Sziasztok!
A nagy visszatérés!!!
Remélem mindenki jól, de legalábbis jobban van, (miután ezt leírtam, olvastam tovább a fórumot benne Momoska reggeli kérdésével, ugyanezekkel a szavakkal, de most már mindegy, én is ezt akartam írni); szóval gyógypuszik repkedjetek mindenfelé, mert olvastam, hogy sok a betegeskedő! (mi is túl vagyunk egy jó kis köhögős náthán, nem is tudtunk elmenni egy babatalira.)
Nem könnyű behozni a lemaradást, de ti bánhatjátok, mert hosszú leszek; még egy rövidke énképpel is lógok, meg Lina első szülinapi képeivel…Mentségemre, és az énkép bevezetéséül szolgáljon rögtön egy pozitívumom, ti., hogy önfeláldoztam magam a tesóm miatt. Hogy érthető legyek: tesómnak kölcsön adtuk a gépet, mert egy új tanfolyamot indított, és eggyel többen lettek, mint ahány gép van a teremben. Szóval önfeláldozó lévén, saját érdekeimet az övéinek rendeltem alá, így megfosztva magamat több mint 1 hónap netezéstől. Így volt időm gondolkodni bőven, hogy ki is vagyok én, azon kívül, hogy egy szerető, önfeláldozó húg.
Ami tuti, bár kevésbé hangzik jól: határozatlan és befolyásolható. Ezek akkor fogalmazódtak meg bennem, amikor életem első állásinterjújára készültem, és próbáltam rossz tulajdonságaimat összegyűjteni. Hogy a befolyásolhatóságom miatt-e vagy más, belső indíttatásból tartoztam-e a gimiben a rossznak kikiáltott bagós, házibulikban az alkoholt nem megvető, VHK-t és Kontroll csoportot hallgatók társaságba, azt nem tudom, de a zenéjüket tényleg szerettem, volt amit még a bátyám hallgatott és mondhatni ezáltal ismertem és szerettem meg. Viszont fura módon a jó tanulmányaim ellenére nem tartottak az oszt.társaim strébernek, sőt mindig is a „mag” része voltam. Az egyetemen szintén volt egy jó társaság, akikkel még a gólyatáborban kerültünk össze, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ja, és Orsi egy régi kérdésére válaszolva, dehogyisnem szeretem (szeretném) az állandóságot (azt kérdezte, ugyanis, hogy azért költöztünk-e ennyit, mert nem szeretem az állandóságot), csak eddig így alakult. A családom -szüleim és bátyáim - mindig is nagyon sokat jelentettek nekem, és amióta megszületett Lina, igyekszem az igazi értékeket továbbvinni, és előtérbe helyezni az életemben (hogy azzal a bizonyos klisével éljek, a rohanó világban próbálom meglátni az élet apró örömeit és szépségét). Nagy beteljesülés számomra az anyaság, és most már csak ez a fontos, bár kétségtelen, hogy jó érzéssel, és erős nosztalgiával gondolok huszonéves éveimre, kalandjaimra, élményeimre.
Na, ennyi bőven elég belőlem, Lináról sokkal érdekesebb híreim vannak! Két dolgot már anno is meg akartam írni, szóval ezek nem frissek, de az élet közbeszólt, így csak most van alkalmam megosztani a hálás olvasóközönséggel. Szóval még anno, az eszmecserék hatására én is elkezdtem Linának tanítani, hogy ne fejjel előre, hanem popsival másszon le az ágyról, kanapéról, és olyan sikeres volt a tanfolyam, hogy a 3. irányított bemutatás óta így közlekedik (legnagyobb örömünkre és ámulatunkra)! A másik, amin már régóta kuncogok minden öltöztetésnél, ami a pelenkázón történik, az az, ahogy ott ül, és közben emeli a kis lábacskáját – persze nem feltétlenül akkor, amikor a nadrágot készülök ráadni, de olyan kis édesen csinálja.
