Sziasztok!
Biztonsági rács kinyitáshoz: inkább a rácson múlt, bár Blanka is ügyes. A rács jó masszív, a zárat viszont nem gondoltuk, hogy eléri és persze a külső, lépcső felőli oldalra kellet volna szerelni, csak mivel nem derékszögben záródik, oda bonyolultabb, de valahogy biztonságosabbá tesszük. A zár elég egyszerű, kibillent és tol...Mondjuk ha én is az emeleten vagyok, Blanka nem megy a közelébe, de azúttal leszaladtam valamiért és hát utánam akart jönni.
Kriszta: már azt hittem nincs más ilyen kis lökött
, Blanka is fejleszegve mászik sokszor, így bohóckodik és már néha nekiment az ajtófélfának
Szilvi72: szerintem se aggódj, mi sem járunk, de nem is próbál lépegetni, ha megfogom a kezét. Viszont szépen megy kapaszkodva és mivel később tanulta ezt, azt vettem észre, hogy kevesebb volt az esés, tulajdonképpen egyszer sem dőlt fel, vagy ütötte be magát, szóval érdemes kivárni, míg a saját tempójában elér egy szintet. Másrészt tényleg mindig más fejlődik, Blanka például a finommozgásokban fejlettebb, míg a nagymozgást hanyagolta sokáig: lásd biztonsági rács kinyitás, távirányító elemeinek kiszedése, ásványvizes kupak le és felcsavarása (ha nincs erősen rácsavarva), mindenféle krémes flakon kinyitása (a pattintós fajából).
Edit: irigylem a rengeteg energiádat, hozzád képest mindig nagyon lustának érzem magam
Ninike: Nóri nagyon szép, és nagyon hasonlít Blankára, ami az én anyai szememnek különösen kedves. Az alvós kép mindent visz, imádom nézni az alvó babákat, békében a világgal, mit sem tudva a problémákról, belefeledkezve a boldog biztonságba...
Anita: anyósos sztorit sajnálom, drukkolok, bár sajnos én sem hiszem, hogy valaki egykettőre meg tud változni. Nekem ezzel szerencsém van, anyósom nagyon jól bánik Blankával, mivel neki két fia van, különösen várta már a lányunokát. Nem is szólnak bele semmibe, inkább az én szüleim, de ők is meggyőzhetők.
Nálunk most a kacsintás megy, két szemmel és közben teli szájjal vigyorogva. Meg kell zabálni. Na meg az ujjával fenyegetőzik, ha mondom, hogy nem. És próbálja utánozni az oroszlánt, amint éppen félelmetesen üvölt: mindezt hang nélkül, a kezeivel ijesztgetve és a száját jó nagyra nyitva. Utánozza egyébként az autó és repülő zúgását: brrrr, a libát, amikor éneklem (gá, gá, gá) és bárhol babát lát, úton/reklámban rámutat és kiabál, hogy baba. Apa megy már régen, és most már arra használja amire való
Formabedobós még nem megy, de a kockákat nagyság szerint egymásba pakolja és néha épít, de inkább rombol. Táncol minden zenére, de a nagy kedvencek még mindig a könyvek.
na itt tartunk mi.
Kérdés: mit gondoltok a babafejlesztésről? Azért nehéz szerintem, mert ebben (is) a középutat kellene megtalálni, nem akarom túlzásba vinni, de azért elhanyagolni sem. Most úgy látom a gyerektársaság lenne a legfontosabb, voltunk itt a közelben a lakóparkban zenebölcsiben (autó nélkül elég korlátozottak alehetőségeim egy kertvárosi részen), és hihetetlen volt, ahogy fokozatosan távolodott tőlem és lett egyre bátrabb. Első gyerekként ez a "magány" biztosan hátrány, bár minden másban inkább előnye származik abból, hogy egyelőre csak körülötte forog minden. Én a zenét tartom még fontosnak, de később valami mozgás sem lenne rossz, egyelőre azonban a játszótérrel is megelégszem, szerencsére az is épült egy köpésre tőlünk.
Na még mit is akartam. Kötőhártyát kamillával kezelgetem, ha nem múlik, akkor irány a doki. Nyafi köszi, hogy megnyugtattál, valószínűleg nem lesz nagy baja, ha antibiotikum kell, tényleg csak reggelire és alváshoz/visszaalváshoz kap tejet.
Sziszi