Bocsi a sűrű és hosszú sorokért, a wordben még voltak bekezdések…
Azt nem mondanám, hogy újra buliznék (meg nem is bírnám szusszal), csak szeretek visszagondolni, hogy jó néhány éve még mennyire más volt.
Viszont az kimaradt, de hozzám tartozik, hogy nagyon ragaszkodó vagyok. Pl. pontosan a múltamhoz. Ahhoz a nagyon sok jóhoz, ami akkor történt. Szeretek ezekre visszagondolni. De ez nem csak a bulizásokat jelentik, hanem a környéket ahol felnőttem, aztán fényképek, meg ilyenek. Biztos nosztalgiáimban is a fiatalságomhoz ragaszkodom; hm…de viccen kívül, ma már anyukámhoz, a családi kötelékekhez, na és az én kis családomhoz ragaszkodom. De azért bizonyos zenék hallatán fura érzés, amikor felidéződnek az emlékek.
Lenne egy kérdésem a kajákkal kapcsolatban. Egyre többet hallani, hogy a tehéntejet minél hosszabb ideig mellőzük a gyerekek étrendjéből, az sem baj, ha 3 éves korukig nem kapnak. Jól gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy főzésnél sem kéne használni? Mert én bizonyos főzelékeket tejben (vagy fele tej-fele vízben) főzök, akkor azt ne is adjam a babinak?
Lenne még egy kérdésem, ez egészen más jellegű, de határtalan kíváncsiságom nem tűr további halasztást, muszáj feltennem: akik még terveztek kistesót, van elképzelésetek, hogy mikor? Én kis korkülönbséget szeretnék/szerettem volna, de így, hogy Lina ennyire nem alszik éjszaka...Csak kíváncsi lennék a többiek elképzeléseire. (Már aki illetékes.)
Képzeljétek, muszáj volt a héten fogorvoshoz mennem, mert egy fogam olyan szinten lyukas lett néhány hét alatt, hogy attól féltem, hogy meg sem lehet már menteni. Igazam lett, de nem is ez a pláne, hanem, hogy egyrészt azt mondta a doki a röntgen alapján, hogy alulról kezdett lyukadni, és kb. már 3 (!) éve, és most törte át a fogfelszínt. Nyilván amelyik doki csak belenézett a számba, az nem látta ezt, mert ugyan nem vagyok fogorvoshoz rendszeresen járó típus – bár most fogadalmat tettem – azért 3 éven belül voltam fogdokinál. Szóval koronát kell rátenni, és ugyan körzeti fogászatra mentem, de nem meglepő módon persze egy koronáért fizetni kell, na de mennyit! Szerintetek normális, hogy 28 000 ft legyen egy korona, és ha még csappal is alá kell támasztani, az még 10 000 ft? Majd ezek után közölte a nő, hogy a lyukas fogaimat pedig nem ajánlja az OEP által támogatott anyaggal megcsináltatni, amire pedig ő garanciát mer vállalni, az 7-8 ezer ft tömésenként, és persze az amalgám töméseimet is ki kéne cserélni…Majdnem lefordultam a székről, megmondom őszintén, nem véletlenül mentem a körzeti fogászatra, és nem egy magánrendelőbe.
Na, most már inkább Lináról írok!
Takarítás nálunk is nagy menő, azt már régóta imádta nézni, ahogy sepregetek a konyhában, nagyokat nevetve hozzá, meg a felmosót is meg-megfogdosta a fürdőben. Amióta viszont ezeket a kezébe is adom, mit mondjak, szinte le se akarja tenni őket. Mondjuk az is igaz, hogy az utóbbi pár napban nagyon szeret úgy sétálni, hogy csak az egyik kezét fogom én, a másikban cipel valamit; seprűt, kis labdát, állatait, vagy most legújabban vödröt belepakolt dolgokkal. És amikor elhaladunk a tükrös szekrény előtt, akkor huncutul odasandít, és örül magának – na meg annak, hogy megdicsérem, hogy milyen erős és ügyes.
Na és a hétvége legújabb eseménye egyrészt az újabb önálló lépések (4-5 is), és az, hogy odaadtuk neki a baba-babakocsit (értitek???, babáknak tologatni való kis sportkocsi), na az telitalálat!! Fél órán keresztül is eltologatja (játszón, vagy föl-alá itthon), még az etetőszékbe is úgy akar beülni, hogy fogja. Hihetetlen mennyire odavan érte. És ma odaadtam neki a banánhéjat, mondtam dobjuk a kukába, hol a kuka, megy oda, nyitja az ajtót, és beleteszi a banánhéjat!
Néhány kép kezdésnek (a legfrissebbeket még nem töltöttem le a gépről)
Szülinap
Igazából annyira meg volt illetődve (valszeg nagyon sokan voltunk körülötte, pedig csak tesók +2 unokatesó, de így is 11-en), hogy egy kép sem lett igazán nagyon tuti.
A szülinapi tortája érdekelte, de csak csipegetett belőle egyet-kettőt a kezével
Nyakig a szatyorban az ajándékért
Miután elmentek a vendégek, felszabadultan olvasgatott
Hajtja magát a hintalovon, és közben vezényel a zenére
Mi esik onnan fentről?
Apa futott vele, azt élvezte, de a szánkótolás volt az igazi