Sziasztok!!!
Márti:
Azért nálunk sem mindig csupa móka meg kacagás az együtt fürdés sem. Az is nagyon hangulat függõ Csengénél. De ma pl. kipróbáltuk újra a kiskádas fürdetést, és bár volt üvöltés, de érzékelhetõen kisebb, mint régebben, és a törülközéskor már meg is nyugodott teljesen. Szívultrahangon meg azért voltunk, mert a páromat lukas szívvel mûtötték, amit rendszeres sportorvosi vizsgálatok mellett is csak 23 éves korában vettek észre, ráadásul a bátyámnak is volt veleszületett szívrendellenessége, és bár terhesség alatt a genetikai tanácsadóban (is) azt mondták, hogy minimális az esélye annak, hogy valaha is örökli valamelyik porontyunk, de jobb utánajárni a dolgoknak. Csengének egyelõre nem záródott teljesen a két pitvar között a fal, van még egy 2mm-es kis rés. Állítólag ez teljesen normális ilyen korban, de biztos ami biztos, megnézik 1 éves kora körül is. A doki néni (aki nagyon nagyon aranyos volt) nyomatékosan fehívta a figyelmünket, hogy még véletlenül se tekintsük betegnek Manovicsot
Azt azért valamennyire örömmel olvasom, hogy nem csak Csenge olyan lusta, hogy nem forog. De a lustasága csak az ilyen produkciókra érvényes - úgy, hogy hátról hasra már pl. 3 hetes korában átfordult, és 2 hónapos koráig rendszeresen. Aztán az egy hónapig tartó terpeszpelusozás során megszokta, hogy a hátán fekszik. Igaz, hogy háton fekve körbe vándorol a kiságyban. Hasról hátra már fordul, de inkább csak mérgében, utál hason feküdni ...
Amivel viszont mostanában nagyon le tud fárasztani, az a szerintem ok nélküli üvöltözése.
Na meg hogy nap közben nem hajlandó fél percre sem egyedül maradni, ergo semmit nem tudok mellette csinálni, mert ahogy eltávolodom, kitör a hiszti. Beszélhetek hozzá, hogy itt vagyok, nem mentem el, az õt nem érdekli, hanem mérgesen sír. Aztán ahogy újra vele foglalkozom, riheg-röhög
Süketnek sem süket, mert a halk zajokra is figyel ... Szóval "néha" nem könnyû Manoviccsal. Tegnap pl. este fél 10-kor vitte el anyósom sétálni, hogy szusszanjak egy kicsit. De azért nem cserélném el fél percre sem egy jókislánnyal
Hétfõn az oltás után olyan volt, és annyira furcsa volt ...
A legújabb produkció, hogy felhuzatja magát ülésbe, és elmélyülten markolássza a tappancsait
... és persze ha visszafektetem, hogy túl kicsi õ még az üldögéléshez, akkor mélységesen felháborodik, és addig üvölt, amíg újra fel nem ülhet. Persze támasztani kell, mert dülöngél ...
Ilyenkor mit lehet csinálni? Nem akarom, hogy valami baja legyen a gerincének.
jó hosszúra sikeredett...
pussz
Rebi