? (Hát ez azért már fájt.)
- Az ember ott szenved és az a nö ott hisztizik azért a két névért. Nem tudtam mondani, mert másra koncentráltam. Micsoda különbség a két ország szülészete között!! (Hát igen, micsoda különbség!!!Kép)
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között vannak a gyerekek. (mocsok és bűz, ugye?)
- Szegény nagy hátránnyal indult, föleg, hogy mindez Budapesten történt.
- A pic-töl el sem köszöntünk, mert elötte való nap mikor megjöttek a dánok és bementek megnézni a gyereket, a magyarok ismét bunkók voltak. A dánok nagyon kedvesek voltak, ök ilyenek, próbáltak összedolgozni a pestiekkel, de ezek nagyon morcosak és sértödöttek voltak. (Hát igen, a magyarok bunkók, a dánok meg milyen rendesek)
- A repülön klassz volt minden, a pilótától kezdve a személyzetig midenki nyugtatott, hogy rendben lesz minden. Svéd gép volt. A svéd kórházban is minden készen állt, tárt karokkal vártak. (Végre egy kis friss, nyugati levegő!)
- Sajnos, csak rossz tapasztalataink voltak.
a kocsinknak az udvarban kellett állni, mert a klinika körül sorozatos kocsifeltörések voltak. (A rabló életbe!)
- Az itteni orvosok azt mondták, hogy csak az vígasztaljon, hogy erös baba, mert amin ö keresztülment Magyaro-on és túlélte, az csak pozitív. (Csoda, hogy élnek még egyáltalán csecsemők Magyarországon!)
- Nehogy azt gondold, hogy a svéd orvosok lenézték a magyarokat. Nem. Ez meg sem fordult a fejükben, mert természetüknél fogva nem olyanok. (Szemben ugye a magyarokkal, akik meg természetüknél fogva emilyenek.)
- Mikor visszakerültünk ide, itt még három hónapot töltöttünk a kórházban. Kiismertük öket. Öszintén állítom, hogy semmi negatív dolgot nem tudok velük kapcsolatban állítani. Az orvosokat is beleértve.
A svéd emberek jóval emberibbek, mint mi magyarok. Ez bennük van évszázadok óta, ebbe születtek, ebben nevelkedtek. (Mi bezzeg másként nevelkedtünk, nem is vagyunk emberiek (?). Igen, igen, OTT semmi negatív, ITT viszont semmi pozitív!)
- Több magyar koraszülöttes anyukával tartom a kapcsolatot, akikkel ott ismerkedtem meg. Nagyon sokat romlott a gyerekeik állapota. Egy baba meg is halt, pedig egészségesen született, a 35. hétre. Valamelyik gyereknek kétszer "véletlenül" eltörték a karját az ottartózkodás alatt. (Azokról a magyar koraszülöttes anyákról nem is esik szó, akik "véletlenül" egészséges babával távoztak.)
- Ezt a bánásmódot nem lehet a rossz fizetéssel megmagyarázni. Az ilyen ne menjen ápolónönek.
Ha Magyaro-on maradunk, nem is tudom, hogy mi lett volna vele. Szerintem nem élte volna túl ö sem. (Hát erről beszélek Kép)
- Kértem, hogy jöjjön ö hozzám. Mondta, hogy OK, de miért élnénk Mo-on, amikor van nyugisabb hely is....Jól látni, hogy az embereket embernek nézik. A gyerekek paradicsoma. Mivel gyerekekkel dolgoztam Mo-on is, passzolt a svédek felfogása. Végre egy olyan gárdával dolgozhattam (most nem dolgozom még), akikkel egy volt a célunk. (Ezek szerint Magyarországon egyetlen olyan szellemi-szakmai műhely nem létezik, ahol a gyerekek paradicsomát teremtik meg napról-napra. El kell innen menni jó messzire, hogy "egy lehessen a célunk".)
- Megdöbbentem az ovodai csoport létszámán Mo-on. (Hol járt Csilla óvodába, nem Magyarországon? Mert akkor még magasabb csoportlétszámok is voltak. Nem jó persze, de az sem igaz, hogy egy óvónéni van, (félreértés, ugye, Angi?), mert tudtommal minden óvodáscsoportban két óvónéni van minimum. Meg még dadus is.)
- Ezek tények lányok, Svédo. messze magasan áll Európában. Ezért nem kell senkit sem cikizni és kérdöre vonni. Tudom, hogy mit beszélek. Magas az adó, de megéri fizetni. (Tudja, mit beszél. Messze magasabb színvonalon élnek, mint mi. Ne menjünk talán mi is oda?)

