Zsumaty!
Egyetértek a többiekkel: az első időben nem nagyon lehet napirendet elvárni a babáktól, ha az ember valamit eltervez, az többnyire úgyis borul, mert tuti nem úgy ébred, nem akkor akar enni, stb.
Ált. néhány biztos pontot érdemes kijelölni a napban, ez eleinte esetleg csak az esti fürdés behatárolt időpontja (mondjuk este 7-8 között). Ill. nálunk még azt biztos, hogy éjszaka éjszaka van, nappal meg nappal. Éjszaka nincs szórakoztatás, villanyfény (max. félhomályban pelenkázunk), éneklés, hangosabb dologok. Ha kell is dajkálni, azt is csak csönben, esetleg járkálva. Nappal viszont az ébrenléti időben lehet beszélgetni hozzá, vannak nappali zajok, zene, stb.
Így nálunk viszonylag hamar megszokta a különbséget, és éjszaka szopi után vissza alszik, még ha kicsit nézelődik is.
Hogy ne mindketten merüljetek ki, én azt javasolnám, hogy ha megoldható, akkor legyen anya- és apaidő. Tehát olyan időszakok, amikor csak az egyikőtök foglalkozik vele, a másik meg biztosan pihenhet. Persze anyu kell az etetéshez, de a köztes időket kihasználva. Nálunk pl. este, ha apa hazaért, akkor ő dajkál, hogy én mégse 24 órázzak (éjszaka úgyis én kelek hozzá), bár ilyenkor nem alszom de legalább nem kell állandóan babázni, pihenhetek.
Nekem is eszembejutott, ami Snoopynak, hogy a babák sokkal lassabban jutnak mélyalvási fázisba, mint a felnőttek, és más is az alvási ritmusuk. Ezért lehet az, hogy esetleg nem sokszor ébred a baba éjszaka, de mégis kialvatlanul éred az anyuka, mert pont "rosszkor" ébred fel a csöppség éjszaka. Illetve az is, hogy bár úgy látszik, a karunkban mélyen alszik pár perc altatás után, mégis mire az ágyba kerülne, kipattannak a szemei. Ilyenkor ki kell próbálni kicsit többet ringatni és úgy letenni, ill. eleve olyan helyzetben altatni, hogy ne kelljen mozgatni. Pl. ezért nagyon tuti a fekve szopiztatás. Egyébként ez az elalvási hossz később rövidülni fog. A 2 éves lánykám már úgy el tud aludni, hogy az előző pillanatban még beszél, a következőben pedig olyan mélyen alszik, hogy bármi történhetne mellette.
Bunny!
Gratula a forduláshoz!
:):)
Könyv: Nekem elsősorban az a gondom, hogy egyáltalán nem mindegy, mekkora gyerekről van szó. Egy újszülöttnél teljesen természetes, ha éjszaka is 2 óránként ébred, hisz nekik a pociban egészen más ritmusuk volt, nem várhatjuk el azt, hogy rögtön a mi időbeosztásunkat kövessék. Az anyatej nagyon jól emészhető táplálék, bőven elképzelhető, hogy a pici gyomrába egyszerre beleférő tejcsi kis mennyisége miatt már hamar megéhezik.
Hányan tapasztaltunk éjszaka is boxmérkőzéseket odabent, miért lenne ez idekint először másként.
Ehhez szokniuk kell, amit mi is segíthetünk, ebben semmi rossz nincs (nem véletlenül írtam az éjszaka és nappal elválasztássát), de semmiképpen nem sírással, és a könyvben leírt altatási módszert újszülöttekre, fiatal csecsemőkre alkalmazni szerintem borzasztó. A baba sírására regálni kell (persze itt sem extrém módon, tehát azért pl. mindenképpen menjünk el pisilni, akkor si , ha addig le kell tennünk és sír).
Még a későbbiekben sem értek a módszerrel egyet, de azért azt elhiszem, hogy egy 2 évesnél 4-5 ébredést tapasztalni már egészen más, szerencsére nekem nem volt részem benne (előbb-utóbb mindegyik leszokott az ébredésről, fokozatosan, az utolsó időkben már csak 1 ébredés volt, igaz, Hanna 19 hónapos koráig kelt és szopizott, ez nekem bőven bírható volt).
