Kiemelt témák

iszont ezen kívűl egyszerüen nem tudom elképzelni,hogy nagy hassal vajúdva járkálnék a lakásban,a gyerekeim értetlenül néznének,a család körül állna,miközben idétlen pózokban szenvedek,húú de morbid,és végül a kanapén vagy a franciaágyon megszülni,bocsi mindenkitől lehet,hogy teljesen nem így van de elképzelve nagyon gáz.

nyukának szülésélmény kell ugyhogy hajrá még 5 óra kicsikém.

ezt a topikot kár olvasni, és nem érdemes írni ide.

Kata

Akkor ne olvasdd

Jad

Nem ,nem gondolom, hogy egy problémamentes szülésnél hasbakéne könyökölni a szülőnőt.
De honnan tudod, hogy problémamentes volt. Tuti nem jókedvükbe könyökölnek bele a hasba , hanem mert nincs más mód.

Lini,

Azt azért nem lehet elvitatni, hogy van egy csomó felesleges beavatkozás a kórházban is. Hogy csak személyes példákat mondjak: a magzatvizem a kórház ajtaja előtt folyt el. Megkérdezték, hogy hol folyt el, én meg naivan mondtam, h kinn az ajtó előtt. Tehát "intézeten kívül", ergo automatikusan antibiotikum. (?!?) Ha 2 perccel később folyik el, akkor a vizsgálóban történik. Más: Infúzió, kapásból. Mert hátha szükség lesz rá, és ne akkor kelljen szarakodni. (ok, nálam lett is rá szükség). másik: sógornőm két héttel túlhordta a gyereket. Egy hét után befektették, és mielőbb meg akarták indítani a szülést. Megértem, hogy ilyenkor folyamatosan nézni kell a babát, de amíg minden ok, minek kell beleavatkozni?

Jó, én is azt mondom, hogy ha a várható kockázat nagyobb, mint a beavatkozás kockázata, akkor tegyék! De ezt tényleg nem mérlegelik - sokszor nem is mérlegelhetik- egyénre lebontva, hanem követik a protokollt.

Amíg volt szabad orvosválasztás és kórházválasztás, addig legalább volt remény, hogy a tudatos kismamák azokat a helyeket választották, ahol megkapták azt a bánásmódot, amit igényelnek. A kórházaknak érdekükben állt ebbe az irányba elindulni, hiszen akkor odament a "jól fizető" kismama. Hát most ez sem lesz. Mindenki megy, ahova tartozik, ha nem tetszik, akkor meg fizethet, még többet. Vagy szülhet otthon, még kocckázatosabban és még többért. Nesze neked esélyegyenlőség! (ami persze, hogy nincs, csak ne hivatkoznának folyton rá! )

Kata

Azt nem értem, hogy csak azért minek jössz ide hergelni magad, hogy aztán undorodva elfordulj!
Ha bármilyen véleményed van, tudod itt szívesen látunk! Menj inkább sütit sütni!

Most már kellene egy szakember ide. Szülész-nőgyógyász és/vagy szülésznő. Nincs olyan ismerősötök, aki elolvasná ezeket a hsz-ket és kommentálná?

A hasbakönyöklés egy bevett műfogás, ha jól tudom. Jó lenne, ha valaki megerősítené, vagy megcáfolná.

Több mint 20 éve hallottam (a nagyobbik fiam érkezésénél), hogy a császár nem túl jó a gyereknek, mert a gravitációhoz még nincs szokva, viszont ha hüvelyi úton, forogva jön világra, akkor fokozatosan hozzászokik a terheléshez. Ha császárral szedik ki az olyan, mintha ráesne egy betontömb.

(Ezzel most nem nyitok vitát a császármetszés szükségességéről, mert ha életet kell menteni, akkor életet kell menteni és kész.)

ezt a topikot kár olvasni, és nem érdemes írni ide.[/quote]

Szólás szabadság van. Kivívtuk. Mégis olvasod, még reagálsz is.

Miért nem vagy inkább konstruktív? Bárányt tényleg nem kell bántani, mert nagyon egzakt dolgokat ír. Joga van a véleményéhez. A tiédet is szívesen meghallgatjuk. Tessék érvelni. Szívesen tanulok belőle.

Az én kórházi szülésem teljesen komplikációmentes volt, mégis kaptam rutin oxitocint és hasbakönyöklést is.
Nem jó sem a babának sem a mamának. Nem azért találta ki a természet a lassú kijövetelt, mert az rossz a babának. Ti azt gondoljátok, hogy a természet elrontotta a dolgokat? Olyanra csinálta a nőket, hogy csak orvosi segítséggel tudják megszülni a gyereküket? Mily rémes gondolat egy nőtől!!
Én bízom magamban, a testemben, ami úgy teremtetett, hogy tudjon szülni. És tud is.
Majd később, most mennem kell.
I.