Na mindegy, végülis elfogadom, hogy Csillából csak a kétségbeesés szólt, de szerintem elég rossz hangnemet választott hozzá.
Amiért meg ennyire kemény voltam a végén, annak az az oka, hogy olyan véglegesen elbúcsúzott, mint aki nem jön többé vissza - és tényleg nem. Láttam már ilyet.
Én csak örülnék, ha kellemsen csalódnék benne.
Amúgy meg, tényleg utálom, ha valaki csak pocskondiáz, jó szava meg nincs. Ha jól utánanézünk, kiderül, hogy a fele sem igaz, illetve csak az egyik felét ismerjük, hogy pontosabban fogalmazzak.
Annyit még hozzátennék, hogy van egy ismerősöm, aki svéd palihoz ment nemrég feleségül, több alkalommal mesélte magából kikelve, hogy milyen tuskók a svédek a hivatali ügyek intézésénél. Na, akkor most kinek higgyek??? Kép
Azér' ne utálj! Kép
Kíváncsi
kíváncsi
 
 


Csilla,
megkaptam! Édesek és Krisztin szerintem nem látszik, hogy korababa. A szeme igen, de azt lehet, hogy csak azért vettem észre, mert figyeltem.
Picusnál észre sem vettem.

Mostanában van egy(?Kép) Kukkolónk, aki néha kiigazít, segít ha szeretnénk vmit tudni. Ő Vojőr.

Ja és még vmit elfelejtettem. Én nem tudnám azt a munkát csinálni, amit a PICen csinálnak. én kicsit belehalnék minden baba elvesztésébe. De asszem ezzel az ott dolgozók többsége így van. Minden tiszteletem az övék, hogy a tőlük telhető legtöbbet megteszik ezekért a csöppségekért!

Solya
solya
 
 


Kíváncsi,
a szövegértésről azért beszélgethetnénk. Néhol azért találtam enyhe Kép belemagyarázást is a dolgokba. Tény, hogy Csilla hangneme nem volt a legjobb indításnak, aztán meg már védekezett, s mint tudjuk legjob védekezés a támadás.

Tudjátok, amikor velem nagyon rossz dolgok történtek a klinikán, utána leültem (százszor és ezerszer) és végiggondoltam mi is történt. Impresziók. Ennyi maradt. Meg a fájdalom a gátamban, hüvelyemben időváltozáskor, de akkor nagyon!
Szülés előtt azon imádkoztam, (a történet szempontjából lényegtelen kihez), hogy csak a gyereknek ne legyen semmi baja! Velem történhet bármi, erős vagyok, jó nagyra nőttem a terhesség alatt Kép, megoldom. De a baba olyan pici, törékeny, neki sokkal nehezebb. Meg nekem is, ha a szenvedést látom, de tenni nem tudok semmit.

Csilla,
pszichológusnál jártál már? Nekem segített. Én úgy érzem még mindig nem dolgoztad fel a történteket.
solya
 
 


Sziasztok!

Csilla!
Balázs időre született, de oxigénhiányosan, fekete magzatvízből és tüdőgyulladással. Szerencsétlen dolog, hogy így történt, senkit nem hibáztatok érte. Egy nappal a szülés előtt még teljesen jó volt a flowmetria.
Feszesek voltak az izmai, ezért tornáztatni kellett és elég sokszor a tüdejére vándorolnak a betegségek (úgy néz ki, a legutóbbi is, majd holnap kiderül). Szerintem olcsón megúsztuk, még lélegeztetni sem kellett.

Kíváncsi!
Szerintem rosszindulatú vagy.

Annamari
muter
 
 


Kíváncsi!

A helyismereted igen kevés a messzi Ausztriából. Az én gyerekem 26 fős ovis csoprtba jár, és váltásban dolgoznak az óvónők, csak a nap közepén van átfedés. Amúgy legfejjebb a dadus segít, de az sincs nyitástól zárásig, így van olyan, hogy tök egyedül van az óvónő a 26 gyerekkel egy belvárosi önkormányzati oviban.
pontosítás
 


OFF

Kedves pontosítás!
Kíváncsi a messzi Ausztriából haza fog menni. És pár évvel ezelőttig otthon élt.

