Sziasztok,
hát, csajok, nyilvános hajtépés következik, hogy én mekkora suttyó vagyok. Zaklatom Ágit emilben könyvfűzés ügyben, de egy Daniköszöntésre nem futja... szórom is a fejemre: hamuhamuhamu....
Szóval, Ági, talán nem elveszett köszöntés amit küldök Danimanónak, aki csodagyönyörű kis zsivány
Rebi, nagyon nem hangzik jól ez a kórság, amibe estetek, gyógyuljatok meg gyorsan.
Te tapasztalt anya
, fogsz még virrasztani a gyerekek miatt. MOst, ha betegek, nemsokára pedig majd ha későn jönnek meg valami buliból
Noresz,
ha nem tudsz semmit kiszivattyúzni Máté orrából, akkor ne erőltesd. Ezt egy gégész dokinéni mondta a hasonló aggódásunkra. Nagyon borzalmasan bírnak szörcsögni, tisztára, mintha több tonnányi takony lenne bennük, pedig csak egy egészen pici váladékkupac valahol az orrüreg mélyén. A babák üregei kicsit mások még, mint a felnőttekéi. Szülő persze aggódik, szivogatja, de ezzel maximum jól kisebesíti az orrnyálkahártyát.
Amúgy szerintem ez a legnehezebb a gyerkőcök betegségeiben: eldönteni, hoyg mikor nem kell aggódni, és mikor jobb, ha semmit sem csinál az ember. Na meg persze kibírni azt, hogy semmit se csináljon az ember.
folyadékutánpótlásra, mint a többi dologra sem, nincs szentírás. Csak a saját tapasztalatomat tudom leírni: Dinit akkor kezdtem el vízzel kínálni, amikor elkezdett szopin kívül enni. Nem sok sikerrel, mert eleinte csak cumisüvegből ment a dolog, én meg attól inkább tartózkodtam volna. Akkor tanult meg csőröspohárból inni, mikor egyszer valami üveges babagyümőlcslét adtam neki, és az annyira ízlett, hogy érte még a csőröspohárral is hajlandó volt megbírkózni. A vízivással pedig egészen mostanáig a bizonyos "cugorbeteg a gyerek" esetig várt. NAszóval én 3 hónapon át nagyjából feleslegesen hurcoltam magammal az innivalóját. MOst viszont már mutatja, kéri, és iszik is elég sokat.
Ini, olyan jó lehetett az a buli
a kimenős ruci dögösnek hangzik
Körkérdés buli kapcsán: ti mit csináltok idén szilveszterkor?
Nelli,
tiramisu alapanyagok az asztalon várják, hogy befejezzem a netelést
de ahogy az órát elnézem, várnak még egy napot...
Judit,
jobbulást! És pötyeparti nincs néküled
mivel végül ketten maradtunk érdeklődők Buksival, azt gondoltuk megoldjuk helyben a bulit. Kicsinyke
séta után végül náluk kötöttünk ki, ahol Dini rárabolt Vencel cuccaira én meg a popsitörlőre... Végül mikor apuka megjött, mi illedelmesen távoztunk is.
Az, hogy nincs kivel beszélned nem hangzik jól, ileltve a fenetuggya. Kispapi dolgozik? lesz film? Ez tk jóhír, nem? vagy?...
alvásdolog meg: szerintem egy beteg gyerek aludjon csak minél többet. Amíg nem fordul meg a nappal és az éjszaka, ne törődj a nagykönyvek szabályaival, és kispapi aggódásaival is csak kicsit.
Lányok, többen is leírtátok a nem éppen vidám történeteteket a családdal, a babaprojekttel. Komolyan mondom, nem gondoltam a találkozások alapján senkiről, hogy nehézsége, baja van-volt. Klassz csajok vagytok, na.
Noreszhez hasonlóan nekem is sokszor jut eszembe, hogy olyan nincs, hogy valakinek minden sikerüljön, és ne legyen semmi nagy megpróbáltatása az életben. És nem tudom, hogy mikor jön ez el... de egyszer biztosan.
Nálunk most az a nagy helyzet, hogy vizsgaidőszak van
apának is, nekem is. Megpersze a karácsony is, ami jó, de idén inkább még a nagyszülőkre bízom a készülődás javát, és inkább mi megyünk hozzájuk.
Már most szólok, hogy a jövő heti talira nem tudok menni, a szombati vizsga akkor már vészesen közel lesz, és szerintem írni is nagyon keveset fogok, ha egyáltalán...
Dini tegnap elképesztően lefárasztott engem is és anyukámat is. Még szerencse, hogy nagymamás nap volt. Valszleg megcsípte a lükepók, vagy csak életkori sajátosság?
Valami változik most benne, mert sokkal intenzívebben játszik. Azt mondanám, hogy eddig matatott a játékaival, de most már átéli a dolgot. Pl mikor a kedvenc formabedobós játékával játszunk, kiabál, hadonászik, rohangál, időnként azt hiszem, hogy sírni fog, de nem, hanem csak nagyon feszülten figyel, és azt vezeti le. Asszem indulatos kis emberke lesz belőle...
most ennyi telt, ez egy heti adagom előre is
jóéjt és tsók
orsko
... na majd a hülye haverjai, akik most is fontosabbak neki, mint mi...) 
integetünk! 
