Születéstörténet
2007.04.19-én csütörtökön du kellett mennem a dokimhoz uh, ctg, vizsgálatra. Az uh 3500 g körüli babát mutatott, 38. héten, méhszáj változatlan (3110), minden rendben. A ctg kicsit beszűkült lett, mondta a dokim, hogy ismételjük meg a kh-ban, beszéljek a szülésznőmmel. Ez volt du 3-kor és 6-ra szülői értekezletre kellett mennem a zeneiskolába, a szülésznőm pont éjszakás volt, így megbeszéltük, hogy bármikor mehetek, ha végeztem. Azonban a szülőit nem tudtam kivárni, mert 2 perces erős fájásaim voltak, amik így elsőre sem tűntek jóslóknak. Így felálltam fél 7-kor és bevezettem a kh-ba (férjem otthon volt a lányommal, fiamért anyu ment az esti edzés után). A kh-ban készült ctg rendben volt, és megvizsgált 8-kor az ügyeletes orvos, de a méhszáj továbbra is változatlan, megvastagodott, és hátuk van. Ezért hazamentem szépen, de továbbra is erős 2 perces fájásaim voltak. Otthon megpróbáltam pihenni, forró fürdő, vacsi, de nem múltak. Valamikor 10-kor elaludtam egy félórára, de éjfélkor iszonyat erős fájásokra ébredtem fel, amik már lassan inkább másfél-egy percesekké sűrűsödtek. Ekkor felhívtam a szülésznőmet, hogy mi a helyzet és szerintem be kéne menni. Nyákdugót nem láttam távozni, de a fájások már elég elviselhetetlenek voltak és sűrűek. Aztán míg beszéltünk telefonon elkezdtem vérezni, mire mondta a szülésznőm, hogy akkor induljunk befelé. Éjfélkor összecihelődtünk a férjemmel, az alvó másfél éves lányomat felkeltettük, irány a nagyszülők, majd mentünk egyenesen a kh-ba. Kétujjnyi méhszájam volt, és elég erős vérzés, amit nem tudtunk mitől lehet, mert az átlagos tágulási vérzéstől több volt. Szívhang továbbra is rendben volt, hívták is az orvosomat. Feküdnöm kellett a ctg-vel a vérzés miatt. Megjött a dokim 1 óra körül, nagyon gyorsan tágultam szerencsére, mert nagyon intenzív fájásaim voltak. Megrepesztette a burkot, és innentől begyorsultak az amúgy sem lassú események. J Még erősebb fájások, és már székelési inger is volt. Ekkor elkezdtem szédülni, mire a szülésznőm oldalra fordított, felemelte a lábamat, hogy ezzel segítsen, és valóban segített, jobban lettem. Aztán közöltem, hogy nyomnom kell úgy érzem, mondta jól van akkor csak bátran nyomjak. Visszafordított a hátamra és már kezdődött is a kitolás. Első tolófájásra kinn volt a baba feje, és a másodikra pedig kijött az egész teste. A nyakán rajta volt a köldökzsinór, azt szépen lefejtette a szülésznőm, majd kellett vágni is egy kicsit. (ebből semmit nem éreztem). A kitolást oxigén maszkkal csináltam végig, nem tudom miért, gondolom, hogy mert előtte ájulásféle kerülgetett. Marcika végül 1 órás kórházi vajúdás után született meg hajnali 2007 .04. 20-án 2 óra 9 perckor 3180 grammal és 55 centivel, 10/10-es Apgarral. Babát hasamra tették, tiszta csurom magzatmáz volt, és nagyon édesen nézegetett az új világra. Férjem elvágta a köldökzsinórt, megszületett a lepény is, és végül is az átlagtól eltérő vérzésre nem volt magyarázat, mert minden rendben volt. A dokim összevart (ez a legrosszabb része számomra), majd áttoltak másfél óra szülőszobai tartózkodás után a gyermekágyra. A szülőszobán dömping volt akkor, rajtam kívül érkezett még négy kismama, kellett az ágy. J
Ennyi a történet, ami tényleg extra sebességgel zajlott le és nagyon intenzív volt. Köszönet orvosomnak dr. Gulyás Istvánnak és szülésznőmnek Schönek Gabinka a MÁV Kórházban.
Mentem, ébredés van.