Úgy imádom ezeket a beszólásokat!

Hagyjuk már abba! Minek bántjátok tök feleslegesen egymást? Kinek jó ez? Tiszta dili...
Ráadául névtelenül nem ildomos. nem egyenes. Egyenesen gusztustalan.
ON
solya
 
 


Lányok!!

Azért erről a svédországos meséről az első barátom jut eszembe, aki Canadában él-élt.
Ezeket a dicshimnuszokat hallottam mindig :
"Canada " a legjobb a legtutibb hely..milyen jók a dolgok az első a fejlődésben stb.
Hát én kétszer is kimentem de én meghaltam volna ha ott kell élnem!!!!!!
Nem tudom mikor gyerek voltam mindig külföldre vágytam, de mostmár itthon Mo-on imádok élni.
Ehhez megtaláltam a Társam aki ugyan így érez, s nagyon nagy dolognak kellene történnie hogy mi innen elmozdulnánk. De én már ezekben a "legjobb" beszólásokban nem hiszek!!!
Csak mosolygok s nem értem mit kell ezen itt a neten összekapni!!!!!
Mindenki mást lát jónak, mást érez különböző mondatokból...
Komolyan felnőttek vagyunk de néha röhelyes ahogy itt csevegtek egymással!!!!!
Azért vagyunk, hogy megosszuk egymással élményeinket és megismerjük egymást, de azért mert más emberke mást szeret, másképp érez egyes dolog íránt mint a másik ember nem kellene egymásnak ugrani "tolerancia"!!!
Picus
picus
 
 


pontosításnak pontosítással felelek: mindössze három éve, hogy Ausztriában lakunk, és már nem is tart tovább, csak pár hónapig. Ezért aztán nem hinném, hogy nem lenne helyismeretem Magyarországról. Valóban, váltásban dolgoznak, átfedéssel, tehát valóban minimum ketten vannak, nem? Mellesleg itt Bécsben is szereztem tapasztalatot, három gyerekem is járt itt oviba, bizony ott sincs állandóan két ovónő a gyerekekkel, vannak olyan órák, hogy csak egy van egy csoportban.
Annamari,
szerintem meg nem vagyok az. Szerettem volna kiolvasni Csilla szavaiból valami kis jóindulatot a hazai ellátással kapcsolatban, de nemigen sikerült. Pedig hidd el, nem egyszer olvastam el! (Valahogy úgy érzem, hogy te viszont csak egyszer, amit én írtam, így talán átsiklottál bizonyos dolgok felett. De ezt persze nem állítom, csak érzés.)
Úgy gondolom, tehetett volna itt-ott pozitív érzelmekről is megjegyzést. Például, hogy bizonyára figyelték, mert amikor az altatásból felébredt, rögtön ott állt egy férfi, és nála volt a babáról egy polaroid kép. Azért ez figyelmesség, nem? Az is kiderült, hogy a bemosakodó orvos azonnal ott termett, amikor komolyra fordult a dolog, és kibújt a babácska. Hogy a csecsemős nővér azonnal intézkedett, amikor látta, hogy Csillát mennyire megrázta a gyengélkedő inkubátor látványa. (Pedig ő biztosan úgy is tudta kezelni, felteszem, volt már benne gyakorlata.)
Igazából más pozitívnak felfogható dolgot nem is írt, pedig az eléggé nehezen hihető, hogy valóban csak rossz dolgok történtek vele egy hónap alatt.
Szerintem épphogy Csilla rosszindulatú. Olyan megjegyzésekkel tűzdelte meg permanensen az írásait, hogy nem pénz kérdése semmi, hanem emberségé, stb, ami persze igaz, de annyiszor felemlegette, hogy ez nem mást jelent, minthogy nálunk nincsenek emberséges alkalmazottak az egészségügyben. Hát ez azért kicsit túlzás, te nem így gondolod?
Nézd, én elég sok kórházban jártam már, van egy kis összehasonlítási alapom. Tudom, hogy egyáltalán nem mennek fényesen a dolgok, és én is sokat idegeskedtem, amikor nem találtam értő fülekre. De azért, ha némi döccenőkkel is, csak meg lehetett találni a hangot mindenütt!
Amúgy miért lennék Csillával rosszindulatú? Nem is ismerem. Csak engem bántottak azok a dolgok, amiket és ahogyan leírt. Ha ez rosszindulat...!
Kíváncsi
kíváncsi
 
 


És még egy: miért mindenért a magyar ellátást kell hibáztatni? Az nem fordult meg senki fejében, hogy esetleg nem sikerült tökéletesre Csilla méhszájának elkötése, és azért történt ez az egész borzasztó eset? Mindenütt emberek dolgoznak, még Svédországban is, hát ott is történhet gikszer!
Bocsika Kíváncsi
kíváncsi
 
 


Sziasztok!

