Atyaég, mekkora forgalom van! De jóóóó!
Alig bírtam visszaolvasni!
Üdvözlöm Blanka-anyuka Sziszit és Ádám-anyuka Szilviót (na, jól megjegyeztem?
) Gyertek gyakran és írjatok sokat!
Hű, annyi minden szóba került, mióta nem voltam, hogy csak témák szerint tudok reagálni és a nevekhez inkább nem kötném, mert tuti vmit elrontanék.
No, akkor minden rendszer nélkül...
Benti cipő-kérdés
idebenn a már szaladó Sári lábán többnyire csúszásgátlós zokni van. Akkor van rajta vmi (cipő, szandál), ha Juli táncos délutánozni akar, amihez jár a pörgős szoknya meg a kedvenc szandál... Na, ekkor csakhamar Sári is megjelenik a gardróbajtóban, tuszakolva magára a Julitól örökölt lábbeliket.
Tej-kérdés
most már szép apránként Sári is elkezdett savanyított tejtermékeket eszegetni (mérsékelt lelkesedéssel), tejet pedig még nem kap. Igazából én úgy gondolom, semmi szüksége rá. Egyrészt még mindig rengeteget szopizik, másrészt ezek a bolti tejek inkább vizes tejporok, annak idején Julcsinál én inkább a tápszert választottam másfél éves koráig.
Tél
fú, hát én azt úúúgy szeretném, ha a tél csak szilveszterig tartana, vagy hétvégéken, amikor családilag el tudunk menni szánkózni, hóemberezni. Amúgy a havas részét nagyon szeretem, de amikor két kicsit és magamat napi szinten 2x kell fel- és lehacukáznom, az komoly erőfeszítést és önuralmat igényel, hisz valaki mindig ordít (jó esetben nem én... hihi). Múltkor lemértem: 20 perc, míg hárman felszkafanderezzük magunkat.
Ezek szerint Julcsinak mázlija van hó-ügyben:
az első telén, míg odakinn aludt, Petivel építettünk egy két méteres hóembert,
a második telén elmentünk pár napra telelni a Bükkbe és ott volt egy kis hó
a harmadik telén rengeteg hó volt és jó sokat voltunk kinn
ez a 4., és ma is csináltunk hóangyalt az udvaron.
Tesó-kérdés
én alapvetően úgy gondolom, hogy nem a jelennek, hanem a jövőnek vállaljuk és neveljük a gyerekeket. Az első 3-4 hónapban majd belegebedtem, olyan marha nehéz volt. A kicsi folyton szopizott, a nagyot közben tutujgatnom kellett és mesélni, rajzolni, sétálni stb. A várandósság alatt nem volt semmi gond, még a 38. héten is simán felkapdostam Julcsit, de ami utána jött, az.... húúú.
Na, de. És itt a lényeg!
Annyira, de annyira jó most, hogy van két kicsi csajszikám! Teljesen mások, mégis egyre jobb testvérek. Hihetetlen nézni a fejlődésüket, az összecsiszolódásukat, a harcaikat, ahogyan egymásra hatnak... Persze időnként, amikor este fél 7-kor egyik az egyik lábamon, másik a másikon üvölt, mert már fáj az élet, meg összevesztek, meg minden, férjem, meg épp még Pesten dugóban, akkor nagy levegőket kell venni, de azért összességében nem ez a maradandó élmény.
Nekem ez az egész szülőség egy nagy önismereti út, amely során ki kell javítgatnom, de legalább is meg kell próbálnom kijavítani a rossz tulajdonságaimat, hogy rájuk jobban tudjak figyelni, nekik a tőlem fakadó legjobbat tudjam adni.
Szóval én bíztatok mindenkit a testvérkére...
Edith
jaj, már megint ez a mellgyuszi! De sajnálom!
Gondolom, már rutinosan kezeled, sajnos gyakorlott vagy benne. Nekem csak kisebb-nagyobb gumócskák szoktak benne lenni, de csak akkor ha éjjel kevesebbet szopizik Sári, nappal ált. megoldódik a helyzet.
Ruhaszárítás
én télen mindig benn szárítok és úgy szeretem olyankor, mert kicsivel kevésbé száraz idebenn a levegő, meg olyan friss illatú lesz minden.
