Halihó Csajok!
Az elmúlt 11 és fél hónap legrosszabb éjjelén és napján vagyunk túl. Manó tegnap este 7-kor beájult, majd másfél óra alvás után felébredt. Próbáltam visszaaltatni, de mihelyst kijöttem a szobából felébredt. Ezt csinálta kb. 1 órán keresztül, aztán már nem is aludt el, csak nézett maga elé a sötétben.
Fél 11-kor benyomott 240 ml tápszert, végül éjfél körül aludt el közöttünk. De a mókának ezzel nem volt vége, nagyon éberen aludt, minden mozdulatunkra felriadt, kb. 8 körülig aludt. Napközben folytatódott a dolog, délelőtt aludt 20 percet, délután pedig 30 percet, de úgy, hogy közben végig fogta a kezem. Ha el akartam venni a kezem, felriadt.
Egész nap nyűgös volt, sírdogált. Egyszerűen nem tudom mi volt ma vele, ilyen még sosem volt.
Linda! Nem, nem olyan ez a terhességem, mint Manóval volt. Eleinte nagyon sokat voltam rosszul, magas volt a pulzusom, szédültem, gyenge voltam.
Most már jól vagyok, csak mindig nagyon fáradtnak érzem magam. Sokat fáj a hasam, leginkább a heg, az már szinte folyamatosan fáj, és nem kívülről, hanem belülről. A méhlepény is rendellenesen tapadt meg, hozzáér a méhszájhoz, már csak egy kis részen, de még így is gond lehet. Szóval a gondtalan terhességet nem nekem találták ki.
Santos! Én csak azért vagyok márkahű, mert a többi általam kipróbált pelenka nem vált be. Ez az egyetlen, amiből max. 2-3-szor, ha kifolyt valami. Nekünk is volt sinlac, de Manó nem nagyon szerette. Szerencsére már ehet tejes dolgokat, így nincs rá szükségünk, sőt a Pepti Juniort sem sokáig fogom már neki adni, van még 4 doboz, az elfogy, aztán vége. Bár a 4 doboz nekünk 3 hónapig elég.
Timi! Nagyon édes Dóri a tortával.
Dorkamama! Manó reggelire, ebédre és vacsorára is szinte mindig ugyanazt eszi, mint mi. A tegnapi és a mai menü a következő volt: ébredés után kb. negyed órával minden nap tápszer, 1,5-2 óra múlva reggeli sajtos bagette teával, ebéd karfiolleves és sült csirkecomb, uzsonna gyümölcs, vacsora Milupa tejpép; ma reggeli csirkemell sonka kenyérrel és teával, ebéd ma kivételesen bébiétel volt, mert nem itthon ettünk sárgarépa pulykahússal, desszertnek kapott túró rudit, uzsonna gyümölcs, vacsora gyulai májasos kenyér teával. Szerencsére most már ehet mindent, így nem kell válogatni a kaját, hogy mit kaphat és mit nem, azt eszi, amit mi. Nálunk kb. fél 7-kor van vacsi, aztán negyed 8 körül fürdés, és Manó szerencsére már 8-kor, de legkésőbb fél 9-kor alszik.
Etetésről én sok helyen olvastam, és nálam sokkal tapasztaltabb anyukák is megerősítették, hogy nagyon rossz módszer etetés közben az elterelés. Hagyni kell a babának, hogy próbálkozzon a kanállal, hisz így tanul meg majd enni. De nem szabad játéknak tekinteni az evést. Nem lehet, hogy nem éhes még a babó, és azért nem érdekli az evés? Beszélni kell hozzájuk etetés közben, fel kell kelteni az érdeklődését az étel iránt, és meg kell neki mutatni, hogyan kell kultúráltan enni. Persze én könnyen beszélek, mert Manóval nincs gond, beleteszem az etetőszékbe, és eszik szépen. Nem mondom, ő is néha nyúlkál, pl. a szalvétatartó felé, de sosem kapja meg. Eleinte volt hiszti, mert nem adtam oda neki, de aztán rájött, hogy evés közben nincs játék, csak kaja van, közben „beszélgetünk”. Ja, és szigorúan csak a konyhában, az etetőszékben etetem, nem a nappaliban a TV előtt, vagy a játékokkal körbevéve. Tudom, hogy könnyű tanácsot adni, de próbáljátok meg, hogy kicsit „szigorúbbak” vagytok. Első lépésnek talán el lehetne pakolni mindent a konyhaasztalról, ami elvonhatná a figyelmét a kajáról.
Egyébként én is szoktam kanalat adni a kezébe, belenyúlkál a tányérjába vele, néha ki is kanalazza, ilyenkor rászólok, hogy nem szabad. Sőt, ha gyümölcsöt kap desszertnek, azt is hagyom, hogy „piszkálja”, hisz így tanulja meg, hogyan kell enni.
Persze takarítani kell utána, de ha belegondoltok, mi is voltunk ilyen kicsi gyerekek, és valszeg a mi anyáink is ugyanúgy minden étkezés után takarítottak utánunk.
A jelbeszéd nálunk automatikusan kezd kialakulni. Mármint, hogy Manó, ha pl. szomjas mutat a poharára, ha rá akar ülni a hintalóra, akkor arra mutogat, ha nem kér többet enni, elfordítja a fejét. Sőt játékot is kezdeményez, leginkább a csip-csip csókát. Szóval szépen kifejezi magát. Egyedül arra nem reagál, hogy „Van-e kaka?” Csak néz rám, és semmi reakció.
Persze én érzem, hogy van, de azért jó lenne, ha meg tudná mutatni valahogy. Ja, és néhány napja, ha meglátja apáját, nemcsak, hogy majd kiugrik a kezemből és menne hozzá, hanem kiabálja, hogy. „A, a, a”, és egyszer „kimondta”, hogy mama. Meg néha hümmög, azt mondja, hogy „ühüm”. Ha valami leesik, akkor pedig mondja, hogy "puff", és néz rám vigyorogva. Nagyon édes ilyenkor.
Járás, szerintem teljesen eltérő, melyik baba mikor indul el egyedül. Azt olvastam valahol, hogy az „átlag gyerek” kb. másfél éves koráig elkezd egyedül járni. Manó most ott tart, hogy már csak az egyik kezét kell fogni, és szépen megy. Sőt lépeget már a bútorokba kapaszkodva is. Nagyon vakmerő, elengedi mindkét kezével azt, amibe épp kapaszkodik, tehát ott kell lennem mindig mögötte. Leginkább az a gond, hogy ő nem fenékre tottyan, mint a legtöbb gyerek, hanem hanyatt dőlve esik. Nagyon félelmetes látni, hisz ha állásból hanyatt esik, biztos agyrázkódást kap. Szerintetek meg lehet tanítani a gyereket arra, hogy fenékre tottyanjon?
Na, jól kiírtam magam, kellemes estét mindenkinek.
Üdv
Anita