Duda!
mi is nagyon szeretjük az ovinkat!
:):)
Mondták, hogy szeretettel várnak minket jövőre is, amikor megköszöntük a lehetőséget, hogy adventi koszorút készíthettünk. Kérdeztem, hogy akkor is, ha Lili már sulis lesz? És azt mondták, hogy akkor is!!!!
Egy kicsit olyan nekem ez a hely, mint a Váratlan utazás: családias, meghitt és sok itt a szépre és jóra törekvés...
Jucc!
Jól emlékeztél, Andris nem tud kettőnk között aludni, fészkelődik, minden baja van. ha visszaviszem az ágyába, ami kb 2-re van a mienktől, gond nélkül elalszik. Pedig szívem szerint nem vánszorognék át, mert fizikai fájdalmat jelent már az a néhány méter is...de annyira fészkelődik, hogy muszáj.
És Duda!
Az alváshoz: Lili élő példa rá, hogy egyszer csak magától átaludta az éjszakát, egyik pillanatról a másikra, éjjeli 4x szopiról a nullára. (
Maresz! Mivel nagyon szopipárti vagyok, reménykedem, hogy nem hagyjátok abba hamarabb a szopit az átalvás reményében, mert én nem látok összefüggést. Lili különben hasonló típus, mint a Te Brigid
). És utána még félévig szopizott, nappal, természetesen.
DE senkinek nem akarom elvitatni a jogát az alvástanítástól, mert elhiszem, hogy létezik az a fáradtság, aminél már egyszerűen nem megy tovább!!!
Nekem szerencsém volt, ráérzett Lili, hogy mikor van a vége az erőmnek. És néha, amikor úgy érzem, hogy kész, nem bírom, akkor Andris is átalszik egy-egy éjszakát.
Annamami! Szerintem reményledj benne, hogy nálatok is így lesz!
Megann!
A kicsi, drága és finom ma nekem is megvolt: profiterol...
A Télapósztorinak jó vége lesz (hallod
And?)
megvettem az itatós macit (beazonosítottuk és a helyi játékboltban volt is egy, lehet, hogy drágább egy kicsit, mint máshol, de ha a benzinköltséget is beleszámolom, akkor már nem). Több beszélgetés alatt meggyőztem Lilit, hogy mindazt, amit írt mégse várhatja el a Télapótól. De azért lesz nagy öröm, mert a macira van nagyon rákattanva, és természetesen a csoki sem marad el. Kutyusok, cicusok mennek a karácsonyfa alá. Sokat vívódtam, mi legyen, mert ugye a Télapó eredetileg csokit hoz, most meg felküzdöttük a dolgot egy kisebbfajta Karácsonyra. Dehát tényleg örömöt szeretnék látni a gyerekem arcán és ideológiát is gyártottam hozzá, hogy mért jó ez: higyjen abban, hogy a vágyai teljesülhetnek, ne lemondó legyen, hanem jó értelembe vett "akaratos".
Még egy kis epizód Liliről.
Hát nem ő az úszóbajnok, fél is a víztől (eddig 2x mert bemenni a medencébe az úszásoktatás előtt, de nem akartuk erőltetni és bíztunk benne, hogy a többi gyerekkel együtt majd neki is kedve lesz. Bejött.). Meg a betegségek miatt sokat ki is hagyott. Szóval látja, hogy másoknak jobban megy és mivel nagy benne a versenyszellem, zavarja ez. Miért van ez így, ezt a kérdést feszegeti.
- Nem vagyunk egyformák - mondom - Ha efogadod, hogy szép vagy, okos vagy, szépen énekelsz például, akkor azt is el kell fogadnod, hogy valami nem megy annyira jól, mint a többieknek. De majd belejössz.
Ma reggelinél megint az úszás a téma, fél attól, hogy be kell ugorni a vízbe. Így bíztatja magát:
- Ha elfogoadom, hogy nagylány vagyok, akkor azt is el kell fogadnom, hogy beleugrok a vízbe!
:):)