Sziasztok!
Benianya!
A vaj, az tejből készült, a margarin pedig olajból, ami hidrogenizálva van, hogy a telítetlen zsírsavakból alkotott elegy kenhető, viszonylag szilárd halmazállapotú legyen. Szóval a különbség abból áll, hogy miből készül
Ha vajjal szeretnél sütni-főzni, akkor nem árt, ha elötte picit megvizsgálod. Olvassz fel egy kis darabot serpenyőben vagy mikróban is akár, de olyan igazán folyósra. Nézd meg, hogy az állapota homogén marad-e, vagy pedig különválik vízzé, és magává a vajjá, vagy margarinné. Ha szétválik, akkor az ilyen műveletekhez nem igazán jó, mert vizezett. Ez a különbség pl a kocka ráma, és a kenős ráma között is.
Sütiügyben: a tiltás valóban nem jó taktika. Az unokatesóméknál a másik nagymama gyerekfogorvos, és az ő hatására teljesen el voltak tiltva minden édességtől. DE minden szombaton összeült a közös nagyszülei család (nagyszülők, gyerekek, unokák), ahol mindig volt rágcsálnivaló, franciadrazsé, stb. Ők meg nem hogy ott telezabálták magukat vele, hanem minden elbúcsúzáskor minden zsebüket csurig rakták ezekkel a cuccokkal. Szóval, végeredményben akár többet is ettek, mint amit egyébként elfogyasztottak volna.
A sütivel úgy lehet kicselezni a gyerekeket (meg a szervezetet is ), hogy olyat eszik, amiben a lehető legkevesebb a tészta, van benne viszont jó sok gyümölcs, vagy túró. Ezért jó a palacsinta is, főleg ha tudsz szerezni házilekvárt pl, amiben a lehető legminimálisabb a cukor. Vagy ezért szeretem a réteseket is, ahol a töltelék szinte csak gyümölcs, és rétest i könnyen össze lehet dobni. Vagy az almás, meggyes, túrós pite. És ezek így még laktatóak is. Vagy mondjuk a püspökkenyér, jól telerakva szárított gyümivel. Szerintem ezek még finomabbak is, mint a krémes cuccok. Persze ezek nem "morzsamentesen" ehető cuccok, ehhez le kell ülni.
Gabi, nagyon ügyesen tudsz kötni! És ez egy lányos anyukánál nagyon nagy előny! Emlékszem nekünk is mennyi szuper cuccot kötött nagymamám annak idején. Én, bár a kötés alapjait tudom, még a sálat se tudom egyenesre megkötni, nem lesznek egyforma szorosak a szemek.
Hálószoba: Érdekes, én egy kicsit a trend ellen megyek. Imádom a fényt, a világos szobát, megőrülök attól is, hogy télen annyit kell égetni a villanyt, a félhomálytól rosszul vagyok. A most divatos erős színű falakat nem nekem találták ki, engem nagyon nyomaszt. Pár órát természetesen el tudok lenni benne vendégségben, meg megállapítom, hogy milyen jól néz ki, de élni nem tudnék úgy. Szóval színválasztásilag meg kell gondolnotok, (szerintem) mennyi időt töltötök abban a szobában, és főleg milyen napszakban, és mit csináltok ott. Mert ha tényleg csak aludni mentek sötétedéskor, akkor a lámpák a sötét falaknak hangulatot tudnak adni. Ha nappal is használjátok, akkor a világosabb előnyösebb. Persze én nem vagyok szagember, én csak a saját véleményem tudom mondani
Marcy, gratulálok, hogy már hivatalosan is kismama vagy.
Szerintem nem ártana azért elmenned egy ultrahangra, hogy pontosan megállapítsák a korát, mert ahhoz képest mondják majd meg, mikor lesz pl AFP, és akkor a kisköyvet is így állítják ki. Nekem szerencsém volt, mert elötte nem volt dokim, a körzeti rendelőbe mentem, hogy megállapítsák (fogalmam se volt, mi hogy működik), és ott van egy elég tisztességes Uh, úgyhogy én is láthattam a kis babszememet, pedig akkor 7 hetes voltam. Nálunk nem kellett a házidokihoz is menni, (meg is őrültem volna, ha nála is mindig vérnyomás, pisi, és újra elmondani mindent, amit elmondtam a védőnőnek, terhesgondozónak és a nőgyogyinak.), a vizsgálatok nagyrészére a védőnő adott beutalót, a maradékra meg a nőgyogyi. Mire kiválasztottam a szülészemet, már egy csomó leletem megvolt.
