Na sziasztok, otthon ücsörgő kismamik!!
(nem ám megsértődni, csak irigykedek..)
Jelentem mindenkinek, aki aggódik értem és a munkámért (vagy annak hiányáért), hogy ez az utolsó hétfő, amikor dolgozom, és volt már egy utolsó péntek is azt hiszem, mert valószínűleg pénteken nem, majd inkább szombaton dolgozom az utolsót. Irattározni valóm van, bár félek tőle, hogy kiderül, hogy más is van még, csak elfelejtettem (=düddőosztály)!! De mindjárt nekilátok, hogy haladjak. Ezt utálom legjobban, mert már csak adminisztráció, de az sok(kkk).
de már látom a végét.
Kikupálódtam tőletek (persze, kitől mástól) TGYÁS ügyben, úgyhogy köszi mindenkinek.
Olvastam az ilyen-olyan nyűgeiteket (név szerint most nem idézem, mindenki tudja - sajna - a magáét), nekem is van ám bibibi!!! A hátam, derekam tud fájni megint, annyira, hogy hajnalban már csak forgolódom, mert fáj mindenhogy. Aztán szégyenszemre felkelek 8-kor (hétvégén), pedig nekem az korán van!! DE! Sikerült újabb párnavariációval ismét elviselhetővé tenni az alvást, remélem fog hatni egy darabig ez is. Próbáljátok meg ti is, akinek gondja van vele. Én most egyre magasabban alszom, de már a hátam-nyakam alá is tettem egy kicsi párnát, így fokozatosan emelkedik a fejemig a torony. Szóval, csak egy javaslat hátha másnak is beválik. Ja, és ami tuti megoldás volt: voltam masszőrnél, aki a hátamat- tarkómat-nyakamat masszálta, és az valami szuper volt, és utána tudtam aludni is. Voltam ott hetente, aztán annyira tünetmentes lettem, hogy kihagytam többet, (én marha) majd egy hét múlva megyek újra. De úúúúúúúgy várom, mint a messiást!! Ez a párnánál is tutibb ötlet, csak kicsit drágább..
A legszarabb nyűg nálam a nehézlégzés. Kinek van ilyenje?? Na?? Tegnap megint előjött. Volt ilyen szeptemberben, akkor hetekig. Azt jelenti, hogy szinte minden nap van néhány óra, amikor örülök, ha némi levegő belém jut, semmi másra nem vagyok alkalmas. Na ez itt bent volt mindig, az asztalon fetrengtem kínomban. A doki rögtön kiírt, két hét alatt kipihentem magam, azóta most jött elő újra. Úgyhogy tényleg kifáradtam, kell az a pihenő.
Szombaton végig talpon voltam estig, de aztán vasárnap bojkottáltam mindent (majdnem), és jó sokat pihentem-feküdtem-aludtam nap közben is. Jól is vagyok. A lakás meg koszos. Mit koszos, mocskos!!! A porcicák (macskák, fújj) ott dorombolnak minden sarokban. Mondjuk úgy a takarítást követő 2. naptól... de ugye most kimaradt, mert a párom szegény egész hétvégén a tesóinak segített építkezni, költözni. Ki is volt rendesen, le is feküdtünk este 10 óra körül. Ami nálunk naggggggyon ritka. Úgyhogy pihentem, de a mosáson kívül semmit nem lódítottam arrább, pedig lenne mit.
Olyan jó olvasni benneteket, ahogy készülődtök, vásárolgattok!! Nekem nincs hozzá energiám. Mondjuk rengeteg babaruhánk van kölcsön, szerintem az elég is lesz, de tudni kellene végre, hogy milyen kiegészítőket kell még venni. Meg kitalálni, hogy hova is pakoljak majd. Mert mi meg beépített szekrényre várunk immár hónapok óta. Várunk. Várunk...de nem jön...
de nem ám...Mert a sógorom megsértődik, ha nem neki szólunk, mert ő jól dolgozik és nem kér munkabért. De nem ér rá, mert hajtás van náluk, meg ők is építkeznek. Meg különben is, ugye nem sürgős??? ja, a terveket még az ősszel odaadtuk neki, mert azt mondta, hogy éppen nincs sok munkája és meg tudja csinálni. Már szóba sem hozzuk, mert tényleg állandóan (éjfélig, hétvégén is) dolgozik. De nekünk más is jó lenne, de őt meg megbántjuk vele!!! Most a januárban reménykedem. Illetve bekeményítek, és januárban követelni fogom!!!!!!!!!!!!! Mert akkor még ugye lenne időm az egész lakást átpakolni, és végre kimosni a gyerkőcgöncöket. Mert akkor lesz hova tisztán bepakolni. Ez a bánatom jutott most az eszembe, nem is tudom, miért most, holott már hónapok óta bánt a dolog...
Holott tulajdonképpen olyan jó kis nap ez, mert az utolsó hétfő, meg jól aludtam, meg pihent is vagyok (egy kicsit)...meg ti is készülődtök a holnapi sütkérezésre, amiből én újra-megint kimaradok...
Mackósajtnak meg gratulálok!!
És a képeket is meg kellene néznem végre.. hátha lopok némi ötletet... és azt nem is mondom el senkinek, így majd sütkérezek a dícséretekben...
sziasztok, Ttika, aki 30+2 és ez hihetetlen