Pat,
fél napig az üzleteket jártuk, felújítottuk a férjem több éves ruhatárát, aztán meg főztem, néztem a kézi meccset, ilyesmi.
Tökéletes leírást adtál Liviről!
Képzeld, vettem alsol krémet. Direkt meg is mutattam a gyógyszertárosnak a gyerek orrát, hogy pontosan lássa mire kell. Vakargatta a fejét órákig, aztán rákérdeztem: esetleg alsol? Jaj, tényleg, az jó lesz! Na, még jó, hogy ő végezte el az egyetemet... Nagy boldogan hazahozom, végre meggyógyul Nóri orra, erre olvasom a papírt: vérző sebre nem szabad használni. Azt hittem felrobbanok, 1200 forint volt. Felhívtam a csajt, a blokkon ott a telszám. Gyógyszert nem vesznek vissza, még blokkal sem. Eszem megáll, nem elég, hogy félretájékoztat, nem arra ad szert, amire kértem, rámsózza ennyi pénzért, és nem veszik vissza. Mindegy, elhasználom popsikrémnek, de akkor is!
Adri,
alvás, evés, ivás előtt mindig szívom, ez napi 4-5 alkalom, és mindig fullra kiürítem. Sterimáros átmosással.
Figyi, az alsolra az van írva, hogy vérző, vagy olyan sebre, ami vérzett nem szabad kenni. De ha azt mondod lehet, akkor jó!!!
Mariann,
múltkor, a fülészeten mondták, hogy az orrnyálkahártyát kicsinálja a gyakori orrszívás. Felduzzad, és akkor úgy is bedugul az orra, hogy nincs is benne váladék.
Szintus,
Nóri Hipp babateát, vagy vizet és még valamennyi kis anyatejet iszik. És néha Kecskeméti bébiitalt.
Szörpöt nem kap, de ettől még nem húzom össze a szemöldököm, ha más baba igen.
"Én is adtam(próbáltam)a Fruzsinak vizet adni,de egyszerűen nem kérte!
Ugyanugy pl.a tököt sem!"
Nem lesz ez mindig így!!!
(Bocs, de az nagyon magas labda volt!!!)
Joli,
dejóóóóóóóóó! Örülök, hogy újra együtt!
Eszembe jutott rólatok egy régi történet, a nagymamám mesélte.
Papám 5 évig hadifogoly volt Oroszországban, 2. vh. Mikor hazajött (nem semmi "kalandok", rémségek után, 38 kilósan...), a kislánya, aki addig csak fényképről ismerte (a Keresztanyám amúgy), alig akarta beengedni a házba, mert aki a fotón volt, teljesen máshogy nézett ki. Sokáig haragudott, folyton zavarta el, hogy te nem vagy az apukám, az én apukám ott van a fényképen. Nagypapám egyik szeme sírt, mert bántotta a dolog, a másik meg nevetett, mert olyan aranyos volt a lánya, hogy olyan kicsi, és ennyire kitartóan védelmezi a családot az idegentől.
Aztán mikor összeszedte magát, visszahízott és egyre jobban kezdett hasonlítani a fotón lévő bácsira, keresztanyu is megbékélt vele.
Én úgy szeretem ezeket a régi történeteket.