Lini,
a barátnőm többek között azért váltott orvost és kórházat, mert nem értette, hogy a teljesen zökkenőmentes vajúdás után miért kellett a dokinak belekönyökölnie a hasába, úgy, hogy alig kapott levegőt... Ő amúgy orvos, tehát teljesen elfogadom azon állítását, mi szerint semmi szükség nem lett volna rá. Szóval nem mindig okkal könyökölnek a hasba, egyszerűen úgy gondolják, ahogy te, hogy az biztosan jobb, mert hamarabb kijön a baba, vagy azért csinálják, mert mindig ezt csinálják (ahogy Cory írta, ő nem a könyökléssel, hanem az oxyval kapcsolatosan, hogy még csak ilyet látott az orvostanhallgató ismerőse, infúzió nélküli szülést egyet sem. Ne mondd már nekem, hogy minden egyes szüléshez infúzió kell, azért csak érzed te is, hogy az túlzás.)
Te úgy gondolod, hogy gyorsítani kell a szülést, mert az a legjobb a babának, mi úgy gondoljuk, hogy hagyni kell menni a maga útján, mert úgy a legjobb a babának (és közel sem a szülésélmény miatt).
Én szültem kettőt kórházban, az elsőt a Schöpfiben, amíg nem jött a szülésznő és a doki, minden oké volt, szépen lassan tágultam, közben még nevetgéltem is, utána viszont tipikus iskolapéldája lett a levezetett szüléseknek, mindent a doki diktált: ennyire nyitva, akkor beöntés (utána iszonyú hasgörcsök a szülési fájdalmak mellé), annyira, akkor burokrepesztés (ezután sokkal intenzívebb, majdhogynem kibírhatatlan fájdalmak), közben minden vizsgálatkor kézzel tágítás (nem tudom, éreztél-e már ilyet, fertelmes, majdnem leájultam a szülőágyról, és üvöltöttem is, mint a sakál), nem tágulok, akkor injekció, és utána oxy (amúgy mégis hogyan tágultam volna, akárhányszor megjelent a doki, zártam össze a lábam, és nyöszörögtem, hogy ne vizsgáljon meg, mert tudtam, hogy iszonyúan fog fájni, nem éppen az a lelkiállapot, amiben bárki is el tudna lazulni), végül gátmetszés és hasbakönyöklés. Eredmény: oxigénhiányos baba (szerencsére nem lett maradandó baja, fél évig jártunk kontrollra a neurológiára), a gátmetszés és hasbakönyöklés következtében a méhszájig továbbrepedés (45 percig stoppoltak, még ma is tud fájni, négy év után...). És tudom, most erre azt fogod mondani, hogy ha nem gyorsítottak volna, sokkal rosszabb állapotban lett volna a baba. Na, szerintem meg pont azért volt rossz állapotban, mert nem hagyták a saját rendje és módja szerint haladni a dolgokat. Ja, azt nem is írtam, hogy szülés előtt direkt megkérdeztem ezekről a beavatkozásokról a dokimat, aki azt mondta, hogy csak akkor avatkozik be, ha szükséges...
Másodikra persze orvost és kórházat váltottam, mentem az Istvánba. Pechemre dokim szabin (behívható volt, telefonon beszéltek vele folyamatosan), mire bejött, 6 különböző ember vizsgált meg, az egyik úgy, hogy csodálkoztam, hogy nem jön ki a keze az orrlyukamon. Ez sem az a tipikus intim vajúdás. Ezen kívül jó volt, mert legalább közben békén hagytak, a férjemmel nevetgéltünk fél napon át. Aztán doki megjött, és felajánlotta a burokrepesztést, amit vissza szerettem volna utasítani, lévén a múltkor is akkor kezdődtek a brutál fájdalmak. Ő erre simlisen megcsippentette a burkot, és mondta, hogy de hiszen már kicsit úgyis csorog a magzatvíz, ő rendesen megrepeszti, és akkor hamar baba lesz. Ekkor már tök mindegy volt, mondtam, hogy oké. Ha rábeszélt volna, valószínűleg meg tudott volna amúgy is győzni, de nem próbálta... Megrepesztette, megint jöttek a brutál fájások, közben az egyik fájás közben felajánlott egy lazító injekciót, amit hogyan is utasítottam volna el, amikor beszélni sem tudtam a fájdalomtól. Mindegy, baba lett hamar, nem volt hasbakönyöklés, de volt fél óra stoppolás (itt csak repedtem, ami amúgy sokkal jobb volt, mint a gátmetszés, annak ellenére, hogy nagy repedések is voltak). Szóval ez már jobb volt azért.
Harmadiknál megrepedt a burok, nuku fájás, így kezdődött. Nem örültem, mert nem akartam, hogyígy kezdődjön, hogy ott álljak bizonytalanul, hogy lesz-e valami, vagy sem. Áginak még egy héttel előtte is azt mondtam, hogy nem biztos, hogy otthon szülök. De a burokrepedés után elgondolkoztam. Bemenjek-e a kórházba (István) a dokimhoz (természetesen másik, bár sajnos benne is csalódnom kellett emberi dolgok miatt). Ha bemegyek, az ügyeletes megvizsgál (ezt a hátam közepére kívántam eleve, vannak ott olyan dokik, akiket nagyon nem szeretnék, ha megvizsgálnának), és ezzel megpecsételi a sorsomat, hiszen a vizsgálat miatti fertőzésveszélyből kifolyólag x órán belül meg kell születni a gyereknek, ha addig nem indul meg a szülés, akkor indítás. Hát ebből nem kértem. Inkább hőt mértem, magzatvizet vizsgáltam, és telefonáltam Áginak, hogy mi a helyzet. És innen már minden ment a maga útján.

