sziasztok lányok!
Bár most inkább a mézeskaláccsal törődtök és igazatok is van, mert tök jó lehet..
Kikocska!
Gratulálok, nem is vagy düddőmami, mert ilyen szépen rájöttél arra a szombatra!!!
Eszter2004!
Nem adtam fel!!! Nem és nem!! Már hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy mostig dolgozom és tudtam tartani a tervet. Ez nem feladás. Mindenképpen szabin lennék most, csak majd nem jövök vissza januárban. Mondjuk sajnos igazolt a nehézlégzés, ami pár napja előjött, ma reggel is, tök szar volt a buszmegállóban állni és közben kapkodni a levegőt és izzadni és bízni abban a dög buszban, hogy jön is. Most egy kicsit jobb, de nem rózsás...
Ja, és tegnap először volt olyanom, mintha keményedne a hasam. Du. sikerült összepakolnom néhány cuccot bentről, hogy én költözöm haza..(most látom, mennyi személyes gönc-kütyü stb. van bent a szobámban..)Kissé elméreteztem a pakkot, majd megszültem, mire a buszmegállóba értem, meg onnan aztán haza, pedig közel lakunk.. Egész estig olyanokat éreztem, hogy mintha összehúzódna a hasam egy ponton, aztán kicsit kiengedett. Párom szerint is keményebb volt ott, mint máshol. Ez olyan "nemjóérzés" volt, de nem fájt. Szerintetek ez a keményedés? EGészen elkámpicsorodtam tőle..
Aura!
Én is írok neked, jó? Nekem is vannak időszakok, amikor nem nő, aztán meg egyik pillanatról a másikra "megugrik". Egyébként sokan azt mondják, hogy olyan kicsi a hasam. Én egyáltalán nem bánom. És szerintem soha nem a méretek, a számok a fontosak, hanem a baba=Erika jóléte. Az meg megvan, nem?? A kicsi hasnak sok előnye van ám!! Pl. egészen közel marad olyankor az ember lába, cipője...
Én most látatlanban kijelentem, hogy itt MINDENKI NAGYON NAGYON JÓ ANYUKA LESZ!!!!!!!! Na. Mert azzal, hogy itt vagyunk, és agyalgunk ezen meg azon, azzal máris bizonyítjuk, hogy jók leszünk, és aggódunk érte, meg ilyenek. Nekem is előjön ám néha (néha?) ilyen gondolat, csak akkor a kedvesem rögtön megnyugtat. Mert ő biztos abban, hogy jó szülők leszünk. Én pl. sokáig nem is szerettem beszélni a terhességről, nem nagyon érdekelt, nem paráztam, tettem a dolgomat, persze, vigyáztam, meg nem hasizmoztam, nem mentem bándzsizsámpingolni stb..
De alig-alig gondoltam rá, szerencsére nem is volt gondom soha. Aztán jött a rossz AFP eredmény, és én az UH-ig bőgtem, meg nem tudtam aludni.. Ez döbbentett rá arra,hogy igenis foglalkozom a babával, szeretem és aggódok érte eszméletlenül.. És azóta jobban elhiszem magam is, hogy jó anyuka leszek..
Esztyx!
Nagy-nagy örömöt és boldogságot kívánok, no meg lehető legtöbb pihenést neked és a kislánynak!
Orbis!
Naggggggggggggggyon szép házikókat gyártottál!! Kedvem volna beköltözni az egyikbe..
pussssz, Ttika, aki irigykedik a mézeskalácsozókra, meg a találkozókra, de akinek már ez az utolsó dolgozós keddje...jejeje...je
30+3