2007.02.22 11:39
Szerző: Anonymous
Ja kapok hírlvelet a Nanától és ma ez volt benne, de sajna még nem volt időm elolvasni, de berakom nektek is. Ha van kedvetek olvassátok el:
Meddőség vagy türelemjáték? 1
Ha késik a gyermekáldás, sok pár pánikba esik. Egyre elkeseredettebbé válik a küzdelmük a hőn áhított áldott állapotért, a csalódás pedig minden egyes sikertelen kísérlettel mélyebb lesz. Alábbi történetünk szolgáljon megnyugvásul mindenkinek, aki gyermekre vágyik.
Magyarországon a fogamzókorban lévők kb. 10-15 %-a, azaz mintegy 200 000 házaspár meddő. Mintegy 15%-uk vár lombikbébire, így itthon évente 5500-6000 beteget kezelnek - ennek 65%-át a Kaali Intézetben végzik. A gyermektelenségért fele-fele arányban felelősek a férfiak és a nők. A nőknél a leggyakoribb ok a petevezető elzáródása, a férfiaknál pedig az alacsony spermiumszám. A termékenységet esetlegesen befolyásolhatják az éveken át tartó fogyókúrák és a nagyon komoly stressz, ezenkívül az előrehaladott életkor. Minél tovább tart a kényszerű gyermektelenség, annál nagyobb lesz az érzelmi nyomás az érintetteken. A legújabb kutatások szerint leggyakrabban a psziché gátolja meg a terhesség létrejöttét. A negatív gondolatok és érzések ugyanis közvetlen hatással vannak az idegrendszerre és az agyalapi mirigyre, ezek pedig egyenesen befolyásolják a szervezet hormonháztartását, így hatnak a nők ciklusára és a férfiak spermiumtermelésére is.
Sok pár a mesterséges megtermékenyítésben reménykedik, de a "technikai rásegítéstől" sokan visszarettennek. A naptár szerinti szerelem, a testi megerőltetés hatásai felmérhetetlenek. Ezért ajánlják a pszichológusok a pároknak, hogy próbáljanak alternatív módszereket bevetni: fogadjanak örökbe egy gyermeket, vagy fordítsák teljesen új irányba az életüket. Ilyenkor gyakran magától is rendeződik a helyzet, és a kívánt utód szinte pillanatok alatt megfogan. Először azonban az embernek lelkiekben kicsit távolabb kell kerülnie a kívánságaitól.
Mariann története
Egy évvel az esküvőnk után elhatároztuk a férjemmel, Zolival, hogy szívesen vállalnánk egy gyereket. Abbahagytam a fogamzásgátló gyógyszer szedését, és a következő két évben szeretkezéskor nem védekeztünk. De nem lettem terhes. Kezdetben nem sokat foglalkoztam ezzel, ám amikor a legjobb barátnőm áldott állapotba került, az egyik kolléganőmnek pedig ikrei születtek, egy kissé nyugtalankodni kezdtem. Miért sikerül másoknak, csak nekünk nem? Valamit rosszul csináltunk? Akkoriban elég fárasztó munkám volt. Lehet, hogy amiatt nem jött össze?
Az ösztrogénszintem nem volt megfelelő
Az orvos, akivel a gyerekvállalásról beszéltem, tablettákat írt fel a túlzott stresszhormon-képződés ellen, és azt ajánlotta, reggelente mérjem meg a hőmérsékletemet. Ezekből az adatokból számomra is kiderült, mikor vagyok termékeny állapotban. Természetesen magamban lázadoztam a lázmérés ellen, hiszen így is alig volt időm reggel.
Naptár szerint szeretkeztünk tehát, és én minden hónapban reménykedtem, hogy pozitív lesz a teszt. Minden alkalommal, ha késett a menstruációm, repkedtem a boldogságtól, aztán megint semmi!