Szülészet: Én ugyanott szültem, mint Juca, ráadásul nekem volt "szerencsém" 2 napot is a szülőszobán tölteni, mert hiába indítottak, nem akart sehogysem megindulni a szülés. És itt
PIL, neked is írom: én vedeltem a málnalevél teát, de nekem se josló fájásom nem volt egy darab se, és szüléskor sem akart igazi fájásom lenni, amint kivették az oxitocint, minden el is múlt. Most akor lehet tippelni, jó-e az a tea vagy sem
Szóval, bár itt külön szülőszobák vannak, én mindkét nap bőven találkoztam a többi szülő nővel is, mert akkor épp nagy volt a forgalom. Az első nap végére mindenkinek császár lett
, a második nap viszont igencsak sűrűre sikeredett, aznap én voltam az egyetlen műtött. Akkor még ott a vajúdóban/pihentetőben is szültek. Most állítólag újraindítják ott a szülészetet, de nem tudom, én hol szülném a másodikat.
Mézgombi, nagyon helyes pofija van a kis pocaklakónak. Ügyesek vagytok, hogy még nem derült ki a neme. Nálunk én akkor is tudtam volna, ha a hölgy nem mond semmit, mert azonnal kiszúrtam a 2 kis golyóját a képen.
Juca, juca, vigyázz te is magadra, na meg picúrkára is!
Anyagiak: Mi alapvetően szerencsés pár vagyunk, a szülők elég sokban támogatnak/támogattak minket. Ennek ellenére volt, hogy úgy éltünk (még diák korunkban9, hogy a megtalált dugi ezresnek is nagyon tudtunk örülni. Amikor mi sírunk, mindig eszembe jut, a mi szüleink honnan indultak, mijük volt, amikor bevállalták a gyerekeket? Náluk egyetlen dolog volt a többlet: a munkájukat viszonylag biztonságban tudhatták. Az ember úgy van kódolva, mindig többre vágyik, mint amije van, de az az igazság, hogy ennél kevesebből is élnek nagyon sokan. Szóval próbálom pozitívan nézni a dolgokat. Az az egy szerencsénk, hogy egyelőre nincs hitelünk.
Viera, sikerült megtalálnod a photofunt?
Akkor rólunk:
Végre, végre végre kilábaltunk a betegségből. Mondhatom, a novemberi babatali óta január közepéig pár napos szünetekkel de végig beteg volt Márk. Ez egy kicsit lefárasztott lelkileg minket. Aztán szilveszterkor a páromnak elrepedt/eltört a bordája, és kapott hozzá bónuszban egy kis derékbecsípődést is.
Aztán 2 hete szombaton a kutyánk nem volt hajlandó megmozdulni, vérzett a puncijából és hányt. Szaladgáltunk vele naponta a dokihoz a város másik végébe infúzióra, meg egyebek, mire végül megműtötte gennyes méhgyulladással. Most már szerencsére jól van, de nagyon aggódtunk érte, már nem fiatal, és Márk nagyon imádja.
Mindezzel párhuzamosan, párom nagynénje is kórházba került. Karácsony táján panaszkodott, nincs jól, doki elküldte vérvételre. Az eredményt csak jan elején nézte meg, pedig kiugróan rossz értékei voltak. Jan elején azonnal kórház, leállt a mája. Anyósomék, mindenki járt be hozzá látogatni, ez ugye az itthoni hangulatra is rányomta a bélyegét. Az orvosok meg nem csináltak semmit, sőt kaptunk olyan súgást is, akkor jár jól, ha elviszik onnan, mert ott tuti meghal. Májleállásra jött a veseleállás, majd bekómált, és 2 hétre rá, hogy bekerült a kórházba meg is halt.
Mindenki ki volt akadva, főleg az orvosok tétlenségén, nemtörődömségén. És akkor képzeljétek el a családot: anyósom másfél, lassan 2 éve küzd a gégerákjával, ő mikre gondolhatott
A boncolás végül kiderítette, egy nagyon nagyon ritka májrákja volt, ami nem daganatot képez, hanem sejtszinten roncsolja a májat. ezért nem lehetett ultrahangon semmit se látni, és mire felnyitották volna, már nem volt olyan állapotban szegény, hogy műthető legyen. Amíg még volt ép sejtje, addig működött a mája, és akkor került kórházba, amikor már működésképtelen volt a szerv. Szerdán lesz a temetése.