No, nem tudom, miért írtam le mindezt. Talán mutatni akartam, hogy pl. az első dokim szerintem kifejezetten az a típus, aki nem is ismer másfajta szülést, az ő fejében megvan az, hogy minek mi után és mikor kell következnie, ha ettől eltérés van, akkor gyorsan avatkozzunk be, mert az nem jó... (Pöttyös Panni 20.47-es írásával teljesen egyetértek.) A második, mivel a szabiról jött be, nem akart sokáig maradni... Ja, és a második szülésem után sem tudtam még elképzelni, hogy otthon szüljek, bár vonzott, de nem mertem volna belevágni. Aztán elkezdtem utánaolvasni a harmadik várandósságom alatt, voltunk tanfolyamon, még többet olvastam, és csak a szülés kezdetén dőlt el, egy pillanat alatt (érdekes módon a férjem már a tanfolyam első napja után nagyon határozottan otthon akart maradni, és nem azért mert Ági mindenkit rá akart beszélni, sőt).

Továbbra is az utánaolvasást javaslom, mert ha veszitek a fáradtságot, hogy vitatkozzatok, akkor biztosan érdekel annyira a téma, hogy egy-egy könyvet is elolvassatok róla, szerintem érdemes. És nem azért, hogy ti is otthon szüljetek, csak hogy lássátok a másik oldalt.

Tényleg, azt is le akartam írni, hogy nekünk eszünk ágában sincs senkit meggyőzni arról, hogy szüljön otthon, dehogy! Mi teljesen megértjük, hogy nektek a biztonságot a kórház jelenti. És nem is vitatkozunk ezzel egyáltalán, és el sem ítélünk senkit, én megértem teljesen, én is voltam így. De én nemigen lennék képes megint kórházban szülni, bár a mostani szabályozás nagyon ezt akarja elérni...

Na, megyek, ha nem válaszolnék az esetleges reakciókra, előre is bocsi, alig van mostanában időm.

F.

én kaptam egy ilyen privit:

oz képest elolvastad...és ki is vágtál 2 szövegrészt...
Tudom szar dolog így látni az igazságot leírva.A régi mondás is azt tartja, fáj az igazság..
UNDORÍTÓ aki otthon a családja szeme láttára vajúdik és szül.Na ennyi.És a topikot a fajtád miatt én sem tartom semmire.

rifu,

én érveltem már párszor, de totál feleslegesen, mert úgy érzem, sokan "write only" üzemmódban vannak jelen a topikban. ezek után meg pláne úgy érzem, van akinek felesleges érveket felhozni. túl sötét hozzá.......

rifuost már kellene egy szakember ide. Szülész-nőgyógyász és/vagy szülésznő. Nincs olyan ismerősötök, aki elolvasná ezeket a hsz-ket és kommentálná?

Rita és Timiban is szülésznők, mindketten írtak ide többször is.

Kata,
ez hihetetlen.

Császár és természetes szülés: én ugyan nem szülésznő lenni , de úgy tudom, hogy a szülőcsatornában való préselődés a tüdő léghólyagocskáiból kipréseli a benne lévő folyadékot, így utána könnyebb a lélegzés, mintha csak úgy kikapják a babát az anyuka hasából. És ha most valaki ezt császárellenes hozzászólásnak veszi, annak meghúzom a haját virtuálisan.

F.

Panni,
elárulnád, nálatok miért volt olyan fontos az időtényező?
Egyik ismerősöm levált méhlepénnyel erősen vérezve ment kórházba a 33. héten. (Erős vérzés: összehjtogatott törülköző átázott mire beértek.) A kórházban felvették az adatait!!, a nővér orvosért szaladt, aki lecseszte az anyukát, mikor nagy nehezen előkerült, hogy na de asszonyom, ez tetemes vérzés. Ezzel kezdték mikor beértek!!!
Behívták az orvosát, aki beért és bemosakodott, így ő tudta végezni a sürgősségi császárt!! Szerencsére nem lett baj.
Számoljunk:
Vérzésre ébred, zuhanyozás közben konstatálja, hogy ez nagyon sok vér, rohannak a kórházba: kb 10 perc (Nagyon szűken számolva)
Betegfelvétel, orvos előkerülése 5 perc (Nagyon jóindulatú vagyok)
Választott orvos értesítése, közben előkészítés, altatás, bemosakodás 15 perc.
Szerintem nagyon jóindulatú voltam a 30 perccel. Otthonszülés esetén a maximális távolság 20 perc, ha nagyon sürgős az eset és elismerik a bába kompetenciáját, nem lehet lassabb mint ez az eset, sőt! Tel: indulunk ilyen és ilyen komplikációval, vajúdás ennyi ideje stb, valószínűleg császár kell.
Megérkeznek, vizsgálat betegátadás (felvétel nem szükséges, a bábánál előkészített, kitöltött adatlap van a vajúdás eddigi esemányeivel lefolyásával egyetemben), nem lehet több mint az előbb leírt eset.
DE: egy bába nem akkor viszi, küldi kórházba a vajúdó nőt, ha ott a komplikáció, hanem amikor a komplikáció (pl.:rossz szívhangok, pszichés elakadás, le nem
ez nem az én estém

Van két adósságom
A fél óra: saját élményeim alapján a kórházban ez a fél óra arra kell, hogy egyáltalán vkinek feltűnjön hogy gond van.

Amikor Réka született, még nem volt nagy ctg mánia, de a két kicsivel vajúdva elég sokat voltam e nemes kütyü gondjára bízva. Mindkét alkalommal jónéhányszor besípolt - senki nem jött megnézni, mi van velünk Mi megkerestük a szívhangot, mákunkra csak a soros bébi lépett meg a vizsgálófej alól - de ha gond lett volna tényleg, még a párom futkoshatott volna vmi orvosféle után
És mindhárom alkalommal megleptem a soros dokimat azzal, hogy eltűnt a méhszáj - mindháromszor vicces kapkodás vezette be a kitolást, két alkalommal őszinte riadalomat is megfigyelhettem a derék szakemberen.