Az ablakpárkányból ő is imádja nézni és kommentálni az eseményeket: vau-vau, bácsi (most már tök szépen kimondja), pa (főleg nagy kedvence, a kukásautó sárga villogó lámpájára), brrr (az utcákban elhaladó autókra).
Nekünk is megvolt az első szánkózásunk a nagy hóban, szerintem mi jobban élveztük, mint ő (főleg, hogy kétszer sikerült fel is borítanom…), de azt roppantul szerette, amikor kiszállhatott és ő tolhatta a szánkót. Merthogy ugyan február 18-án megtette élete első önálló 2 lépését, de azóta a kényelmes, anyába-kapaszkodó üzemmódban közlekedik, a szánkó tologatása így még a „tudok járni” első élményei közé tartoznak.
Evészetben óriásit haladtunk előre, a babatányér és a babevőeszközök nem kellenek neki, kizárólag a mi kanalunkkal, villánkkal eszik, viszont egyre többet! Vagyis egyik napról a másikra elkezdett viszonylag normális mennyiségeket enni. Bár nem egyszerű eset, mert a kenyéren kívül nem igazán eszik darabosat, és hiába csináltam neki pürét, persze hogy az után kiabált, amit mi eszünk. (Itt ragadom meg az alkalmat, hogy én is a Momoska-receptek lelkes kipróbálóinak táborában köszöntsem magam. Nagyon jól hangzanak, és talán még a párom (aki egyébként nagy húsimádó) is vevő lesz rájuk.)
Olyan jó az időzítés, mert Lina nagy játszótér rajongó (is), és most, hogy jönnek a jó idők délelőtt is elmegyünk, meg délután is. Imádom, ahogy bóklászik, mindent kipróbál, lapátol, csúszdázik, hintázik, labdázik, nevet, szedi a lábát, ha valamit meglát, megsimogat más babákat, nyög, vau-vauzik, és még sorolhatnám. Persze én legalább annyira kifáradok egy ilyen 1-1,5 órás játszóterezéstől, mint ő (te jó ég, mi lesz velem később, vagy netán 2 gyerekkel?!), és nagyon is örülök, amikor anyu fel tud váltani, de azért nagyon imádom ezt az élményt.
Na, ennyi lelkesedés után, ami a fekete leves nálunk, az mi lehetne más, mint az éjszakák. Na az viszont botrány. Az első ébredése kb. 3 órával a lefektetés után történik, majd 1-1,5, szerencsés esetben 2 óránként teszi ugyanezt reggel 8-ig. És mindannyiszor szopizik is. És jelentem NEM hatott a Viburcol kúp sem, 4 napig vártam a megváltó hatást, de csak azt értem el, hogy most már iszonyúan kalimpál amikor próbálom bekenni a popsiját. El vagyok ám eléggé keseredve, ráadásul mivel egy hosszú tér nálunk a lakás szoba része, hiába van a baba az első, mi pedig a hátsó részben, a férjem is hulla fáradt, ezért viszonylag hamar kell Lina jelzéseire reagálnom. Vagy ezáltal jól el lett kényeztetve, és tudja, hogy jön anya a szopival, vagy arra is gondoltam már, hogy lehet, hogy tényleg éhes, mert azért 13 hónaposan ennyi mozgás mellett, az is előfordulhatna, hogy tényleg nagyon hamar átmegy rajta az anyatej. Mondjuk napközben is viszonylag gyakran jön hozzám hogy „tejjjcci” (annyira cukin mondja!). De akkor: 1. miért nem eszik többet? 2. ha eszik pl. levest vagy kenyeret vacsira, akkor miért kel ugyanúgy éjszaka? Ancsi hányszor kel/szopizik éjszaka? Többiek vélemény? Persze gondolom Lili nem az éhség miatt ébred szintén 1000x éjszakánként.
Na asszem, ennyi bőven elég lesz nyitánynak…Képek majd legközelebb, de nem ússzátok meg!
Ja, és persze megnéztem ám a ti képeiteket! Hát, az még egy oldal lenne végigkommentálni, mert annyira jó mindegyik, de nagyon jókat mosolyogtam rajtuk!