Szabi ma köhécselt egy kicsit, úgyhogy lehet, hogy hétfőn kihagyjuk az uszit. Egy repülőúthoz más sem kell, mint egy csorgó bébi.
Ria,
Szabi elég lusti ujjnyújtogatás terén. Ha hason van, akkor általában valami után nyúl vagy már eleve fog valamit. Vagy ordít, akkor meg szorosan markolja a levegőt. A maradék időben nemigen van nyitva a tenyere.
Lora,
Ha nem sieted el az uszi pótlást, mi is veled tartunk vmikor. Nekünk is 2-t kell majd októberben pótolni.
Ma egy kicsi bankfóbiát éltem át. Hát elég szürnyű a belváros két pici gyerekkel. Egy csomót filóztam itthon, hogy is menjek. Két fiók is van a közelünkben, pár perc alatt ott lehetnék BKV-val. Apró bibi, hogy nem tudok, csak alacsony padlós buszra felszállni, még az sem túl egyszerű. Metro kilőve, le sem jutok, nincs mozgólépcső a térre. Az Astoriánál meg nem tudok átmenni az út túloldalára.
A másikhoz meg kéne busz, villamos. Így kellemesen kenguruba az egyik, kocsiba a másik és tolom a 8kerekűm. Felér egy jó edzéssel, amíg odaérek, pláne, hogy kerülgethetem málhás szamárként az utcán beszélgető embereket, mert miért is állnának arrébb?? A bankba meg alig tudtam bejutni, mert pont rossz távolságában volt egy kis küszöb, Szabi miatt meg nem tudtam emelni a kocsit, amit a lépcsőn kellett feltolni. Meg kellett állapítanom, hogy két gyerekkel hatványozottan nehezebb közlekedni, mint azelőtt. Nem is akarok belegondolni, milyen lehet ikrekkel.
A másik, hogy a két törpével ott álltam jó 20 percig az ürességtől kongó bankban. Jóval több volt az alkalmazott, mint az ügyfél. Egy bankban miért nem tudnak pénzt kiadni?! Mert más ügyintézés az ment volna.
Na, nem szép dolog morogni, de XXXtra ideges vagyok a holnapi bulitól. Kellett nekem ez az egész lakásfelújítás.
Rémképek:
Pannhoz hasonlóan nekem szülés után sokszor járt a fejemben, hogy milyen lesz Natinak ha én nem leszek. Ahogy az iszonyat veszélyes Baross téren átmentem a zebrán, bevillant, hogy elüt egy autó, még szólni sem tudok Robinak, Nati meg otthon sír, mert senki nincs, aki megszoptassa. Sokkal óvatosabb vagyok, egy csomó (vélt és valós) veszélyt meglátok, amit előtte nem. Szerintem ez az anyasággal jár.
A másik rendszeresen visszatérő nagyon logikus rémkép, hogy elesek a lépcsőn, Nati/Szabi meg kiesik a kezemből. Vagy átesik a korláton, amikor tartom. Pedig a falra cuppanva megyek és nem is emlékszem az utolsó alkalomra, hogy megbotlottam volna. Harmadik éve nem jutottam túl rajta.
Felülés:
Nati már rég tudott mászni, ülni, mire rájött, hogy nem csak segítséggel tud felülni. Neki az kellett, hogy egyszer nekiütközzön az ágynak tolatásban. Onnan torlódott fel a fenekére, spárgában. Már kezdtük azt hinni, hogy soha nem jön rá magától.
Nagyon korán kezdődött az éjszakai jaj de szomorú vagyok...
Gergő viszont felébredt és nem tudtam visszaaltatni. 
Tegnap 2.5 órát aludt így de., ma viszont csak egy órát. Tipikus egyszer hopp, másszor kopp. 
.
végleg.