Kíváncsi! Bár nem nekem címezted, de rólam szól, az én szavaimat forgatod ki, ezért írok.

Hosszú lesz, mert mindenre akarok válaszolni.

Csak a negatív dolgokat idézted. Azt nem, hogy jó gyerekkorom volt. És azt sem, hogy szerettem ott élni. De nem kötözködök.

Az nem zavar, hogy nem vagyok szimpi számodra. Ez csak jó, nem lehetünk mindenkivel barátok. De attól még társalogni lehet.

- Anyukám mondta, hogy itt nem lehet csak úgy beállítani egy klinikára, hogy "azt hiszem, valami nincs rendben". Igaza volt. (Miért, kirúgták a klinikáról?)
* Mivel telefonon elöre bejelentkeztünk, tudták, hogy megyek, nem tudom, hogy ha csak odaállítok mi történik.

- Amikor megérkeztünk, megdöbbentem, hogy milyen koszos minden, ezt a doki észre is vette, szabadkozott, hogy igen, ez nem Svédország. Hát nem. (Koszos minden??? A kazánházban találkozott a dokival? Voltam már pár kórházban, de én még nem vettem észre, hogy minden koszos lett volna.)

*A föbejáraton mentünk be, ott vártuk a dokit. Ahogy mentünk fel a lépcsön az osztályra végig vérfoltok voltak a kövön. Köpetek is. Ez délelött volt.


- Mondta, hogy nyugodjak meg, ha a gyerek megszületne, nincs veszélyben, mert a klinika nagyon fejlett, a legjobban felszerelt az országban. Jézusom, akkor milyenek a többi kórházak!!??? (Hát ez azért már fájt.)
*A klinikára 100 km-es körzetböl hordják a koraszülötteket. Igen, akkor milyen felszereltségü a többi kórház. És ha betelnek az inkubátorok? Te sem szeretnél annak a gyereknek az anyukája lenni, akinek nem jut hely.


- Az ember ott szenved és az a nö ott hisztizik azért a két névért. Nem tudtam mondani, mert másra koncentráltam. Micsoda különbség a két ország szülészete között!! (Hát igen, micsoda különbség!!!)
* Ha tovább idézted volna, akkor kiderül, hogy jött is a gyerek. Én ilyen vagyok, a gyerekre koncentráltam.

- Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között vannak a gyerekek. (mocsok és bűz, ugye?)
*Azt nem írtam. De mint kis békák kiterítve.Bocs, hogy le merem írni, de Svédo-ban egy kis puha "fészekben" fekszenek úgy mintha az anya hasában lennének. A drótok, vezetékek ugyanúgy rajtuk vannak, de mégis nincs szét kezük lábuk. És nincs neonfény.

- Szegény nagy hátránnyal indult, föleg, hogy mindez Budapesten történt.
* Igen. Mivel az ideális körülmények hiányoztak.

- A pic-töl el sem köszöntünk, mert elötte való nap mikor megjöttek a dánok és bementek megnézni a gyereket, a magyarok ismét bunkók voltak. A dánok nagyon kedvesek voltak, ök ilyenek, próbáltak összedolgozni a pestiekkel, de ezek nagyon morcosak és sértödöttek voltak. (Hát igen, a magyarok bunkók, a dánok meg milyen rendesek)
*Kriszti nem kapott rendesen enni, aznap. Mikor kérdeztem, hogy kihez tartozik, a válla fölött mondott egy nevet. Ha elolvastad az összes ehhez kapcsolódó üzenetet akkor láthatnád, hogy alig hízott valamit. Alultáplált volt, kiszáradás határán. Igen, szabályosan bunkó volt az egyik növér. A dán növér csinált egy kis "fészket" Krisztinek, összeszedte kezeit, lábait. Ahogy elmentek a magyar növér egy eröteljes mozdulattal visszacsinált mindent. Erre én nem tudok mást írni.

