Sziasztok,
Nyafi,
köszönöm a tippet, ki is próbáltuk! Bábi ma fürdött először nagykádban, csúszásgátlóval. Nem tetszett neki, sajnos, csakúgy mint Szilvi írta, nekünk is végig sírta. Pedig játékok is voltak bent, de ő mindig csak állni akart, és gondolom, nem tetszett neki a kád hideg- ill. másmilyensége. Majd megszokja, bízunk benne.
Edit, Kia, Kismok, Anita
Nagyon jól estek a bíztató szavak a betegséggel kapcs., köszönetem értük. Tul.képp az a legsz@rabb egy ilyen helyzetben, hogy totál kilátástalan az egész, és kilátástalanul nincs energia arra hogy pozitívan gondolkodjon az ember. Aztán persze idővel már a kiútkeresés jön, az hogy úgyis meggyógyulok, nem fogadom el, stb. Akkor már jó.
Nem vagyok orvosgyűlölő, bizonyos helyzetekben tényleg nagyon jók ők, de azért el szoktam gondolkodni, vajon hány ember, nő, anyuka járhat ilyen cipőben, és a hagyományos gyógyszeres kezeléssel csak a tüneteiket kezelik. Pl. nekem az immunrendszeremet kezelik (sajnos még egy gyógyszert szedek rá-de remélem nem sokáig), hogy ne gyulladjak be, de azt hogy mi okozza ezt a reakciót, azt már nem kezelik. Hiányzik az egészből az ember, mint szerves egész. Na mindegy, ettől az étrendtől tényleg szuper a közérzet, és ez adja a pozitív energiát.
Kismok, a lányaid gyönyörűek, a nagy, barna szemek!
Zsuzsi, írtad, hogy Bence is aznap született.
Hol szültél?
Én Szt. Imrében, és úgy emlékszem volt ott Bence baba. Azokban a napokban nagyon sok bab született ott.
Írok egy kis szüléstörténetet is.
Dec.30-ra voltam kiírva, de már lehetett sejteni, hogy Bálint hamarabbra tervezi. Nagyon lent volt már hetekkel előtte, rendszeresen jöttek a jósló fájások is.
Jártam rendszeresen szülésznőhöz, dokihoz is az utolsó időszakban, kitaláltuk, hogy legyen, ha karácsony-szilveszerti szülés lesz, stb.
Egyik nst alkalmával abban maradtunk a szülésznőmmel, Molnár Gabival hogy 18-ára tervezzük be. Akkor ő is, orvosom, dr. Balogh Tibor is dolgoztak, ideálisnak tűnt.
15-én, szombaton már du. óta éreztem, hogy valami nem oké, illetve mivel máskor is nyomott, fájdogált a hasam annyira nem számítottam szülésre, meg különben is első baba, másnap gyerekszínházat terveztünk a tesóm gyerkőceivel, a Diótörőt néztük volna meg.
Szóval este 10-ig nem volt annyira gyanús, aztán onnantól már rendszeres fájások jöttek, de valahogy nem hittem, hogy ez már az. Mondtam is a páromnak, hogy ne készüljünk, lehet hogy reggelre elmúlik az egész. Aludni nem tudtunk, izgultunk. Erősebb fájások jöttek, úgyhogy eldöntöttük, hogy összeszedjük a bekészített holmit és kb. egy vagy két órakor éjjel elindultunk a kórházba. Furcsa volt hogy azúton mintha gyengébbek lettek volna a fájások, de az idejük 8-10 perc közt volt.
Nagyon hamar beértünk, de még csomót a kocsiban hezitáltunk, mi van ha nem is szülök, tök ciki bemenni, ha utána jöhetünk haza stb. Végül 5-kor úgy döntöttünk, bemegyünk, mert már nagyon erősek voltak, és 7 percenként jöttek a fájások.
A felvételen túl voltam, megvizsgált az ügyeletes szülésznő, mondta, hogy két ujjnyira nyitva van a méhszáj. ctg-re tettek, lassan ment az idő. Szülésznőmet nem mertem hívni, mert tudtam hogy csak aznap jön haza vidékről, az orvosom viszont reggelre jött dolgozni. Végül az ügyeletes értesítette Gabit, reggel kb. 8ra ő is beért.
Sokáig nem nagyon változott semmi, 7-8 perces fájásaim voltak, megbeszéltük Gabival a részleteket. Elejétől fogva a lehető legtermészetesebb szülésre készültünk, bármilyen beavatkozást csak indokolt esetben akartam. Várandós gyógyteát ittam , gátmasszást csináltam rendszeresen mát előtte is. Egyedül a beöntéshez ragaszkodtam, miután ez is megtörtént mehettünk a szülőszobára. Nagyon hangulatos kis szobák vannak a Szt Imrében, mi a sárgát kaptuk.
Ctg-ztek, vizsgáltak, nem igazán tágultam, ezért a doki 11-kor burokrepesztést javasolt, nem ellenkeztem mert már fáradt voltam és erős fájásaim voltak. Na ezután lettek még erősebb görcsök!
Ladbán ültem, melegvízzel zuhanyoztam, Gabi masszírozott, ezek jól estek, de amikor a görcsök jöttek, azt hittem, nem fogom kibírni! Érzéstelenítőt viszont nem akartam volna továbbra sem, bíztam benne hogy felgyorsulnak az események. Oxitocint kaptam.
Közben kaptuk az smst hogy anyukám is időközben megérkezett kint várt a folyosón.
Baromira vágytam már a tolófájásokra, mert mindenki azt mondta, onnantól gyerekjáték. Végre eltűnt a méhszáj, ez kb. du. fél2-kor lehetett. A tolófájások abszolút nem tűntek vészesnek az előzőekhez képest, éreztem én is , hogy jön a baba! Meg is simogathattam a kis fejecskéjét, ami már kint volt, nagyon jó, leírhatatlan érzés volt. Du. 15:12 perckor kicsusszant az egész kis Bálintka, 3020 gram, 52 cm. Persze rátették a hasamra, magamhoz öleltem, annyira édes volt, és meleg, puha, kis nyálkás test, nagyon boldognak érezetm magam, és már semmi nem fájt!
Később cicire is tehettem, együtt pihentünk, ismerkedtünk egymással.
Később mikor már őt megfürdették, ruhácskát kapott és az apukája játszott vele, nekem sajnos nem akart a lepényem levállni. SAjnos úgy kellett "rásegíteni", leválasztani és ez nagyon fájt, és sokáig tartott. Ezen is túl voltam, már nagyon elgyötörve éreztem magam, örültem, hogy gátat nem kellett vágni, egy-két öltéssel azért kellett varrni.
Ezt követően renbe tettek engem is és átmehettünk a szobánkba, sajnos ide Apa csak átkísérhetett minket, de nem maradhatott. Gyönyörködtem ebben a drága kincsben, ott feküdt, mellettem, lassan álomba szenderült. Csodáltam, simogattam, puszilgattam, és teszem ezt azóta is.
Nagyon elszaladt az idő, de azért néhány kép:
Játék a nagyágyon - a háttérben én
Egy hetesen ilyen pici volt
Miután sikeresen meglógott a pelenkázás elől, megszeretgeti a Majmot a kis huncut
De érdekes ez a sok zörgő játék
Egy hasonló kép, kicsit elmélyülten
Anya óráját is megrágcsálom
Hát ennyit rólunk mára, jó éjszakát mindenkinek!
Meli[/img]