Mivel minden családtag közel lakik, sokat járnak ide. Ő is minden délután itt volt anósomnál, és mindig pont abban az időben, amikor nyáron kimentünk az udvarra, vagy később amikor átmentünk anyóshoz. A maga módján szerette Márkot, és kismanó is őt, az elsők között volt, akinek kimondta a nevét: Eta.
Szombaton műtötték Cathyt, a kutyánkat, vasárnap délelött beengedtük a konyhába. Manócska látta a kötését, mondtuk neki, hogy beteg. Épp aludni indultunk, amikor Laci, a párom megemlítette, mi történt a nagynénjével, és Márk elkezdte hajtogatni, hogy "Eta beteg, Eta beteg". Még napokig, amikor látta a kutyus kötését emlegette ezt.
Szóval ennyi történt velünk, remélem most már csak jó jöhet.
Vidámabb téma: Hétfőtől bölcsis az én nagyfiam! Olyan furcsa érzés, hogy nem fog itt zizegni körülöttem egész nap, és nem én leszek az, aki minde lépéséről, szaváról tudni fog. Ugyanakkor tudom, neki sokkal jobb lesz, nem fog unatkozni, tanul egy kis rendszert, amit itthon nem tudok tartani, ráadásul közösségben az evésgondja is megoldódhat. Tud ő enni nagyon szépen egyedül, csak nem hajlandó, mert unalmas, vagy nem tudom
Amikor voltunk bemutatkozni, meghallotta a gyerekzsivajt, nem is maradt meg az ölünkben elstartolt, úgyhogy be is nézett a leendő csoportjába. Azonnal a kiskonyhát rohamozta meg
Nagyon jó lesz ez neki úgy látom
Csak kár, hogy így kevesebbet fogunk "szerelmeskedni".
Katus, örülök, hogy újra hallunk felőled, anna viszont nem, hogy ennek a kislányos betegsége az ára. A dokinő viselkedése tényleg felháborító. Most a hosszú betegeskedésünk alatt nekem is volt szerencsém a bunkósághoz. Többieknek már írtam. Szintén gégészet, már másodszorra megyünk vissza a gyerekkel, még mindig náthás, még mindig hurutos a füle, stb. Az, hogy szinte kikérte magának, hogy nem tudom, hogy kell a gyereket beültetni a vizsgálószékbe, mert még sose voltunk, az csak egy dolog volt, hogy amikor megkérdeztem a felírt immunerősítőről (ebben halott bacik vagy mik vannak), hogy kaphatja-e így betegen is, lövése sem volt, miről beszélek. Ez mind csak egy memento volt. Szóval amikor visszamegyünk, a gyerek még mindig beteg, dúl az influenza járvány, és szemmel láthatóan én is igen ramaty állapotban vagyok. Megkértem, nézzen bele a torkomba, hogy mennyire komoly a cucc, érdemes-e elcaplatnom beutalóért, majd gégészetre, mert gyógyszer kell, vagy úgyis csak házipatika szereket (köptető, orrcsepp...) adnak. Erre úgy húzta a száját, mintha azt kértem volna, hogy ott helyben műtsön meg. Pedig egy ránézés nem kerül se pénzbe se időbe, csak egy kis emberségbe, főleg úgy, ha én beteg vagyok, csak visszafertőzhetem a gyereket is. Na ezek után nem kapott pénzt tőlem. Szerintem ez a legszörnyűbb, hogy ezekből az emberség, az odafigyelés veszett ki, amikor kezükbe vették a diplomájukat. És ez teljesen mindegy milyen a biztosítási rendszer.
Jaa, még valami. Már nem tudom, ki írta, hogy fájt a nagyobbik gyerkőc pocakja, minden előjel és mellékhatás nélkül. Érdemes ilyenkor először egy kis szódabikarbónával próbálkozni, az rendbeteszi a háborgó gyomrot, és ártalmatlan. Ha nem hat, akkor lehet utána gyógyszerrel is próbálkozni.
Biztos akartam még írni, de most nem jut eszembe.