- A repülön klassz volt minden, a pilótától kezdve a személyzetig midenki nyugtatott, hogy rendben lesz minden. Svéd gép volt. A svéd kórházban is minden készen állt, tárt karokkal vártak. (Végre egy kis friss, nyugati levegő!)

*Cinikus vagy. Egy anyának sem kívánom, hogy átélje amit én átéltem. Valóban rendesek voltak. A dán orvos le sem vette a tekintetét Krisztiröl az út során, ott állt mellette, néha ránkbólintott, hogy minden OK. Tudod milyen melegség öntött el, hogy jó kezekben van a lányom?

- Sajnos, csak rossz tapasztalataink voltak.
a kocsinknak az udvarban kellett állni, mert a klinika körül sorozatos kocsifeltörések voltak. (A rabló életbe!)
* Nem hiányzott volna még egy kocsifeltörés. Nem volt benne érték, de ha betörik az üvegét, hogy megyünk vele. Rá voltunk szorúlva. Baj az is, hogy féltem az autót?

- Az itteni orvosok azt mondták, hogy csak az vígasztaljon, hogy erös baba, mert amin ö keresztülment Magyaro-on és túlélte, az csak pozitív. (Csoda, hogy élnek még egyáltalán csecsemők Magyarországon!)
*Én ott álltam a 820 g-ra lefogyott, márványfoltos, erötlen gyerekem inkubátora mellett. Hidd el nem irígylésre méltó helyzet. Látni, ahogy a kis csöppség küzdött az életéért. Még most is úgy érzem, hogy nem élte volna túl.


- Nehogy azt gondold, hogy a svéd orvosok lenézték a magyarokat. Nem. Ez meg sem fordult a fejükben, mert természetüknél fogva nem olyanok. (Szemben ugye a magyarokkal, akik meg természetüknél fogva emilyenek.)
*Az egyik magyar növér pl mondta, azt hiszem írtam is, hogy higgyem el itt jobb sora van a gyereknek, mintha Svédo-ban lenne. Meg, hogy a svéd növérek nem sokat dolgoznak, mert ott vannak a gépek. A magyaroknak nagyobb a tudásuk. A svédektöl nem hallottam kritizálást. A dán doki mondta még, hogy volt már ennél rosszabb helyen is, azt hiszem Berlinben, mert onnan is szállítottak haza babát.

- Mikor visszakerültünk ide, itt még három hónapot töltöttünk a kórházban. Kiismertük öket. Öszintén állítom, hogy semmi negatív dolgot nem tudok velük kapcsolatban állítani. Az orvosokat is beleértve.
A svéd emberek jóval emberibbek, mint mi magyarok. Ez bennük van évszázadok óta, ebbe születtek, ebben nevelkedtek. (Mi bezzeg másként nevelkedtünk, nem is vagyunk emberiek (?). Igen, igen, OTT semmi negatív, ITT viszont semmi pozitív!)
*Valóban nem tudok negatív dolgot írni az itteni koraszülött osztályról. És ezen azt a kórházat értem, ahol mi voltunk.

- Több magyar koraszülöttes anyukával tartom a kapcsolatot, akikkel ott ismerkedtem meg. Nagyon sokat romlott a gyerekeik állapota. Egy baba meg is halt, pedig egészségesen született, a 35. hétre. Valamelyik gyereknek kétszer "véletlenül" eltörték a karját az ottartózkodás alatt. (Azokról a magyar koraszülöttes anyákról nem is esik szó, akik "véletlenül" egészséges babával távoztak.)
*Nem általánosságban beszéltem az anyukákról. Én azokat említettem ( négyet ), akikröl tudok. Akikkel együtt voltam. Mint már annyiszor itt is kiforgattad a szavaimat.

- Ezt a bánásmódot nem lehet a rossz fizetéssel megmagyarázni. Az ilyen ne menjen ápolónönek.
Ha Magyaro-on maradunk, nem is tudom, hogy mi lett volna vele. Szerintem nem élte volna túl ö sem. (Hát erről beszélek )
*Fentebb már megindokoltam. Nagyon kár, hogy kevés a hivatásáért élö ápolónö.

