Kami!
Épp ma gondoltam rá, hogy szép észrevétlenül becsúszom a harmadik trimeszterbe!!! Vagy már ott vagyok? Húha... ez nagyon gáz... ennyire szétszórt lennék?
Timocska:
Köszönjük az együttérzést. Igazából nem tudni, mi a baja Zsuzsának. Múlt szerdán látatlanban (mert már szabin volt) a doki nénink beutalt a köhögése miatt fül-orr-gégészetre. Ez a köhögése már egy hónapja megvolt, de más tünete nem volt vele, kivéve azt hogy egyre gyakrabban hányt/bukott, és nem tudtam, talán emiatt-e vagy a tej miatt.
Jövendőbeli mamiknak itt és most leszűrném a saját illetve Zsuzsa bőrén szerzett tapasztalatot: egy krónikus, de enyhe tünettel NEM ünnepek előtt kell orvoshoz rohanni, mert ha a kezelés során bármilyen komplikáció lép fel, nincs elérhető orvos, csak ügyeletre lehet menni, nem látja kétszer ugyanaz az ember a gyereket, és mindenki tök mást mond.
Szóval SZERDA:
Mentünk fül-orr-gégészhez, aki azt mondta, picit piros a torka/füle és felírt Augmentint. Ez volt a híres nap amikor autóbalesetem is volt és el kellett vontatni az autót... szóval szerda este elkezdtük az antibiót. Ezzel együtt beszüntettem neki a tejterméket, mert ha emlékeztek, az előtte levő 4 napból 3-on hányt, de csakis tejterméket.
PÉNTEK:
Már NAGYON köhögött Zsuzsa, igazság szerint jobban mint az antibio előtt. Mivel a saját doki nénink szabin, felhívtam a rendelőben a helyettest, hogy adhatok-e neki köptetőt, hogy fel tudja köhögni a cuccot. Helyettes doki néni mondta, látatlanba nem akar semmit mondani, vigyem be. Oké, ez korrekt, gondoltam magamban, berongyoltunk a rendelőbe. (Második alkalom egy halom beteg gyerek között, EZÉRT sem volt ez az egész jó ötlet.) Helyettes doki néni benéz orrába-fülébe, elszörnyülködik hogy milyen piros és tele az orra/arcürege váladékkal, azonnal álljunk át a már megkezdett antibiotikumról egy másikra, és még felírt szteroidos orrcseppet is a tetejébe. A tejmizériánkra csak legyintett, hogy olyan nincs hogy a gyerek ne egyen tejterméket, mert "nőni kell."
Zsuzsa múlt szerda óta nem kap tejterméket, azóta nem is bukott, annak ellenére, hogy köhögni még jócskán köhög. Úgyhogy felírt nekünk hipoallergén tápszert, ami azért jó, mert ugyanúgy van benne tejfehérje, tehát ha tejfehérje érzékeny, azt sem kaphat.
Ez nem tetszett nekem, hogy egy antibiotikumos kúra felénél át akar állítani valami másra, ez mindennel ellenkezik amit az antibiotikumról tudok, az se tetszett hogy a gyerekorvos felülbírálja a szakorvos (fülész) véleményésm, és azt sem értettem, hogyan lett egy enyhe, hónapos köhigcsélésből hirtelen ilyen komoly baj. Úgyhogy elvittem Zsuzsát egy családi ismerős gyerekorvoshoz, akit legalább ismerek, hogy akkor tegyen nekem igazságot a két orvos között. Ő azt javasolta, maradjunk az eredeti gyógyszernél, de felírt még mellé köptetőt, szteroid-mentes orrcseppet, antihisztamint (gyulladáscsökkentő), és Normaflore-t hogy a bélflóráját rendben tartsa az antibio mellett. Ellenben ez volt a harmadik rendelő tele beteg gyerekkel azon a héten.
SZOMBAT:
Zsuzsa reggelre belázasodott és iszonyú hasmenése lett, de olyan, hogy negyedóránként/félóránként teljes kosztümcsere, már attól féltem, kiszárad. A popsijáról lemarta a bőrt, és már sírt tisztába rakásnál.
Úgy sajnáltam szegényt. Ekkor orvos már persze elérhetetlen, még az ismerős orvos is.
Úgyhogy felhívtam az ügyeletet, azt mondták, ne vigyem be hacsak nem attól félek, akutan kiszáradt, mert nagyon sokan vannak, viszont az antibiotikumot hagyjuk abba, mert attól megy a hasa (a Normaflore ellenére).
VASÁRNAP (Szenteste):
Zsuzsa 39 fokos lázzal, de enyhülő hasmenéssel egész jól érezte magát. Szegény baba.
HÉTFŐ:
Még mindig eléggé köhögött, taknyolt, felhívtam megint az ügyeletet, hogy már mióta lázas, köhög, stb. Mondták, vigyem be, csak 1 ember van. Bevittem, addigra lettek ketten és életemben először appelláltam a nagy pocakra, hogy ugyan már engedjenek előre, hogy ne kelljen nekem is ott ülni a sok beteg gyerek között, Zsuzsáról nem is beszélve. Hát nem engedtek.
Egy órát ültünk ott úgy, hogy Zsuzsát az ölemben fogtam, próbáltam minél távolabb helyezkedni a többiektől, nem mertem leengedni, nehogy közel menjen másik beteg gyerekhez... Egy óra múltán már nagyon unta a banánt, de én is. Egyre többen lettünk a pirinyó váróban, minden gyerekre minimum KÉT taknyoló, köhögő, prüszkölő felnőtt is, de volt olyan aki NÉGY személyes díszkísérettel érkezett.
Akkor bőgve elmentünk onnan, teljesen ki voltam borulva, főleg hogy tök feleslegesen már megint kitettem Zsuzsát egy ilyen tömegnek, de egész egyszerűen már olyan sokan lettek, hogy nem mertem ottmaradni, Zsuzsa meg már nem maradt meg az ölemben, neki is elege volt.
KEDD:
Egy láztalan nap. Hurrá!
SZERDA:
Hálistennek vége az ünnepeknek, MUNKANAP van. Kihívtam a doki néninket, hogy nézze meg Zsuzsát, aki újra lázasan ébredt.
És a doki néni pöttyöket is észrevett rajta, de azt mondta, a füle-torka szép, a tüdeje továbbra is tiszta (attól féltem leginkább hogy a megszakított antibio miatt majd ráhúzódik a gyulladás a fülére vagy a tüdejére). Arra tippelt, hogy a pöttyök és a láz valami vírusos nyavalyára utalnak, de ha ma (azaz csütörtök) estig maradna a láza, akkor elkezdjük a következő antibiotikumot. Amit nagyon szeretnék elkerülni.
Szóval ebből én nem találom ki, hogy most mi is a gyerek baja, mert ez szerintem már nem az amivel kezdtük, a hónapja tartó diszkrét köhigcsélés. Szerintem Zsuzsa elkapott valami nyavalyát a várók egyikében, és az antibiotikum meg a hasmenés még ráadásképpen jól meg is kínozta őt.
Szóval a tanulság: nem szabad ünnepek előtt orvoshoz rohanni egy krónikus tünettel... hacsak nem pont akkor csúcsosodik, de hát nálunk nem erről volt szó.
Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam...