Megvolt a mai nap produkciója, Szabi megtanult felülni egyedül. Szomszéddal ültünk az ágyon és drukkoltunk neki, ő meg nagyokat fújtatott.
Akkor mégse mászni akart, hanem felülni.
Sebaj, ez is jó indok a nyüszire.
Timo,
Üdv újra itt.
Csak zárójelben megjegyzem, az egy héttel ezelőttire visszatérve, hogy ha te igen, akkor én szeretnék
(tali)
Otthon szülés:
Nekem a gondom igazából az önrendelkezéssel van. Nem akarom, hogy megmondjon nekem valaki bizonyos dolgokat. Szerintem erre azért jó példa az angol mentalitás. Pont tesómmal beszélgettünk arról, hogy mi, magyarok mennyire hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy valaki megmondja, mi a "helyes" út. Ott nem tudom elképzelni, hogy ilyen boszorkányüldözés folyna. Mert el tudják fogadni, hogy másnak más véleménye lehet, és nem megy neki az egész szakma valakinek, itt GÁ, csak mert olyanokkal ért egyet és segít, akik valahogy eltérnek az előírásoktól.
Amikor Szabi megszületett, megkérdezték, hogy megfürdessék-e, mielőtt odahozzák nekem. Ez volt talán a kórházi élményeim közül az egyik csúcspont. Mert van egy protokoll meg egy csomó ellenvélemény, de én dönthettem és a beleegyezésemmel fürdették meg.
De mivel nem vagyok elég okos, hallgatok Riára
Pankimanki,
Simán el tudom képzelni, hogy ilyesmi kórházban is előfordul. Vannak azért kisebb visszhangot vert orvosperek is. Pl pont a Péterfy egyik orvosa ellen, konkrét nevet nem tudok. A kismama a folyosón szült meg, két másik kismama segítségével, mert tojtak a fejére. (Info rádió) Az egy hét alatt láttam, hogy viszonyulnak a dolgokhoz, az esetek 99%ban elképzelhetetlen, mert nagyon jó kis csapat, remekül felkészült orvosokkal és szülésznőkkel. De vannak becsúszott hibák.
A másik, hogy amit egy ilyen cikkben leírnak, nem merem azért készpénznek venni. Egy óráig töltögette a papírokat...Még ha hieroglifákat rajzolt, az sem tud ennyi ideig tartani.
De emellett azt is elhiszem, hogy sáros, csak nem tudhatom, kevés az infó nem pártatlan és egyébként ha ott vagyok se tudnék mit mondani, nemhogy így.