- Kértem, hogy jöjjön ö hozzám. Mondta, hogy OK, de miért élnénk Mo-on, amikor van nyugisabb hely is....Jól látni, hogy az embereket embernek nézik. A gyerekek paradicsoma. Mivel gyerekekkel dolgoztam Mo-on is, passzolt a svédek felfogása. Végre egy olyan gárdával dolgozhattam (most nem dolgozom még), akikkel egy volt a célunk. (Ezek szerint Magyarországon egyetlen olyan szellemi-szakmai műhely nem létezik, ahol a gyerekek paradicsomát teremtik meg napról-napra. El kell innen menni jó messzire, hogy "egy lehessen a célunk".)
*Hú, ezt már megint jól összeválogattad. Most, hogy látom a külöbségeket, miért baj az, hogy a jobbat választom? miért baj az, hogy nézem a gyerekeim jövöjét? Ezért már le kell nézni, mert elhagytam az országom? Még mindig magyar állampolgár vagyok. Nem vettem fel a svédet, pedig két év után megtehettem volna.

- Megdöbbentem az ovodai csoport létszámán Mo-on. (Hol járt Csilla óvodába, nem Magyarországon? Mert akkor még magasabb csoportlétszámok is voltak. Nem jó persze, de az sem igaz, hogy egy óvónéni van, (félreértés, ugye, Angi?), mert tudtommal minden óvodáscsoportban két óvónéni van minimum. Meg még dadus is.)
*De Mo-on jártam oviba, 1968-69-70-ben, két ovónéni, két dadus, 21-en egy csoportban. Az ovis csoportképeim megvannak, innen tudom a létszámot.

- Ezek tények lányok, Svédo. messze magasan áll Európában. Ezért nem kell senkit sem cikizni és kérdöre vonni. Tudom, hogy mit beszélek. Magas az adó, de megéri fizetni. (Tudja, mit beszél. Messze magasabb színvonalon élnek, mint mi. Ne menjünk talán mi is oda?)
*Igen, messze, magasabb színvonalon élnek itt az emberek. De ez gazdaságpolitika. Ha így van, miért írtam volna mást?

Na mindegy, végülis elfogadom, hogy Csillából csak a kétségbeesés szólt, de szerintem elég rossz hangnemet választott hozzá.
Amiért meg ennyire kemény voltam a végén, annak az az oka, hogy olyan véglegesen elbúcsúzott, mint aki nem jön többé vissza - és tényleg nem. Láttam már ilyet.
Én csak örülnék, ha kellemsen csalódnék benne.
Amúgy meg, tényleg utálom, ha valaki csak pocskondiáz, jó szava meg nincs. Ha jól utánanézünk, kiderül, hogy a fele sem igaz, illetve csak az egyik felét ismerjük, hogy pontosabban fogalmazzak.
Annyit még hozzátennék, hogy van egy ismerősöm, aki svéd palihoz ment nemrég feleségül, több alkalommal mesélte magából kikelve, hogy milyen tuskók a svédek a hivatali ügyek intézésénél. Na, akkor most kinek higgyek???

*Te is beismered, hogy megkérdöjelezed amit írtam. Én mint már írtam 91 óta élek itt. Lehet, hogy szerencsém volt, de nekem nincsenek olyan tapasztalataim, mint a barátnödnek.

Én a hivatali ügyeket, bankszámla ellenörzése, befizetések, mind az interneten keresztül intézem. Csak amikor házat vettünk, akkor voltunk személyesen a bankban, közvetítöirodában.

Telefonon még minden hivatalos személyt elértem, akiket akartam és azok is elértek engem. Én is mondhatom, hogy hozzáállás kérdése.


Jó sok lett.

Csilla

Kép
Kép
Kép
csillah
 
 


Sziasztok lanyok!

javasolhatnam hogy hagyjuk ezt abba? volt egy jo kis topikunk....

orsoly

ps: ezt azert nem birom megallni, Csilla, azt uigye te sem gondolod komolyan, hogy Svedorszagban _minden_ 27. hetre szuletett babat meg tudnak menteni es raadasul maradando karosodas nelkul?
ps2: egyebkent telleg minden a korulmenyeken mulik. Csilla maga irta, hogy a Magyarorszagon tanult orvosok es apolonok milyen kedvesek es figyelmesek Svedorszagban. UFF
orsoly
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?