Nyáron meg mindig kinn, a napnak ugyanis fertőtlenítő és fehérítő hatása is van.
Mese és könyvek
Nyafi, ennyi idősen természetes, hogy még a leírt dolgok nem érdeklik. Sárinak is csak a képeket magyarázom, többnyire az állatosakat szereti. De sajnos csak felügyelettel könyvezhet... Falja a könyveket - szó szerint...
Julcsinál is csak jó 2,5 évesen kezdődött a könyvből olvasás, addig kitalált mesék voltak, meg mondókák, versikék, és természetesen egy Juli királylányról szóló mese, aki túl az Óperencián lakott...
Most meg az Anna, Peti és Gergő a nagy kedvenc, meg az általam kitalált Három pillangó.
Háziállat
Julcsi volt/van ilyen nagy kutyamániás. Másfél évesen úgy etette a pulinkat, hogy lehasalt vele szemben és a kutyakaját szemenként rakosgatta a szájába. Bogáncs meg hálás beletörődéssel vette tudomásul, hogy most ilyen komótos ütemben kénytelen vacsorázni...
Sári még nem került közelebbi viszonyba velük, kicsi volt még a kinti kutyákhoz, de egyelőre nem rajong értük (pedig uaz a nevelés
), remélem tavasszal már ő is megszereti mind2-őt.
Hiszti
Hát, biza az tök normális, hogy egy 1 év körüli gyerek próbálgatja az akaratát. Innen kezdődik az elő-dackorszak (de úgy is mondhatnám, hogy a light-dac
). Sárinak egyrészt van mintája is, de alapból is nagyon öntudatos lány. NEmcsak akkor képes földre vetni magát, ha én nem engedek valamit, hanem akkor is, ha neki saját erőből nem sikerül megtenni, amit szeretne.
Jáde, ösztönösen is rájött a lényegre (Jenő bácsinak egyébként tényleg nagyon jó írásai vannak az ügyben
). Ez még az a hiszti-fajta, amit figyelemeltereléssel orvosolni lehet.
Julcsinál ez már nem válik be, nála meg kell várni a végét...
Hát, van, hogy biza várok fél órát is...
Lényeg, hogy tényleg csak azt tiltsuk nekik, amit nagyon muszáj és veszélyes. Én mindig felteszem magamban, ha vmire első körben rábökném, hogy nem szabad..., hogy és miért nem? Ha nincs rá értelmes válasz, akkor nem tiltom. Pl. tőlem aztán kipakolhatja a szekrényt, hadd felfedezzen stb. De a konnektor nyilván tilos...
Ovi-ügy
nekünk mázlink van: a településen egy ovi van, az összes óvó nénit ismerem, nagyon jó és természetes nevelési programja van. Nem csinálnak ügyet a pisi-balesetekből, segítenek enni a rászoruló gyerkőknek, a nehezen alvókat, simikézik, lehet otthoni alvósdolgot bevinni...
Szóval jó.
Ekcéma
na, ez nálunk családi hagyomány! Julinak is volt, Sárának is!
Pedig Julival még allergiavizsgálaton is voltunk és minden nega lett. Minden ősszel kijön, télen virágzik és ahogy nő a napsütés elmúlik. A fogzás úgy vettem észre erősíti.
Körömvirágkrémmel kenem, amíg nem gáz a helyzet. Ha nagyon az és már kivakarta, akkor jön az Elocom, ami ugye szteroidos krém, tehát nem jó, ha sokszor használjuk.
Én is várom az ötleteket...
Mozgalmas hetek vannak különben mögöttünk. Tavasztól építkezünk és a héten fogadták el az engedélyezési tervet. Tök jó kis munka volt a tervező és köztünk, azt hiszem nagyon jó házat sikerült alkotni. Bár még odébb van az, mire be is költözünk...
Tudjátok mi Sára kedvenc étele? (A nyertes jutalma: egy szép, nagy képzeletbeli palacsintatorta és egy szintén képzeletbeli velnesszhétvége
)
A lilahagyma.
Na, asszem kiírtam magamból a jövő hetet is.
Megyek, felkeltem a férjem, aki ott durmol Julcsi mellett.