Megint itt. Kicsit átfutottam a termést.
Először is, mindenkinek nagyon köszönöm a születésnapi köszöntést. Másodszor, én is kívánok utólag is minden szüli-, névnaposnak, házassági évfordulósoknak nagyon sok boldogságot.
A képek amiket feltettetek szuperek. Söprögetős Kriszta haláli. Olyan jót nevettem rajta.
A már csak járó Szandinak pedig hatalmas gratula, ügyes a kiscsaj!
(bocsi, hirtelen ennyi maradt meg a fejemben a pár oldalas termésből)
A képekig még nem jutottam el, de próbálom holnap pótolni. Ma az anyuék voltak itt este végre felköszönteni.
Különben a szülinapom eléggé elcseszett szülinapra sikerült. Szombaton "teljesen váratlanul" megjelent az István (persze tudtam, hogy jönni fog, csak ő nem tudta, hogy én tudom
). Szóval lejött utánunk felköszönteni. És a nagy meglepetés itt jött, hozta az apukáját és a Norbit is. Az apukájának az egyik lábát levágták 7 éve, sajnos a cukor miatt. Azóta nem volt sehol és szeretett volna lejönni. Ezzel még nem is lenne semmi baj. Csakhogy a szombatunk és a vasárnapunk azzal telt (mármint az Istváné és az enyém), hogy holt őt ugráltuk körül, hol az Ádám után rohangáltunk, lestük minden vendég óhaját, úgyhogy én már vasárnap este (szörnyű ilyet mondani) de alig vártam, hogy elmenjenek. Úgy elfáradtam, mint előtte 2 hétig sem. Persze a nagy kapkodásban még a tortámat sem vágtuk fel, úgyhogy hétfőn még poénkodtam is, (ugye hétfőn volt a nagy nap) hogy jövőre én veszem meg magamnak a tortát, ha már nekem kell feltálalnom is magamnak.
Mindegy, most hétvégén már pénteken lejött az István, úgyhogy együtt tudtunk tölteni 2 egész napot.
Az egész nyaralásban az volt a legrosszabb, hogy ő borzasztóan hiányzott. (persze mi is neki!
) Minden esetre az Ádámnak szuperül telt, a dédipapája imádta, leste minden gondolatát. Teljesen elvarázsolta a papát, hogy mennyire jókedvű, barátságos, belevaló kis pasi. Mikor eljöttünk a papa majdnem elsírta magát, de már csinálja neki a homokozót, hogy mire visszamegyünk tudjon homokozni is.
Levittem a felfújható medence kocsiját, hát azt annyira élvezte, hogy csuda! Mivel sok volt a darázs, ezért nem mertem levenni róla a szandiját. Mikor fürödni indult gyorsan menet közben lekaptam róla, aztán meg vissza. A végén már szandálban fürdött, nem győztem öltöztetni. Legkésőbb jövőre beszerzek egy műanyag szandit.
Ja, és minden első félelmem ellenére, a papára abszolút rábízhattam a drágámat. Öltöztette, fürdette, etette, mindent megcsinált körülötte. Egyszer mosogattam, az Ádám pancsizott a medencéjében. Kértem a papát, üljön oda mellé amíg végzek, nehogy valami gond legyen. Egyszer csak azt hallom, hogy hangosan nevet. Kimegyek, erre az Ádám a medence tetejéről ugrik a vízbe, elmerül a feje, kiszedi a cumit a vízből, felnéz, persze alig lát, és röhög. A papának meg a könnye folyt a nevetéstől, hogy mennyire aranyos.
Most hirtelen ennyi, majd még traktállak benneteket az élményekkel, ha eszembe jut.