Én is nagyon eltűntem, mostanában még rrefelé nézni sem tudtam. Én is állandóan gondolok rátok, hoyg vajon hogy vagytok, mit csinálnak/művelnek a manók, stb.
Mi jól vagyunk, bár milliófelé kell szétszakadnom. Rendes állásom még mindig nincs, de végzek egy tanfolyamot, járok gyakorlatra (szakácskurzus, és egy vendégkőnél gyakorlatozok), írok az Erdélyi konyhának, a Kifőztüknek, szóval, nem unatkozom egyáltalán. Nálunk még két hétig van ovi, aztán lesz 1 hónap szünet. Kicsit bajban vagyok, nem tudom, hogyan fogom megoldani a lányok felügyeletét majd abbana hónapban, amikor nem éleszek itthon, de remélem, skerül úgy egyeztetni anyóssal, húgommal, Édesanyámmal, hoyg mindenkinek jó legyen. A lányok édesek, aranyosak, és főleg nagy zsivány mindkettő.
Boróka már kb. ősz óta szobatiszta nappalra, de éjszaka még mindig pelussal alszik. Sőt, mostanában gyakran bepisil nappal is, ami nem tudom, hogy csak puszta véletlen, mármint úgy eljátssza magát, hoyg elfelejt szólni, csak akkor teszi meg, amikor már csorog is, vagy van valami háttér baja is. Már beszéltem az óvónőjével is, de ő semmi furcsát nem tapasztalt, az oviban sosincs baleset, úgyhogy ezen most agyalok rendesen, hoyg itthon miért csinálja. Most már folyékonyan, mondatokban, sőt összetett mondatokban beszél, bár a kívülállóknak szinte teljes mértékben érthetetlen. Sok hangot nem ejt tisztán, de mi már megszoktuk, megtanultuk a stílusát. 
Gem, nagyon szorítok, hogy minél könnyeben, egyszerűbben éld át a szülést, bízom benne, hoyg minden rendben lesz.
Szilvi, neked is szép nyarat itthon!
Titti, remélem, sikeres volt a beavatkozás!!!
Mindenkinek gratulálok a szobatisztasághoz!!!
Mi még gyakoroljuk: Kismok, szándékosan hagytalak a végére! El sem hiszed, menynire elszomorodtam soraid olvastán. Mélységesen átérzem, tudom, miylen, amiben vagy. Kétszer csináltam végig, egyszer sikeresen, egyszer nem. Annyi az elégtételem, hoyg másodjára volt a siker. Én is határozottan szopi-anyatejpárti vagyok, de tényleg mérlegelni kell, hogy hol van az a határ ameddig el lehet menni anélkül, hogy bárki szenvedne miatta. Először 5 hétig bírtam, tele fájdalommal és kétkedéssel, félelemmel és lelkiismeretfurdallással, a depi szélén, és szerinte jól tettem, hogy akkor abbahagytuk. Rosszabb lett volna egy frusztrált, depis anya, mint amiylen volt a tápszer. Nem akarlak lebeszélni a szopiról, te érzed, mire van szükségetek mindannyiótoknak, mennyit vagy képes nyújtani, de tényleg, ha sanyargatod magadat és Lenkét, ha így senkinek sem jó, fontold meg, hoyg egéri-e folytatni. Próbálj meg mindent (pl., amit Cas ajánlott), de az ésszerűség határain belül.
NAgyon-nagyon drukkolok, hoyg minden rendbejöjjön!!!!!!!!
Puszilok mindenkit, ne haragudjatok, ha nem említettelek név szerint, de én is csak a végét futottam át annak, amit írtatok és ismét rohanok, mint mindig!
Vigyázzatok magatokra!
Vagy ott a képzés eleve olyan, hogy lehet?
