Oké, oké, rossz szó volt az erőltetés, inkább úgy mondom akkor, hogy sosem csináltam ügyet az evésből.
Bevallom, én azt is nagyon utálom, hogy a nagyszülők állandóan dicsérgetik őket evés közben, hogy "hű, de sokat ettél, nagyon ügyes vagy!", "már alig van pár falat, gyorsan bekapod, és milyen ügyes leszel", "azt a mindenit, milyen sokat evett ez a gyerek!", "látod, X. milyen ügyes, ő már egy egész husit megevett". Nem tudom, lehet, hogy hülye vagyok, de én azt szeretném, ha azért ennének, mert éhesek, és nem azért, mert a nagymama megdicsér érte... A nagylányom már el is várja a dicséretet, mindig mutatja, hogy milyen sokat evett.
Én meg erre azt szoktam mondani, hogy "látom, ízlett az étel, örülök".
De lehet, hogy csak azért állok így hozzá, mert sosem volt még igazán rosszul evő gyerekem (bár hozzá kell tennem, hogy a nagy 10 hósan kezdett el szopin kívül mást is enni, a középső 14 hósan, akkor is csak azért, mert kórházba kerültem, addig max 5-10 kiskanállal, de én ezt úgy fogtam fel, hogy túl finom a tejem
). Nálunk az éjszakai ébredések nem függtek attól, hogy mennyit ettek előtte, irtó sokszor (5-15 alkalommal) keltek addig, amíg le nem szoktattam őket az éjszakai szopiról (a következő terhességeim miatt). És bocs, lehet, hogy kicsit kioktatónak tűnik, amit írtam, nem ez volt a szándékom! És teljesen megértem, hogy rossz látni, hogy nem eszik a gyerek, én is éreztem így párszor, aztán meggyőztem magam, hogy nincsen semmi baj.
Zsizsa