Otthonos szülés: dr. Marsden Wagnernek igen sarkos véleménye van erről Ha vki otthon akar szülni, az nem akar kórházban, ha nem muszáj. Mivel statisztikával nem alátámasztható, hogy ezzel extra veszélyeknek teszi ki a születendő gyermekét vagy önnmagát, tehesse meg.
És ennek az alternatívának a puszta léte szemlátomást folyamatosan hozza magával a kórházi szülészetek humanizálódását. Ahhoz, hogy ez a folyamat gyorsuljon, az kell, hogy a kórházban háborítatlanul szülni akaró nők is jókorára nyissák a szájukat, betegjogi képviselőket zaklassanak, és ne hagyják, hogy a doki kiszúrja a szemük egy" elég ha én tudom" jellegű válasszal.

Ilkamama, mi a gond, hogy így félbehagytad?

A kérdésedre a válasz: teljesen normálisnak induló szülés, problémamentes 9 hónap után. Minden ment a maga útján, (no meg a kórházi protokoll szerint...), Nem kaptam sem oxit, sem fájdalomcsillapítót. Tágulás, egyre gyakoribb fájások. Végig a fogadott szülésznőm vvolt velem, nem nagyon piszkált, egyszer vizsgált csak meg - az iszonyúan fájt, amúgy inkább lelki támasz volt, illetve kérdezgetett. Aztán egyszer csak leesett a baba szívhangja, először azt hitte, h elmozdult a ctg, de amint rájött, hogy a babáé olyan alacsony, azonnal hívta a többieket, de jöttek maguktól is mert kinn is egy monitoron látták az összes vajúdónál a ctg-t. Mondták,hogy átvisznek a műtőbe, mert ez császár lesz. Csak ültem ottt kábán, és még megkérdeztem, h hova szúrják az epiidurált. Mondták, hogy arra már nem lesz idő. Pillanatok alatt voltam a műtőben, még arra emlékszem, h megkérdezték, mi lesz a neve, aztán már kaptam is a maszkot...
Mint utólag kiderült, a gyerek nagymértékű vért vesztett, egy ún. fetomaternális transzfúzió történt, ami nagyjából azt jelenti (előre is bocs a béna fogalmazásért), hogy a megszűnik a méhlepénynek az a funkciója, hogy elkülöníti a magzati és az anyai vérkeringést.(ez bekövetkezhet a terhesség során is, de leginkább szülésnél, bár állítóag nagyon ritka) Ez tehát azt jelentette, hogy az én jóval erősebb vérkeringésem gyakorlatilag elszívta az ő vérét. Szinte alig élt, mikor megszületett, lélegeztetni kellett, vért kapott. Szerencsére ennyivel nagyjából megúsztuk, de ez nagyon nagy részben az időn múlt, nem telt el 10 perc sem a műtőig az észleléstől. És elképesztő volt az a gyorsaság, és az a teammunka, ahogy lebonyolították. Mint a vészhelyzetben

sz_kata

Nagyon sajnálom. Valaki itt nagyon beteg. Ez nem az a fórum. Ezek után semmi értelme itt maradni, igazad van.

Kata, akkor neked, csak neked, idézet saját magadtól:

No, akkor a gyengébbek kedvéért:
...
téged, aki csak vitatkozni akarsz, meg kioktatni, nem hívott senki!
...
ÉRTED?

(jaj, az a szegééény Kata, én meg tőle kaptam ilyen privit)

esélye már erősen fennáll.
csak azért . hogy ne maradjon egy fél mondat. Bár lehet, hogy reménytelen.
Mi itten undorítóak vagyunk, ez nagyon sajnálatos, tényleg nem érdemes ilyeneknek magyarázgatni és időt fecsérelni.
I.

Panni, ez azért meg nyugtató, hogy ha tényleg vészhelyzet van, akkor teszik a dolgukat a kórházban. Pesszimista pillanataiban az ember hajlamos ezt is kétségbe vonni.

Ha már a privik durvaságát versenyeztetjük, szerintem magasan vezet az Ildinek küldött, korábban beidézett másik. Nem lehetne, hogy mindenki ide a topikba írja le a véleményét? És emberi módon, ha szabadna.

Klára!

Ne örüljünk, azért ez már több mint 4 éve volt!

Panni,
ez egyrészt tényleg érdekes, ilyenről valóban nem hallottam még (ez persze nem véletlen, nem végeztem orvosit), másrészt sajnálom. Ebben nagyon igazad van.
Nagyon megérintett, hogy azt írtad megérted az otthonszülők érveit. Elmondanád mik azok, amiket elfogadtál?

(Ébredés volt, nem tudom mi lehet vele, talán fogzás, vagy valamilyen fejlődési ugrásban van.)
I.

jadHidd el, ha valaki garantálja, hogy császármetszés után nem kerül PICre a kisfiam és velem lehet élete első két napján, akkor három vágást kérek a hasamra.

3 csaszival született gyerkőcöm közül egy sem került PICre:-)
(vágás még csak kettő van, de cipzárt nem tett a doki, hiába mondta a párom neki, hogy egyszerűbb lenne)

Szerintem sem reális összevetni az akár 100 évvel ezelőtti "szülőképességet" meg a mostanit. És főképp nem hivatkozni az evolúcióra, vagy természetanyánkra. Itt ma már rég nem olyan az emberiség, amilyen az evolúcióval lenne-volt. Ma már olyanok maradnak életben és olyanok fognak újra életet adni, akik 100 éve még egész biztos meghaltak volna, de szaporodóképes kort, vagy épp magát az életet adást biztos nem tudták volna megtenni.