Viszont az újszülött biztos nem rosszaságból sír, és ha belegondolok a ő helyzetébe, hát... Eleinte nem lát rendesen, nem tud rendesen mozogni, ki van szolgáltatva, nem érzi magát biztonságban, esetleg más dolgok is vannak (éhes, fázik, zavarja a pelus, stb.). 9 hónapig mindennel el volt látva, most meg kiszakadt onnan ide. Szerintem teljesen természetes, ha bizonyos helyzetekben sír, jó ideig esetleg le se lehet tenni, ha ébren van, ha órákig akar szopizni, merthát finom és meleg az anyatejcsi, és közben ott az anya, aki biztonságot ad.
A sokszori ébredésre vannak olyan megoldások, amik még bevállhatnak, "mártíromkodás" nélkül is. Bár ezt sem szereti mindenki, de nálunk pl. tökéletes megoldás az együttalvás. Így én csak annyi időre ébredek, amíg szopizunk, és utána aludhatunk. (Érdekes, hogy az utóbbi napokban azt tapasztalatam, hogy én az ő ébredése előtt 1/2 órával felébredek, mintha az én szervezetem is beállt volna Simon ritmusára.)
Ezzel, amit leírtam, nem vitatkozni akartam, csak anynit, hogy érdemes meggondolni, hogí biztos úgy szeretnénk-e.
Tünde!
Jó szüléstörténet!
Az ember mindig újraéli a sajátját is...
Mekkora ordítás!
Ilgya!
Simonnak is voltak tejpöttyei, elég csúnyán. Aztán ahogy jöttek, egyik napról a másikra el is múltak. Még picit gyógyulgahtana a bőre, mert nem olyan sima, mint előtte, de legalább nem csúnya. A dokinő Fenistil kenőcsöt ajánlott rá, de én csak egyszer használtam, attól biztos nem múlhatott el. Emlékszem, Hannáak is volt, csak azt nem tudtam, nála mennyi ideig tartott, és úgy szerettem volna, ha Simonnak minél hamarabb elmúlik.
Zsuzsu!
Én Hannának anno nem is akartam fülbevalót, csak egyszer megkérdezték, hogy kisfiú-e (pedig rózsaszínben volt), meg amúgy is mindenki azt mondta, hogy nagyon hasonlít Nátánra, gondoltam csináljunk kislányt belőle!
3 hónaposan kapott fülbevalót, először lövöttet, de aztán hamar átraktam a karikát neki (aminek nem nyom a hátulja, teljes kör).
Mondjuk nem bántam meg, mert így is nehéz kiderítenünk, hogy épp ki van az aktuális babafotón, annyira egyformák azokon.
Ezért írtam, hogy érdemes minél több dolgot kipróbálni, hátha valami segít.
[img]
Bocs a naturális részletekért. Aki még szülés előtt van, annak mondom, hogy az ember a végén már minden percben a testét figyeli, és nagyon befelé koncentrál, aztán amikor megindul.... Mekkora öröm is az!
jól néztek ki nagyon a képen,sugárzol! 
P Kész őrület, kár nagyon, hogy nem lehet online intézni, ha valamit nem jól töltünk ki a robot pár mp alatt visszaküldi megjelölve a hibás mezőket, mittomén ...
Persze az összes nyugdíjas csatlakozott és vasgy bőszen bólogatott, vagy megvető pillantást vetett ránk. Na szóval itt durrant el az agyam, és mondtam, hogy elvégre azért van az ajtóra kiírva az ami, hogy picivel pont ne várjak a betegek között, különben is egy öt perces vizsgálat, és mellesleg az én gyerekem meg óránként eszik. És közöltem, hogy igenis be fogunk menni soron kívül. Közben jött egy másik kismama, aki "merte" megkérdezni, hogy ide kell-e jönnie. Szegényt rögtön terelgetni kezdték, hogy menjen egy másik ajtóhoz 
