Sziasztok!
Jó reggelt!Remélem ti jobban aludtatok mint én!BRRR,szörnyű éjszaka volt!Fájt a pocim olyan mensisen+a dereakm is vele együtt.Voltam fent van 3-szor.3-tól 5:15-ig ébren voltam,nem jött álom a szememre.De én már tegnap este éreztem,hogy itt valami készülődik,ez a fránya front!
Laura versszerűje eszembe jutatta,hogy nekem is van egy párpeszédem amit felrakhatnék!
Két kis magzat beszélget egy anya hasában...- Te hiszel a születés utáni életben?- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell.
Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
- Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!