A természet nem 4 kg-os babák megszülésére tervezett minket! Anyai szempontból mindig is a kisebb babák voltak a kedvezőbbek, míg az apai gének hajtanak a nagyobb gyerkőc, nagyobb életbenmaradási esély felé. Aztán persze a jelenlegi civilizációs hatások, amiket a vissza a természethez mottó mellett mégse dobunk el, az egészséges táplálkozás lehetősége (hol ehettél volna akár csak 100 éve friss zöldséget, gyümölcsöt télen? vagy tetszőleges mennyiségű, számodra megfelelő tápanyagot? -nem akarom azt írni, hogy húst vagy egyebet, mert kinek kinek más a megfelelő), megfelelő vitamin ellátottság, eleve az egészségesebb gyerekkor (értsd nem lebegünk élet-halál között a szamárköhögéstől x éves korunkban stb), ezek mind mind benne vannak abban, hogy nagyobb babák tudnak fejlődni a pocakban. De ezt nem tudja ilyen gyorsan követni az anatómia, igenis porbléma nagyon sokaknál ez a túlméret. Mintahogy az is, hogy valamennyire a szülést is megtanulja a szervezet, a többedikre általában könnyebben, gyorsabban mennek a dolgok (nem a kifejezetten sokadikra gondolok), de amikor 30-35 évesen szüljük az elsőt, akkor ez a hatás már nem nagyon tud érvényre jutni.

Akartam írni, jó, hogy ezt írta most Kata, de ha TÉNYLEG megírja, amit gondol, abból lenne csak a nagy felhördülés

Szerintem mind nagyon jókat írtok, ne hagyjátok abba... A privik külön gyöngyszemek

Ugye az a cél, hogy ha valaki tanakodó idetéved, mindenféle véleményt lásson, ne csak a nagy ZENt, amit a másik topikon árasztunk - hát arra ez pont jó....

Szerintem egyébként rengeteg dolog változott a kórházakban is, 1993-2003 viszonylatában látok rá a dolgokra, ég és föld a kettő. Mind hüvelyi szülésnél, mind csaszinál. És nagyon nagyon a gyerekágyas osztályokon. Hogy ki kiabált hozzá eléggé, nem tudom, de nekem azért bíztató, és számomra az jött le belőle, hogy igenis ez lenne a járható út.

pildicolor=indigo]A természet nem 4 kg-os babák megszülésére tervezett minket![/color]

Már ha hiszünk az evolúcióban, meg a természet törvényeinek mindenhatóságában, amúgy racionálisan. Csak érdekesség, hogy a Guiness-ben szereplő rekordnagy bébik nagyon szegény családokban, sokadikként születtek. Nagy gyerek/ pici gyerek meg annyira szubjektív! A fiam pont ugyanakkora méretekkel született (hossz, súly), mint 30 évvel korábban az apja, csakhogy anyósom kb kétszer akkora, mint én... Csak hogy szubjektív legyek.

klara

pildicolor=indigo]A természet nem 4 kg-os babák megszülésére tervezett minket![/color]

Már ha hiszünk az evolúcióban, meg a természet törvényeinek mindenhatóságában, amúgy racionálisan. Csak érdekesség, hogy a Guiness-ben szereplő rekordnagy bébik nagyon szegény családokban, sokadikként születtek. Nagy gyerek/ pici gyerek meg annyira szubjektív! A fiam pont ugyanakkora méretekkel született (hossz, súly), mint 30 évvel korábban az apja, csakhogy anyósom kb kétszer akkora, mint én... Csak hogy szubjektív legyek.

Ja, azt kihagytam, hogy történetesen pont 4 kg-val születtek mindketten.

jadha TÉNYLEG megírja, amit gondol, abból lenne csak a nagy felhördülés

ha valaki tanakodó idetéved, mindenféle véleményt lásson, ne csak a nagy ZENt, amit a másik topikon árasztunk - hát arra ez pont jó....

Pontosan, ezért is jobb, ha itt vannak, és nem priviben. Mikor a másikon megy, hogy hú azok a fafejű kh pártiak, akik nem olvasnak semmit, nem tudnak semmit, és nincs bennük tolerancia, bezzeg mi, közben meg priviben már ugyanezek a hűdetoleráns osz-k ilyeneket írnak, és lááám, ha még mindent le is írnának amit gondolnak! Hát hadd lássa csak mindenki!

pildi3 csaszival született gyerkőcöm közül egy sem került PICre:-)
(vágás még csak kettő van, de cipzárt nem tett a doki, hiába mondta a párom neki, hogy egyszerűbb lenne) [/color]

Ildi, jó Neked azért ikreket növeszteni a pocakban sem az a kimondott életbiztosítás...
Van "ikres ág" a családban, ahol szinte minden rokonnak született anno ikertestvére, közülük egyetlen ikerpár volt, akiknek mindkét tagja életben maradt a múlt szd. első felében.

Ilkamama,

Én már legelején is leszögeztem, h nem vagyok esküdt ellensége az otthonszülésnek. Amiben indulatos voltam az leginkább a vitakultúra miatt volt, a másik topicon (mindenki mindenen megsértődööt) itt azért ez (valamivel) jobb.

