Mi is megérkeztünk, de 3 napja olvasok, próbálok a végére érni annak, amit termeltetek.
Szlovénia jó volt, majd rakok fel képeket, ha feltöltöm őket valamikor...
Először is mindenkinek boldog hófordulót, szülinapot, névnapot, akit érint és akiről lemaradtam az elmúlt két hétben!
Babakocsi: Kíra sem bírja, ha bekötöm a kocsiba, mert úgy szeret utazni, hogy teljesen előrecsúszik és lóbálja a lábát. Ha be van kötve, akkor hátrébb kell ülnie, mert nem ér addig az öv. Viszont az utóbbi időben többször előfordult, hogy útközben felpattant, és állva próbálta tovább folytatni az útját. Ilyenkor könyörtelenül beszíjazom, és általában az egész utca minket néz, hogy nyúzom-e a gyereket. De ez van. A szabály az szabály.
Autó: kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy szegény ártatlan gyerek úgy utazikaz ülésében, hogy nincs bekötve. Mondjuk ugyanilyen ideges vagyok akkor is, ha valaki elnőtt létére nem köti be magát. Azzal se segít a gyereken, hogy a gyereket biztonságba helyezi, ő me felfordul egy ütközésnél és ottmarad egy árva... Na, mindegy. Szóval szerintem az emberrel a szomszéd utcáig is történhet baleset, ehhez nem kell messze menni, nem kell gyorsan menni, és nem kell hogy ő legyen a hibás.
Kimi, a képek szuperek! Csupa jó helyen jártok az idén!
Hogy viseled a munkát? És hogy viselkednek Veled a főnökeid/kollégáid?
Mosógép: mivel a mienk a múltkor bekrepált, most új van. Van rajta gyerekzár. Egyszerre két gombot kell rajta nyomni, ráadásul mindkettőt egyszerre nyomva kell tartani legalább 3 másodpercig. Úgyhogy szerintem ezt egy gyereknek elég nehéz lenne feloldani, mert eaz ő kis kezükhöz viszonyítva elég kényelmetlenül helyezkedik el a két gomb. Mondjuk, az is igaz, hogy Kíra még nem tud kapaszkodás nélkül állni. Lehet, hogy romlik a helyzetem, ha két keze lesz szabad?
Mindenesetre most örülök a gyerekzárnak, mert ahányszor arra jár, a gombokat nyomkodja.
Ajándék esküvőre: régen úgy gondoltam, elég ciki dolog pénzt adni, de most már úgy gondolom, hogy a mai világban csak akkor érdemes mást adni, ha tényleg valami személyeset tud az ember kitalálni, ami viszont nem könnyű. Mi szeptember 1-jén megyünk majd a barátnőm esküvőjére, ők is már 6 éve gyütt élnek, közös házat vettek, berendezték, jól keresnek, elég nehéz olyat találni ami még nincs nekik. Mondjuk megkönnyítették a dolgunkat, mert ez a szöveg volt a meghívójuk végén :”Szeretnénk megkönnyíteni az ajándékválasztás nehéz perceit: mi nagyon szeretünk kirándulni. A kiránduláshoz két dolog kell: hátizsák és pénz. Hátizsákunk már van
„ Úgyhogy ezt a dolgot mi könnyen letudtuk
Ex, taliért irigy vagyok! Főleg hogy én aznap voltam Szombathelyen, de Eniék Veletek voltak
De majd legközelebb! Ja, fél szemmel úgy láttam a múltkor, hogy ígértél valami rajzolás végeredményét. Azzal mi van? Kivi vagyok!
Klarka, sajnálom
LLL: nekem szerencsére nem volt rájuk szükségem, de én –elméletben- úgy gondolom, nincs velük semmi baj. Nekik ez a feladatuk, hogy mindenáron a szoptatást helyezzék az első helyre, és nyilván az kér tőlük segítséget, aki szintén így rangsorol. Aki azt mondja, hogy próbálkozik, de nem érdekli különösen, ha nem jön össze, az nem hívja őket fel – szvsz. Reni, Te is azt írtad, hogy frászt kapsz tőlük, de azzal, hogy nem adtál Petinek tápit, hanem inkább szenvedtél, és másfél óránként szoptattad, hogy legyen tejed, még ha ettől az állapottól ki is készültél, pont azt tetted, amit ők is tanácsolnak. Szóval nem egészen értelek...
Benia, jó, hogy baj nélkül megúszta Beni az ágyról leesést. Arra gondolj, hogy milyen jó, hogy nem lett baja. A többi nem számít. Meg hogy Blaniban se maradjon ennek nyoma.