Egy újabb évnyi próbálkozás után felkerestem egy speciális fogantatásra szakosodott rendelőt. A doktornő azt tanácsolta, vizsgáljuk meg pontosan a hormonszintemet. Így reggelente be kellett mennem a laborba, hogy vért vegyenek tőlem. Tényleg nem stimmelt az ösztrogénszintem. Bár volt mensesem és peteérésem, a petesejtem a hormonális probléma miatt nem volt elég érett. Ezért a menses utáni második naptól a tizenharmadikig mindennap hormoninjekciót kellett beadnom magamnak, hogy elősegítsem a peteérést. A tizennegyedik napon egy másik hormoninjekció következett, melynek hatására három nap múlva bekövetkezett a petesejt kilökődése. Akkor nagyon bíztam abban, hogy gyermekem lesz, és már a nevén kezdtem el gondolkodni.
A szexuális életünk teljesítménytúrává vált
Zoli azonban nem volt olyan lelkes, mint én. A terápia mellékhatásai miatt kezdett el aggódni, ezenkívül zavarta, hogy a szerelmi életünk kikerült a nyilvánosság elé. Ha ugyanis a hormonértékek azt mutatták, hogy a majdhogynem teljesen biztos időpont nemsokára bekövetkezik, neki "készen kellett állnia", ha kedve volt hozzá, ha nem.
Másnap reggel pedig be kellett mennem kontrollvizsgálatra. Kiderült, hogy a "szerelmes éjszaka" után csak kevés spermium maradt életben. A terhességi teszt pár nappal később ismét negatív lett. Felmerült, hogy talán Zoli spermiumaival sincs minden rendben. Így kértem egy időpontot a férjemnek is. Amikor felhívtam a munkahelyén, mérgesen reagált. "Be kell mennem egy kabinba, és spermiummintát kell vennem magamtól? Egyébként is, mindig én intézem a saját orvosi vizsgálataimat" - morogta a telefonba, és letette a kagylót. Így hát megszeppenve lemondtam az időpontot.
Estére Zoli haragja elpárolgott. "Nem vagyok talán elég férfias" - nyögte kétségbeesetten. Én vele együtt szenvedtem, de legbelül valami olyasmit éreztem, mintha megkönnyebbültem volna. Ez azt jelentette, hogy nem én vagyok egyedül a felelős azért, hogy eddig nem lehetett gyerekünk.
Nemsokára már csak egyetlen dolog foglalkoztatott minket: hogyan lehetne mégis gyermekünk? A szex elveszítette könnyedségét, és olyanná vált, mint egy teljesítménytúra. Sajnos, egyszer sem értük el a hőn áhított célt. Már arról is leszoktunk, hogy az élet és a szerelem szépségéről beszélgessünk, hiszen elhanyagoltuk mindazt, amivel addig a szabadidőnkben foglalkoztunk. Tejeskávé reggelire, egy pohár vörösbor a vacsorához, utána egy cigaretta? Nem, köszönöm. Utazzunk el? Inkább ne. Találkozzunk az ismerőseinkkel? Csak akkor, ha nem terelődik a szó a gyerekekre. Sport és hobbi? Csak a naptár szerint. A szerelmi életünk betáblázása mindennel szemben elsőbbséget élvezett.
Zoli mégis ráállt, hogy megvizsgálják a spermiumait. A vizsgálat túl alacsony spermiumszámot és -mozgást állapított meg. Az urológus ráadásul visszértágulatot észlelt a párom vesetájékán. Ez lehetett az oka a rossz leleteknek. Zoli megoperáltatta magát, de amikor a műtét után sem javult a helyzet, az orvosok nem tudtak több tanácsot adni. Azt mondták, valószínűleg az ő esetében is a stressz és a környezetszennyezés lehet az alacsony spermiumszám oka. Állítólag egyre több férfi szenved emiatt.
Folytatjuk
Babák és mamák a nanán! Katt ide: nana.hu