Sziasztok!
Láv-sztori:
,,Hát ha én ezt a klubban elmesélem"...
Csak röviden: Kb 15 voltam, amikor először találkoztunk. Én hosstessként dolgoztam a Tescoban (tőlünk 1 percre volt), anyukám pénztárosként. Gondolhatjátok, az volt a napi nagy események színtere. Mindenkivel jóban voltam, sok pasival is ugye...
Első találkozás: Nagyban nyomtam az Always promóciót...
Ő ott pakolt a kozmetikán, már régóta nézegetett, de nem jött oda. Aztán mégiscsak rászánta magát, és megkérdezte, melyik egyetemre járok.
Utána mikor nemet mondtam, hogy akkor melyik fősulira... Utána meg, hogy akkor dolgozom? Végül kinyögtem: gimi.
Látni kellett volna, ahogy leesett az álla.
Következő kérdése: Milyen a suli??
Na és ez a távolodás meghatározta a következő éveket. Majdnem minden nap találkoztunk, beszélgettünk, de sokáig csak a Tescoban. Mindig halálra cukkolt és szivatott, de ezt szerettem benne.
Telt-múlt az idő, tényleg hónapok, nem tudom pontosan mennyi, nekem közben volt egy kapcsolatom...sajnos Tescos illetővel. A bejelentés pedig úgy történt (merthát sok mindent elmondtunk egymásnak), hogy mondtam, beleszerettem valakibe a Tescoból, satöbbi, satöbbi. És mint később kiderült, ő végig azt hitte, hogy róla beszélek... Amikor kiböktem, hogy kiről is van szó...hát egy világ omlott össze benne, azt mondta, még könnye is volt. Mert ő közben végig fogalmazta magában, hogy mit fog majd mondani, hogy túl fiatal vagyok, várjunk még, stb. Persze ráadásul ismerte is... és itt végleg (legalábbis ő ezt hitte
), eldöntötte, hogy na velem sohase, mégha valaha be is tölteném a 18-at és várnék rá. Mert valahol éreztük, hogy ott van a levegőben... De mondom, ez a kapcsolat nagy elhibázás volt, Sándor ki nem állhatta az ürgét, és hát mit ne mondjak, így utólag csak vigasztalódás volt részemről. Én annyira belezúgtam ebbe az emberbe...
1 évembe került, mire ÉN elkértem a telefonszámát...Hát, alig nyomultam, gondolhatjátok...
Próbáltam rávenni, hogy minden héten találkozzunk egyszer legalább a Tescon kívül. Ő meg azt gondolta, hogy csak egy a sok közül. Aztán egyszer rávettem, hogy korrepetáljon matekból, utána pár hétig együtt is dolgoztunk. De még mindig semmi. Egyszer meghívott moziba, néztem rá, hogy akkor ez egy randi??? -Ja, nem, akkor inkább hagyjuk... Én marha! Pedig valami romantikusat akart nézni, ehelyett na mit néztünk??? Kill Bill2.
Ekkoriban már voltak célozgatások, egy-két romantikus beszólás, de még mindig messze voltunk. Pedig én tudtára adtam, hogy mit érzek, egyszer majálison a Dzsungel könyve ment a téren, lementünk, és pont a Szavakat keresek című számot adták elő. Nem tudom ismeritek-e, de azóta ez a közös számunk.
(a cd-n nem ők éneklik, de azért jó ez is:
http://youtube.com/watch?v=lGpFYIAlI6w). Csak együtt hallgattuk, még a kezemet sem fogta meg, de valahogy mégis olyan volt...
Aztán beraktam neki egy számot a Jekyll és Hide-ból..., aminek a címe: Csillagok idején. Itt van egy videó, de sajnos csak diákok előadása. Nem rossz, de nem fogható az eredetihez.
http://youtube.com/watch?v=6PbqCvUDT8s Ezután persze sietve találkozott, és egy ideig nagyon került.
Aztán volt egy potenciális jelölt, akivel lehetett volna valami komolyabb, tényleg hozzámvaló volt, romantikus lélek virágokkal... Itt megijedhetett.
Mert hirtelen elfogadta a vacsorameghívásomat, amit addig sohasem. ÉN már addigra kezdtem lemondani róla. Ez az az este volt, amikor javában ment a Vb, és Becham elvétette a kapura lövést... Ja, merthogy úgy jött el, hogy majd erre a meccsre hazaérjen, de végül együtt kezdtük nézni. Anya nem volt itthon, 11-ig dolgozott. Akkor még szakácstudományom egyenlő volt a nullával, anya csinálta meg nekem a menüt: tészta volt, carbonara szósszal, és hogy úgy tűnjön, hogy én csináltam, akkor kevertem hozzá a ragut. De később elmesélte, hogy nagyon jól tudta, hogy anyukám áll mögötte...
Főleg kéősbb, amikor látta, milyen távolságban vagyunk: én meg a konyha...
Néztük a vb-t, hát engem gondolhatjátok mennyire érdekelt, úgyhogy párnacsatáztunk
Itt már egy icuri-picurit udvarolgatott. Azután hazajött anyum, véget ért a meccs is, lekísértem Sándort, mondtam anyának, hogy pár perc az egész. Ehhez képest hajnali 6-kor mentem fel.
Sándor 6 órán keresztül ecsetelte nekem az ő művészi metaforáival (ládák, almák, hasonlók) és derék matematikai számításokkal, hogy mennyire bolondság lenne ez az egész, stb. De a végére kerekedett belőle egy szerelmi vallomás.
Aztán még pár napig húztuk, mondta, hogy ő már fiatal az ilyen futó kalandokhoz, és döntsem el, hogy mit akarok. Hát, nem volt nehéz.
Miután összejöttünk, már közös családi nyaralásra is velük mentem a családdal, akiknek -mint kiderült-, csak úgy emlegetett, hogy a ,,kis hódolóm".
A húgát korábbról ismertem, ő is a Tescoban dolgozott, nagyon jól tudta évekig, hogy állunk egymással, úgyhogy vicces volt.
Nos, ez volt a rövid verzió, így találtunk mi egymásra.
Elnézést hogy ilyen hosszasan meséltem el. Mostmár mindenki jön egy ,,hogyan ismertem meg az uramat-storyval". Engem nagyon érdekel!
Csilla! Emma ugyanezt szokta csinálni a tükörképének!
Én benne vagyok nagyon is. Majd priviben lebeszéljük.
Végülis nem is laktok olyan messze...
l! Hát bámulatos a nagy fiú akciója a fürdőszobában...
Én is Garnier-t használok...
Erika! Nagyon szép pocid volt, olyan helyesek vagytok!!!
Tamaráról ez egy igazi sztárfotó!
Petra! Nagyon jókat mosolyogtam!!! Én is megkeresem ezt a progit!
No megyek, a lakás egy csatatér... Ráadásul mégse tudunk hazamenni hétvégén, mert apósom influenzás lett...