Husi: nekem is mondta anno a dokinéni, amit látom később Juca is írt, hogy a husi azért fontos, mert igaz, hogy abban kevesebb vas van, de az olyan formában, hogy azt a keveset szinte mindet tudja hasznosítani a szervezet, a zöldségben sok vas van, de olyan formában, hogy szinte alig hasznosul belőle valami. Tehát fontos, hogy a gyerek legalább minden másnap kapjon júst. Hogy őszinte legyek, 9-10 hónaposan Kíra szinte mindennap kapott husit, csak ritkán nem. Aztán 10 hónaposan kezdtük el a kefírt, joghurtot, sajtot, hébe-hóba. Most ott tartunk, hogy már nem eszi meg a pempőt, tehát vagy főzeléket eszik a mienkből, és akkor ebédre nincs husi, vagy ha husis kaja van (én csak csirke-pulyka), akkor azt is a mienkből eszik. Így főttételben husit nem minden nap kap, viszont mostanra már mindennap eszik sajtot (reggeli-vacsora) és joghurtot, kefírt vagy krémtúról uzsonnára.
Beni súlya szerintem teljesen o.k.
Balesetek: Kíra épp ma szenvedte el első komolyabb balesetét. Nem is kellett leesnie magasról, egyszerűen csak mászás közben orraesett. Ne kérdezzétek, hogy csinálta, hiszen hónapok óta teljes gőzzel és teljesen stabilan mászik. Egyszerűen csak túl nagy elánnal indult valami cél felé, és az első lépésnél valahogy orra bukott. Vérzett a szája. A férjem tudta nagy nehezen megnézni, hogy belül, a szájában a felső ínynél a fogak felett felrepedt, és abból ömlött a vér. Elég ijesztő volt, de utána 20 perccel már rágcsálta a játékait, úgyhogy annyira nem fájhatott.
Szobatisztaság: én is olvastam, hogy 3-4 éves kor alatt pszichésen nem érettek rá. Csak azt mondja meg valaki, hogy 20-30 éve mi hogy lehettünk érettek? Mert nekem ne mondja senki, hogy közülünk senki sem volt érett, de mégis mindenkinél működött. Én két és fél évesen mentem bölcsibe, addigra már éjjel sem kellett pelus. Kíra nokatesója most tölti a hármat. Kb. Egy éve tökéletesen érzi, és tudja irányítani a pisi-kakit. Előre szól hogy most mi következik. Ebben az esetben szerintem mindenféle szempontból érett. És mégis pelenkás. Mert nem HAJLANDÓ a bilibe és a WC-be intézni a dolgát. Előre szól, hogy most mi jön, utána tisztába lehet tenni, de ha bili kerül elő, inkább bármeddig visszatartja. A gyerekorvos azt mondta, hogy manapság a fiúknál 5 éves korig normális, ha nem szobatiszta, addig nem kell vele foglalkozni. Azért szerintem ez túlzás.
Nem tudom, nemfüggő-e, mindenesetre az én környezetemben a lányok kb. 1 évvel korábban szobatiszták, mint a fiúk. Úgyhogy lehet benne valami.
Kitti, gyere sűrűbben, most már talán – ha nehéz is, de – sok szempontból talán nyugisabb időszak következik az életedben.
Egyelőre ennyi, úgyis már ezzel telik be az oldal. Majd próbálom folytatni holnap, mert jövő héttől megint eltűnök
Csak én nem akartam bunkó lenni!
, mert a mi kis automatánk csütörtökön csütörtököt mondott... Leszakadt a dobja. Így a mamáméktól kölcsönbe kértük az övékét, a Hajdú centrink meg még megvan, így megmenekült a haza... 
Még jó, hogy a sógornőm a szolgáltatónál dolgozik és szóltunk!!! Nem vettek minket komolyan! Pedig itt a lakótelepen sekinek nem volt. Csakhát, tegnap itt vasutas nap volt és ott volt az egész város! Késő délután mi is kimentünk bulizni. Peti nagyon élvezte a tömeget!
[img]
Egyáltalán nem vagyok laza, sokkal inkább szorongós. Csak 12 év után már tudom, hogy mik a férjem korlátai, mit várhatok el tőle, mit sem. Három évig teljesen meghatódtam, hogy nem felejtette el a házassági évfordulónkat, az idei már nem ment neki ennyire jól. Talán majd jövőre. De igazából ez nem fontos, az fontos, hogy borzasztóan sokat dolgozik és kockáztat az építkezés anyagi biztosítása érdekében, és emellett a maradék kis idejében sportol is, hogy egészséges maradjon, meg ha hazaér időben, vagy épp napközben itthon van, akkor szívesen és örömmel játszik Misivel, és nagyon-nagyon szeret minket. Valamint nagyon hasonlóan gondolkodik a világról, az emberekről és állatokról, mint én. Ami nem igazán számít, de sajnos vele jár: mosatlan edény és szennyes ruha hegyek bárhol a lakásban (vagy a kertben), bármikor megszólaló telefon (több is, ebből egy ügyfélszolgálati, komolyan volt már éjjel kettőkor is hívása...), gyakori kapkodás, rohangászás, szinte mindennek az elfelejtése, ami nem az aktuális projektjére vonatkozik, gyakori esti egyedüllét (mert vagy dolgozik vagy fallabdázik vagy koncertre, egyéb programra megy). Ja, és ébredés után fél órával tökéletesen használhatatlan, az agya törli az akkor megbeszélt dolgokat, annyira, hogy arra sem emlékszik, beszéltünk az adott dologról. Szóval ilyen embertől az a három év is szép teljesítmény, mikor eszébe jutott, hogy évfordulónk van 
