Sziasztok!
Anyumnál vagyok már, és épp hulla fáradt, Gergő nem aludt valami jól az éjjel.
Aztán, mikor végre elaludt, akkor meg én nem bírtam vissza aludni
Nagyjából futottam csak át, délután lesz egy kis időm, akkor rendesen végig olvasok.
Juci!
Szóval, az úgy volt, hogy ugye a doki szépen hátrahúzta neki a bőrt, de nemcsakegyszer, hanem 3-4-szer,majd mondta, hogy én is húzzam neki hátra.
És sikerült, igaz, Gergő nem nagyon díjazta.
De mostmár nem vagyok olyan bátortalan, és mindennap legalább egyszer csinálom, mégha Gergő sír is közben.
Régebben ugye azért hanyagoltam, mert mikor a régi doki hátrahúzta, akkor nagyon berepedezett a bőr neki, és még vérzett is, és ugye nyilván ilyenkor az van bennem, hogy
nem nagyon szeretném mégjobban megkínozni szegény gyereket.
És hát ugye mivel nem csináltam rendszeresen, ezért nem bírtam egy idő után semmit csinálni vele.
De mondom, most egy nap legalább egyszer csinálom, és megmondom őszintén, hogy nem fürdés közben, mert nem tudom, hogy mennyire rossz neki, ha víz éri, legalábbis olyan melegvíz, amiben fürdik.
Úgyhogy úgy vagyok vele, hogy amíg nem veszi természetesnek, hogy ez történik a fütyijével, addig fürdés után húzom neki hátra, és akkor nedves törlővel tisztítom meg neki.
Még így is nagyon hadakozik, dehát muszáj.
Remélem, azért előbb-utóbb bejáratódik, és nem lesz gond.
Szóval, én úgy gondolom, hogy attól tudom most csinálni, hogy talán nem vagyok annyira beszari, mert nem repedezett most be neki.
És egy ici- picit könnyebb így, hogy csinálom nap mint nap.
Bölcsi:
abszolút átérzem azt, amit Te mondasz, hogy úgy érzed, Marcinak szüksége van a gyerektársaságra.
Én is ugyanígy érzem, hiszen csak akkor találkozik gyerkőcökkel, mikor valamilyen tali van. Ugye játszótér hiányában, erre máshol nincs lehetőség.
Meg ugye dolgozni is megyek szeptemberben, úgyhogy ebből a két okból muszáj neki bölcsibe mennie.
Egyébként, mikor Tőletek jöttünk haza, mi is láttuk a kiírást, hogy bölcsi épül.
Mont azt filóztuk Robival, hogy vajon magán, vagy önkormányzati bölcsi lesz-e.
De hát ezek szerint inkább Spar épült...
Magánbölcsikenk horror áruk van. És mégis azt tapasztalom, hogy nagyon sokan járnak ilyenbe.
Hát egy biztos, mi nem engedhetjük meg magunknak (mondjuk a mi környékünkön nincs is, VEresen azt hiszem, van)
Szülők:
Én is nagyon hálás vagyok nekik azért, amilyen neveltetést kaptunk az öcsémmel.
Nyilván kamasz koromban nem így gondoltam, és túl szigorúnak tartottam őket.
És meg kell, hogy mondjam, ők sem voltak azok a dícsérgetős, babusgatós szülők.
De most úgy érzem, hogy minden jó volt úgy, ahogy volt.
Andrea!
Gergő miatt nem kell aggódnod, semmi jele, hogy bármit is elkapott volna. Most nem azért, de én nem láttam Esztit túl betegnek. Szerintem ne legyen lelkiismeret furdallásod, nem hinném, hogy bármit is összeszedtünk volna Esztitől.
Barbi!
Nolcsi kaki
Csak nehogy aztán minden kaki után kérjen valamit!!!
Bár nem olvastam teljesen végig Jucc és Ayse eszmecseréjét a "jobban féljük a lányokat" kérdésben, azért nekem erről van egy elképzelésem, ha megengeditek:
én azt gondolom, ha lányom lenne, semmivel sem félteném jobban, mint Gergőt. MOST!!!!!!!!
De abban biztos vagyok, hogy később igen!!!!!
Hüledezve hallgattam (férfi)kollégám paráját, akinek bár nevelt lánya, de 16 éves lett a leányzó, és bizony elkezdtek legyeskedni a fiúk körülette.
POtom fél év alatt sikerült végigkövetnem nekem is az eseményket, igen részletesen, hiszen napról napra egyre jobban aggódott az apa. (Megjegyzem, mellesleg nagyon jó barátunk is a férfi, úgyhogy azért is számolt be mindig olyan részletesen mindenről)
Én abban az időben mégcsak terhes voltam Gergővel, és akkor már biztosra tudtuk, hogy fiút várunk, hát, mit mondjak, igen nagy megkönnyebbülés volt számomra.
A mai világban szerintem egy fiú gyereket is igencsak félt a szülő, soha nem lehet tudni, milyen társaságba keveredhet, ha nem figyel oda rá az ember.
Na, a lányokról meg ne is beszéljünk, akik 12-13 évesen úgy néznek ki, mintha legalábbis 17-18 évesek lennének.
A viselkedésükről meg ne is beszéljünk.
Tudom, persze, kordában lehet tartani, ami nagyrészt a szülők felelőssége.
De ez megint egy újabb problémát vet fel, hiszen ha a gyerek nem követi a "divatot" (nem a szó eredeti értelmében), akkor pillanatok alatt kiközösítve érezheti magát a gyerek.
Na ebbe nem mennék bele mélyebben, ezt csak én gondolom, nem is biztos, hogy Nektek is ez a véleményetek...
Egy biztos, azt gondolom, hogy most nem féltem annyira Gergőt, mint amennyire később félteni fogom...
Na, most lépek egy kicsit, hiszen nem azért vagyok itt, hogy itt is netezzek...
Egyébként este talizom a legjobb barátnőmmel, aki szintén szentendrei, de Bp.-n él már a pasijával.
Ma délelőtt jön Ő is a szüleihez, aztán este meg beülünk itt Szentendrén a kedvenc, mexikói éttermünkbe, és pletyizünk egy hatalmasat.
). Gondoltam, nem baj, ha ez meg az meglesz, majd megnyugszom, relaxálok. Aztán rájöttem, hogy á, majd ha berendezzük a lakást, aztán jött az egyetem, meg a munka meg az építkezés meg a gyerek....szóval ma már 20 másodperc is elég néha, hogy kicsit relaxáltabban érezzem magam! 
Ezek a pasik 
