Otthonszülés tanfolyam...
A csütörtöki nap programja a szülés bábaszemmel és a szülésvideók nézése volt. Ez is jó hosszú nap volt, még úgy is hogy szigorú határt szabtak neki, mert 5kor kipateroltak mindenkit, mivel utánunk dúla megbeszélés volt. De 10-től 5-ig tartott a program...
Előbb néztük a videókat, egy csomó otthonszülést megnéztünk... és hát nagyon nehéz volt nekem ezeket végignézni. Zsuzsával nem néztem meg egy ilyen videót sem, ami biztos furcsán hangzik azoknak akik végignézték/hallgatták hogy milyen eszméletlen sokat olvastam (és tudósítottam) az első terhességem alatt magáról a terhességről, a szülésről, stb. De valahogy tudtam magamról, hogy nem bírnék végignézni egy szülést, egyszerűen szorongással töltött el a gondolata.
És most is. Nagyon nehéz volt nézni, főleg a vajúdásokat, maga a szülés amikor kibújt a baba már megkönnyebbülés volt. Meg is könnyeztem egyik-másikat.
Szóval bennem felébresztette ugyanazt a szüléstől való félelmet ezeket a szüléseket végignézni, mert rá kellett hogy döbbenjek, attól hogy otthon történtek ezek a szülések, a nők még ugyanúgy szenvedtek mint amire én nagyon jól emlékeztem a kórházból. Ez egyébként az én meglátásom, mert a bábatanonc/dúla aki a filmvetítést tartotta (akinek amúgy négy gyereke van) azt mondja, ő nem ezt látja a videókon, hanem hogy milyen jó nekik, mivel neki magának a szülésélmény pozitív volt.
Szóval abból a szempontból nagyon tanulságos volt, hogy magamba kellett hogy nézzek, és bevalljam magamnak, hogy én még mindig nagyon tartok a szüléstől, szeretnék elmenekülni a fájdalomtól, és azt reméltem valahol, hogy a háborítatlan szülés lesz majd, ha nem a fájdalommentes, de a pozitív szülésélmény kulcsa. Mert azért én úgy éltem meg az első szülésemet, hogy marha szar dolog volt, EDA ide vagy oda. (Lehet többször kellett volna utántöltést kérnem...) Szóval félek a fájdalomtól, és maga a félelem mint jól tudom (a fejemmel) fokozza a fájdalomérzetet. Nem tudom, hogyan és mivel tudnám magam meggyőzni, hogy ne féljek, ne meneküljek, hanem fogadjam el a fájdalmat, mert szerintem ez lenne a jó szülésélmény titka, akár kórházban, akár otthon történik.
Viszont visszatérve a videókhoz, pár dolog úgy megragadott. Az egyik, hogy szinte mindegyik otthonszülés egy nagyon érzéki élménynek tűnt... intim és érzéki, még akkor is ha többen voltak jelen. Általában a szülő nő a párjára támaszkodott, vagy egyedül próbált megbírkózni a fájdalommal, és ilyenkor Geréb Ági teljesen a háttérben volt, csak figyelt, de úgy, hogy tényleg a teljes figyelme a nőre összpontosult. Eszméletlen szerénység kell ehhez szerintem, egyáltalán nem tolta magát előtérbe, de ha a szülő nő igényelte, akkor egy határozott, nyugodt és megnyugtató jelenség volt. És ha kellett, masszírozta a nő hátát, megtámosztotta, akár négykézláb állva hagyta, hogy ránehezedjen a fájások alatt a nő. A kitolás szakában pedig ha kellett, akkor bebújt a szülőszék alá hogy hozzáférjen a gáthoz és a kisbabához anélkül, hogy a szülő nőt megzavarta volna abban, hogy olyan testhelyzetet vegyen fel, ami neki a legjobb.
Egy olyan szülést láttunk, ami kórházban kötött ki, ez is nagyon tanulságos volt. Kiderült a film elején, hogy a nő szellemi károsult gyerekekkel dolgozik, akik a szülés alatt oxigénhiányos állapotba kerültek. Ennek ellenére az otthonszülést választotta, de 72 (!!!) óra vajúdás után, mikor már teljesen eltűnt a méhszáj, de egész egyszerűen nem jöttek a tolófájások, leültek Ágival megbeszélni (összehúzódások között), hogy mi is legyen a teendő, mert láthatóan fáradt is volt és nem haladott semerre. Teljesen egyértelmű és nyilvánvaló volt, nagyon szépen kirajzolódott, és meg is fogalmazta, hogy attól fél a nő, hogy a baba elakad a szülőcsatornában és oxigénhiányos lesz, mint a gyerekek, akikkel dolgozik. És ez a tudat leblokkolta a szülést a kitolás előtt. Nem mert belekezdeni. Végül úgy döntött, bemennek a kórházba, ahol megvizsgálták ("aranyom, most azt fogjuk csinálni, hogy" stílusú doktor bácsi, erre mindenki felhördült, Ági stílusa után igencsak lekezelőnek tűnt), kapott oxitocint és kinyomták belőle a babát. Akivel minden rendben volt, teljesen egészségesen született. Aztán Ági elmondta, hogy ez a nő utána otthon minden további nélkül szült még két makkegészséges gyereket, tehát úgy tűnik, sikerült megbírkózni a blokkjával.
Egy másik videó, ami nagyon tanulságos volt, egy mexikói asszony szülését mutatta be, aki mellesleg maga is bába. Hát az valami szinte hihetetlen volt. A nő sugárzott mikor beindult a szülése, a kommentárban mesélte is, hogy mennyire boldog volt, hogy ma van a nagy nap amikor megismerheti a kisbabáját, ennek örömére elmentek kirándulni egyet. Aztán hazamentek, nagy családi ebéd következett az összes gyerekkel együtt. Ott már azt mondta, fel kellett állnia és sétálnia, mert olyan erősek voltak a méhösszehúzódások, hogy arra kellett összpontosítania. Aztán ahogy sétált, úgy érezte, mikor a férje felé halad, akkor olyan érzése van, mintha a nap próbálna kitörni a hasából, ami az ő szerelműket szimbolizálja, de ha távolodik tőle, akkor inkább hasonlít fájdalomhoz... úgyhogy a féjre vele szemben állt és hátrafelé sétált, hogy a nő mindig feléje tudjon haladni. Ekkor már látszott, hogy egy teljesen más tudatállapotban van a nő, gyöngyözött rajta az izzadtság, csukva volt a szeme, de teljesen nyugodt volt az arca, csak egy elmélyült befelé figyelés látszott rajta. Aztán bemásztak egy hatalmas (és gyönyörű) kádba, ő is meg a férje is, ahol nevetgélések, mosolygások és némi fujtatás közepette megszülte a babáját... a két idősebb gyerek pedig becsobbant melléjük a kádba és ott volt együtt az egész család.
Hihetetlenül pozitív és szép szülés volt... ebből a két szülésből nekem az jött le, milyen borzasztó fontos a lelkiállapot, mennyi befolyása van a szülés haladására, az egésznek a megélésére... most már csak azt nem tudom, hogy tudnám annak a mexikói bábaasszonynak a tudatát átültetni a saját fejembe a saját szülésem idejére.