Szinte mindent megértenék, bár magam sosem szülnék otthon, elsősorban az kockázat miatt, amit az idő jelent, másodsorban a kórházban sosem egy ember dönt szükség esetén (talán a szeptemberi eset kapcsán ez sem elhanyagolható szempont), és esetleg így optimálisabb döntés születik, harmadrészt - ez már tényleg az egyéni problémám - utálnám összevérezni a lakást (tudom, műanyag lepedő, stb. na azért a kórházit is sikerült...) Az eddigi gyakorlatot veszélyesnek tartottam, az ún. szabályozás, meg minden, csak nem az amire vágytok, gondolom.

Szinte minden érvetekben van igazság, csak én egy biztonsági játékos vagyok, és még kisebb kockázatnak tartom a kórházban születést a gyerek jövője szempontjából, még a nem ideális körülmények, az elszakítottsággal, kórházi környezettel, esetleges felesleges beavatkozásokkal együtt is, mint ha pl. otthon csúszik be egy ilyen gikszer. (gixer?) Hogy is mondjam: egy jól sikerült otthon szülés/születés biztosan sokkal szebb élmény, mint kórházban ugyanez. De ha nem a 80%-ba tartozom? Hát én nem abba tartoztam, de ez már csak szüléskor derült ki.

Klára, és a sokadiknak született szegénycsaládbéli óriásbabák hány százaléka lehetett vajon cukros baba? Mert szerintem elég valószínű, hogy az van mögötte.

Pildi: nincs itt nagy véleménykülönbség Szerintem is ez is járható út. Meg az otthonszülés is. És hogy semelyik ne legyen kötelező. És csinálják meg a kívánságcsászárt is - bár élőben még nem láttam olyat, aki ilyet akart - ha az orvos megbizonyosodott arról, hogy az anya megértette az extra kockázatokat.

(Hmm '93-ban még külön műsor volt olyan kórházat találni, ahova apákat is beengednek )

jadVan "ikres ág" a családban, ahol szinte minden rokonnak született anno ikertestvére, közülük egyetlen ikerpár volt, akiknek mindkét tagja életben maradt a múlt szd. első felében.

Látod, pedig ők nyilván otthon és háborítatlanul születtek. Számomra nagyon racionális érv, hogy ikreket ne lehessen otthon és nem véletlenül akadok-tam ki mindig is azon, hogy GÁ ikreket is bevállal. Óriásit kockáztat vele szerintem.

pildicolor=indigo]Klára, és a sokadiknak született szegénycsaládbéli óriásbabák hány százaléka lehetett vajon cukros baba? Mert szerintem elég valószínű, hogy az van mögötte.[/color]

Ezt nem írták.

Férjem viszont biztos nem volt cukros baba.

borsts(Hmm '93-ban még külön műsor volt olyan kórházat találni, ahova apákat is beengednek )

Apás hüvelyim volt 93-ban:-), ráadásul neméppen babarátságáról hírhedt, átjáróházas sotén:-)) Ahol csak tankönyvi eseteket ismernek, és nem képesek haladni a korral. De ők, ott, tartottak 93-ban olyan szülésfelkészítő tanfolyamot, amin bizony már a 4 hóig csak anyatejet szemlélet dívott, holott ekkor még nagyon sok gyerekorvos nem hallott erről (az akkori enyém sem). Sőt, azt mondom, az a tanfolyam, akkor, nagyon is korszerű volt, főbb vonalaiban ma is megállja a helyét.
(Az már egy külön kérdés, hogy a tanfolyam és a kórházi gyakorlat között vajon miért volt akkora szakadék?)

Borcs,

bár erről már volt szó anno a ZEN topicon, de azért újra: szerintem a császár nem szabad, h kivánságműsor legyen. Ha semmi nem indokolja, akkor miért végeznének el egy kockázatos műtétet egy természetes folyamat helyett? Ennyire azért ne legyen már nagy a szabadság! Aztán tényleg jön majd az otthon-császár! :D:D

klaracolor=green]

Férjem viszont biztos nem volt cukros baba. [/color]

Na jó, de az ő hosszméreteivel, gondolom még így is vékony baba lehetett

pildi

klaracolor=green]

Férjem viszont biztos nem volt cukros baba. [/color]

Na jó, de az ő hosszméreteivel, gondolom még így is vékony baba lehetett

Nem a mostani hosszához volt 4 kg! 57 cm volt, pont mint Gellért.

Most meg milyen jó lett itt.

Azért sztem az 57 cm sem átlag hossz, legalábbis 40 éve még nem volt az! (nálam B 3,75-je 51 cm mellé volt, szóval ő kifejezetten dagadt volt párodhoz képest! )

pildicolor=indigo]Azért sztem az 57 cm sem átlag hossz, legalábbis 40 éve még nem volt az! (nálam B 3,75-je 51 cm mellé volt, szóval ő kifejezetten dagadt volt párodhoz képest! )[/color]

Ja, csak nálunk születnek ilyen óriásbébik

Amúgy Pannihoz csatlakozom, teljesen megértem én is az érveiteket, szempontjaitokat, csak az a fránya időtényező ne lenne. Amikor tényleg baj van, és nagy baj van, akkor minden perc számít.
Mindazonáltal egyre inkább úgy gondolom, a fejekben dől el sok minden. Ha az ember eleve aggódós és pesszimista, akkor megtiltanám az otthonszülést neki Csak önbizalommal és pozitív hozzáállással szabadna belevágni. Mert ha arra számítok, hogy baj LEHET, akkor valószínűbb, hogy LESZ is. Én még olyan kórházban sem mertem szülni, ahol nincs neonatológus éjjel-nappal meg újszülött intenzív. A koraszülött intenzívtől másodjára már eltekintettem.

Panni 23:03-as hsz-ét akár én is írhattam volna

Azért a durva hangú pü-ből nem kéne következtetéseket levonni e topik egészére! (kedves Sz_Kata, te sem vagy a higgadtság mintaképe, ha már ) Mint ahogy én sem gondolom egyöntetűnek a ZEN-topikot (igen jó a kifejezés ), de ezt már írtam.

Hasba könyöklés nálam is volt Mondjuk talán a fájásgyenge, másfél órás kitolási szak okot ad rá. Azt hiszem, elég sok indokom lehetett volna az első szülésem után, hogy ne akarjak több gyereket -de nem állítom, hogy bárki is ,,elszúrta" a szülésem.

Valójában tényleg úgy tűnhet, hogy a kórházban szülők kritika nélkül átadják magukat teljesen az istenített orvosoknak a műszerek szentsége alatt; de ez nyilván nem igaz.
Mindenki szép szülést szeretne, naná.

Kedves Pildi,

az általad idézett prvit, ha jól emlékszem, azért kaptad, mert már nagyon sokan kértünk rá, hogy ne az otthon szültünk topikban vitatkozz, ha már egyszer van erre másik. de te nem akartad megérteni. úgy éreztem, direkt és csak azért is jössz, hogy nézd, meddig feszgetheted a cérnát.

és igen, nálam elpattant, mert nem vagyok egy higgadt ember. DE könyörgöm, soha nem jutna eszembe, hogy más szülésére azt mondjam hogy morbid, meg gáz, sőt, azt hogy UNDORíTÓ!!!!!!

Huh, ez azért egy picit más tészta, nem igaz??

ami meg az érvelést illeti, én tényleg azt érzem, hogy teljesen felesleges már. Sokan, nagyon sok jó érvet, sőt különböző kutatások eredményeit felhozták már, de nekem úgy tűnik, mintha senki nem olvasná el őket. Mert az sokkal jobb, ha abban a tudatban marad, hogy a kókler bábák csak illóolajat tartanak a táskájukban (Lini pl ezt konkrétan TUDJA, egy ismerősének ez smerősének az ismerősén keresztül...), meg hogy a születésélmény és a mantra, az illatgyertya fontossága, meg az önzésünk...blablabla........... valahogy az tesz jót a lelketeknek, ha azt gondolhatjátok rólunk, hogy nem vagyunk normálisak.

oké. nem vagyok normális. mert eltérő a gondolkodásom az átlagétól.

és lehet hogy pont ezért, de nem tudom megemészteni, hogy bárányunk "gondolatmenete" számotokra elfogadható lehet. bocsi, de egyszerűen nem megy.....

Te Kata!

Mi lenne, ha egyszer te is végigolvasnád a hozzászólásainkat? Nem csak a kiragadottt példákat. Mert nekem inkább úgy tűnik, hogy te akarod azt kihallani, hogy MI mindig csak ugyanazt szajkózzuk. Inkább úgy tűnik a te lelkednek kell az, hogy megsértődhess mindenki másra, aki kicsit vagy nagyon másként gondolkodik. Ok, ez a privi tényleg durva, de talán nem ez alapján kellene itéletet mondani több tucat másik fórumozó felett.

Bárárny gondolatmenete annyiban mindenképpen elfogadható, hogy ez is egy vélemény, ami idekerülhet, ugyanúgy ahogy a tied is!

Panni,
nekem ez a privi majdhogynem egy kategóriába esik egyes rasszista megnyilvánulásokkal, ez a "te fajtád", hmmm... (Ugye ebben én is benne vagyok.) Ezt én sem tudom egyáltalán elfogadni. Azt viszont tényleg jó látni, hogy ezen a fórumon a többi kórházpárti ember nem ilyen.
F.

rifuA hasbakönyöklés egy bevett műfogás, ha jól tudom. Jó lenne, ha valaki megerősítené, vagy megcáfolná.

Több mint 20 éve hallottam (a nagyobbik fiam érkezésénél), hogy a császár nem túl jó a gyereknek, mert a gravitációhoz még nincs szokva, viszont ha hüvelyi úton, forogva jön világra, akkor fokozatosan hozzászokik a terheléshez. Ha császárral szedik ki az olyan, mintha ráesne egy betontömb.

A hasbakönyöklés nem egy bevett műfogás, hanem egy veszélyes procedúra, aminek hatásossága is megkérdőjelezett és akár méhrepedést is okozhat.

A "gravitációs" dolog totál nonszensz, a gyereket ugyanúgy éri a gravitáció a méhben. A vajúdás során a gyerekbe rengeteg stresszhormon áramlik (adrenalin például), ami nagyon jó hatással van a tüdő hörgőcskék felületi feszültségének csökkentésére, ráadásul a kitolásnál sok magzatvíz is kipréselődik a tüdejéből, ezért a légzészavarok jóval kevesebbszer fordulnak elő hüvelyi szülésnél. Ezért szoktak nem sürgős császár előtt vajúdást indítani az anyánál.

Kata, történetesen, amikor azt a privit nekem írtad, én előtte 1 hónapig egy sort sem írtam a másikra (1 hónappal előtte meg még ez itt nem létezett). Aznap írtam, valóban, tán egyet vagy kettőt (érdemit), plusz harmadiknak azt, amikor megkaptam a linkjét ennek, hogy átjöttem ide. Te ez után vágtad hozzám a pü-det, olyan stílusban, ami téged minősít. Számomra akkor is, most is gusztustalan az, ahogy a toleranciát hiányoljátok belőlünk és közben nem néztek magatokba.

Sziasztok!

Rifu,
a hasbakönyöklés-ahogy ti nevezitek-nem "műfogás"!Sőt vannak olyan kórházak ahol már tiltólistán van!(pl.ahol én dolgozom)

És mindenkinek igazat akik úgy vélekednek,hogy egy komlikációmentes vajúdásnál nem kell semmilyen szülésgyorsító.
Mondjuk az én szemszögemből egy jó időben bekötött oxitocinos infúzió még nem számít akkora bűnnek!És idetartozik a megfelelő időben elvégzett burokrepesztés is!Nyilván ha ezeket nem a megfelelő időben alkalmazzuk,akkor alakulhat ki a fájásgyengeség,amit oly gyakran emlegetnek az otthonszülők,megjegyzem joggal!Mert ilyenkor beavatkozunk a természetes szülés lefolyásába!De hangsúlyozom,hogy egy jó időben megrepesztett burok abszolult nem lassítja a szülés menetét,sőt ellenkezőleg!
Gondolom,ti,akik az otthonszülést választjátok,nektek is az a fontos,hogy a szülésetek csodálatos élmény legyen,és egy egészséges babát hozzatok a világra!
Megértem az érveket,de minden beavatkozástól,ami segítség lehet,nem kell elzárkozni!

A sokat emlegetett idő!!!!!!Tényleg nagyon fontos tényező!!!Szerintem kár is ezen annyit lovagolni!
Inkább a kórházakba vigyük az otthont,mint az otthonba a kórházat!De ez nem azt jelenti a részemről,hogy ellenzem az otthonszülést,viszont a szabályozásra igenis szükség van!(most nem mennék bele az éppen aktuális szabályozás milyenségébe)

Nagyon rossz olyat olvasni,hogy egyes kollégák semmibe veszik a kismamákat,és tényleg futószalagon megy a munka!Sőt az is felháborító,ha egy otthonszülésnek indult szülés kórházba kerül,és egyesek lenézik azokat az anyukákat!Mondjuk azt helyénvalónak tartanám,ha a kórházba induláskor téjákoztatnák őket a tényállásról!Egy bába,aki vállalja a felelősséget az otthonszülés alatt,igenis tájékoztassa a kórházat a kismama és a baba állapotáról,vmit arról,hogy miért kell a kórházban befejezni a szülést!(pontosabban szerinte miért van szükség kórházra)!!!!Biztos sokat segítene egy kórházi teamnek ebben,mert legalább tudnak vmennyi infót az esetről.Sőt ezt akár írásban is adhatná,mert gondolom az otthonszüléseknél is vezetnek dokumentációt a vajúdás haladásáról.
És az is nagyon fontos,hogy az esetleges komplikációt időben felismerje a bába!Ehhez szerintem kevés a "fafül".Nem azt mondom,hogy a kismama a vajúdás alatt végig CTG-n legyen,de időszakosan igen,egy hosszabb ideig,nem pár percig.Hisz a kórházakban sincs gépen végig a vajúdó.Kiv.ha indokolt,de ez már nem a komplikációmentességhez tartozik!

És ha KELL otthon is használják az oxitocint,a burokrepesztést és a gátmetszést!!!!!

És a kórházakban felesleges beavatkozásokat ne csináljanak!!!!

Üdv.

Timi

Undorító és morbid:

Nem voltam ott a császárvárosok rendezvényen, csak itt-ott olvasgattam róla, ezért ha pontatlan amit írok, előre is elnézést kérek. Úgy tudom, ott (ráadásul az indokolatlanul sok csaszi ellen mottóval) otthonszülésekről (is) volt szó, volt valami nagy kivetítő, amin felvételeket lehetett látni, otthonszüléses felvételeket. Meg talán kihangosításban is, események közbeni hangokat.

Már nagyon régen is, jópár éve, mikor nézegettem osz-el kapcsolatos linkekekt feltűnt, hogy nagyon sokan meztelen vajúdnak-szülnek, s ilyen fotók színesítik az osz-ről szóló "reklám"anyagokat.


Számomra ez a része a "kampánynak" meglehetősen furcsa. Nem jó szó, hogy gusztustalannak tartom, vagy undorítónak, de eléggé megütközöm rajta, hogy a netre kitegyék, óriásvetítőn vetítgessék bárkinek a szülését. Miközben folyamatosan azt halljuk mellé, hogy bezzeg a kórház átjáróház, mindenki megzavarhatja a szülés intimitását. Intim szülés egy olyna, amit aztán kirakok ország-világ elé? Sőt, esetleg attól, hogy ezt láthatom-hallhatom, kéne "kedvet kapnom" hozzá, kéne, hogy megérintsen a fantasztikus érzés, amit osz jelenthet? Óriásvetítőn, csupaszon, a város közepén?

gy bába,aki vállalja a felelősséget az otthonszülés alatt,igenis tájékoztassa a kórházat a kismama és a baba állapotáról,vmit arról,hogy miért kell a kórházban befejezni a szülést!(pontosabban szerinte miért van szükség kórházra)!!!!

szoktak, mas kerdes, h hisznek-e neki:(

Biobaba